Hello-bello:)
Sose hittem volna,hogy ez a történet eljut 30 fejezetig úgy,hogy még a felénél sem tartok.. :D Ezt a fejezetet Brigcsnek küldöm.Sokmindenért:) Tudom,hogy nem lett hosszú,sőt...de megígértem:)
Levegőért kapkodva dőltem le Sebre,és elmosolyodtam,amikor láttam,hogy a mellkasa sűrűn mozog fel-le.Az arcomat cirógatta.
-Do.-suttogta.
-Mondjad.
-Olyan jó ez így…
-Mi?
-Hogy Te meg én…
-Örülsz a fejedenek,hogy megint elérted,hogy lefeküdjünk?
-Nem ennek örülök…Bár ennek is,de ez mellékes…
-Hogy Te mekkora nagyképű önimádó egoista vagy…Úgy lehetnél legegyszerűbben öngyilkos,ha az egód szintjéről leugranál az IQ-d szintjére…-a végét szinte kiabáltam.
-Kössz.
-Ez az igazság.Az elején mindenki belédbolondl a szőke hajad meg a kék szemed miatt.Pár héten keresztül a tenyereden hordozod a nőt,de hamarosan már más nem lesz fontos neked,csak saját magad.Aztána nő elhagy,te meg röhögsz a markodba. Tapasztalatból tudom…Csak az a baj,hogy én még mindig az első résznél tartok…
-Szeretsz?-hirtelen felém került.
-Igen,szeretlek…-ismét elvesztem a kék szemeiben.
-Én is.-csókolt meg.Szerencsére most időben léptem,és ellöktem magamtól.
-Na ezt most hagyjuk abba.Szedelődzködj össze,és menj innen légy szíves.És ha erről az egészről,vagy csak szimplán a beszélgetésről mesélsz valakinek,vagy visszaélsz vele,jusson eszedbe,hogy újságíró vagyok.
Sebastian gyorsan összecuccolt,rám mosolygott,és kiment az ajtón.Mire Jaime és a barátnőim visszaértek,addigra én visszaöltözködtem,és normális sminket varázsoltam magamnak.
Másnap reggel kopogásra keltem.Az ajtóban 2 barátnőm toporgott izgatottan.
-Szia.Mikor megyünk a többi pilótához?
-Felöltözök,aztán felőlem mehetünk is.
Felkaptam egy farmer rövidgatyát egy lila I♥F1 -es pólóval.A hajamat kifésültem,összekötöttem és kész is voltam.A lépcsőn lefelé az órámra néztem,ami fél 8-at mutatott.Na most a pilóták vagy reggeliznek,vagy nem.-nyugtáztam magamban.Barátnőim teljes extázisba kerültek,amikor meglátták a békésen nyammogó pilóták tömegét.
-Kivel kezdjük?-kérdeztem.
-Vele.-mutatott Anna 1 barna hajú-szemű fiú felé.
2010. december 27., hétfő
2010. december 15., szerda
(:
Üdv mindenkinek! :D
Mint láthatjátok,az utóbbi időben nem nagyon írtam.Ennek szimplám az az oka,hogy nagyon sok a tanulnivaló,és szombatonként is iskolába rohadok...-.-" De péntektől téli szünet,megpróbálom bepótolni az elmaradt részeket. :) Megértéseteket köszi. :D
Fikusz.*
2010. november 19., péntek
29.fejezet
Anna és Lena holnap jönnek hozzánk.Hozzánk: Jaime takaros kis házába Spanyolországba.Igen,én ezt nevezem otthonnak,mivel az elmúlt 1 hónapot itt töltöttem Jaiméval.
És hogy hogy állunk Jaiméval?Minden este egy ágyban,összebújva alszunk el.Semmi nincs köztünk,egy nagyon jó barátságon kívül,és én nem is szeretném,hogy több legyen.De félek,hogy Ő hamarosan többet akar…
A napok nagy részét együtt töltjük;beszélgetünk,TV-zünk,sétálunk meg ilyesmik.Most éppen az egyik barátjával van valhol,ha jól tudom,futni mentek.Leültem a fotelbe, a laptopom beraktam az ölembe,és belekezdtem a munkába.Mivel most szünet van az F1-ben,ezért ilyen összefoglaló féleséget kellene írnom.Nos,kezdjünk bele…
„Az idei Forma1-es versenysorozatot már az év elején leírták,az új szabályok bevezetésére hivatkozva.Azoknak,aki unalmas futamokat vártak,csalódniuk kellett.Ennél izgalmasabb versenyeket még rendezni sem lehetne.Még csak a szezon felén vagyunk túl,de már most kiderült,hogy kik azok a pilóták,aki még harcban vannak a bajnoki címért.Minden verseny után változik a sorrend,és változik az éllovas személye is.Azok közül ,akik benne vannak az első 5-ben,szinte egytől-egyig hibáztak.Legtöbbet Sebastian Vettel hibázott,azzal,hogy megszületett…”
Rájöttem,hogy az utolsó mondatot ki kellene törölnöm,és átt kéne írnom,de bármennyire is próbálkoztam,ennél nem jutottam tovább.2óra szenvedés után idegesen csuktam össze a gépet,és kimentem a konyhába valamit inni.Kinyitottam a hűttőt,elővettem a tejet,és kiöntöttem a Füleses bögrémbe.Nekidőltem a konyhapultnak,és gondolkodtam.Sebastian Vettel….mért nem tudom kiverni a fejemből?Mielőtt még válaszolni tudtam volna a magam által feltett kérdésre,valaki mögém állt,átölelte a derekamat,maga felé fordított,és szenvedélyesen,vadul megcsókolt.
-Bocs,de ezt muszáj volt.-mondta,amikor szétváltunk.
-Jólvan,örülök neki.-dőltem le az ágyra megnyugodni.Ő elment valamerre a házban,és pedig ismét nekiálltam gondolkodni.Megint milyen jól esett ez a csók…
Ma jönnek barátosnéim,és velük indulunk a Magyar Nagydíjra.Ők apai ágon magyarok,ezért lehet mondani,hogy „haza”mennek.Fél óra múlva el kellene indulnunk,hogy időbe odaérjünk,de nincs szívem felébreszteni a mellettem édesen szuszogó kis spanyol bikát.Hason fekszik,kitakarózva,szétterűlve,egy pólóban és 1 boxerben,a póló felgyűrődve a nyakáig,így teljes kilátásom nyúlik kockás hasára…Aranyos…
Az idilinek is mondható pillanatot éktelen gyors spanyol beszéd zavarta meg.Egyetlen dolgot Utálok Jaiméban,hogy iszonyatosan hadar.Spanyolul,angolul,mittudomén milyen nyelven beszél,anniyra gyorsan mondja,hogy néha meg kell kérnem,ismételje meg.A spanyol után, -szerintem-ugyanazt a mondatot elmondta angolul is:
„Anya,Apa,szeretném bemutatni Nektek a barátnőmet,Dorát…”
Mielőtt még gondolkozni tudtam volna az előbb elhangzott mondaton,egy kar átölelt.
-Jó Reggelt Napsugár.!-köszönt mosolygova.
-Jó Reggelt KicsiBika.
-Mondtam már ,hogy ne hívj így.-durcizott be.
-Mért,mi a bajod ezzel?Ne legyél megsértődve,én is megengedem,hogy Napsugárnak hívj.
-Mert Te olyan vagy,mint a Napsugár.Mindig vidám,gyönyörű…
-Te meg olyan,mint a bikák.Nem tudom,hogy miért,de akkor is.-vigyorogtam.
-Nagyon vicces vagy.-puszilt meg.
-Tudom-húztam ki büszkén magam.-Na de mennünk kéne,hogy odaérjünk,mire leszáll a gép.
10 percig még hülyéskedtünk,majd nagy nehezen felkeltünk.Gyorsan felöltöztünk,összeszedelődzködtünk,és elindultunk.Pechünkre kifogtuk a délutáni csúcsot;mindenhol ideges autósok,és fáradt utasok tolongtak.És a tömeg is hatalmas volt… Jaiméval elindultunk az információs pulthoz megkérdezni,hogy barátnőmék gépe mikor száll le,de pár métr megtétele után éreztem,hogy már senki sem fogja a kezem.
-Remek…hogy fogjuk itt megtalálni egymást?-morogtam az orrom alat.
Anna
-Hol van már Dora? Nem látod?-türelmetlenkedett a húgom.
-Hé,nyugi.-csitítottam.-Örülj neki,hogy kijönnek elénk…
Összeszedtük a táskáinkat,bőröndjeinket,és leültünk ketten másfél székre,és egymás vállára dőlve próbáltunk aludni.A repülőút fárasztó volt,egyikünk sem volt túlzottan fitt.Mikor már majdnem sikerült elaludnom,húgom éktelen rikácsolására riadtam fel.
-Alguersuari!Ott van Jaime Alguersuari!-kiabálta,és jobbra mutatott.
-Ne hülyülj.-néztem az előbb említett irányba.-OTT VAN JAIME ALGUERSUARI!-kiabáltam most már én is.
-Na ugye.-mosolygott elégedetten Lena.-Odamegyünk?
-Persze.
Összeszedelődzködtünk,és elindultunk kedvenc spanyolunk felé.
-Hello Jaime.köszöntem neki.-Kérhetünk 1 aláírást?
-Hello Lányok.Persze.-előszedett a zsebéből pár cetlit 1 tollal,és ráfirkantott a papírra valamit-amiből nem nagyon lehetett kiolvasni valamit-majd mosolyogva átnyújtotta.
-Képet?-kérdezte.
-Persze.-összeáltunk pár képre,még pár szót váltottunk,amikor 1 ismerős lány melléált,és megcsókolta.Majd ránk nézett-a lány-és elmosolyodott.
Dora
Amikor megláttam egy barna buksit fehér RedBullos sapkában,biztosra vettem,hogy ő az.Mellé trappoltam,és magam sem tudom,hogy miért,de megcsókoltam.
Lena.
-Dora!-kiáltottuk egyszerre nővéremmel.
-Az előbb Te…Te megcsókoltad Jaime Alguersuarit.Ezt meg hogy?
-Sziasztok.-öleltem átt őket.-Hát úgy,hogy Ő a legjobb barátom.Jaime,Ők Anna és Lena Horváth.Lányok,Ő Jaime Alguersuari.
Bemutatkoztak hárman egymásnak,majd beszáltunk Jaime autójába,és elindultunk vissza.Az egész utat végig beszélgettük,pluszba még otthon sem hagytuk abba a pletykálkodást.Sok minden történt mindegyikőnke,amióta nem találkoztunk.Este elmentünk négyen vacsorázni,majd korán ágyba kerültünk.
Másnap este,Magyarországon:
Jaime és barátnőim elmentek sétálni.Megmutatják a KisSpanyolnak a várost.Nekem nem volt kedvem velük menni;láttam már párszor,meg amúgy sem volt kedvem sétálni.
Feküdtem az ágyon,és bámultam a plafont,amikor valaki kopogtatott az ajtón.Sejtésem sem volt,hogy ki lehet az,ezért csak 1 nagyon rövid sortba és 1 toppba nyitottam ajtót.
-Hello.-köszönt vendégem.-Jól nézel ki.-túrt bele a hajába.
-Szia.Kössz.Ezért jöttél,hogy ezt elmondd?
-Nem.Hanem azért,hogy elmondjam,hogy Boldog Születésnapot.-húzott elő a háta mögül 1 szál rózsát.
Nem tudom,hogy miért,de elfogadtam tőle a virágot,és még azt is megengedtem,hogy megpusziljon.De rájöttem,hogy ez hiba volt.Egy óvatlan pillanatban a szemébe néztem.És rájöttem,hogy miért szeretem még mindig…Elmosolyodott,majd óvatosan megcsókolt.Megcsókolt,és becsapta maga mögött az ajtót,és ledöntött az ágyra…
Teljesen más:(direkt írom névvel)Ancsi húga Léna,aki 1 éves,ül a TV előtt,és mondogatja,hogy "TÜL,TÜL",ami nála Fetült jelent. :D Fetül=Vettel. ^^
És hogy hogy állunk Jaiméval?Minden este egy ágyban,összebújva alszunk el.Semmi nincs köztünk,egy nagyon jó barátságon kívül,és én nem is szeretném,hogy több legyen.De félek,hogy Ő hamarosan többet akar…
A napok nagy részét együtt töltjük;beszélgetünk,TV-zünk,sétálunk meg ilyesmik.Most éppen az egyik barátjával van valhol,ha jól tudom,futni mentek.Leültem a fotelbe, a laptopom beraktam az ölembe,és belekezdtem a munkába.Mivel most szünet van az F1-ben,ezért ilyen összefoglaló féleséget kellene írnom.Nos,kezdjünk bele…
„Az idei Forma1-es versenysorozatot már az év elején leírták,az új szabályok bevezetésére hivatkozva.Azoknak,aki unalmas futamokat vártak,csalódniuk kellett.Ennél izgalmasabb versenyeket még rendezni sem lehetne.Még csak a szezon felén vagyunk túl,de már most kiderült,hogy kik azok a pilóták,aki még harcban vannak a bajnoki címért.Minden verseny után változik a sorrend,és változik az éllovas személye is.Azok közül ,akik benne vannak az első 5-ben,szinte egytől-egyig hibáztak.Legtöbbet Sebastian Vettel hibázott,azzal,hogy megszületett…”
Rájöttem,hogy az utolsó mondatot ki kellene törölnöm,és átt kéne írnom,de bármennyire is próbálkoztam,ennél nem jutottam tovább.2óra szenvedés után idegesen csuktam össze a gépet,és kimentem a konyhába valamit inni.Kinyitottam a hűttőt,elővettem a tejet,és kiöntöttem a Füleses bögrémbe.Nekidőltem a konyhapultnak,és gondolkodtam.Sebastian Vettel….mért nem tudom kiverni a fejemből?Mielőtt még válaszolni tudtam volna a magam által feltett kérdésre,valaki mögém állt,átölelte a derekamat,maga felé fordított,és szenvedélyesen,vadul megcsókolt.
-Bocs,de ezt muszáj volt.-mondta,amikor szétváltunk.
-Jólvan,örülök neki.-dőltem le az ágyra megnyugodni.Ő elment valamerre a házban,és pedig ismét nekiálltam gondolkodni.Megint milyen jól esett ez a csók…
Ma jönnek barátosnéim,és velük indulunk a Magyar Nagydíjra.Ők apai ágon magyarok,ezért lehet mondani,hogy „haza”mennek.Fél óra múlva el kellene indulnunk,hogy időbe odaérjünk,de nincs szívem felébreszteni a mellettem édesen szuszogó kis spanyol bikát.Hason fekszik,kitakarózva,szétterűlve,egy pólóban és 1 boxerben,a póló felgyűrődve a nyakáig,így teljes kilátásom nyúlik kockás hasára…Aranyos…
Az idilinek is mondható pillanatot éktelen gyors spanyol beszéd zavarta meg.Egyetlen dolgot Utálok Jaiméban,hogy iszonyatosan hadar.Spanyolul,angolul,mittudomén milyen nyelven beszél,anniyra gyorsan mondja,hogy néha meg kell kérnem,ismételje meg.A spanyol után, -szerintem-ugyanazt a mondatot elmondta angolul is:
„Anya,Apa,szeretném bemutatni Nektek a barátnőmet,Dorát…”
Mielőtt még gondolkozni tudtam volna az előbb elhangzott mondaton,egy kar átölelt.
-Jó Reggelt Napsugár.!-köszönt mosolygova.
-Jó Reggelt KicsiBika.
-Mondtam már ,hogy ne hívj így.-durcizott be.
-Mért,mi a bajod ezzel?Ne legyél megsértődve,én is megengedem,hogy Napsugárnak hívj.
-Mert Te olyan vagy,mint a Napsugár.Mindig vidám,gyönyörű…
-Te meg olyan,mint a bikák.Nem tudom,hogy miért,de akkor is.-vigyorogtam.
-Nagyon vicces vagy.-puszilt meg.
-Tudom-húztam ki büszkén magam.-Na de mennünk kéne,hogy odaérjünk,mire leszáll a gép.
10 percig még hülyéskedtünk,majd nagy nehezen felkeltünk.Gyorsan felöltöztünk,összeszedelődzködtünk,és elindultunk.Pechünkre kifogtuk a délutáni csúcsot;mindenhol ideges autósok,és fáradt utasok tolongtak.És a tömeg is hatalmas volt… Jaiméval elindultunk az információs pulthoz megkérdezni,hogy barátnőmék gépe mikor száll le,de pár métr megtétele után éreztem,hogy már senki sem fogja a kezem.
-Remek…hogy fogjuk itt megtalálni egymást?-morogtam az orrom alat.
Anna
-Hol van már Dora? Nem látod?-türelmetlenkedett a húgom.
-Hé,nyugi.-csitítottam.-Örülj neki,hogy kijönnek elénk…
Összeszedtük a táskáinkat,bőröndjeinket,és leültünk ketten másfél székre,és egymás vállára dőlve próbáltunk aludni.A repülőút fárasztó volt,egyikünk sem volt túlzottan fitt.Mikor már majdnem sikerült elaludnom,húgom éktelen rikácsolására riadtam fel.
-Alguersuari!Ott van Jaime Alguersuari!-kiabálta,és jobbra mutatott.
-Ne hülyülj.-néztem az előbb említett irányba.-OTT VAN JAIME ALGUERSUARI!-kiabáltam most már én is.
-Na ugye.-mosolygott elégedetten Lena.-Odamegyünk?
-Persze.
Összeszedelődzködtünk,és elindultunk kedvenc spanyolunk felé.
-Hello Jaime.köszöntem neki.-Kérhetünk 1 aláírást?
-Hello Lányok.Persze.-előszedett a zsebéből pár cetlit 1 tollal,és ráfirkantott a papírra valamit-amiből nem nagyon lehetett kiolvasni valamit-majd mosolyogva átnyújtotta.
-Képet?-kérdezte.
-Persze.-összeáltunk pár képre,még pár szót váltottunk,amikor 1 ismerős lány melléált,és megcsókolta.Majd ránk nézett-a lány-és elmosolyodott.
Dora
Amikor megláttam egy barna buksit fehér RedBullos sapkában,biztosra vettem,hogy ő az.Mellé trappoltam,és magam sem tudom,hogy miért,de megcsókoltam.
Lena.
-Dora!-kiáltottuk egyszerre nővéremmel.
-Az előbb Te…Te megcsókoltad Jaime Alguersuarit.Ezt meg hogy?
-Sziasztok.-öleltem átt őket.-Hát úgy,hogy Ő a legjobb barátom.Jaime,Ők Anna és Lena Horváth.Lányok,Ő Jaime Alguersuari.
Bemutatkoztak hárman egymásnak,majd beszáltunk Jaime autójába,és elindultunk vissza.Az egész utat végig beszélgettük,pluszba még otthon sem hagytuk abba a pletykálkodást.Sok minden történt mindegyikőnke,amióta nem találkoztunk.Este elmentünk négyen vacsorázni,majd korán ágyba kerültünk.
Másnap este,Magyarországon:
Jaime és barátnőim elmentek sétálni.Megmutatják a KisSpanyolnak a várost.Nekem nem volt kedvem velük menni;láttam már párszor,meg amúgy sem volt kedvem sétálni.
Feküdtem az ágyon,és bámultam a plafont,amikor valaki kopogtatott az ajtón.Sejtésem sem volt,hogy ki lehet az,ezért csak 1 nagyon rövid sortba és 1 toppba nyitottam ajtót.
-Hello.-köszönt vendégem.-Jól nézel ki.-túrt bele a hajába.
-Szia.Kössz.Ezért jöttél,hogy ezt elmondd?
-Nem.Hanem azért,hogy elmondjam,hogy Boldog Születésnapot.-húzott elő a háta mögül 1 szál rózsát.
Nem tudom,hogy miért,de elfogadtam tőle a virágot,és még azt is megengedtem,hogy megpusziljon.De rájöttem,hogy ez hiba volt.Egy óvatlan pillanatban a szemébe néztem.És rájöttem,hogy miért szeretem még mindig…Elmosolyodott,majd óvatosan megcsókolt.Megcsókolt,és becsapta maga mögött az ajtót,és ledöntött az ágyra…
Teljesen más:(direkt írom névvel)Ancsi húga Léna,aki 1 éves,ül a TV előtt,és mondogatja,hogy "TÜL,TÜL",ami nála Fetült jelent. :D Fetül=Vettel. ^^
2010. november 17., szerda
Magánjellegű. :D
Háj Evribádi :D
Ennek a bejegyzésnek igazából semmi köze nincs a történethez,de úgy érzem,h ezeket muszáj leírnom,mivel pár embernek megígértem .: )
Az 1. dolog.:
SEBASTIAN VETTEL 2010-BEN A VILÁGBAJNOK!!!!
Ááááá...ez annyira jó. :)Annyira jó volt látni Őt a dobogón,ahogy mosolygott,és a könnyeit törölgette. Büszke vagyok rá. :) ♥ Örülök,h most körülötte forog mindnen. :D Meg mindenhol ő van *-* meg ilyesmik. :)
A másik az,h írtunk 1 cikket Ancsival,amit ide be fogok írni,majd ha itt lesz nálam a papír. :P
Csak ennyit akartam .^^
Hamarosan jön a köv. fejezet. :)
puszi:Fikusz
Ennek a bejegyzésnek igazából semmi köze nincs a történethez,de úgy érzem,h ezeket muszáj leírnom,mivel pár embernek megígértem .: )
Az 1. dolog.:
SEBASTIAN VETTEL 2010-BEN A VILÁGBAJNOK!!!!
Ááááá...ez annyira jó. :)Annyira jó volt látni Őt a dobogón,ahogy mosolygott,és a könnyeit törölgette. Büszke vagyok rá. :) ♥ Örülök,h most körülötte forog mindnen. :D Meg mindenhol ő van *-* meg ilyesmik. :)
A másik az,h írtunk 1 cikket Ancsival,amit ide be fogok írni,majd ha itt lesz nálam a papír. :P
Csak ennyit akartam .^^
Hamarosan jön a köv. fejezet. :)
puszi:Fikusz
2010. november 5., péntek
28.fejezet
Kicsit(nem kicsit,NAGYON)összecsapott lett,de megígértem az én egyetlen Uncsimnak,hogy írok. Meg más is szerette volna,ha a 2 ből 3 lesz. :)
Szép reggel virradt a mi napra. Vidáman pattantam ki az ágyból,pedig ez nekem általában fél óráig szokott tartani.De ma valami más volt. És ezt Jaime is észrevette,aki felébredt a dalolászásomra.
-Jó Reggelt Napsugár.-köszönt mosolyogva.-Minek köszönhető a jó kedved?
-Jó Reggelt! Szép napunk van ma,és úgy érzem,ma valami jó fog történni velem.
Kinyitottam az ablakokat,sürögtam-forogtam a szobába.
-Légy szíves nyugodj el. Fáj a fejem már tőled.-nyöszörgött Jaime a takaró alól.
-Nem tőlem fáj,hanem a tegnapi jókora alkohol adagodtól.
-Nagyon jó kedvedben vagy ma.
-Hát igen. Van ilyen.-mosolyogtam,és lementem reggelizni.
Lent pont azzal az emberrel találkoztam,akit a hátam közepére sem kívántam volna.
-Dora,beszélnünk kell.-jött felém.
-Nem kell. Csak Te akarsz beszélni.De én nem. Ennyi.-hagytam faképnél.
-Dora.Dora.-futott utánnam.-Kérlek,muszáj megbeszélnünk.
-Még egyszer elmagyarázom neked szépen,lassan,hogy a szőke fejeddel megértsd.Ne mondogasd nekem itt,hogy így szeretsz meg úgy. Nem érdekel.Ha szeretnél,nem nyalakodtál volna azzal a nőcskével. Azt még nagy nehezen megbocsátottam neked,hogy eltűntél,aztán felbukkantál.Én teljesen belédestem.De ezt most már nem tűröm el.Ennyi,vége.Hagyjuk egymást békén,mindkettőnknek jobb lesz így.Viszlát,Sebastian Vettel.
Seb csak állt ott,lefagyva. De jelen helyzetben ez engem nem érdekelt.Vidáman mentem tovább reggelizni,ahol ismét leszólított valaki.
-Hello Dora.Remélem ráérsz most. Beszélnünk kell.-közölte Bernie mosolyogva.
-Üdv Bernie. Persze,ráérek.
-Gyere velem.A szendvicsedet is hozhatod.-mutatott a tányéromon pihenő reggelire.
Lementünk a boxokhoz,Bernie ideiglenes irodájához.Ő leült a megszokott helyére,én vele szembe.
-Nos.-komorult el az arca.-A cikkeidről szeretnék veled beszélni.
-Valami baj van velük?-nyeltem majdnem félre a falatot.
-Dehogyis,épp ellenkezőleg.-mosolyodott el.-Nagyon tetszenek.Mióta Te írod,megnőtt a honlap látogatottsága.Gratulálok.
-Köszönöm.
-Ezért szeretnélek megjutalmazni valami kis ajádékkal,és fizetésemeléssel.
-Oh,nagyon köszönöm.
-2 VIP jegy megfelel?
Egy kis ideig elgondolkodtam,hogy kinek adhatnám oda a jegyeket,de aztán beugrott.
-Igen.
Még kis ideig beszélgettünk,majd visszamentem a szobába telefonálni.
-Horváth.-szólt bele egy hang.
-Találd ki,ki vagyok.
-Dora!-sipítozott barátnőm a készülékbe.
-Igen,én vagyok.
-Mi van veled? Rég beszéltünk…-szomorodott el a hangja.
-Igen,sajnos.De van egy jó hírem.
-Neked vagy nekem.
-Hívd ide a húgodat.-rövid szöszmötölés után egy ismerős hang szólt bele a telefonba.
-Kiaz?
-Micsoda kedvesség…
-Dora!-sipítozott ő is.
-Na legyetek szívesek kihangosítani a telefont.
-Oké.
-Na szóval a nagy hír: mind a kettőtöknek van 1-1 VIP jegye a következő futamokra. Ez annyit jelent,hogy szabad bejárásotok van oda,ahova a pilótáknak is ,és a többi.
-ÁÁÁÁÁÁÁ.-hallottam,hogy örülnek.
-Találkozhatok Kimivel?-kérdezte Anna. –És Sebastiannal is?-érdeklődött Lena.
-Igen-igen.
-Köszönjük.És mikor indulunk vagy hogy lesz meg mi?-Anna.
-Erről még nem tudok semmit.Ha lesz valami infó,hívlak titeket.
-Oké.Köszönjük. Sziiia.-köszöntek el egyszerre.
Anna és Lena a legjobb barátnőim.Anna egykorú velem,húgát,Lénát pedig újszülött kora óta ismerem.Örülök,hogy ők is itt lesznek velem.
Szép reggel virradt a mi napra. Vidáman pattantam ki az ágyból,pedig ez nekem általában fél óráig szokott tartani.De ma valami más volt. És ezt Jaime is észrevette,aki felébredt a dalolászásomra.
-Jó Reggelt Napsugár.-köszönt mosolyogva.-Minek köszönhető a jó kedved?
-Jó Reggelt! Szép napunk van ma,és úgy érzem,ma valami jó fog történni velem.
Kinyitottam az ablakokat,sürögtam-forogtam a szobába.
-Légy szíves nyugodj el. Fáj a fejem már tőled.-nyöszörgött Jaime a takaró alól.
-Nem tőlem fáj,hanem a tegnapi jókora alkohol adagodtól.
-Nagyon jó kedvedben vagy ma.
-Hát igen. Van ilyen.-mosolyogtam,és lementem reggelizni.
Lent pont azzal az emberrel találkoztam,akit a hátam közepére sem kívántam volna.
-Dora,beszélnünk kell.-jött felém.
-Nem kell. Csak Te akarsz beszélni.De én nem. Ennyi.-hagytam faképnél.
-Dora.Dora.-futott utánnam.-Kérlek,muszáj megbeszélnünk.
-Még egyszer elmagyarázom neked szépen,lassan,hogy a szőke fejeddel megértsd.Ne mondogasd nekem itt,hogy így szeretsz meg úgy. Nem érdekel.Ha szeretnél,nem nyalakodtál volna azzal a nőcskével. Azt még nagy nehezen megbocsátottam neked,hogy eltűntél,aztán felbukkantál.Én teljesen belédestem.De ezt most már nem tűröm el.Ennyi,vége.Hagyjuk egymást békén,mindkettőnknek jobb lesz így.Viszlát,Sebastian Vettel.
Seb csak állt ott,lefagyva. De jelen helyzetben ez engem nem érdekelt.Vidáman mentem tovább reggelizni,ahol ismét leszólított valaki.
-Hello Dora.Remélem ráérsz most. Beszélnünk kell.-közölte Bernie mosolyogva.
-Üdv Bernie. Persze,ráérek.
-Gyere velem.A szendvicsedet is hozhatod.-mutatott a tányéromon pihenő reggelire.
Lementünk a boxokhoz,Bernie ideiglenes irodájához.Ő leült a megszokott helyére,én vele szembe.
-Nos.-komorult el az arca.-A cikkeidről szeretnék veled beszélni.
-Valami baj van velük?-nyeltem majdnem félre a falatot.
-Dehogyis,épp ellenkezőleg.-mosolyodott el.-Nagyon tetszenek.Mióta Te írod,megnőtt a honlap látogatottsága.Gratulálok.
-Köszönöm.
-Ezért szeretnélek megjutalmazni valami kis ajádékkal,és fizetésemeléssel.
-Oh,nagyon köszönöm.
-2 VIP jegy megfelel?
Egy kis ideig elgondolkodtam,hogy kinek adhatnám oda a jegyeket,de aztán beugrott.
-Igen.
Még kis ideig beszélgettünk,majd visszamentem a szobába telefonálni.
-Horváth.-szólt bele egy hang.
-Találd ki,ki vagyok.
-Dora!-sipítozott barátnőm a készülékbe.
-Igen,én vagyok.
-Mi van veled? Rég beszéltünk…-szomorodott el a hangja.
-Igen,sajnos.De van egy jó hírem.
-Neked vagy nekem.
-Hívd ide a húgodat.-rövid szöszmötölés után egy ismerős hang szólt bele a telefonba.
-Kiaz?
-Micsoda kedvesség…
-Dora!-sipítozott ő is.
-Na legyetek szívesek kihangosítani a telefont.
-Oké.
-Na szóval a nagy hír: mind a kettőtöknek van 1-1 VIP jegye a következő futamokra. Ez annyit jelent,hogy szabad bejárásotok van oda,ahova a pilótáknak is ,és a többi.
-ÁÁÁÁÁÁÁ.-hallottam,hogy örülnek.
-Találkozhatok Kimivel?-kérdezte Anna. –És Sebastiannal is?-érdeklődött Lena.
-Igen-igen.
-Köszönjük.És mikor indulunk vagy hogy lesz meg mi?-Anna.
-Erről még nem tudok semmit.Ha lesz valami infó,hívlak titeket.
-Oké.Köszönjük. Sziiia.-köszöntek el egyszerre.
Anna és Lena a legjobb barátnőim.Anna egykorú velem,húgát,Lénát pedig újszülött kora óta ismerem.Örülök,hogy ők is itt lesznek velem.
27.fejezet
Itt a 2. is .:) Megpróbálok még 1-et összehozni,de nem ígérek semmit.
Én ezt az egészet egy „tegyük féltékennyé Sebastiant” csóknak gondoltam. De nem jött össze. Jaime rögtön visszacsókolt,de utána én sem tétlenkedtem…Minimum fél percig nyaltuk-faltuk egymást,amikor kisebb köhögőrohamok közt szétváltunk. Ezt az egészet persze Sebastian fel fehér arccal nézte végig az ajtóból. Jaime rám mosolygot,intett a fejével,hogy kövessem.Egy csendes kis helységbe mentünk,ahol leültünk a kanapéra.Jaime a szélére,én mellé.
-Jaime,én ezt az egészet nem így akartam…Csak…
-Féltékennyé akartad tenni Sebet.
-Igen…De én csak egy rövidke szájrapuszit akartam… Bocs,hogy…
-Nézd. Nem a Te hibád. Én is visszacsókoltam.És jól esett…
-Tudod,-feküdtem az ölébe-az a baj,hogy nekem is.
-Nem tudom,hogy mi lesz Sebbel.-kezdtek el potyogni a könnyeim.
-Ne sírj. Te magad mondtad:annyit nem ér meg.
-Tudom,de akkor is… Nagyon szerettem…
-Nyugodj meg.-simogatta az arcom.-Én az ilyet nem tudtam megbocsátani Martanak.De ez csak az én véleményem.
-Köszi.
-Do. Lenne egy kérésem…
-Mondjad.
-Lehetne még egyszer,utoljára?
-Mit?-kérdeztem.
-Ezt.-válaszolta,és megcsókolt.Tele szenvedéllyel,és még mással is…Megint elég hosszúra sikeredett,de ajtónyílásra rebbentünk szétt.Az ajtóban hőn szeretett unokabátyám állt,aki nem kicsit lepődött meg rajtunk.
-Ó,bocs.Nem tudtam,hogy zavarok…-már ment is ki.
-Marton!-kiáltottam. –Nem zavarsz.-keltem fel,és átöleltem.-Hát Te mit keresel itt?
-Tudod,én is szoktam bulikba járni. És amikor észrevettelek,elindultam feléd,de te lesmároltad a DJ-t,ezért jobbnak láttam nem zavarni.
-Majd elmesélem,mondjuk….holnap. Amúgy ő Jaime Alguersuari. És nem a pasim.
Jaime és Marton kezet fogtak,és beszélgetésbe elegyedtek. Mi másról,mint a Forma1-ről,és az autóversenyekről…Unokabátyám is benzingőz által fertőződött…
Sebastian
Megcsókolta. Igen,megcsókolta,méghozzá a szemem láttára. Direkt,de megérdemeltem.Kint Kimi várt.
-Na,mi volt?
-Rögtön észrevett,és lesmárolta Jaimét…
-Ajha. Megérdemelted.
-Kössz az együttérzést...
-Bocs. Na akkor most hova? Egy kocsmába vagy vissza?
-Mivel én nem vagyok Te,ezért vissza.
-Hehe,nagyon vicces.
Kimi kitett a bejáratnál,és felmentem a szobánkba.Leültem a kanapéra gondolkodni.Hogy lehetek ekkora barom?Először is én szúrtam el,és most is…
Kellett nekem berúgnom Tommival…Ünnepeltünk,mert finn barátom apai örömök elé néz.Mind a ketten többet ittunk,mint kellett volna. Elkezdtem szemezni 1 csajjal,aki aztán odajöt hozzám,és elindultunk fel… Tommi mondta,hogy nem lesz ennek jó vége,de én nem hallgattam rá. Itt az eredménye.Fogalmam sincs,mit csináljak…Szeretem,de tudom,hogy ezt nem fogja megbocsátani.Eleget szenvedett már miattam…
Dora
Fél 3 felé már idejét láttam,hogy meginduljunk hazafelé. Jaime sem volt már józan,és én sem voltam szomjas.Nem szerettem volna,ha még történik valami.Megosztottam Jaimével az ötletemet,1óra múlva vissza is értünk a hotelbe.Elkerülő utakon jöttünk,nem szerettünk volna találkozni a rendőrökkel.Fáradtan dőltünk le az ágyra egymás mellé.
-Átölelhetlek?
-Ezt mióta kell megkérdezned? Persze,hogy igen.
-Oké.-átölelt.
-Hol fogok aludni?-kérdeztem.
-Itt.-mutatott végig az ágyon.
Elmosolyodtunk mindketten.
Jaime zuhanyzott, felvette a pizsamáját,ami egy TorroRosso-s pólóból és egy boxerből ált. Én is követtem példáját.Készített nekem elő alvóruhát,ami ugyanaz volt,mint az övé.Befeküdtünk egymás mellé az ágyba,ő átölelt.
-Jó Éjszakát!-mondtam.
-Jó Éjt Dora.Szeretlek…-a végét már csak suttogta. Azt hitte,nem hallottam,de tévedett…
2010. november 2., kedd
26.fejezet
Elhatároztam,hogy az őszi szünetben 2 részt fogok írni. Íme,itt az 1. :)
Jaime értetlenül állt előttem.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Úgy,hogy most mi ketten-te meg én-elmegyünk berúgni.
-??
-Sebastian az ágyunkban nyalakodott 1 nővel. Na ,mikor megyünk?
-Látom nem nagyon hatott meg a dolog…
-Most őszintén;eleget szenvedtem már miatta,nem szeretnék megint padlóra kerülni. Meg ha neki 1 ilyen nőcske kell,hát tessék,legyen vele boldog.
-Őrült 1 nőszemély vagy,mondták már neked?-mosolygott.
-Igen.-átölelt.-És te pont ezért szeretsz.
-Aha…
Gyorsan összekészülödtünk,és elindultunk ruhát,kiegészítőket,és egyéb női dolgokat venni.Először 1 ruhaboltba mentünk be.Jaime végig nagyon türelmes volt;szó nélkül várta,amíg keresgéltem és felpróbáltam a ruhákat,és még véleményt is mondott,amikor a próbafülkéből kilépve megpördültem az aktuális darabban.A választásom végül egy fekete,pántnélküli,mini koktélruhára esett,amihez fekete szandál-és táska,és arany kiegészítők tartoztak.
Visszatérve a hotelbe először én foglaltam a fürdőt.Letusoltam majd hajat mostam.A hajamat gyorsan begöndörítettem,de a sminkemmel sem töltöttem több időt;fekete körsatír,és kész is voltam.Mikor kiléptem a fürdőből,Jaime elégedetten mért végig:
-Sebastian nem normális.Egy ilyen nőt,mint Te,futni hagyni…
-Köszönöm…
Ő gyorsabban elkészült,mint én.Haját egy kicsit felzselézte,felvett 1 sima fehér inget,amit elég sokáig kigombolt…
-Na,milyen?-kérdezte,amikor kijött.
-Jó…jó…jó…
-Szóval elmehetek így…
Ismét átölelt.
-Jól áll rajtad ez a ruha…
-Köszi.De most szakítottam Sebastiannal,te meg már letámadsz…
-Szakítottál vele?
-Igen…
-Oké.De azt honnan veszed,hogy letámadlak?
-Hallom,látom,érzem.
-Oh,-pirult el-de induljunk,mert elkésünk.
Jaime bezárta az ajtót,majd beszálltunk a liftbe,ahol Christiannal találkoztunk.
-Sziasztok.Hát Ti?
-Hello Chris. Bulizni indulunk.-válaszolt Jaime.
-És Seb?
-Nem tudom és nem is érdekel.-válaszoltam.A földszinten elköszöntünk Christiantól,és beültünk Jaime kocsijába.
Sebastian
Semmi elképzelésem nem volt,hogy hova mehetett Do. „Keresgélés” közben összefutottam Christiannal.
-Szia Chris. Nem láttad Dorát?
-A liftben találkoztam velük.
-Velük?
-Jaimével mentek valahova bulizni.
-És azt nem mondták,hogy hova mennek?
-Nem,de szerintem Sebastian tudja.
-Köszi az ötletet.Szia.
-Szia.
Gyors iramban felrohantam a lépcsőn,és őrült erővel kezdtem el dörömbölni a svájci ajtaján,aki teljes nyugodtsággal nyitotta ki azt.
-Hello.Nem tudod,hogy a kedves csapattársad hova ment bulizni az ÉN barátnőmmel?-kérdeztem nem kevés iróniával a hangomban.
-De tudom.-fogott 1 cetlit,és leírta.
-Kössz.
Míg lefelé igyekeztem,összetalálkoztam Kimivel.Nem engedte,hogy ilyen állapotba vezessek…
Dora
Jaime bemutatott pár barátjának-jó fejnek tűntek-,utána elfoglalta helyét a DJ pult mögött.Rendeltem italt,majd leültem egyik újdonsült ismerősömmel beszélgetni.
Másfél-két óra múlva Jaime szünetett tartott,és odajött hozzánk.Mikor belemerültünk a beszélgetésbe,megláttam egy ismerős arcot az ajtóban.
-Jaime.-felém fordult,én pedig megcsókoltam…
Jaime értetlenül állt előttem.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Úgy,hogy most mi ketten-te meg én-elmegyünk berúgni.
-??
-Sebastian az ágyunkban nyalakodott 1 nővel. Na ,mikor megyünk?
-Látom nem nagyon hatott meg a dolog…
-Most őszintén;eleget szenvedtem már miatta,nem szeretnék megint padlóra kerülni. Meg ha neki 1 ilyen nőcske kell,hát tessék,legyen vele boldog.
-Őrült 1 nőszemély vagy,mondták már neked?-mosolygott.
-Igen.-átölelt.-És te pont ezért szeretsz.
-Aha…
Gyorsan összekészülödtünk,és elindultunk ruhát,kiegészítőket,és egyéb női dolgokat venni.Először 1 ruhaboltba mentünk be.Jaime végig nagyon türelmes volt;szó nélkül várta,amíg keresgéltem és felpróbáltam a ruhákat,és még véleményt is mondott,amikor a próbafülkéből kilépve megpördültem az aktuális darabban.A választásom végül egy fekete,pántnélküli,mini koktélruhára esett,amihez fekete szandál-és táska,és arany kiegészítők tartoztak.
Visszatérve a hotelbe először én foglaltam a fürdőt.Letusoltam majd hajat mostam.A hajamat gyorsan begöndörítettem,de a sminkemmel sem töltöttem több időt;fekete körsatír,és kész is voltam.Mikor kiléptem a fürdőből,Jaime elégedetten mért végig:
-Sebastian nem normális.Egy ilyen nőt,mint Te,futni hagyni…
-Köszönöm…
Ő gyorsabban elkészült,mint én.Haját egy kicsit felzselézte,felvett 1 sima fehér inget,amit elég sokáig kigombolt…
-Na,milyen?-kérdezte,amikor kijött.
-Jó…jó…jó…
-Szóval elmehetek így…
Ismét átölelt.
-Jól áll rajtad ez a ruha…
-Köszi.De most szakítottam Sebastiannal,te meg már letámadsz…
-Szakítottál vele?
-Igen…
-Oké.De azt honnan veszed,hogy letámadlak?
-Hallom,látom,érzem.
-Oh,-pirult el-de induljunk,mert elkésünk.
Jaime bezárta az ajtót,majd beszálltunk a liftbe,ahol Christiannal találkoztunk.
-Sziasztok.Hát Ti?
-Hello Chris. Bulizni indulunk.-válaszolt Jaime.
-És Seb?
-Nem tudom és nem is érdekel.-válaszoltam.A földszinten elköszöntünk Christiantól,és beültünk Jaime kocsijába.
Sebastian
Semmi elképzelésem nem volt,hogy hova mehetett Do. „Keresgélés” közben összefutottam Christiannal.
-Szia Chris. Nem láttad Dorát?
-A liftben találkoztam velük.
-Velük?
-Jaimével mentek valahova bulizni.
-És azt nem mondták,hogy hova mennek?
-Nem,de szerintem Sebastian tudja.
-Köszi az ötletet.Szia.
-Szia.
Gyors iramban felrohantam a lépcsőn,és őrült erővel kezdtem el dörömbölni a svájci ajtaján,aki teljes nyugodtsággal nyitotta ki azt.
-Hello.Nem tudod,hogy a kedves csapattársad hova ment bulizni az ÉN barátnőmmel?-kérdeztem nem kevés iróniával a hangomban.
-De tudom.-fogott 1 cetlit,és leírta.
-Kössz.
Míg lefelé igyekeztem,összetalálkoztam Kimivel.Nem engedte,hogy ilyen állapotba vezessek…
Dora
Jaime bemutatott pár barátjának-jó fejnek tűntek-,utána elfoglalta helyét a DJ pult mögött.Rendeltem italt,majd leültem egyik újdonsült ismerősömmel beszélgetni.
Másfél-két óra múlva Jaime szünetett tartott,és odajött hozzánk.Mikor belemerültünk a beszélgetésbe,megláttam egy ismerős arcot az ajtóban.
-Jaime.-felém fordult,én pedig megcsókoltam…
2010. október 27., szerda
Kedves Olvasók!
Az utóbbi időben sajnos egyre kevesebb időm van a blogra.Ennek több oka is van.Egyrész nagyon sok a tanulnivaló,örülök,ha este gép elé kerülök;másrészt az egészségi állapotom sem a legjobb,így nem nagyon tudok írni;ésatöbbi...
Ezért 2 ötlet jutott eszembe.Az egyik,hogy abbahagyom az írást,a másik pedig,hogy egy időre szüneteltetem a blogot. Szerintem a 2. fog megvalósulni,mivel az 1.höz nem lenne szívem...
Megértéseteket előre is köszi:
Fikusz*(Zsófi.)
Az utóbbi időben sajnos egyre kevesebb időm van a blogra.Ennek több oka is van.Egyrész nagyon sok a tanulnivaló,örülök,ha este gép elé kerülök;másrészt az egészségi állapotom sem a legjobb,így nem nagyon tudok írni;ésatöbbi...
Ezért 2 ötlet jutott eszembe.Az egyik,hogy abbahagyom az írást,a másik pedig,hogy egy időre szüneteltetem a blogot. Szerintem a 2. fog megvalósulni,mivel az 1.höz nem lenne szívem...
Megértéseteket előre is köszi:
Fikusz*(Zsófi.)
2010. október 18., hétfő
25.fejezet
A 2 hét gyorsan eltel.Sebbel igyekeztünk minden időt kihasználni,amit kettesben töltöttünk.De az idő sajnos gyorsan eltelt,a pihenőnk után utaztunk a csapat után Japánba.
Egyik reggel előbb keltem ,mint Sebastian,és elgondolkodtam.Akivel az utóbbi időben egyre kevesebbet beszélgettem,az Jaime volt. Minden nap találkoztam vele,de a köszönésnél tovább sajnos ritkán jutottunk. Ő tartotta bennem a lelket,amikor nem voltam együtt Sebbel..
Elterveztem,hogy a mai napot vele töltöm,ezért felhívtam.
-Alguersuari.
-Szia Jaime,Dora vagyok. Azon gondolkodtam,nincs-e kedved meginni velem valamit,és beszélgethetnénk is egy jót.
-Hol,mikor?
-Mondjuk,-néztem az órámra-fél óra múlva.Idejössz?
-Oké. Persze,szia.
-Szia.
Átöltöztem,felvettem egy lila pólót egy farmerrel,és kész is voltam.Időközben Seb is felkelt,és odajött hozzám.
-Hát Te hova mész hajnalok hajnalán?-csókolt meg.
-Hajnalok hajnalán,fél 2kor Jaiméval kávézni.
-És mikor jössz vissza? Már most hiányzol.-vágott szomorú képet. Kopogtak.
-Majd.Szia.-csókoltam meg.
-Szia.-integetett,én pedig kimentem az ajtón,ahol Jaime várt.
-Nehéz eset…-mosolyogtam.-Szia.
-Szia.Gyönyörű vagy.
-Köszi,rajtad sem áll rosszul ez az ing…-egy sima fehér ing volt rajta,elég mélyen kigombolva…
-Hova megyünk?
-1 közeli kávézóba,ha megfelel.
-Persze.
Jaiméval jó pár órát beszélgettem.Megtudtam,hogy szakított a barátnőjével,de most boldog egyedül. Éppen a pincérrel társalogtunk,hogy mit ajánl,amikor megszólalt Jaime telefonja.
-Bocsi.-mondta,kiment,10 perc múlva vissza is jött.-Nincs kedvetek eljönni Sebbel egy buliba? Én leszek a DJ.
Eszembe jutott egy emlék,és elkezdtem nevetni.Szegény Jaime,csak nézett,és nem tudta mire vélni hirtelen jött jó kedvemet.
-Emlékszel,amikor utoljára együtt voltunk bulizni?
-Jujj-mosolygott kínosan-,emlékszem.
-Remélem nem fog megint megtörténni…
-Ott lesz Seb,ha meglátja,hogy egymás szájában turkálunk,lelő engem.-nevetett.
-Hehe…De a kérdésedre visszatérve,én benne vagyok ,de meg kell beszélnem Sebbel is.
-Oké.
Fizettünk,és visszaindultunk a hotelbe.Míg mentem fel az emeletünkre,találkoztam Christiannal,aki útba igazított,hogy Seb még mindig a szobánkban kuksol.Az ajtó előtt hallgatóztam,mivel nem hallottam semmi zörejt,arra a megállapításra jutottam,hogy biztosan alszik,ezért csendben nyitottam be.Letettem a táskám az asztalra,és elindultam a háló felé…ahol meglepő dolgot láttam.Magamhoz vettem minden fontosabb cuccot,és elindultam Jaime lakosztálya felé.Bekopogtam.
-Szia.-köszönt.
-Szia.Mit is mondtál,mit tettél,amikor megláttad Marta-t egy tök idegen pasival félreérthető helyzetben az ágyatokban?
-Elmentem bulizni,jól berúgtam és jól éreztem magam.
-Akkor most mi,te meg én,elmegyünk szépen egyet bulizni,jól berúgunk,és jól érezzük magunk…-csuktam be magam mögött az ajtót.
2010. október 11., hétfő
Véletlen szerelem. Bevezető
A nővérem mindig is a legjobb barátnőm volt. Sokban hasonlítunk egymásra…mindkettőnknek hosszú,barna haja,barna szeme van.Sok helyre együtt megyünk.Így volt ez most is.Ma is együtt mentünk bulizni,de idő közben elkeveredtünk egymástól.
Egy elhagyatott utcán sétáltam,amikor megcsörrent a telefonom.
-Zsófia Horváth.
-Hol vagy?HOL VAGY?-kiabált nővérem.
Ancsi,nyugi.Valahol.Nem tudom pontosan,eltévedtem.
-Ez csodás.És most mi legyen?
-Hogy érted?
-Megvárjalak,vagy…
-Vagy szépen visszapotorkálsz a hotelbe,és lefekszel aludni.Holnap ez nagyon fog fájni.-utaltam kicsit becsiccsentett állapotára.
-Oké,sziia.
-Szia.
Na ezt is jól megoldottam.Hogy jutok haza..INNEN?Azt se tudom,hol vagyok,Barcelónán belül.Végső elkeseredésemben elindultam gyalog,valamerre. Egy elhagyatott,sötét sikátorban bolyongtam,amikor észrevettem,hogy valaki követ.Mikor hátrafordultam,eltűnt.Kézilabdás múltamnak köszönhetően gyorsan hátra tudtam fordulni, követőm lebukott.
-Szia.-köszönt rám,amin én nagyon meglepődtem.
-Szia.Ha megkérdezhetem…mi a fészkes fenéért követsz engem?
-Hát…-túrt bele a hajába,már amennyire a sötétben láttam.-Nem akartam,hogy egyedül sétálj.
-Köszi az aggódást. Ha már ennyire buzgó vagy,útbaigazítanál?-bólintott,én elmondtam ,hogy éppen hol lakunk.
-Tudom,hol van.De inkább elviszlek.
-Oké.-egyeztem bele.
Beültünk a kocsiba,ahol a világosságban megláttam az arcát. Gyorsan felismertem.
-Hé,nem Te vagy az az Algu..Alg..
-Aguersuari.
-Na az. Hm?
-De igen.
Elindultunk.Fél úton tartottunk,amikor felém fordult.
-Kérdezhetek valamit?-bólintottam.-Ha ismersz,mért nem rajong értem?
-Hna,ne legyen ekkora az egód.Azárt ,mert Forma1-es versenyző vagy,még nem esek hasra tőled.
-Oké.
Ennyi volt a beszélgetésünk a hotelig.
Egy elhagyatott utcán sétáltam,amikor megcsörrent a telefonom.
-Zsófia Horváth.
-Hol vagy?HOL VAGY?-kiabált nővérem.
Ancsi,nyugi.Valahol.Nem tudom pontosan,eltévedtem.
-Ez csodás.És most mi legyen?
-Hogy érted?
-Megvárjalak,vagy…
-Vagy szépen visszapotorkálsz a hotelbe,és lefekszel aludni.Holnap ez nagyon fog fájni.-utaltam kicsit becsiccsentett állapotára.
-Oké,sziia.
-Szia.
Na ezt is jól megoldottam.Hogy jutok haza..INNEN?Azt se tudom,hol vagyok,Barcelónán belül.Végső elkeseredésemben elindultam gyalog,valamerre. Egy elhagyatott,sötét sikátorban bolyongtam,amikor észrevettem,hogy valaki követ.Mikor hátrafordultam,eltűnt.Kézilabdás múltamnak köszönhetően gyorsan hátra tudtam fordulni, követőm lebukott.
-Szia.-köszönt rám,amin én nagyon meglepődtem.
-Szia.Ha megkérdezhetem…mi a fészkes fenéért követsz engem?
-Hát…-túrt bele a hajába,már amennyire a sötétben láttam.-Nem akartam,hogy egyedül sétálj.
-Köszi az aggódást. Ha már ennyire buzgó vagy,útbaigazítanál?-bólintott,én elmondtam ,hogy éppen hol lakunk.
-Tudom,hol van.De inkább elviszlek.
-Oké.-egyeztem bele.
Beültünk a kocsiba,ahol a világosságban megláttam az arcát. Gyorsan felismertem.
-Hé,nem Te vagy az az Algu..Alg..
-Aguersuari.
-Na az. Hm?
-De igen.
Elindultunk.Fél úton tartottunk,amikor felém fordult.
-Kérdezhetek valamit?-bólintottam.-Ha ismersz,mért nem rajong értem?
-Hna,ne legyen ekkora az egód.Azárt ,mert Forma1-es versenyző vagy,még nem esek hasra tőled.
-Oké.
Ennyi volt a beszélgetésünk a hotelig.
2010. október 4., hétfő
2010. október 3., vasárnap
24.fejezet
Halihó :)
Csak annyit fűzök ehhez a fejezethez,és a továbbiakhoz,hogy ne jelen időbe képzeljétek... (:
Fél év.Fél éve vagyunk együtt Sebastiannal,de még mindig úgy szeretem,mint annak idején.
Arra ébredtem,hogy az ablakon beszűrődő napfény melegíti a hátamat.Oldalra fodultam,és nagyot dobban a szívem.Basti feküdt mellettem,derékig batakarózva,engem ölelve.Szegényem,tegnap este kifáradt…Elmosolyodtam,amikor megláttam a kezét.Az egyikkel engem ölelt,a másik ökölbe szorítva,mutatóujja kinyújtva,és mosolyog.Biztos futamot nyert… Mivel még csak fél 7 volt,így visszaaludtam.
(…)
Arra ébredtem,hogy valaki először apró csókokal kényeztet,majd szenvedélyesen megcsókol.Kinyitottam a szeme,és egy gyönyörű,tengerkék szempárral találtam szembe magam.
-Jó Reggelt Kicsim.!Emlékszel még,hogy mi volt fél éve?-mosolygott.
-Emlékszem hát.És Te?
-Fél évet nem lehet elfelejteni,pláne nem ilyen fél évet.-húzott elő a háta mögül egy sárga tulipánt.
-Nem felejtetted el…-lett könnyes a szemem,amikor beleszagoltam a virágba.Még a kapcsolatunk elején mondtam neki,hogy ez a kedvenc virágom...,és emlékezett rá.
-Szeretlek.
-Én is.-csókolt meg,gyengéden,de mégis vadul.Végigfektetett az ágyon,de a számból egy pillanatra sem szállt ki.Keze a pólóm alatt járt felfedezőutat,én pedig a nadrágját kezdtem el kigombolni.Rövid idő alatt egyikünkön sem volt semmi ruha sem.Most Seb volt alul,én felül.Ráültem a csípőjére,előre dőltem,és végighúztam kezem felsőtestén.Halk sóhajjal „jutalmazta”.
-Akarod,mi?-hajoltam hozzá.Nem válaszolt,csak maga alá görgetett.-Akkor akard máskor is.
Feláltam,és kimentem a konyhába.
-Csináltam Neked reggelit.Itt az éjjeliszekrényen,gyere be érte.!-kiabált utánnam.
-A-a. Nem megyek.
-Mért nem?
-Mert onnan nem jövök ki szapora levegővétel nélkül.
-Az biztos.-ölelt át hátulról.
-Drága Kicsi Szívem.Öltözz fel,mert valaki benyit,eléggé érdekeset fog látni.Nem mintha nem tetszenél így,sőt…de akkor is.-mosolyogtam.
Sebastian lehajtott fejjel ment el felöltözni.Én visszamentem a hálóba,összeszedtem a ruháimat a padlóról,és visszabújtam az ágyba.Seb is bejött.
-Akkor kezdjük elölről.-ült le mellém.-Csináltam Neked reggelit.Jó Étvágyat.!
Bebújt mellém,és együtt ettük meg.
Mivel az egész délelőttöt elbohóckodtuk,késve értünk oda a megbeszéléssel egybekötött csapat ebédre.
-Á,megjött az álompár.Annyira szerelmesek,hogy az órát nem is ismerik…-üdvözölt minket Christian.
-Bocsi,csak elszórakoztunk…
-Nem kell magyarázkodni,én is voltam fiatal.-röhögött a csapatfőnök.
-Most nem azért késtek.Vagy legalábbis halkan csinálták.
-Andrew,Te hallgatózol?-lepődött meg Seb.
-Most mit csináljak?Nem hallagtózom,de mivel ti a szomszéd szobában eléggé hangosak vagytok…Van,hogy miattatok nem tudok aludni.
-Hé,hagyjuk már Őket békén,látod,milyen pirosak.-Christian igazán kedves…
Seb és én kézenfogva álltunk egymás mellett,és egyikünk pirosabb volt mint a másik.
A megbeszélés szerencsére rövid volt,így hamar visszamentünk a szobánkba.Ledőltünk a kanapéra,amikor kopogtak.Sebastian ment ajtót nyitni.
-Ki volt az?-kérdeztem,mikor visszaült mellém.
-Christian.
-És mit akart?
-Azt amit ebédnél elfelejtett.
-És az mi volt? Jajj,ne keljen mindent harapófogóval kihúzni belőled.
-2hétig látni sem akar minket.
-Hm?
-Elküld minket 2 hétig szabadságra.
-Ez tök jó.Hova megyünk?
-Titok.De kezdj el pakolni,mert még ma oda akarok érni.
Gyorsan összecsomagoltuk a szükséges holmikat,majd kimentünk a reptérre,ahol a csapat magángépe várt minket.
-Még mindig nem mondod el,hogy hova megyünk?
-Drága Do.Hamar megöregszel.-mosolygott.-Aludj egyet,és mire felkelsz,ott leszünk.
Megfogadtam a tanácsát,rádőltem,és elaludtam.
-Dora,ébredj,itt vagyunk.-keltegetett,amikor leszállt a gép.Nem mondható,hogy kipattamtak a szemeim…kaptam Sebtől 10 percet,hogy felkeljek,összekészüljek,és beszálljak a kocsiba.Nagy nehezen feláltam,megfésülködtem,és kimentem.A reptéren csak pár ember volt,de ők is személyzet.Basi kinyitotta az ajtót,amíg én beszáltam,ő bapakolta a csomagokat a csomagtartóba.A kocsiban ismét elaludtam…
-Csipkerózsika…-súgta a fülembe.
-Igen.-nem nyitottam ki a szemem.
-Itt vagyunk.Gyere…-Seb teljesen fitt volt.Kipattant a kocsiból,hátrament a csomagokért,kinyitotta nekem az ajtót,és mosolygott.
Kiszálltam a kocsiból,és körbenéztem.Furcsa érzés lett úrrá rajtam.Boldog voltam…Igen,itt voltunk ismét Spanyolországban,Barcelónában,egy szálloda előtt.Itt találkoztunk először.
-Na?-jött oda mellém.
-Basi…köszönöm.
-Reméltem,hogy örülni fogsz neki.-vigyorgott.
Azt a szobát kaptuk,amibe anno Seb „lakott”.Ismerős volt a helyszín…
2010. szeptember 17., péntek
23.fejezet
Sebastiannal elmentünk az örvoshoz.Egyedül nem lett volna erőm.Szerencsére semmi következménye men lett Mark „ szórakozásának”.
A csapatban szépen lassan mindenki megtudta.Újjal mutogattak Markra,összesúgtak a háta mögött.Velem pedig kivételeztek,mindenben.Előreengedtek a sorban,ha nem volt hová ülnöm,valaki felállt,csak én ne álljak.Egy idő után már kezdett idegesíteni.Stellának és Sabine-nak én mondtam el,személyesen.Mind a ketten meglepődöttséget,és undort éreztek…Hosszú beszélgetés után sok mindent megtudtam a magánéletükről.
Estell és Lucas nagyon boldogok együtt.Köszönik Sebatiannak,hogy „megmentett”,és hogy összehoztuk Őket.Hosszú távon gondolkodnak…
Sabine és Tommi.Vicces,hogy Őket is mi hoztuk össze …Élnek,virulnak,és boldogabbak mint valaha.Ők is komolyban gondolkodnak.Terveik között van egy-két kis Pärmäkoski is…
És hogy mi hogy gondoljuk?Erről beszélgettem Sebastiannal.Azt modta,Ő velem képzeli el hátralévő életét.Neki én vagyok az igazi.Aranyos…nekem Ő.És nem ellenkezne,ha a legifjabb Vettel is úton lenne…Enyhe célzás volt.Erre én csak 1 mosollyal és 1 csókkal válaszoltam.
Hihetetlenül jó érzés volt ez az egész.Egymás mellett feküdtünk,Fejemet a mellkasán pihentettem,simogatott,és beszélgettünk.Rólunk.Nagyon jó volt tudni,érezni,hogy itt van velem valaki,valaki,aki szeret ,és én is szeretem Őt.
Az egész délutánt végigbeszélgettük,este pedig egy hosszú csókcsata után egymást ölelve aludtunk el.
Másnap reggel egyedül ébredtem.Tudtam,hogy Seb már lenn van a pályán,vagy valahol arrafelé.Gyorsan felöltöztem,és lementem megkeresni.Szerencsére gyorsan meg is találtam.Egy eldugott kis szobában üldögélt egyedül.
-Szia.
-Szia.-húzott oda magához egy csókra.Ekkor ajtócsapódást hallottunk,és gyors lépteket elfelé.
-Ki volt az?
-Nem tudom,de nem is érdekel.-csókolt meg.
-Nem,Sebastian.Nem szeretném,ha holnap az újságok címlapján lennénk…
-Igazad van.
-Tudom.-vigyorodtam el.-Én elindulok kideríteni,hogy ki volt az.
-Oké.És ha bármi van…
-Akkor szólok.
-Igen…pont ezt akartam mondani.-mosolygott.
Váltottunk egy hosszú csókot,és elindultam „nyomozni”.Először megkérdeztem azokat az embereket,akik errefelé voltak,de senki nem tudott érdemleges információval szolgálni.2óra keresgélés után feladtam,és elindultam megkeresni egyetlen,szőke németemet.Németet találtam,sőt,még a családnév is stimmelt,csak nem volt szőke.
-Fabi!-leguggoltam hozzá,és megöleltem.Szegényen látszott,hogy nem tud hova tenni.-Nem ismersz meg,ugye?-nemet intett a fejével.
-Te vagy Laura nővére?-bólintottam.-Szia.-átölelt.Nagyon aranyos volt,mint a bátyja…Apropó,bátty.Beszélnem kell vele.
Elindultam,illetve elindultunk megkeresni Sebastiant.Az elveszett ember hamar meglett.Éppen Christiannal beszélgetett,így jobbnak láttam,ha meghúzódunk az egyik sarokban.Szerencsére hamar vége lett a beszélgetésnek.Oda mentem hozzá,hosszan megcsókolt.Vagyis csak akart,de én leállítottam,és egy kissé hátrább léptem.
-Nézd,kit hoztam.-toltam előre az eddig mögöttem ácsorgó Fabit.
Nem szóltak egymáshoz semmit sem.Fabi futott báttyához,aki felkapta,és átölelte.
-Szia Sebi.-könnyesedett Fabi szeme.
-Szia Öcskös.-láttam,hogy Seb szeme is csillog,és nem csak a boldogságtól…
-Ez mi?Kijött rajtad a jóság?-mutatott az ifjabb Vettel jobb kezén díszelgő gipszre.
-Leestünk a fáról.
-Le estetek?-csodálkozott Seb.
-Laura és én.
-Laura?-emelkedett meg a hangom.Fabi csak hevesen bólogatott.
-Aha,de neki nem lett semmi baja sem.Puhára esett.-mosolyodott el.
Idő közben befutott a Vettel család többi tagja.Személy szerint Norbert és Heike.Eléggé meglepődtek,amikor meglátták,hogy Sebastian hátulról átölel.
-Sziasztok.-köszönt nagyon nagy mosollyal.
-Kisfiam.-ölelték meg egymást a szüleivel.
-Anya,Apa,Ő Dora,a barátnőm.-nézett Rám Sebi szerelmesen.
-Dora Meyer.-nyújtottam a kezem.
-Meyer…-gondolkodott el egy pillanatra Heike.-Meyer,mint Andreas?
-Igen.Meyer,mint apu.-mosolyodtam el.
Jött a bemutatkozás.Egész hamar sikerült tisztázni,hogy Sebasian szülei és az én szüleim jóba vannak.Heike és Norbert megkért,hogy tegezzem Őket.Este elmentünk együtt vacsorázni.Sebastian és én eléggé el voltunk foglalva egymással,amit sokszor kisebb köhögőrohamok kísértek…
Visszaérve a hotelbe már nem kellett visszafognunk magunkat…
2010. szeptember 12., vasárnap
22.fejezet
Seb 4.lett,de nagyon örülök ennek a helyzésnek,és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. :)
(Sebastian)
Vége az 1.szabadedzésnek…Egész jól sikerült.
Anniyra elbambultam,hogy egy újságíró majdnem fellökött.Biztos ment interjú alanyt keresni…Apropó,intejú…hol van az én kedvenc újságíróm?Azt ígérte,akárhányadik leszek,velem készít először interjút…Olyan rossz érzésem van…
(Dora)
Bevonszolt egy épületbe.Durván a falnak nyomott,és gusztustalanul csókolgatni kezdett.Letépte rólam a ruhákat,ledöntött az ágyra,és magát is vetkőztetni kezdte.Kiabálni akartam,de nem jött ki hang a torkomon.A könnyeim megállás nélkül folytak.
(Seb)
Vártam még pár percet,de nem jött,azért elindultam megkeresni.Első utam a RedBull Home-hoz vezetett,de itt sem találtam.Utolsó gondolatként elindultam Mark részlege felé,hátha ő látta valahol.Csapattársam öltözőjének ajtaja nem volt rendesen becsukva,egy résnyire nyitva volt.Nem vagyok egy kíváncsi alkat,de most nekidőltem,és hallgatóztam.
-Na,Cica,most megmutatom,hogy milyen egy igazi férfi az ágyban.-Mark.
-Ne…-hallatszott egy női hang.
Ismerős volt nekem ez a hang.Szinte betörtem az ajtót,úgy rohantam oda az ágyhoz.Markot lerángattam Doráról,és egy pár jól irányzott ütéssel a földre kényszerítettem.Dorát bepakartam egy plédbe,az ölembe ültettem,és átöleltem.
-Hé,ne sírj!Minden rendben van!Dora…Ne sírj..!Szeretlek Kicsim,mindennél jobban.Megvédelek,bárkitől,akár az életem árán is…Szeretlek.-annyira szerettem volna segíteni rajta,de nem tudtam.Még mindig sírt,és reszketett.Csak a jelenlétemet tudtam biztosítani neki…
A nagy csetepatéra Christian is ideért.Elég egyértelmű volt a helyzet.Mark meztelenül,félkómásan a földön feküdt,Dora az ölemben zokogott…Bólintottam egy aprót,jelezve,hogy már minden „rendben”.Felkaptam Dorát az ölembe,és bevittem a saját öltözőmbe.Felöltöztettem,adtam rá 1 boxert,és 1 RedBull-os pólót.Óvatosan lefektettem a kanapéra,és mellé bújtam.Fejeét a mellkasomra tette,és a pólómat erősen szorította.
-Szeretlek.-bökte ki sírás közben.
-Én is.-adtam a feje búbjára egy puszit.
Hamarosan a zokogás pityergésre csendesült,pár perc múlva pedig már nagyokat szuszogott a mellkasmon.Elaludt.
(…)
(Dora)
Reggel van.Hol vagyok?Kin fekszem?Mi ez a ruha rajtam?És mi történt velem tegnap?Csak szép sorjában…
Hogy hol vagyok?Sebastian öltözőjében.Hogy kin fekszem?Most néztem csak fel,és egy édesen alvó,mélyeket szuszugó Sebastiant láttam magam felett.Szorosan magához húzott.Velem álmodik.Erre a gondolatra elmosolyodtam…Hogy mi ez a ruha rajtam?1 boxer és 1 RB-os póló.Micsoda illata van..biztos az Ő pólója.Hogy mi történt velem tegnap?Elkomorodtam.Az utolsó emlékem,hogy Mark és én…és utána képszakadás.
Időközben ideiglenes párnár ébredezni kezdett.
-Jó Reggelt!-köszönt.
-Jó Reggelt.
-Hogy vagy?-kék szemében aggodalmat láttam.
-Már sokkal jobban.-mosolyodtam el egy apró pillanatra.-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mi történt tegnap?-az arca elkomorult.Elmondott mindent,részletesen.Döbbenetes,hogy én ebből szinte semmire sem emlékszem.A könnyeim ismét utat törtek maguknak.
-Do,ne sírj!Már vége van!És nem fog ilyen többet előfordulni,mert Veled leszek.Mindig…
-Köszönöm.
-Ugyan…Szeretlek.-meg akart csókolni,de megállítottam.
-Bocsi,de ez nekem most még nem megy…-elmosolyodott,és kaptam az arcomra 1 puszit.Megnyugtatott a jelenléte.Belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe,amelyikben féltést,és tiszta szerelmet láttam.
-Lenne 1 kérdésem…
-Mondjad.
-Hát tudod…Te és Mark…szóval…védekeztetek?-erre eddig nem gondoltam.
-Nem.-böktem ki röviden.Érezhette,hogy mire gondolok,mert magához húzott.
-Nyugodj meg.Holnap elmegyünk egy orvoshoz,és minden kiderül.
-De..de mi van,ha?
-Majd eldöntjük…
(…)
Sebastiant a 4.helyen intették le.Nagyon büszke voltam Rá.Ha nincs a kerékcserés szabály,simán elmegy 1 szett gumival.De így is nagyon ügyes volt.Amikor meghallottam,hogy gond van a motorral,azt hittem,hogy minden elúszott.De nagyon jó taktikával a 4. lett.Boldogan szállt ki az autóból.Első útja hozzám vezetett.
-Én hősöm.-csókoltam meg.Először meglepődött,majd visszacsókolt.Gyengéden,szerelmesen.Átölelt.Most már nem féltem semmitől,senkitől.Teljes biztonságban éreztem magam,mert tudtam,hogy Ő itt van velem…
2010. szeptember 11., szombat
21.fejezet
Gyors búcsúzkodás után Ő ment Tommihoz,én Sebihez.A látvány meglepett,amint beértem.Sebastian egy szál törölközőben jött elém.
-Nem az,aminek látszik.-kezdte a magyarázkodást.-Csak edzés után nem volt időm lezuhanyozni,mert rögötn ide jöttem.És nem akartalak izzadtam fogadni,gondoltam,lezuhanyzok gyors,míg Te ideérsz.Majdnem össze is jött.
Nem tudom,hogy mások mit csináltak volna ott,abban a pillanatban,amikor álmai pasija ott áll előttük egy szál törölközőben,a haja tiszta víz,és az innen elinduló vízcseppek végigfolynak izmos felsőtestén…Vagy kimennek a szobából és ehhez hasonlók,vagy leteperik a férfit.Én az utóbbit választottam.Láttam,hogy még mondani szeretett volna valamit,de én nem engedtem. Beléfojtottam a szót.Lassan,érzékien megcsókoltam.Igaz,nem sok ideje voltunk együtt,de én már elértem arra a szintre,hogy megbíztam benne.Lehet,hogy sokan túl gyorsnak találják a tempót,de nem tudom,hogy akkor is ezt gondolnák,amikor Sebastian Vettel ott ÁLL előttük.De jelen pillanatban nem érdekelt mások véleménye.Semmi nem érdekelt,csak Ő.Belemosolygott a csókunkba.
-Ezt nevezem üdvözlésnek.-hadarta el gyorsan,és visszacsókolt.
-Fokozhatom még…ha gondolod.-mondtam,mikor levegőhiány miatt szétváltunk.
Szorosan hozzábújtam,és éreztem,hogy kíván…nem is kicsit.Nem voltam rest,és a törölköző,ami eddig a derekán pihent,most egy gyors mozdulattal a földre esett.De engem is gyorsan megszabadított a ruháktól.Belenéztem tengerkék szemeibe,amelyek ismét vágytól izzottak.Mikor sikeresen megszabadítottuk egymást a ruháktól,felkapott az ölébe,és meg sem állt velem a hálószobáig.Óvatósan lefektetett az ágyra,de közben egy pillanatra sem mászott ki a számból.Csókolgatott,simogatott,ahol csak ért…és ezt én is viszonoztam.Mikor már nem bírtam tovább,megszólaltam:
-Sebastian,ne totojázz.Itt mért nem vagy olyan gyors,mint a pályán??!
Leesett neki.Maga alá fordított,és belém hatolt.Felszisszentem a fájdalomtól,de nem érdekelt.Gyorsan mozgott bennem,majd jött a mindent elsöprő gyönyör.Pihegve feküdtünk egymás mellett,ő magához húzott,és átölelt.Ölelt,mintha az élete múlna rajta…
-Szeretlek Dora.Nem akarlak soha elveszíteni.-csókolt meg,és még mindig szorított.Szonte már fájt,de nem nagyon érdekelt.Jól esett érezni közelségét,és nyugtató illatát.Összebújva aludtunk el.
Sebastian megnyerte a 2.szabadedzést.Nagyon boldog volt.
A paddockban sétálgattam,amikor egy kéz erősen megragadott,és magához húzott.
-Szia Cica.Most velem jössz.-meg akart csókolni,de én ellenkeztem.
-Hagyj békén!Segítség!-kiabáltam.De nem hallotta meg senki sem.Behúzott egy épületbe,én csak sírtam,sírtam és sírtam…
2010. szeptember 4., szombat
20.fejezet
Egyetlen Uncsimnak.Aki velem van mindig.♥
(Sabine)
Éppen egy teli kád forró vízben ültem,amikor meghallottam a telefonom csörgését.
-Ez nem lehet igaz.-morogtam,de kikászálódtam,és felvettem.
-Szia Dora.-szóltam bele.Oké,szia.
10 perc múlva itt lesz.Beszélni akar velem.Szerintem valami fontosról,hallottam a hangjában.Gyorsan felkaptam egy farmert pólóval,mikor kész lettem,kopogtak.Összeszedtem a táskámat,és mentem ajtót nyitni.
-Szia.-köszönt Do.Adtam és kaptam 3 puszit.
Esett az eső,így egy kávézőba ültünk be.Én jegeskávét rendeltem,Tommi mellett megszerettem a jeges dolgokat…Do a habos kakaó mellett tette le voksát.Fél órát beszélgettünk minden féléről,amikor barátnőm nagyon elgondolkodott.Kavargatta a kakaót,és nem nézett rám.
-Együtt vagyunk Sebastiannal.-bökte ki hót nyugodtan.Én félrenyeltem a kávét.
-Tessék??!!Miért pont Vele??Azok után,amit tett Veled??!!Hát Te nem vagy normális…-keltem ki magamból.
-Igen,azok után is.Szeretem.És ő is engem.
Még vagy fél órát”veszekedtünk”,mikorra sikerült lenyugodnom.Ő élete.Azzal van együtt,akivel akar.
(…)
Dora telefonja elkezdett csörögni.
-Vedd csak fel.-bólintottam mosolyogva,amikor megláttam,hogy Sebastian keresi.Kiment,és 10 perc múlva jött vissza.
-Seb mára végzett az edzéssel.Ugye nem baj,ha én most elmegyek?
-Dehogy baj.Sőt,ha Seb végzett,akkor már Tommi sem elfoglalt.-felnevettünk mindketten.Kikértük a számlát,és elindultunk vissza,a hotel felé.Gyors búcsuzkodás után ment ki-ki a saját emeletére.
Mikor benyitottam,Tommi a kanapén feküdt.
-Szia.-ültem le mellé.
-Szia.-húzott magához egy forró csókra,és visszafeküdt.
-Na ne hogy már Te fáradtál el,amikor Sebnek volt edzése.
-Nem jó az erőlétem.
-Hát ebben az esetben javíthatunk rajta.-mosolyodtam el kajánult.Rögtön felkapta a fejét,és ismét magához húzott.
(…)
Próbáltam a légzésemet normálisba hozni, de láttam ez Tomminak is gondot okoz....Fejemet a mellkasára raktam,így hallgattam gyors szívverését.
-Hát ez…fantasztikus volt.-simogatott meg.
-Szerintem is.
-Most hová mész?-kérdezte meglepődve,mikor ki akartam szálni az ágyból.
-Zuhanyozni…Velem tartassz?-nem szólt semmit,cask felkapott,és így vitt be a fürdőbe.
A kellemes frissítő után leültünk beszélgetni.Ő a fotelba,én az ölébe.
-Tudtad,hogy Sebastiannak van csaja?
-Aha.Dora.
-Ezt Te egész eddig tudtad?Miért nem mondtad el?Miért én tudtam meg utoljára?-tettette a sértődöttet.
-Nyugi-pusziltam meg-,én is csak ma tudtam meg.Doraval elmentünk egy kávézóba beszélgetni.Akkor mondta el.Énteljesen kiakadtam…de hamar megnyugodtam.Ő élete.Aztán hívta Sebastian,hogy vége az edzésnek,én meg gondoltam,hogy akkor Te is ráérsz…
-Jól tudtad.-csókolt meg.
-Héhé,mára már elég volt.-állítottam meg.
-De..nekem…nem…-dadogta a csókok között.
Kimásztam az öleléséből,és a konyha felé vettem az irányt.Engedtem egy pohár vizet,és leöntöttem vele a kanos finnt,amit nem nagyon díjazott.
-Hé,ezt most miért kaptam?
-Hogy lenyugodj.És hogy ne ÁLLj itt előttem.-közöltem mosolyogva.
-Én nem ÁLLok előtted.-húzott magához.
-Á,nem.-húztam végig a túlontúl szűknek tűnő gatyán a kezem.
-Ha elkezdted,folytasd is.-„utasított” egy halk nyögés után.
-Én ugyan nem folytatom.-elfutottam előle.
Kergetett,átt az egész szobán,mígnem sarokba szorított.Pontosabban ajtóhoz szorított.2 lehetőség közül választhattam.Vagy kifutok,és az egészet ott folytatjuk tovább,vagy megint eltöltünk egy kellemse fél órát.Az elsőt választottam.Láttam Tommi szemében,hogy örül,mert sakkban tart,de negyon meglepődött,amikor kinyitottam az ajtót,és kifutottam a folyosóra.Miután feleszmélt a pillanati sokkból,Ő is utánnam eredt.Lefutottam a lépcsőn,1emelettel lejebb,ahol bekopogtam a 220-as szobába.A látvány meglepett.Sebastian állt ott előttem 1 szál lepedőben.
-Hello Seb.Dorát keresem…de látom,hogy elfoglaltak vagytok..akkor majd máskor.Szia.
-Szólok neki.
-Á,nem kell.Nem is tartalak fel tovább.Érezzétek jól egymást.-elindultam.-Csak még 1 kérdés.Ha nem én állok itt az ajtó előtt,hanem más,például a sajtó,és te így nyitsz ajtót,akkor hogy magyarázod ki?
-Hát…őőő…sehogy.-hangosan felnevettem.Elköszöntem Sebastiantól,és a sajtá szobánk felé vettem az irányt.Útközben találkoztam egy csurom vizes Tommival,aki még mindig ÁLLt.Mit volt mit tenni,engedtem neki.Felkapott,és a hálóig meg sem állt…
2010. szeptember 2., csütörtök
19.fejezet 2.0
Itt vagyok,ahogy ígértem.Megpróbálok még 1et összedobni a héten;)
És Boldog Szülinapot Lénának♥1.;)
2.fele
Az interjúk alatt semmi értelmeset nem tudtam mondani.Fejben teljesen máshol jártam.Csak Dorán,és azon járt az eszem,hogy együtt vagyunk.Szeret,és én is Őt.Volt,hogy annyira elkalandoztam,hogy az riporter „rángatott vissza a valóságba”.Elnézést kértem Tőle,és megygértem neki,hogy holnap újra megpróbálok normálisan nyilatkozni.
2o1o.Monza,Olaszország
Számomra emlékezetes hely.2oo8-ban itt ünnepeltem életem első győzelmét a Torro Rosso színeiben.Remélem ismét sikerül.Az ágyamon fekszem,és ismét Do pólóját ölelgetem.Merengésemből hangos dübörgés riaszt fel.Egy darab finn majdnem kidönti az ajtót.
-Szia Tommi.-nyitottam ki.
-Hello Seb.Örülök ,hogy végre meghallottad.
-Ezt ki nem hallotta volna?Gyere beljebb,ülj le.Én átöltözöm,és mehetünk is.-mentem be a hálóba.Felvettem egy hosszú fekete szabadidőt egy fehér pólóval,és kész is voltam.Tommi idegesen dobolt a az újjával az asztalon.-Azt hittem,hogy soha nem készülsz el.-morgott.
-Pedig gyors voltam.
-Hjajj…-mosolyodott el-,de most induljunk,mert sose fogunk végezni.
Az edzést 10 perces bemelegítéssel kezdtem.A töbire nem emlékszem…mindig elbambultam…Dorán járt az eszem.Hogy szeret,és én is Őt.A világ legboldogabb emberének éreztem magam.
-Sebastian!Hé,Sebastian!Hahó!-lengette kezét Tommi előttem,amikor a felülésnél elfelejtettem visszaülni.
-Bocsi,csak elbambultam.-mentegetőztem.
-Hányadszorra hallom én ezt ma.-mosolygott.Megcsörrent a telefonom.
-Felvehetem?Fontos.-mondtam,amint ránéztem a kijelzőre,ami Do számát mutatta.
-Nem,Te most kőkeményem edzessz.De én beszélek vele.-nyúlt a készülékért.-Á annyira nem fontos.
Fogadtam a hívást.
„-Szia,Tommi nem engedi,hogy beszéljek veled.Majd visszahívlak.
„-Énis.Szia puszi.”-letettem.
-Énis ,szia ,puszi.Mi volt ez?-csodálkozott finn barátom.
-Á,semmi.-Tommi túl jól ismert már.
-Na,mesélj,ki az a lány?
-Oké,de üljünk le.
-Te már úgyis ülsz.-telepedett le mellém vigyorogva.-Na,ki az a szerencsétlen?
-Dora.-mondtam ki nemes egyszerűséggel.Láttam Tommin,hogy gondolkodik.
-Dora..Dora…Ő nem az az új újságíró csaj?Aki jó barátnője Sabine-nek,ugye?
-Ühüm.-nem is lepődött meg a válaszomon.
-De Ti nem voltatok fasírtban?Úgy emlékszem,hogy nem nagyon kerestétek egymás társaságát.
-Ez egy hosszú történet.De ha érdekel,elmondom.-bólintott,és én elkezdtem mindent szépen előről.
Az első találkozásunktól kezdve,a pofonon keresztül a Spa-ban történtekig.
-Hát Öregem,nem vagy semmi-veregetett hátba-,csak egy dolgot nem értek.Miért nem kerested,ha szeretted?
-Drága finn barátom.Az előbb nem meséltem?
-De-de,mesélted,de nagyon furcsa.
-Pedig igaz.-mosolyodtam el.
2010. augusztus 31., kedd
:)(:
Kedves Mindenki:D
Ez is eljött,elkezdődött az iskola.Amint időm engedi,hozni fogom az új részeket.Az első pár héten még hét közbe is,de utánna már nem ígérem biztosra,csak a hétévégket.A rengeteg szakkör,és edzések közbe a tanulásra is ráhajtok,mivel idén nem mindegy,hogy milyen lesz a bizonyítványom.:)A héten még megpróbálok eljutni a 20.fejezetig;)
További szép estét mindenkinek,és jó tanulást!;P
Puszi:Zsófi(Fikusz*)
2010. augusztus 30., hétfő
19.fejezet
1.rész :)
Christian nem kicsit lepődött meg,amikor meglátott engem Sebbel együtt.Bár már nem ültem az ölében,de elég közel voltam hozzá.
-Szia Christian.-köszöntem.Látszott rajta a döbbenet.
-Szia,illetve sziasztok.Dora,mit keresel itt?
-Dora csak egy interjú közepén tartottunk.Egy cikket szeretne csinálni a futam vesztesével.-itt bokába rúgtam Sebet.
-Ugyan,Seb.Ezt már megbeszéltük.Nem Te vagy a hibás.
Sebastian elmosolyodott.Még beszélt valamit Christiannal,amire én nem nagyon figyeltem.Inkább Őt figyeltem.Végre Chris is kiment a helyiségből.
-Hát,kettesben maradtunk.-közeledett felém,míg én teljesen a falnak nem dőltem.
-És mit fogunk most csinálni?
-Hát mit?
-Interjút.
-Interjút?-értetlenkedett.
-Igen,hisz te mondtad,hogy interjút csinálok Veled.-válaszoltam.Kaján mosoly jelent meg arcán.
-Mi lenne,ha ezt az interjút fenn,a szobámban folytatnánk?Bevezetnélek a rejtelemeimbe,és magad is szívesen ismernél meg részletesen…-lépet ismét közelebb,és végighúzta újját a gerincemen.Beleborzongtam.
-Én már ismerlek eléggé...Az interjú majd ráér később is,ha már teljes mértékben megbízunk egymásban.Én nem akarok addig egy kérdést sem feltenni,amíg el nem jött ez az idő.-elszontyolodott.-De azért egy vázlatban benne vagyok.-mosolyodtam el ,mire ő is.És őrült csókcsatába kezdtünk.Először csak óvatosan táncoltak ajkaink,majd őrülten harapdáltuk egymást.Tovább is jutottunk volna,ha nem nyit be valaki az ajtón.
-Sebastian,az újságinterjúk után csapatmegbeszélés.-most nézett csak fel.Christian arcára mély döbbenet ült ki.Seb és én még mindig ott nyaltuk-faltuk egymást.-Öhm…látom zavarok.
-Christian…-toltam el magamtól a szőke németet.
-Chris,ez nem az aminek látszik.-eszmélt fel Seb is.
-Á,nem.Nem zavartam meg semmilyen idil pillanatot,amikor egymás szályában jártatok felfedezőutat.-mosolygott.-De gondolom most jön az a rész,hogy nem szeretnétek,hogy megtudják.
Mindketten csak bólogattuk.
-És Te nem mondod el senkinek,ugye?-néztem rá boci szemekkel.Nemet intett a fejével.Elköszönt,és kiment az ajtón.
-Bastian,lebuktunk.
-Nem mondod?
Annyira édes,amikor tetteti a hülyét…Meg tudnám zabálni.
-De most menj,mert egy csomó dolgod van.
-Például?-tűrte hátra a hajamat,miközben a másik kezével a falnak támaszkodott.
-Például interjút adsz a újságoknak,és utána csapatmegbeszélés.Nem emlékszel?Cshris ezek miatt tört Ránk.-elmosolyodtam,ahogy eszembe jutott az előző jelenet.
-Akkor megyek,ha lekoptatsz…
-Én lekoptatni,Téged?Hát hol élsz Te?
-Én itt a Föld nevű bolygón.De nem mindig…például most sem.Most a Föld felett lebegek a boldogságtól.-csókolt meg mosolyogva.
-Na,menj,mert elkésel.-ütöttem meg formás hátsó felét,miközben kelt fel a kanapéról.Még vagy fél órát hülyéskedtünk,amikor Sebastiannak már muszály volt mennie.
Én pedig egyedül maradtam.És boldog voltam.Nagyon-nagyon boldog.Összejöttem azzal a pasival,akit már rég óta szeretek.És most mind a ketten a Föld felett lebegünk…
2010. augusztus 29., vasárnap
18.fejezet
....Szörnyű futam volt.:S :( (N)
A liftben gondolkodtam.Lehet,hogy kicsit elhamarkodtam,ezt a „nem akarok tőled semmit” dolgot.Amikor a szemébe néztem,elgyengültem.Ismét a szempár tulajdonosának bűvköre alá kerültem.Megint úgy csillogtak,mint amikor megismertük egymást.Nem szabad még jobban beleszeretnem,hisz Ő sem érez irántam semmit.Teljesen összezavarodva szálltam ki a liftből.A szobámban arra a következtetésre jutottam,hogy beszélnem kell vele.De most komolyabban…
2o1o.Belga Nagydíj,Spa.
Sebastian a sok ütközés és a büntetés miatt sajnos csak a 15.lett.Csalódottan szállt ki az autójából.Hirtelen érdekes érzés lett úrrá rajtam.Magam sem tudom,hogy miért,de első utam az öltözőjébe vezetett.Halkan kopogtam az ajtón,és gyorsan egy halk „gyere”hallatszott ki.Ahogy beléptem,meglepődött.Szerintem nem rám számított.A kanapén feküdt,egy plüsskutyát szorongatott,de amikor meglátott,a háta mögé rejtette.
-Ülj le.-ült fel,én lehuppantam mellé a kanapéra.Nem bírtam ki,hogy ne szedjem elő a lüsst,háta mögé nyúltam,és kirántottam a kutyát.
-Aranyos.-mondtam mosolyogva,a plüss tanulmányozása után.Világosbarna volt,szájában egy csontot tartott.
-Kérem vissza.-ki vette a kezemből,és ismét a háta mögé rejtette.
-Nézd,kedves Sebastian.Tudom,hogy nem vagy komoly,de ennyire gyerek még hogy lehetsz?A húgomnak nincsenek már szőrmókjai,nemhogy neked?-kérdeztem tettetett komolysággal.
-Nézd,kedves Dora.Ezt a kutyát az öcsém adta nekem,még nagyon-nagyon régen.Sebastiannak nevezte el,és azért adta nekem,hogy velem legyen a versenyeken,ha Ő nincs itt.Én vagyok a példaképe.-húzta ki magát,majd elmosolyodott.
Hova lett az a düh,amit régebben éreztem?Most miért vagyunk el úgy,mintha ezer éve legjobb barátok lennénk?És miért érzem úgy,hogy teljesen beleszerettem…?Több órát végigbeszélgettünk.Én megvigasztaltam a balul sikerült futam után.Eléggé maga alatt volt,főleg a Jensonnal való ütközés miatt.Emésztette a bűntudat,hogy Button miatta nem tudta befejezni a versenyt.Szegényem…
-Ugyan,nem a Te hibád.!Jenson is legalább annyira hibás volt,mint Te,és a körülmények sem kedveztek egyikőtöknek sem.-nyugtattam.Amikor láttam,hogy ez nem használ,mert még mindig nagyon el van kenődve,ismét kivettem a plüsst a háta mögül.
-Visszaadom,de csak 1 feltétellel.
-Már előre félek.
-Csinálunk egy képet.Te,én és a kutya.
-Sebastian.
-Jó,akkor Te,én és Sebastian.
-Azért.-mosolyodott el,és nyúlt is a telefonjáért.Az egy képből 11 ,később 21 lett.Az egyiknél kettőnk között volt a kutya(Sebastian),Basi fogta,én meg akartam puszilni(a kutyát),de kedves pilóta barátom kihúzta a kutyát,és „véletlenül” őt pusziltam meg,amit persze meg is örökített.Én közben leblokkoltam.Ezer meg egy pillangó röpködött a gyomromban a puszi után.
-Nekem ez a kép tetszik a legjobban.-fogta magát,és beállította háttérképnek.Én még mindig mint a szög,ültem egyhelyben.
-Sebastian,gyere a sajtótályékoztattóra.-kiabált valaki,aki elment az ajtó előtt.
-Nekem most mennem kell,de ha gondolod,itt maradhatsz.-mondta,és egy puszit nyomott az arcomra,és kilépett az ajtón.
Ha eddig lefagytam,akkor most…most…nem is tudom.Az elsőt még elkönyveltem annak,hogy véletlenül történt(bár remélem nem,de kicsi erre az esély),de ez már direkt volt.Megpuszilt.Másnak egy puszi nem sok mindent jelent,bár attól függ,kitől kapja.Én Tőle kaptam…
Muszály volt kiszellőztetnem a fejem,így hát elindultam sétálni.Nem tudom,hogy mióta bolyongtam céltalanul,de azt vettem észre,hogy sötétedni kezd.Gondoltam,hogy a boxok felé jövök vissza.Mindegyik előtt elsétáltam,de egynél megálltam.Igen,az Övé volt.Megláttam a Vettel feliratot,és az újjammal szívecskét rajzoltam rá,és elsuttogtam,hogy „SZERETLEK”.
-Tényleg?-ölelt meg hátulról valaki.
-Tényleg.-fordultam meg az ölelésben.
-Énis.-tűrt el az arcomból egy tincset,és megcsókolt.Mennyire régóta vágytam erre a csókra…Mert ez más volt.Más volt mint az eddigiek.Ez tele volt szerelemmel,és elfolytott vággyal.És mennyire jól esett.Hosszú volt,és szenvedélyes.Belemosolyogtam.
-Szeretlek.-szólalt meg,miután levegő hiányában váltunk szétt.
-Énis.-összetámasztottuk a homlokukat,és én belenéztem azokba a gyönyörű,tengerkék szemekbe,amelyben boldogságot,és szerelmet láttam.Magához húzott,és úgy ölelt,mintha az élete múlna rajta.Boldog voltam,nagyon boldog.
-Sebastian,kérdezhetek valamit?-Ő ismét a kanapén ült,és az ölében.
-Persze,de ha nem hívsz Sebastiannak.
-Miért,mi bajod van a neveddel?
-Ez már a kérdés?
-Hülye.-böktem oldalba mosolyogva.
-Csak annyi a bajom,hogy túl hivatalos.Csak a sajtó és a média hív így,a családomnak,barátoknak szimplán csak Seb vagyok.
-Nekem Bastian.-egy csókkaladta tudtomra,hogy tetszik neki az ötlet.-Akkor a kérdés.Miért mentél el,és miért nem akartad utána,hogy találkozzunk?
Sebastian arca komoly lett,és erősebben megszorította a kezemet.
-Biztos,hogy tudni szeretnéd?
-Biztos.-bólintottam.
-Az egész úgy kezdődött,hogy…-nem tudta befejezni a mondatot,mert nyílt az ajtó,és mi szétrebbentünk.
2010. augusztus 24., kedd
17.fejezet(hosszú verzió)
(Seb)
Kattant a zár,nyílt az ajtó,és teljesen megdöbbent ember lépett be rajta.Mark és Christian megdöbbenten figylete,hogy én mit keresek ott póló nélkül.
-Seb,mit keresel itt,és így?-kérdezte Mark.
-Leettem a pólómat,ki akartam szedni a foltot,és eszembe jutott,hogy itt van csap.-milyen hülye hazugság…Mind a ketten egy bólogatással nyugtázták.Ekkor vettem észre valamit a lábam mellett.Egy sárga újjatlan felső volt.És tudtam,hogy ki viselte... Gyorsan,remlhetőleg észrevétlenül belöktem a kanapé alá.Christian egy telefonhívásra hivatkozva gyorsan távozott.
-Az Dora felsője volt.Jól gondolom?
-Mi?Melyik?
-Amit belöktél a kanapé alá.Micsoda főcím lesz ebből…
-Hé hé! Viselkedj!Nem tudom,hogy ki az,aki döngeti a sajtósát…-láttam,hogy meglepődött.-Ő kotyogta el nekem…
-Van egy ajánlatom.Tartom a szám,ha Te is a tiédet.-bólintottam.Mark is kiment a szobából.Igaz,hogy a csapattársam,de ez nem jelent semmit.Néha vízba tudnám folytani…Amikor meggyőződtem arról,hogy tiszta a levegő,elővettem a „becses kincset”.Felsiettem a szobábma,ledőltem az ágyra,és mit a szerelmes tizenévesek,magamhoz öleltem a pólót,és beszívtam az illatot.Az Ő illatát.Ha akkor a hotelben az eszem helyett a szívemre hallgatok,és nem érdekel a sajtó véleménye,akkor most nem csak a pólóját,de Őt is ölelgethetném…
(Do)
Reggel korán ébredtem.Csak feküdtem az ágyban,és gondolkodtam…a tegnap estéről.Lefeküdtem vele,megint.De nem tudom,hogy miért…az nem mentség,hogy részeg voltam.Rajtam kívül még több ezer ember részeg a világon,és gondolom,senki sem fekszik le azzal az emberrel,akit utál… De ha jobban belegondolok…Nekem nem jelentett semmit,és remélem neki sem.Én nem akarok vele semmit sem,főleg nem össszejönni.Ha megint pofár ejtene,én azt nem bírnám ki…Elmélkedésemből kopogás rázott ki. Odasiettem az ajtóhoz,majd kinyitottam.Jaime ált ott.Nem gondolkodtam,egyből átöleltem.Őt láthatóan meglepte.Furcsa érzésem támadt,és sírni volt kedvem.Ezt vélhetően Jaime is észrevette,mert csak ennyit mondott:Sírj nyugodtan.-és átölelt.Röpke fél óra altt sikerült menyugodnom,és már csak hüppögtem.Leültünk a kanapéra,én az ölébe.
-Mesélj.-és én elkezdtem.Elmondtam neki az egészet.Hogy beittam Kimivel,hogy találkoztam Sebbel,és tovább,tovább…
-Hát,nehéz eset vagy Te Lány…-mosolygott-,de nyugodj meg,én itt vagyok,és beszélek vele,ha gondolod.-a végére komoly lett,és megfontolt.
-Ne,ne beszélj.Az olyan furcsa lenne,vagy nem is tudom….De a lényeg,hogy én szeretnék beszélni Vele.-bólintott.
Több órán kersztül beszélgettünk.Ő tartotta bennem a lelket,én közben gyűjtöttem a bátorságot,hogy egy komoly beszélgetést kezdeményezzek Sebbel.Már fél perce mindketten csendben voltunk,amikor megszólaltam.
-Kész vagyok.
-Mire?
-Kész vagyok beszélni Vele.És ezt csak neked köszönhetem.
-Ugyan.-pirult el.Egy puszit nyomtam az arcára,Ő elmosolyodott.Gyorsan összekaptam magam,és elindultunk lefelé.Ő bement a szobályába,én pedig bekopogtam a 202-es szoba ajtaján…ami rögtön nyílt is,és egy nyúzott arcú,szőke hajú,kék szemű álompasi lépett ki rajta.Még így nyúzottan is irtó helyes volt.
-Szia.-köszönt.
-Szia.Bemehetek?
-Persze.-nyitotta ki jobban az ajtót,én bementem,és leültem a kanapéra.
-Kérsz valamit?-kérdezte.
-Kösz,nem.Beszélnünk kell.
-Igen,szerintem is.
-Nézd,tegnap részeg voltam,és nem gondolkodtam.Én nem akrok tőled semmit az ég világon.Remélem megérted…-a végére suttogtam.
-Megértelek...-csak ennyit tud kibökni?!
-De nekem most mennem kell.Szia.-kikísért,én pedig beszálltam a liftbe,és gondolkodtam.
(Seb)
Nem érez irántam semmit…semmit…Bár ezek után már nem is furcsálom…Elővettem a pólót,és ismét magamhoz szorítottam.
2010. augusztus 23., hétfő
16.fejezet
A tervezettnél kicsit később jött ez a fejezet,de mozgalmas volt a 7végém :) Ha valaki olvassa ,vagy olvasta a CSI-osat,akkor ott is szívesen olvasom a kritikákat ;)
Tudom,hogy most mindenki egy olcsó sarkinak fog tartani,de különösebben nem érdekel.Teljesen elvesztettem a fejem.Az elmúlt időszak felgyülemlett feszültéség most végre le tudtam vezetni...Akkor és ott nem érdekelt semmi.Csak egy dolog.Ő.
A pillantása égetett,ahogy rám nézett.Belefúrtam arcom a nyakába,és beszívtam bódító illatát.Nem volt egyikünkön sem póló,végighúztam kezem kezem izmos mellkasán.Felnyögött,majd megtorpant.
-Mi a baj?-értetlenkedtem.
-Nem akarod…
-Ezt honnan veszed?
-Te mondtad…még a szüleidnél…
-Az akkor a múlt.Éljünk a jelennek.Akkor józan voltam,most részeg vagyok.És kívánlak,és te is engem.-húztam végig kezem az egyre szűkebb nadrágon.És ettől a pillanattól nem volt megállás.Szó szerint letéptük egymásról a ruhákat.Ő felkapott,lábaimat a dereka köré fontam,felrakott az asztalra,és rögtön belecsapott a lecsóba.Először csak lassan,gyengéden mozgott bennem,majd egyre gyorsabban,és vadabbul.Egy határozott lökéssel mindkettőnket a csúcsra röpített.Bágyadtan dőltünk le a kanapéra.Ő feküdt alul,én rajta.Fejemet a mellkasára raktam,és úgy hallgattam gyors szívverését.
-Ugye tudod,hogy csak egy alkalom volt?-törtem meg a csendet.
-Tudom…,de én akkor is élveztem.
-És a következő is tetszene?
Kaján mosoly húzódott meg szája szegletében.Felemelte fejemet,mélyen a szemembe nézett,hossza,szenvedélyesen megcsókolt.És folytattuk az előző kellemes időtöltést.
-Tudod min gondolkodtam?-kérdezett,mikor már ismét rajta feküdtem,és a hasára köröket rajzolgattam,ő simogatott.
-Min?
-Hogy mennyire gyönyörű vagy…A barna szemeid,az arcod,az egész lényed…És én akkora barom voltam,hogy hagytalak elmenni.
Elpirultem.Éppen a kioktatására készültem,amikor ismerős hangokat hallottam meg.
„-Az új fejlesztéseket mikor fogjuk használni?”
„-A következő versenyen.”
Ez Mark.-állapítottam meg.
-És Christian.
-És erre jönnek.-jöttem rá,mivel egyre hangosabbak voltak.
„-Várj,ez zárva van,elmegyek kulcsért.”-hallottam ismét Horner hangját.
-Öltözz fel,és hátul kimehetsz.-vetette fel az ötletet Seb.
Bólintottam,majd sietve felöltöztem.Persze közbe-közbe legeltettem a szemem izmos mellkasán.Az ajtóban még váltottunk pár szót.Hosszasan megcsókolt.
-És most menj,mert lebukunk.-törte meg.
-De…de..én…én…-dadogtam a csókok közben.
-Énis,-mutatott végig magán-de most menned kell.
Utoljára még egy hosszú,forró csókban forrtunk össze.Ekkor kattant a zár,mozdult a kilincs,nyílt az ajtó,és én kifutottam az öltözőből…
2010. augusztus 17., kedd
15.fejezet
Tudom,h ez a fejezet szépen magyarosan szar lett.Mert a magyar káronkodás kimeríthetetlen:D Szabusnak,mert ismét megvigasztalt.♥♥(L)<3
Nos,összegezzük,hogy mi történt velem az elmúlt fél évben.
Az egész ott kezdődött,hogy Estellával együtt mentem nyaralni.Találkoztam valakivel.És az a valaki Sebastian Vettel volt.”Kimentett”az újságírók gyűrűjéből,lefeküdtem vele.Lefeküdtem vele,nem is egyszer…Egyik nap se szó se beszéd,eltűnt,csak egy cetlit hagyott,és nem akarta,hogy keressem.Eléggé magam alá kerültem ez után.Csak sírtam,nem ettem semmit se.Mikor kicsit kezdtem kilábalni a depressziós kedvemből,találkoztam vele,és felpofoztam,mert bunkó volt.Le akart fektetni,ismét.Nem tudom,hogy mit gondol rólam…hogy egy olcsó ringyó vagyok?...
Aztán túlléptem rajta.Elkezdtem dolgozni,mint újságíró.És a végén hol kötöttem ki?Forma-1.Valahogy mindig van közöm valakihez,aki F1-es…
És mit csinálok most?Zenét hallgatok,és sétálok.Sétálok,mert ki kell szellőztetnem a fejemet.Megin akkora hülyeséget álmodtam.Egy tengerparton sétáltam…És kivel?Igen,Sebastiannal…Megint eszembe jutott minden.Minden.Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat.Gondoltam egy merészet,és a szálloda bárja felé vettem az irányt.Az egyik asztalnál ismerős arcot véltem felfedezni.
-Á,a nagy Jégember.Mi szél hozozz erre?-ültem le mellé,és elvettem tőle az üveget.
-Hello Dora.Csak szomjas voltam.-húzta vissza.
-Meddig fogjuk ezt csinálni?-az üveg ismét nálam volt.Megrántotta a vállát.
-Na mesélj.Jenni?-csak bólogatott,de az üveget nem vette vissza.
-Az elmúlt időszakban nem volt felhőtlen a kapcsolatunk.Egyre többet veszekedtünk.A nyári szünet alatt előbb értem haza.Meglepetést akartam szerezni,de én lepődtem meg.Benyitottam a hálóba,az egyik szerelőmmel volt elfoglalva éppen.Nem szakíthatok vele,azzal fenyeget,hogy elmondja az összes titkunkat,elhord mindennek az újságírók előtt.-hadarta el egy szuszra.Intettem a pincérnek,aki hozott nekem is egy poharat,és öntöttem magamnak is.
-Egészségedre.-koccintottunk.
4 óra beszélgetés,és nem kevés alkohol fogyasztása után jobbnak láttunk mind ketten,hogy ideje visszamenni a szobánkba. Egy gyors búcsupuszi után mind ketten elindultunk a megfelelő irányba.Kimi rögtön a szobájába ment-gondolom.Én vesztemre nem.Kisebb kerülővel,a boxok mellett mentem el,nem kicsit bódult állapotban.Teljesen véletlenül a Red Bull box előtt lassítottam le.
-Szia.-hallottam a hátam mögül,de a sötétben nem láttam senkit.-Itt vagyok.-kapcsolta fel a villanyt.
-Sebastian.-mondtam alig hallhatóan.Szívdöglesztően nézett ki.Egy fehér gatya és egy fekete,Red Bull-os póló volt rajta.Haja kicsit bezselézva,arca sima.Odaléptem elé,mélyen a szemébe néztem,arcát megsimogattam,újjamat végighúztam a gerincén.
-Mit csinálsz?-súgta alig hallhatóan.
-Azt,amit Te is akarsz.-súgtam a fülébe,amit egy nyögésell „jutalmazott”.Lehúzott az ölébe,arcomat két keze közé fogta,és forrón,szenvedélyesen megcsókolt.ÉS innentől nem volt megállás…csak ameddig az öltözőig nem jutottunk…
2010. augusztus 12., csütörtök
14.fejezet
Jaime.Jaime Alguersuari.Édes mosoly,gyönyörű,égkék szemek.Megértő.Tegnap elmondtam neki mindent.A szállodától kezdve a pofonon keresztül a mai beszélgetésünkig.Mikor a felénél tartottam,kitört belőlem a sírás,és a végét már zokogva mondtam.Ő átölelt,a hátamat simogatta,és nyugtatott.
-Ne sírj.-próbált nyugtatni.Sikerült neki.Fél óra múlva már a közeli kávézóban iszogattunk.
És most itt fekszem az ágyába,egy szál semmiben.Ő felémfordul,megcsókol,és ott folytatjuk,ahol abbahagytuk,és ekkor…megszólal a telefonom.Ránéztem az órámra,fél6 volt.Mi volt ez?Csak álmodtam?!Minden bizonnyal…
Kómásan kikászálódtam az ágyból,amikor felakartam állni,éled fájdalom nyilalt a fejembe.Micsoda este lehetett-gondoltam magamba.
Reggelizni nem reggeliztem,a gyomromban kavargó hányingernek köszönhetően.A fürdőben megpróbáltam magamnak valami normális kinézetet varázsolni,ami fél kiló alapozó felrakásával úgy-ahogy sikerült.A bőröndöm előtt megint nem vacakoltam sokat.A választásom egy farmer szoknyára esett,amihez egy fehér,pánt nélküli felsőtt vettem fel,derekamon egy övvel.Elég sarkosnak néztem ki,de jelen pillanatban nem nagyon érdekelt.A tegnapi este után visszajött az önbizalmam.Annyira,hogy Seb nem tudja lerombolni.Így mentem ki a pályára.A Torro Rosso Boksz előtt sétáltam,amikor egy kéz hirtelen megragadott.
-Szép Jó Reggelt.-huppant le mellém Jaime.
-Szebbet.
-Mi a baj?-kérdezte elkenődötten.Láttam rajta,hogy Ő sincs a toppon.
-Á semmi,csak szörnyen fáj a fejem.Látom,te sem vagy friss.De ez mi volt?
-Mi mi?
-Ahogy behúztál ide.A szívbajt hoztad rám.
-Bocsi,csak egy hirtelen ötlet volt.Remélem,nem baj.
-Nem,dehogy.De beszélnünk kéne a tegnap estéről…Ugye csak annyi volt,hogy tapiztuk egymást,nekinyomtál a lift oldalának,és nyílt az ajtó?-bólogatott,ezért folytattam.-Ugye csók sem volt?
-Nem.-láttam rajta,hogy meglepődött a kérdésem hallatán,de csalódott is volt.
-Nézd,én nem szeretnék tőled semmi komolyat.Tegnap részeg voltam,azért történt ez meg.Én csak a barátod szeretnék lenni.Remélem megérted…-igza,hogy nem sok ideje ismerem,de nagyon megbízom benne.
-Megértelek.Én is ezt akartam mondani.-mosolygott.Olyan aranyols volt.Megöleltem.Köhögést hallottam a hátunk mögött.Szétrebbentünk.
-Sebastian,mit keresel itt?-csodálkozott Jaime.
-Dorát.Bernie szeretne beszélni veled,és megkért,hogy keresselek meg.Gondoltam,hogy itt talállak…-fintorgott.
-Ne vágj ilyen pofákat!Semmi közöd nincs hozzá,hogy kivel hol mit csinálok.
-Oké…-a földet fixírozta.Nekem mindegy,csak gyere vele.A nagyfőnök már vár.
-Szia Jaime.Még találkozunk.-adtam neki egy puszit,és elindultam Sebastiannal.
Útközben felé fordultam.
-Mi volt ez?Mért baj,ha Jaime-val vagyok?Tudtommal nem vagyok a barátnőd,és nem is szeretnék az lenni.-keltem ki magamból.Nem válaszolt,csak ment tovább.,és még mindig a földet nézte.
A szálloda bejáratánál csapategyenruhába bújt férfiak,és barátnőik társalogtak.
-Üdv Dora.-jött oda mellém Bernie.
-Szia.Miért kerestél?
-Ők azok,akikkel a múltkor nem találkoztál.-mutatott körbe.-A csapatok többi tagjai.
Illedelmesen kezet fogtam mindenkivel,és bemutatkoztam nekik.Eléggé untam az egészet,egészen addig,amíg az utolsó emberhez, Seb személyi edzőjéhez nem értem.
-Tommi Pärmäkoski.-kezetfogtunk.-Ő pedig a barátnőm…
-Sabina Mason.fejeztem be a mondatot.Teljesen megdöbbentem.Sabina Tommi barátnője?
-Dora!-átöleltük egymást,és kimentünk beszélgetni.
-Mióta ismered Tommit?-támadtam le rögötn.
-Nem rég óta…Kinn voltam egy futamon,és le akartam üvölteni Seb fejét,amiért így bánt veled.De egy szőke fiú lefogott,és nem engedett hozzá.Elkezdtem vele veszekedni,amiből először normális hangulatú beszélgetés,utána vacsora lett.
Mindig is tudtam,hogy furcsa,de hogy ennyire…
Este elmentünk 4esben bulizni.Jaime ,Tommi,Sabine és én.Most nem sikerült annyira kiütnöm magam,mint előzőleg,aminek részben örültem is.Visszaérve a hotelba,úgy,ahogy voltam,ledőltem,és elaludtam.
-Ne sírj.-próbált nyugtatni.Sikerült neki.Fél óra múlva már a közeli kávézóban iszogattunk.
És most itt fekszem az ágyába,egy szál semmiben.Ő felémfordul,megcsókol,és ott folytatjuk,ahol abbahagytuk,és ekkor…megszólal a telefonom.Ránéztem az órámra,fél6 volt.Mi volt ez?Csak álmodtam?!Minden bizonnyal…
Kómásan kikászálódtam az ágyból,amikor felakartam állni,éled fájdalom nyilalt a fejembe.Micsoda este lehetett-gondoltam magamba.
Reggelizni nem reggeliztem,a gyomromban kavargó hányingernek köszönhetően.A fürdőben megpróbáltam magamnak valami normális kinézetet varázsolni,ami fél kiló alapozó felrakásával úgy-ahogy sikerült.A bőröndöm előtt megint nem vacakoltam sokat.A választásom egy farmer szoknyára esett,amihez egy fehér,pánt nélküli felsőtt vettem fel,derekamon egy övvel.Elég sarkosnak néztem ki,de jelen pillanatban nem nagyon érdekelt.A tegnapi este után visszajött az önbizalmam.Annyira,hogy Seb nem tudja lerombolni.Így mentem ki a pályára.A Torro Rosso Boksz előtt sétáltam,amikor egy kéz hirtelen megragadott.
-Szép Jó Reggelt.-huppant le mellém Jaime.
-Szebbet.
-Mi a baj?-kérdezte elkenődötten.Láttam rajta,hogy Ő sincs a toppon.
-Á semmi,csak szörnyen fáj a fejem.Látom,te sem vagy friss.De ez mi volt?
-Mi mi?
-Ahogy behúztál ide.A szívbajt hoztad rám.
-Bocsi,csak egy hirtelen ötlet volt.Remélem,nem baj.
-Nem,dehogy.De beszélnünk kéne a tegnap estéről…Ugye csak annyi volt,hogy tapiztuk egymást,nekinyomtál a lift oldalának,és nyílt az ajtó?-bólogatott,ezért folytattam.-Ugye csók sem volt?
-Nem.-láttam rajta,hogy meglepődött a kérdésem hallatán,de csalódott is volt.
-Nézd,én nem szeretnék tőled semmi komolyat.Tegnap részeg voltam,azért történt ez meg.Én csak a barátod szeretnék lenni.Remélem megérted…-igza,hogy nem sok ideje ismerem,de nagyon megbízom benne.
-Megértelek.Én is ezt akartam mondani.-mosolygott.Olyan aranyols volt.Megöleltem.Köhögést hallottam a hátunk mögött.Szétrebbentünk.
-Sebastian,mit keresel itt?-csodálkozott Jaime.
-Dorát.Bernie szeretne beszélni veled,és megkért,hogy keresselek meg.Gondoltam,hogy itt talállak…-fintorgott.
-Ne vágj ilyen pofákat!Semmi közöd nincs hozzá,hogy kivel hol mit csinálok.
-Oké…-a földet fixírozta.Nekem mindegy,csak gyere vele.A nagyfőnök már vár.
-Szia Jaime.Még találkozunk.-adtam neki egy puszit,és elindultam Sebastiannal.
Útközben felé fordultam.
-Mi volt ez?Mért baj,ha Jaime-val vagyok?Tudtommal nem vagyok a barátnőd,és nem is szeretnék az lenni.-keltem ki magamból.Nem válaszolt,csak ment tovább.,és még mindig a földet nézte.
A szálloda bejáratánál csapategyenruhába bújt férfiak,és barátnőik társalogtak.
-Üdv Dora.-jött oda mellém Bernie.
-Szia.Miért kerestél?
-Ők azok,akikkel a múltkor nem találkoztál.-mutatott körbe.-A csapatok többi tagjai.
Illedelmesen kezet fogtam mindenkivel,és bemutatkoztam nekik.Eléggé untam az egészet,egészen addig,amíg az utolsó emberhez, Seb személyi edzőjéhez nem értem.
-Tommi Pärmäkoski.-kezetfogtunk.-Ő pedig a barátnőm…
-Sabina Mason.fejeztem be a mondatot.Teljesen megdöbbentem.Sabina Tommi barátnője?
-Dora!-átöleltük egymást,és kimentünk beszélgetni.
-Mióta ismered Tommit?-támadtam le rögötn.
-Nem rég óta…Kinn voltam egy futamon,és le akartam üvölteni Seb fejét,amiért így bánt veled.De egy szőke fiú lefogott,és nem engedett hozzá.Elkezdtem vele veszekedni,amiből először normális hangulatú beszélgetés,utána vacsora lett.
Mindig is tudtam,hogy furcsa,de hogy ennyire…
Este elmentünk 4esben bulizni.Jaime ,Tommi,Sabine és én.Most nem sikerült annyira kiütnöm magam,mint előzőleg,aminek részben örültem is.Visszaérve a hotelba,úgy,ahogy voltam,ledőltem,és elaludtam.
2010. augusztus 11., szerda
13.fejezet
Ancsi,ezért van az ő képe is kinn.;P
Szeretnék ismét sok megjegyzést olvasni... :)
Sebastian hitetlenül nézett rám, és nem tudott megszólalni,de a szemei beszéltek helyette. A tekintete fogva tartott, mégis borzongás futott végig a testemen, mert azok a kék szemekben fájadalmat láttam...és meglepődöttséget.
-Miaz,kicsi szőke?Meglepődtél?-nagyon élveztem,hogy most ő van hasonló helyzetben,mint én voltam anno.
-Dora.-teljesen ledöbbent.
-Igen,úgy hívnak.
-Ti ismeritek egymást?-törte meg “beszélgetésünket”Christian.
-Futólag.
Mark és Christian döbbenten figyeltek minket.Látták,hogy puskaporos a hangulat,ezért arrébb áltak.
-Mit keresel itt?
-Végre egy értelmes mondat.Tudod,én fogom írni a futamösszefoglalókat,meg ilyeneket.-még mindig bambán állt előttem.Megfogtam a két vállát,és kicsit megráztam.
-Bocsi,bocsi,cask elgondolkodtam…rajtad…rajtunk.
-Rajtam gondolkodhatsz.Rajtunk viszont nincs többé.Érted?
-De van.Van.
-Van?!Ez érdekes.Amikor nálunk találkoztunk,akkor is volt?Vagy akkor csak egy alkalomra kellettem?
-Az más volt…-nézett búnbánóan.
-Más?!És ha most azt mondanám,hogy lefekszem veled,akkor mit válaszolnál??-keltem ki magamból.
-Mikor?Hol?
-Látod…ezért mondtam,hogy nincs többé olyan,hogy mi.Ennyi volt.És most ha megbocsátasz.-mosolyt erőltettem magamra,majd odébálltam.Vagyis futottam,ahol már nem látott senki.Futottam,céltalanul.Olyan céltalanul,mint az életem.Igen,sikerül lerombolnia a maradék önbizalmamat…Hirtelen nekimentem valakinek.
-Bocsánat.-motyogta spanyolul.
-Az én hibám.-válaszoltam szintén spanyolul,mire ő felemelte a fejét.
-Nem te vagy az új lány?-kérdezte már angolul.Bólogattam.
-Te pedig Jaime Alguersuari.-a névmemóriám nem a legjobb,de ezt megjegyeztem.
A könnyeim közben elkezdtek potyogni.
-Hé,mi a baj? Megütötted magad?
-Nem,nem…teljesen más…
-Elmondod?
Bólinottam,és elkezdtem mindent szépen az elejéről…
Szeretnék ismét sok megjegyzést olvasni... :)
Sebastian hitetlenül nézett rám, és nem tudott megszólalni,de a szemei beszéltek helyette. A tekintete fogva tartott, mégis borzongás futott végig a testemen, mert azok a kék szemekben fájadalmat láttam...és meglepődöttséget.
-Miaz,kicsi szőke?Meglepődtél?-nagyon élveztem,hogy most ő van hasonló helyzetben,mint én voltam anno.
-Dora.-teljesen ledöbbent.
-Igen,úgy hívnak.
-Ti ismeritek egymást?-törte meg “beszélgetésünket”Christian.
-Futólag.
Mark és Christian döbbenten figyeltek minket.Látták,hogy puskaporos a hangulat,ezért arrébb áltak.
-Mit keresel itt?
-Végre egy értelmes mondat.Tudod,én fogom írni a futamösszefoglalókat,meg ilyeneket.-még mindig bambán állt előttem.Megfogtam a két vállát,és kicsit megráztam.
-Bocsi,bocsi,cask elgondolkodtam…rajtad…rajtunk.
-Rajtam gondolkodhatsz.Rajtunk viszont nincs többé.Érted?
-De van.Van.
-Van?!Ez érdekes.Amikor nálunk találkoztunk,akkor is volt?Vagy akkor csak egy alkalomra kellettem?
-Az más volt…-nézett búnbánóan.
-Más?!És ha most azt mondanám,hogy lefekszem veled,akkor mit válaszolnál??-keltem ki magamból.
-Mikor?Hol?
-Látod…ezért mondtam,hogy nincs többé olyan,hogy mi.Ennyi volt.És most ha megbocsátasz.-mosolyt erőltettem magamra,majd odébálltam.Vagyis futottam,ahol már nem látott senki.Futottam,céltalanul.Olyan céltalanul,mint az életem.Igen,sikerül lerombolnia a maradék önbizalmamat…Hirtelen nekimentem valakinek.
-Bocsánat.-motyogta spanyolul.
-Az én hibám.-válaszoltam szintén spanyolul,mire ő felemelte a fejét.
-Nem te vagy az új lány?-kérdezte már angolul.Bólogattam.
-Te pedig Jaime Alguersuari.-a névmemóriám nem a legjobb,de ezt megjegyeztem.
A könnyeim közben elkezdtek potyogni.
-Hé,mi a baj? Megütötted magad?
-Nem,nem…teljesen más…
-Elmondod?
Bólinottam,és elkezdtem mindent szépen az elejéről…
12.fejezet
(2.fele)
Kritikákat várok. :)
1.nap Forma1-es újságíróként.Mondanom sem kell,nagyon izgulok.Csupa olyan emberrel fogok találkozni,akikért millióan vannak oda.De legalább itt lesz Lucas,akit ismerek,és akivel jóba vagyok.És ott lesz még 1 ember,akit a hátam közepére se kívánnék…De nem fogok miatta mindent feladni.
Jelenleg egy hotelben lakom.De én is utazni fogok a pilótákkal.
Reggel korán keltem.Az idegesség miatt nem tudtam enni,ezért rögtön nekiálltam készülődni.Barna,félhosszú hajamat kifésültem,és összekötöttem.A sminkeléssel sem időztem túl sokat. Alapozó,szempillaspirál,és már kész is voltam.A bőröndöm előtt sem vacakoltam.Felvettem az első kezembe kerülő nadrágot,ami éppenséggel egy fekete cicanaci volt,és hozzáa kedvenc lila-fehér hosszú pólómat,amihez még egy rövidszárú,lila tornacipőt vettem fel.Elégedetten néztem a tükörbe,majd az órámra,ami fél7-et mutatott.Bernie-vel 8ra beszéltem meg a találkát bemutatkozással egybekötve.Nem bírtam tovább egy helyben ülni,ezért elindultam sétálni.Mire meguntan a céltalan kószálást,háromnegyed8 volt.Fogtam egy taxit,és megindultam a hotel felé,ahol a pilóták szálltak meg.
A versenyzők már a halban voltak,Bernie-vel egyetemben.Ahogy beléptem,síri csönd lett.Nem értettem,hogy miért.
-Uraim,had mutassam be csapatunk új tagját,Dora Meyert!-mutatott be Bernie.
Minden egyes pilótával kezet fogtam,bemutatkoztam nekik,és jókat beszélgettem velük.Nagyon jól éreztem magam,mindenki rendes volt velem. Egy embert hiányoltam.Lucast.Nem sokkal később ő is befutott,de nem egyedül.Estellel kézenfogva.
Folytattam a társalgást.Nem is jutott eszembe Sebastian,egészen eddig.A tömeg elhallgatott,ahogy Christian Horner lépett be a helységbe,mögötte pedig a 2pilóta.
-Na,biztos kiosztotta őket.-súgta nekem Kimi.Jégember létére nagyon is szimpatikus volt nekem.
Christian „mért hallgattatok el”nézése után a hangulat ismét oldott lett.
-Hello.-jött oda hozzám.-Christian Horner vagyok.Te pedig biztos Dora.
-Dora Meyer.-viszonoztam a kézfogást.
-Ők itt a pilótáim.
-Hello,Mark vagyok.Mark Webber.-fogadtam a kézfogását.Szimpatikus pasasnak tűnt első látásra.
-Hello Sebastian va…Dora?!Te meg…hogy kerülsz ide?
-Én vagyok az új újságíró.-húztam ki magam büszkén,és mosolyogtam.
Kritikákat várok. :)
1.nap Forma1-es újságíróként.Mondanom sem kell,nagyon izgulok.Csupa olyan emberrel fogok találkozni,akikért millióan vannak oda.De legalább itt lesz Lucas,akit ismerek,és akivel jóba vagyok.És ott lesz még 1 ember,akit a hátam közepére se kívánnék…De nem fogok miatta mindent feladni.
Jelenleg egy hotelben lakom.De én is utazni fogok a pilótákkal.
Reggel korán keltem.Az idegesség miatt nem tudtam enni,ezért rögtön nekiálltam készülődni.Barna,félhosszú hajamat kifésültem,és összekötöttem.A sminkeléssel sem időztem túl sokat. Alapozó,szempillaspirál,és már kész is voltam.A bőröndöm előtt sem vacakoltam.Felvettem az első kezembe kerülő nadrágot,ami éppenséggel egy fekete cicanaci volt,és hozzáa kedvenc lila-fehér hosszú pólómat,amihez még egy rövidszárú,lila tornacipőt vettem fel.Elégedetten néztem a tükörbe,majd az órámra,ami fél7-et mutatott.Bernie-vel 8ra beszéltem meg a találkát bemutatkozással egybekötve.Nem bírtam tovább egy helyben ülni,ezért elindultam sétálni.Mire meguntan a céltalan kószálást,háromnegyed8 volt.Fogtam egy taxit,és megindultam a hotel felé,ahol a pilóták szálltak meg.
A versenyzők már a halban voltak,Bernie-vel egyetemben.Ahogy beléptem,síri csönd lett.Nem értettem,hogy miért.
-Uraim,had mutassam be csapatunk új tagját,Dora Meyert!-mutatott be Bernie.
Minden egyes pilótával kezet fogtam,bemutatkoztam nekik,és jókat beszélgettem velük.Nagyon jól éreztem magam,mindenki rendes volt velem. Egy embert hiányoltam.Lucast.Nem sokkal később ő is befutott,de nem egyedül.Estellel kézenfogva.
Folytattam a társalgást.Nem is jutott eszembe Sebastian,egészen eddig.A tömeg elhallgatott,ahogy Christian Horner lépett be a helységbe,mögötte pedig a 2pilóta.
-Na,biztos kiosztotta őket.-súgta nekem Kimi.Jégember létére nagyon is szimpatikus volt nekem.
Christian „mért hallgattatok el”nézése után a hangulat ismét oldott lett.
-Hello.-jött oda hozzám.-Christian Horner vagyok.Te pedig biztos Dora.
-Dora Meyer.-viszonoztam a kézfogást.
-Ők itt a pilótáim.
-Hello,Mark vagyok.Mark Webber.-fogadtam a kézfogását.Szimpatikus pasasnak tűnt első látásra.
-Hello Sebastian va…Dora?!Te meg…hogy kerülsz ide?
-Én vagyok az új újságíró.-húztam ki magam büszkén,és mosolyogtam.
2010. augusztus 10., kedd
12.fejezet
Tudom,hogy rövid lett,de ez csak az első fele.
Szabusnak,mert lassú voltam :D ♥
(1.rész)
2 hónap telt el azóta.Sikeresen túlléptem rajta.És most boldog vagyok,nagyon boldog.Ha néha-néha eszembe jut,már csak mosolygok azon,hogy mennyire padlón voltam.Sikerült új életet kezdenem.Sokat segített ebben,hogy van munkahelyem.Újságíró lettem én is.Egy nap bementem Stellával a szerkesztőségeb,és anyira megtetszett ez a nyüzsgő élet,gondoltam,én is belekóstolok.Most én írom a sport cikkeket.
„Megfertőzött engem is a benzingőz”,mondhatjuk úgy is.Amikor először néztem futamot(megígértem valakinek…),megértettem,hogy miért is szeretik több millióan.
A helyszín Hockenheim,paddock.
-Jó Napot!Dora Meyert keresem.-egy ősz,szemüveges férfi állt elém.Felismertem.
-Jó Napot!Én vagyok.Maga pedig Bernie Ecclestone,ha nem tévedem.-bólintott,majd kezetfogtunk.
-Szeretnék magával beszélni.-ült le mellém.-Szerintem maga nagyon tehetséges újságíró.A Forma1- hiavatalos oldalára is jól jönne egy ilyen tehetség.Nos,elválalja?
Nagyon meglepődtem.
-Köszönöm a lehetőséget,de még át kellene gondolnom.Meddig gondolkodhatok?
-Még-nézett az órájára-45 másodpercig.Ketyeg az óra.Tik-tak.Már csak 43,42,41
-Elvállalom.-mondtam ki végre,azt a szót,ami meg fogja változtatni az életem…
Szabusnak,mert lassú voltam :D ♥
(1.rész)
2 hónap telt el azóta.Sikeresen túlléptem rajta.És most boldog vagyok,nagyon boldog.Ha néha-néha eszembe jut,már csak mosolygok azon,hogy mennyire padlón voltam.Sikerült új életet kezdenem.Sokat segített ebben,hogy van munkahelyem.Újságíró lettem én is.Egy nap bementem Stellával a szerkesztőségeb,és anyira megtetszett ez a nyüzsgő élet,gondoltam,én is belekóstolok.Most én írom a sport cikkeket.
„Megfertőzött engem is a benzingőz”,mondhatjuk úgy is.Amikor először néztem futamot(megígértem valakinek…),megértettem,hogy miért is szeretik több millióan.
A helyszín Hockenheim,paddock.
-Jó Napot!Dora Meyert keresem.-egy ősz,szemüveges férfi állt elém.Felismertem.
-Jó Napot!Én vagyok.Maga pedig Bernie Ecclestone,ha nem tévedem.-bólintott,majd kezetfogtunk.
-Szeretnék magával beszélni.-ült le mellém.-Szerintem maga nagyon tehetséges újságíró.A Forma1- hiavatalos oldalára is jól jönne egy ilyen tehetség.Nos,elválalja?
Nagyon meglepődtem.
-Köszönöm a lehetőséget,de még át kellene gondolnom.Meddig gondolkodhatok?
-Még-nézett az órájára-45 másodpercig.Ketyeg az óra.Tik-tak.Már csak 43,42,41
-Elvállalom.-mondtam ki végre,azt a szót,ami meg fogja változtatni az életem…
2010. augusztus 9., hétfő
11.fejezet
-Mi?A Te öcséd Fabian?!-csak bólogatott.Eszembe jutott,hogy honnan voltak ismerősek a nevek.Még a strandon mesélt a családjáról,akkor említette.
-Itt van?-kérdezte ridegen.
-Fenn az emeleten.
Felment az emeletre.Idő közben Anyu is ideért.
-Ki jött?-kérdezte.
-Ő.-mutattam a lépcsőn lefelé galoppozó Sebastian felé.
-Jó Napot! Hogy tetszik ma lenni?-milyen talpnyaló…
-Hello Sebastian.Köszönöm kérdésed,jól. Á,Sebastian,ő Dora,a lányom.
-Sebastian Vettel.-nyújtotta a kezét.
-Dora Sophie Meyer.-fintorogtam egy sort,amit csak Ő látott,de azért viszonoztam a kézfogást.
-Köszönünk szépen mindent,igaz Öcskös?-nézett le Fabira,aki bőszen bólogatott.-Mi most megyünk.Viszlát.
-Majd kikísérem őket.-fogalmam sincs,honnan jött az ötlet…
Elköszöntek a családom többi tagjától,majd az irányt az ajtó felé vették.
-Fabi,menj előre,majd utánnad megyek.De az ajtóban várj meg.-Fabi „engedelmeskedett”,mikor már befordult a sarkon,Sebastian felém fordult.
-Hát találkoztunk megint…-csak bólogattam.-Nézd,tudom,hogy egy nagy barom voltam,de..
-Nagy barom? Enyhe szépítés,nem gondolod?Tudtam,hogy egy hét alatt nem fogunk annyira egymásba szeretni,hogy komoly legyen a dolog.De mégis nagyon szíven ütött,ahogy eltűntél,a cetli,meg a többi. Amikor Estell mondta,hogy nem is érdekellek...tudtam,hogy többet nem fogunk találkozni.De azt nyilatkoztad,hogy fontos vagyok neked…de nem jöttél,és teljesen letettem rólad.És most ismét találkoztunk.Nagyon padlón voltam,Miattad…de most rájöttem,hogy nem érsz annyit,hogy megváltozzak,depresss legyek…Úgyhogy el kell felejtselek,nincs más választásom…Sebi…-megjelent egy könnycsepp a szemem sarkában,ahogy visszagondoltam az emlékekre.Sebastian még mindig csak állt,mint aki lefagyott.
-Sajnálom.-lehajtotta a fejét,odajött hozzám,a szemembe nézett,majd folytatta.-Sajnálom,de nem volt más választásom…
-Nem volt más választásod?Énis ezt mondanám..ismerd be,nem jelentettem neked semmit se…-csattantam fel.
-Dehogynem…Ha nem jelentettél volna semmit,akkor nem kérdezném me,hogy eljössz-e este…
Először fel sem fogtam,hogy mit mondott.
-Pofátlan,bunkó,barom!Azt hiszed,hogy lefekszem veled még egyszer?Soha többé nem fogok veled lefeküdni,ezt itt és most kijelentem.
-Pedig azt hittem….-nem bírtam tovább,és lekevertem neki egy hatalmas pofont,amitől kissé el is veszítette egyensúját.
-Menj el.-suttogtam.Közelebb jött,arcom két keze közé vette,és szenvedélyesen megcsókolt.
-Viszlát,Dora Sophie Meyer.-megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt,és elindult.
Elment.Elment.Próbáltam feldolgozni az elmúlt pár perc történéseit.Leültem a lépcsőre,és gondolkodtam.Van bőr a pofáján,az tény.Hogy gondolja ezek után,hogy le fogok vele feküdni?!?!De ott volt a csók…az a csók…Titkon vágytam erre,mióta eljöttünk a hotelből,de nem gondoltam,hogy miaután megtörténik,milyen vegyes érzelmek fognak kavarogni bennem.Egyrészről boldog voltam,mert találkoztam vele,és megcsókolt,de másrészről szomorú,és csalódott.Szomorú,mert ilyen volt velem…Csalódott,mert csak annyira kellettem neki,hogy lefeküdjön velem.De túl kell lépnem,és el kell felejtenem.Új életet kell kezdenem.Ennek első állomása,hogy munkát keresek.Fogtam magam,felálltam,és visszamentem a házba.
-Itt van?-kérdezte ridegen.
-Fenn az emeleten.
Felment az emeletre.Idő közben Anyu is ideért.
-Ki jött?-kérdezte.
-Ő.-mutattam a lépcsőn lefelé galoppozó Sebastian felé.
-Jó Napot! Hogy tetszik ma lenni?-milyen talpnyaló…
-Hello Sebastian.Köszönöm kérdésed,jól. Á,Sebastian,ő Dora,a lányom.
-Sebastian Vettel.-nyújtotta a kezét.
-Dora Sophie Meyer.-fintorogtam egy sort,amit csak Ő látott,de azért viszonoztam a kézfogást.
-Köszönünk szépen mindent,igaz Öcskös?-nézett le Fabira,aki bőszen bólogatott.-Mi most megyünk.Viszlát.
-Majd kikísérem őket.-fogalmam sincs,honnan jött az ötlet…
Elköszöntek a családom többi tagjától,majd az irányt az ajtó felé vették.
-Fabi,menj előre,majd utánnad megyek.De az ajtóban várj meg.-Fabi „engedelmeskedett”,mikor már befordult a sarkon,Sebastian felém fordult.
-Hát találkoztunk megint…-csak bólogattam.-Nézd,tudom,hogy egy nagy barom voltam,de..
-Nagy barom? Enyhe szépítés,nem gondolod?Tudtam,hogy egy hét alatt nem fogunk annyira egymásba szeretni,hogy komoly legyen a dolog.De mégis nagyon szíven ütött,ahogy eltűntél,a cetli,meg a többi. Amikor Estell mondta,hogy nem is érdekellek...tudtam,hogy többet nem fogunk találkozni.De azt nyilatkoztad,hogy fontos vagyok neked…de nem jöttél,és teljesen letettem rólad.És most ismét találkoztunk.Nagyon padlón voltam,Miattad…de most rájöttem,hogy nem érsz annyit,hogy megváltozzak,depresss legyek…Úgyhogy el kell felejtselek,nincs más választásom…Sebi…-megjelent egy könnycsepp a szemem sarkában,ahogy visszagondoltam az emlékekre.Sebastian még mindig csak állt,mint aki lefagyott.
-Sajnálom.-lehajtotta a fejét,odajött hozzám,a szemembe nézett,majd folytatta.-Sajnálom,de nem volt más választásom…
-Nem volt más választásod?Énis ezt mondanám..ismerd be,nem jelentettem neked semmit se…-csattantam fel.
-Dehogynem…Ha nem jelentettél volna semmit,akkor nem kérdezném me,hogy eljössz-e este…
Először fel sem fogtam,hogy mit mondott.
-Pofátlan,bunkó,barom!Azt hiszed,hogy lefekszem veled még egyszer?Soha többé nem fogok veled lefeküdni,ezt itt és most kijelentem.
-Pedig azt hittem….-nem bírtam tovább,és lekevertem neki egy hatalmas pofont,amitől kissé el is veszítette egyensúját.
-Menj el.-suttogtam.Közelebb jött,arcom két keze közé vette,és szenvedélyesen megcsókolt.
-Viszlát,Dora Sophie Meyer.-megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt,és elindult.
Elment.Elment.Próbáltam feldolgozni az elmúlt pár perc történéseit.Leültem a lépcsőre,és gondolkodtam.Van bőr a pofáján,az tény.Hogy gondolja ezek után,hogy le fogok vele feküdni?!?!De ott volt a csók…az a csók…Titkon vágytam erre,mióta eljöttünk a hotelből,de nem gondoltam,hogy miaután megtörténik,milyen vegyes érzelmek fognak kavarogni bennem.Egyrészről boldog voltam,mert találkoztam vele,és megcsókolt,de másrészről szomorú,és csalódott.Szomorú,mert ilyen volt velem…Csalódott,mert csak annyira kellettem neki,hogy lefeküdjön velem.De túl kell lépnem,és el kell felejtenem.Új életet kell kezdenem.Ennek első állomása,hogy munkát keresek.Fogtam magam,felálltam,és visszamentem a házba.
2010. augusztus 6., péntek
10.fejezet
Ezt a fejezetet Ancsinak ajánlom.:)♥
És szeretném,ha minden fejezetnél sok komi lenne....:)(:
Boldog.Szomorú.Boldog.Szomorú.Ezek váltakoznak bennem.Boldog legtöbbször akkor vagyok,ha Sabina átjön hozzám,és beszélgetünk.Estell egyre többet van Lucas-nál.Mondtam neki,hogy nyugodtan költözzön oda,de mindig ellenkezett.Nem akart egyedül hagyni.De váltig állítottam,hogy elleszek egyedül.Ha én nem lennék ilyen,akkor Lucas is idejönne,és nem kéne engem babusgatni…
Sebastian „meglátogatok egy fontos személyt”ötletéből nem lett semmi.Nem is találkoztam vele azóta,nem is nagyon bántam.Bár nem is nagyon mozdultam ki a lakásból,hátha meglátom.Teljesen letettem arról,hogy még érez irántam valamit…
Úgydöntöttem,hogy meglátogatom a családomat.Hiányoztak már,és ha a húgommal vagyok,sokkal boldogabbnak érzem magam.Bár a város másik végén laktak,ritkán látogattam meg őket,főleg az utóbbi időben.Felvettem egy fekete farmer rövidnadrágot,egy sárga újjatlant,aminek az elején SpongyaBob mosolygott,és egy fekete sarut.Elköszöntem Stellától,és elindultam.
Kerülőúton,a házak mögött,erdőszélen mentem.Ezt az utat csak kevesen ismerték,így nyugodtan tudtam sétálni.Fél óra alatt oda is értem.
Becsengettem,semmi.Megint csengettem,hamarosan húgom nyitott ajtót.
-Dora!-nyakamba ugrott,megpusziltuk egymást,felkaptam az ölembe,és úgy mentem be.
Ahogy beléptem,finomabbnál finomabb illatok csapták meg az orrom.A konyhából valami isteni illat szűrődött ki.Milánói makaróni volt,legalábbis amennyire sikerült felismernem.Beljebb léptem,és megéreztem azt az illatot,amihez sok-sok emlék kötött.Az otthon illatát.Anya a konyhában serénykedett,apa a nappaliban a karosszékben ülve rejtvényt fejtett.
-Számítógép tartozéka.4betű. Hm?-kiáltott apa.
-Egér.-válaszolt anya.
Mindig így fejtenek rejtvényt…
-Judyt,mi Schumacher másik neve?
-Michael.-válaszoltam.
-Köszönöm.-beírta.Csak most nézett fel.-Dora!?-felkelt,és átölelt.Anyu is kijött a konyhából,négyen öleltük egymást.
-Hé,nem kapok levegőt.-szólalt meg Lau.Mindenki felnevetett.
A lépcsőről hirtelen egy 7éves forma kisfiú futott le.Ahogy meglátott engem,egy pillanatra megállt,majd lassan lelépkedett a lépcsőről.Megállt mellettem,hosszasan méregetett,majd megszólalt.
-Szia,Fabi vagyok.
-Szia Dora.-guggoltam le hozzá.
Laurával felmentek a lépcsőn,vissza játszani.
-Hát ő meg ki volt?-kérdeztem,mikor leültünk az asztalhoz.
-Fabian,Norbert és Heike fia.-válaszolt anyu.Miért olyan ismerős nekem ez a 3név?
A délután hátralévő részében beszélgettünk.Nem mondtam el nekik a történteket.Túlaggódták volna magukat.
-Do,-futott le Laura.-jössz játszani?
-Persze.-felmentem.
Fent nagyon jól elszórakoztun.Activity-ztünk,Legoztunk,filmet néztünk.Lementem inni,amikor csengettek.
-Do,kinyitod?-kérdezte anya.
-Persze.-válaszoltam.
Letettem a poharat,és kinyitottam az ajtót.Teljesen megdöbbentem.
-Te mit keresel itt?-az „itt”szót direkt kihangsújoztam.
-Jöttem az öcsémért…
(Ha igazi fan vagy,megérted a fejezetet...(:)
És szeretném,ha minden fejezetnél sok komi lenne....:)(:
Boldog.Szomorú.Boldog.Szomorú.Ezek váltakoznak bennem.Boldog legtöbbször akkor vagyok,ha Sabina átjön hozzám,és beszélgetünk.Estell egyre többet van Lucas-nál.Mondtam neki,hogy nyugodtan költözzön oda,de mindig ellenkezett.Nem akart egyedül hagyni.De váltig állítottam,hogy elleszek egyedül.Ha én nem lennék ilyen,akkor Lucas is idejönne,és nem kéne engem babusgatni…
Sebastian „meglátogatok egy fontos személyt”ötletéből nem lett semmi.Nem is találkoztam vele azóta,nem is nagyon bántam.Bár nem is nagyon mozdultam ki a lakásból,hátha meglátom.Teljesen letettem arról,hogy még érez irántam valamit…
Úgydöntöttem,hogy meglátogatom a családomat.Hiányoztak már,és ha a húgommal vagyok,sokkal boldogabbnak érzem magam.Bár a város másik végén laktak,ritkán látogattam meg őket,főleg az utóbbi időben.Felvettem egy fekete farmer rövidnadrágot,egy sárga újjatlant,aminek az elején SpongyaBob mosolygott,és egy fekete sarut.Elköszöntem Stellától,és elindultam.
Kerülőúton,a házak mögött,erdőszélen mentem.Ezt az utat csak kevesen ismerték,így nyugodtan tudtam sétálni.Fél óra alatt oda is értem.
Becsengettem,semmi.Megint csengettem,hamarosan húgom nyitott ajtót.
-Dora!-nyakamba ugrott,megpusziltuk egymást,felkaptam az ölembe,és úgy mentem be.
Ahogy beléptem,finomabbnál finomabb illatok csapták meg az orrom.A konyhából valami isteni illat szűrődött ki.Milánói makaróni volt,legalábbis amennyire sikerült felismernem.Beljebb léptem,és megéreztem azt az illatot,amihez sok-sok emlék kötött.Az otthon illatát.Anya a konyhában serénykedett,apa a nappaliban a karosszékben ülve rejtvényt fejtett.
-Számítógép tartozéka.4betű. Hm?-kiáltott apa.
-Egér.-válaszolt anya.
Mindig így fejtenek rejtvényt…
-Judyt,mi Schumacher másik neve?
-Michael.-válaszoltam.
-Köszönöm.-beírta.Csak most nézett fel.-Dora!?-felkelt,és átölelt.Anyu is kijött a konyhából,négyen öleltük egymást.
-Hé,nem kapok levegőt.-szólalt meg Lau.Mindenki felnevetett.
A lépcsőről hirtelen egy 7éves forma kisfiú futott le.Ahogy meglátott engem,egy pillanatra megállt,majd lassan lelépkedett a lépcsőről.Megállt mellettem,hosszasan méregetett,majd megszólalt.
-Szia,Fabi vagyok.
-Szia Dora.-guggoltam le hozzá.
Laurával felmentek a lépcsőn,vissza játszani.
-Hát ő meg ki volt?-kérdeztem,mikor leültünk az asztalhoz.
-Fabian,Norbert és Heike fia.-válaszolt anyu.Miért olyan ismerős nekem ez a 3név?
A délután hátralévő részében beszélgettünk.Nem mondtam el nekik a történteket.Túlaggódták volna magukat.
-Do,-futott le Laura.-jössz játszani?
-Persze.-felmentem.
Fent nagyon jól elszórakoztun.Activity-ztünk,Legoztunk,filmet néztünk.Lementem inni,amikor csengettek.
-Do,kinyitod?-kérdezte anya.
-Persze.-válaszoltam.
Letettem a poharat,és kinyitottam az ajtót.Teljesen megdöbbentem.
-Te mit keresel itt?-az „itt”szót direkt kihangsújoztam.
-Jöttem az öcsémért…
(Ha igazi fan vagy,megérted a fejezetet...(:)
2010. augusztus 4., szerda
:)
Köszönöm szépen a díjat Brigcs-nek.!:)
.jpg)
1.Nagyon rossz a hangom,de ennek ellenére tagja vagyok az iskolai kórusnak,és szeretek énekelni,de csak csöndbe :D
3.Imádok rajzolni,már nyertem versenyt is.:)
4.5és fél éves korom óta szeretek írni és olvasni (:
5.Van egy másik blogom is,illetve blogunk: www.gosebi.try.hu vagy www.vettelandjonathanfans.blogol.hu
Akiknek továbbadom: Gina,Füligszáj,Sebita,Ange Ghost.
Köszönöm szépen a díjat Fülinek,Brigcsnek>! :)
5.dolgot kell magamról írnom.
1.2009óta vagyok F1-fan.Először nem volt kedvencem,de aztán megláttam Seb-et egy reklámba,és azóta imádom^^.Kedvenc csapatom a Brawn GP volt,kedvenc pilótám Sebi.De most már csakis Seb,és csakis RedBull.:)
2.Életem első F1-es futamán nem értettem,hogy honnan tudják,hogy ki az 1. -.-" 5éves voltam... De most már értem :D
3.Gyűjtöm a kaktuszokat,a radírokat,a Spongya Bob-os dolgokat :)
4.Imádom a salakmotort,és az úszó EB-t,VB-t,és az Olimpiát.
5.Szeretem Hamiltont,mert a 2.F1-es futamot miatta néztem,mert akkor nyerte meg a VB címet,és mamám neki szurkolt :)
Akinek továbbadom:Szabus,Alofun,Noncsi,Henii,Hooligirl.
Köszönöm a díjakat! :)
.jpg)
1.Nagyon rossz a hangom,de ennek ellenére tagja vagyok az iskolai kórusnak,és szeretek énekelni,de csak csöndbe :D
3.Imádok rajzolni,már nyertem versenyt is.:)
4.5és fél éves korom óta szeretek írni és olvasni (:
5.Van egy másik blogom is,illetve blogunk: www.gosebi.try.hu vagy www.vettelandjonathanfans.blogol.hu
Akiknek továbbadom: Gina,Füligszáj,Sebita,Ange Ghost.
Köszönöm szépen a díjat Fülinek,Brigcsnek>! :)
5.dolgot kell magamról írnom.
1.2009óta vagyok F1-fan.Először nem volt kedvencem,de aztán megláttam Seb-et egy reklámba,és azóta imádom^^.Kedvenc csapatom a Brawn GP volt,kedvenc pilótám Sebi.De most már csakis Seb,és csakis RedBull.:)
2.Életem első F1-es futamán nem értettem,hogy honnan tudják,hogy ki az 1. -.-" 5éves voltam... De most már értem :D
3.Gyűjtöm a kaktuszokat,a radírokat,a Spongya Bob-os dolgokat :)
4.Imádom a salakmotort,és az úszó EB-t,VB-t,és az Olimpiát.
5.Szeretem Hamiltont,mert a 2.F1-es futamot miatta néztem,mert akkor nyerte meg a VB címet,és mamám neki szurkolt :)
Akinek továbbadom:Szabus,Alofun,Noncsi,Henii,Hooligirl.
Köszönöm a díjakat! :)
2010. augusztus 3., kedd
9.fejezet
Azt,hogy most boldog vagyok,és itt van egy újabb fejezet,csak 1 embernek lehet megköszönni.Ő az,aki a kedvemet a béka feneke alól "felhozta".Amikor le voltam törve,tartotta bennem a lekelt,és ezért NAGYON HÁLÁS VAGYOK NEKI! És köszönöm.És ezt neki ajánlom :).Ez a ember Szabus♥
A következő időszakra nem nagyon emlékeztem.Teljesen magam alatt voltam.Sírtam sírtam,és csak sírtam.Nem ettem,nem ittam,nem beszéltem senkivel,csak Stellával.Arcom tiszta fehér volt,mint a félhalottaknak.És úgy is éreztem magam.Nem volt erőm semmihez sem.Gondolkodtam,gondolkodtam…és csak gondolkodtam.Hogy lehetett rám ekkora hatással?Mással éveket együtt voltam,de a szakítás nem viselt meg ennyire,mint Vele.Nem ismertem magamra.Hol van az a vidám,mindig nevető lány,aki eddig voltam?Seb elvitte magával…
Stella és Lucas időközben összejöttek.Sokat találkoztak,de inkább ő ment Lucashoz.Nem akartam,hogy így lásson.De mindig érdeklődött a hogylétem felől.Estell mindig azt mondta,hogy jól vagyok.Megbíztam Lucas-ban,de hátha elkotyogja valakinek…
Barátnőm hobbijából hivatás lett.Eddig csak unaloműzésként írt cikkeket,jelentéktelen eseményekről,a városban történtekről.A helyi újság pályázatára beküldtem egyik írását,az igazgatónak annyira tetszett,hogy rögtön megkapta az állást.
Az egyik ilyen „depressziós”napomon Stell egy lapot dugott az orrom alá.
-Hogy ne érjen meglepetésként.-mondta,én pedig elkezdtem olvasni ami a papíron volt.
„Sebastian Vettel újra itthon!
A száguldó cirkusz 1hónapos szünete alatt Sebastian Vettel meglátogatja családját Heppenheim-ben.
K.:Sebastian,mit fogsz csinálni a szünetben?
S.V.:Meglátogatom a családomat,a barátaimat,és egy fontos személyt.
K.:Valami különleges program,esetleg?
S.V.:Egy gokartverseny lesz hamarosan,és Kimi is tart egy bulit.
K.:Örülsz a szünetnek?
S.V.:Ki nem örül?(nevet)A szünet alatt sok olyan dolgot csinálhatok,amire a futamok alatt nincs idő.Találkozhatok mindenkivel,akot rég láttam.De azért kicsit hiányzik a verseny.Már megszoktam,hogy minden hétvégén futam van,és utána buli…(mosolyog)
Sebastian elmondta,hogy hamarosan ismét ellátogat szülővárosába,de azt nem árulta el,hogy miért.”
-Te voltál a riporter?
-Igen.
-Megismert?
-Igen.
-Bunkó volt?
-Nem.Teljesen normális.Meglátott,rögtön odajött hozzám,kérdezgetett,hogy hogy vagyok,meg ilyesmi.
-És?
-Azt nem kérdezte,hogy mivan velem?
-Nem.
Szíven ütött.Nem is érdekli,hogy mi van velem…de miért is érdekelné?
-Már van új barátnője.Csak sajnáli tudom a lányt…
-Ezt honnan veszed?!
-Ő mondta.-mutattam a cikkre.
-Az Te vagy!
-ÉN?-teljesen ledöbbentem.-Honnan gondolod?
-Ő mondta…-elvette a lapot,és visszament a szobába.
Fontos vagyok neki…fontos…fontos…
A következő időszakra nem nagyon emlékeztem.Teljesen magam alatt voltam.Sírtam sírtam,és csak sírtam.Nem ettem,nem ittam,nem beszéltem senkivel,csak Stellával.Arcom tiszta fehér volt,mint a félhalottaknak.És úgy is éreztem magam.Nem volt erőm semmihez sem.Gondolkodtam,gondolkodtam…és csak gondolkodtam.Hogy lehetett rám ekkora hatással?Mással éveket együtt voltam,de a szakítás nem viselt meg ennyire,mint Vele.Nem ismertem magamra.Hol van az a vidám,mindig nevető lány,aki eddig voltam?Seb elvitte magával…
Stella és Lucas időközben összejöttek.Sokat találkoztak,de inkább ő ment Lucashoz.Nem akartam,hogy így lásson.De mindig érdeklődött a hogylétem felől.Estell mindig azt mondta,hogy jól vagyok.Megbíztam Lucas-ban,de hátha elkotyogja valakinek…
Barátnőm hobbijából hivatás lett.Eddig csak unaloműzésként írt cikkeket,jelentéktelen eseményekről,a városban történtekről.A helyi újság pályázatára beküldtem egyik írását,az igazgatónak annyira tetszett,hogy rögtön megkapta az állást.
Az egyik ilyen „depressziós”napomon Stell egy lapot dugott az orrom alá.
-Hogy ne érjen meglepetésként.-mondta,én pedig elkezdtem olvasni ami a papíron volt.
„Sebastian Vettel újra itthon!
A száguldó cirkusz 1hónapos szünete alatt Sebastian Vettel meglátogatja családját Heppenheim-ben.
K.:Sebastian,mit fogsz csinálni a szünetben?
S.V.:Meglátogatom a családomat,a barátaimat,és egy fontos személyt.
K.:Valami különleges program,esetleg?
S.V.:Egy gokartverseny lesz hamarosan,és Kimi is tart egy bulit.
K.:Örülsz a szünetnek?
S.V.:Ki nem örül?(nevet)A szünet alatt sok olyan dolgot csinálhatok,amire a futamok alatt nincs idő.Találkozhatok mindenkivel,akot rég láttam.De azért kicsit hiányzik a verseny.Már megszoktam,hogy minden hétvégén futam van,és utána buli…(mosolyog)
Sebastian elmondta,hogy hamarosan ismét ellátogat szülővárosába,de azt nem árulta el,hogy miért.”
-Te voltál a riporter?
-Igen.
-Megismert?
-Igen.
-Bunkó volt?
-Nem.Teljesen normális.Meglátott,rögtön odajött hozzám,kérdezgetett,hogy hogy vagyok,meg ilyesmi.
-És?
-Azt nem kérdezte,hogy mivan velem?
-Nem.
Szíven ütött.Nem is érdekli,hogy mi van velem…de miért is érdekelné?
-Már van új barátnője.Csak sajnáli tudom a lányt…
-Ezt honnan veszed?!
-Ő mondta.-mutattam a cikkre.
-Az Te vagy!
-ÉN?-teljesen ledöbbentem.-Honnan gondolod?
-Ő mondta…-elvette a lapot,és visszament a szobába.
Fontos vagyok neki…fontos…fontos…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)