21.fejezet

Gyors búcsúzkodás után Ő ment Tommihoz,én Sebihez.A látvány meglepett,amint beértem.Sebastian egy szál törölközőben jött elém.
-Nem az,aminek látszik.-kezdte a magyarázkodást.-Csak edzés után nem volt időm lezuhanyozni,mert rögötn ide jöttem.És nem akartalak izzadtam fogadni,gondoltam,lezuhanyzok gyors,míg Te ideérsz.Majdnem össze is jött.
Nem tudom,hogy mások mit csináltak volna ott,abban a pillanatban,amikor álmai pasija ott áll előttük egy szál törölközőben,a haja tiszta víz,és az innen elinduló vízcseppek végigfolynak izmos felsőtestén…Vagy kimennek a szobából és ehhez hasonlók,vagy leteperik a férfit.Én az utóbbit választottam.Láttam,hogy még mondani szeretett volna valamit,de én nem engedtem. Beléfojtottam a szót.Lassan,érzékien megcsókoltam.Igaz,nem sok ideje voltunk együtt,de én már elértem arra a szintre,hogy megbíztam benne.Lehet,hogy sokan túl gyorsnak találják a tempót,de nem tudom,hogy akkor is ezt gondolnák,amikor Sebastian Vettel ott ÁLL előttük.De jelen pillanatban nem érdekelt mások véleménye.Semmi nem érdekelt,csak Ő.Belemosolygott a csókunkba.
-Ezt nevezem üdvözlésnek.-hadarta el gyorsan,és visszacsókolt.
-Fokozhatom még…ha gondolod.-mondtam,mikor levegőhiány miatt szétváltunk.
Szorosan hozzábújtam,és éreztem,hogy kíván…nem is kicsit.Nem voltam rest,és a törölköző,ami eddig a derekán pihent,most egy gyors mozdulattal a földre esett.De engem is gyorsan megszabadított a ruháktól.Belenéztem tengerkék szemeibe,amelyek ismét vágytól izzottak.Mikor sikeresen megszabadítottuk egymást a ruháktól,felkapott az ölébe,és meg sem állt velem a hálószobáig.Óvatósan lefektetett az ágyra,de közben egy pillanatra sem mászott ki a számból.Csókolgatott,simogatott,ahol csak ért…és ezt én is viszonoztam.Mikor már nem bírtam tovább,megszólaltam:
-Sebastian,ne totojázz.Itt mért nem vagy olyan gyors,mint a pályán??!
Leesett neki.Maga alá fordított,és belém hatolt.Felszisszentem a fájdalomtól,de nem érdekelt.Gyorsan mozgott bennem,majd jött a mindent elsöprő gyönyör.Pihegve feküdtünk egymás mellett,ő magához húzott,és átölelt.Ölelt,mintha az élete múlna rajta…
-Szeretlek Dora.Nem akarlak soha elveszíteni.-csókolt meg,és még mindig szorított.Szonte már fájt,de nem nagyon érdekelt.Jól esett érezni közelségét,és nyugtató illatát.Összebújva aludtunk el.

Sebastian megnyerte a 2.szabadedzést.Nagyon boldog volt.
A paddockban sétálgattam,amikor egy kéz erősen megragadott,és magához húzott.
-Szia Cica.Most velem jössz.-meg akart csókolni,de én ellenkeztem.
-Hagyj békén!Segítség!-kiabáltam.De nem hallotta meg senki sem.Behúzott egy épületbe,én csak sírtam,sírtam és sírtam…