19.fejezet 2.0

Itt vagyok,ahogy ígértem.Megpróbálok még 1et összedobni a héten;)
És Boldog Szülinapot Lénának♥1.;)

2.fele

Az interjúk alatt semmi értelmeset nem tudtam mondani.Fejben teljesen máshol jártam.Csak Dorán,és azon járt az eszem,hogy együtt vagyunk.Szeret,és én is Őt.Volt,hogy annyira elkalandoztam,hogy az riporter „rángatott vissza a valóságba”.Elnézést kértem Tőle,és megygértem neki,hogy holnap újra megpróbálok normálisan nyilatkozni.
2o1o.Monza,Olaszország

Számomra emlékezetes hely.2oo8-ban itt ünnepeltem életem első győzelmét a Torro Rosso színeiben.Remélem ismét sikerül.Az ágyamon fekszem,és ismét Do pólóját ölelgetem.Merengésemből hangos dübörgés riaszt fel.Egy darab finn majdnem kidönti az ajtót.
-Szia Tommi.-nyitottam ki.
-Hello Seb.Örülök ,hogy végre meghallottad.
-Ezt ki nem hallotta volna?Gyere beljebb,ülj le.Én átöltözöm,és mehetünk is.-mentem be a hálóba.Felvettem egy hosszú fekete szabadidőt egy fehér pólóval,és kész is voltam.Tommi idegesen dobolt a az újjával az asztalon.-Azt hittem,hogy soha nem készülsz el.-morgott.
-Pedig gyors voltam.
-Hjajj…-mosolyodott el-,de most induljunk,mert sose fogunk végezni.
Az edzést 10 perces bemelegítéssel kezdtem.A töbire nem emlékszem…mindig elbambultam…Dorán járt az eszem.Hogy szeret,és én is Őt.A világ legboldogabb emberének éreztem magam.
-Sebastian!Hé,Sebastian!Hahó!-lengette kezét Tommi előttem,amikor a felülésnél elfelejtettem visszaülni.
-Bocsi,csak elbambultam.-mentegetőztem.
-Hányadszorra hallom én ezt ma.-mosolygott.Megcsörrent a telefonom.
-Felvehetem?Fontos.-mondtam,amint ránéztem a kijelzőre,ami Do számát mutatta.
-Nem,Te most kőkeményem edzessz.De én beszélek vele.-nyúlt a készülékért.-Á annyira nem fontos.
Fogadtam a hívást.
„-Szia,Tommi nem engedi,hogy beszéljek veled.Majd visszahívlak.
„-Énis.Szia puszi.”-letettem.
-Énis ,szia ,puszi.Mi volt ez?-csodálkozott finn barátom.
-Á,semmi.-Tommi túl jól ismert már.
-Na,mesélj,ki az a lány?
-Oké,de üljünk le.
-Te már úgyis ülsz.-telepedett le mellém vigyorogva.-Na,ki az a szerencsétlen?
-Dora.-mondtam ki nemes egyszerűséggel.Láttam Tommin,hogy gondolkodik.
-Dora..Dora…Ő nem az az új újságíró csaj?Aki jó barátnője Sabine-nek,ugye?
-Ühüm.-nem is lepődött meg a válaszomon.
-De Ti nem voltatok fasírtban?Úgy emlékszem,hogy nem nagyon kerestétek egymás társaságát.
-Ez egy hosszú történet.De ha érdekel,elmondom.-bólintott,és én elkezdtem mindent szépen előről.
Az első találkozásunktól kezdve,a pofonon keresztül a Spa-ban történtekig.
-Hát Öregem,nem vagy semmi-veregetett hátba-,csak egy dolgot nem értek.Miért nem kerested,ha szeretted?
-Drága finn barátom.Az előbb nem meséltem?
-De-de,mesélted,de nagyon furcsa.
-Pedig igaz.-mosolyodtam el.