23.fejezet

Sebastiannal elmentünk az örvoshoz.Egyedül nem lett volna erőm.Szerencsére semmi következménye men lett Mark „ szórakozásának”.
A csapatban szépen lassan mindenki megtudta.Újjal mutogattak Markra,összesúgtak a háta mögött.Velem pedig kivételeztek,mindenben.Előreengedtek a sorban,ha nem volt hová ülnöm,valaki felállt,csak én ne álljak.Egy idő után már kezdett idegesíteni.Stellának és Sabine-nak én mondtam el,személyesen.Mind a ketten meglepődöttséget,és undort éreztek…Hosszú beszélgetés után sok mindent megtudtam a magánéletükről.
Estell és Lucas nagyon boldogok együtt.Köszönik Sebatiannak,hogy „megmentett”,és hogy összehoztuk Őket.Hosszú távon gondolkodnak…
Sabine és Tommi.Vicces,hogy Őket is mi hoztuk össze …Élnek,virulnak,és boldogabbak mint valaha.Ők is komolyban gondolkodnak.Terveik között van egy-két kis Pärmäkoski is…
És hogy mi hogy gondoljuk?Erről beszélgettem Sebastiannal.Azt modta,Ő velem képzeli el hátralévő életét.Neki én vagyok az igazi.Aranyos…nekem Ő.És nem ellenkezne,ha a legifjabb Vettel is úton lenne…Enyhe célzás volt.Erre én csak 1 mosollyal és 1 csókkal válaszoltam.
Hihetetlenül jó érzés volt ez az egész.Egymás mellett feküdtünk,Fejemet a mellkasán pihentettem,simogatott,és beszélgettünk.Rólunk.Nagyon jó volt tudni,érezni,hogy itt van velem valaki,valaki,aki szeret ,és én is szeretem Őt.
Az egész délutánt végigbeszélgettük,este pedig egy hosszú csókcsata után egymást ölelve aludtunk el.

Másnap reggel egyedül ébredtem.Tudtam,hogy Seb már lenn van a pályán,vagy valahol arrafelé.Gyorsan felöltöztem,és lementem megkeresni.Szerencsére gyorsan meg is találtam.Egy eldugott kis szobában üldögélt egyedül.
-Szia.
-Szia.-húzott oda magához egy csókra.Ekkor ajtócsapódást hallottunk,és gyors lépteket elfelé.
-Ki volt az?
-Nem tudom,de nem is érdekel.-csókolt meg.
-Nem,Sebastian.Nem szeretném,ha holnap az újságok címlapján lennénk…
-Igazad van.
-Tudom.-vigyorodtam el.-Én elindulok kideríteni,hogy ki volt az.
-Oké.És ha bármi van…
-Akkor szólok.
-Igen…pont ezt akartam mondani.-mosolygott.
Váltottunk egy hosszú csókot,és elindultam „nyomozni”.Először megkérdeztem azokat az embereket,akik errefelé voltak,de senki nem tudott érdemleges információval szolgálni.2óra keresgélés után feladtam,és elindultam megkeresni egyetlen,szőke németemet.Németet találtam,sőt,még a családnév is stimmelt,csak nem volt szőke.
-Fabi!-leguggoltam hozzá,és megöleltem.Szegényen látszott,hogy nem tud hova tenni.-Nem ismersz meg,ugye?-nemet intett a fejével.
-Te vagy Laura nővére?-bólintottam.-Szia.-átölelt.Nagyon aranyos volt,mint a bátyja…Apropó,bátty.Beszélnem kell vele.
Elindultam,illetve elindultunk megkeresni Sebastiant.Az elveszett ember hamar meglett.Éppen Christiannal beszélgetett,így jobbnak láttam,ha meghúzódunk az egyik sarokban.Szerencsére hamar vége lett a beszélgetésnek.Oda mentem hozzá,hosszan megcsókolt.Vagyis csak akart,de én leállítottam,és egy kissé hátrább léptem.
-Nézd,kit hoztam.-toltam előre az eddig mögöttem ácsorgó Fabit.
Nem szóltak egymáshoz semmit sem.Fabi futott báttyához,aki felkapta,és átölelte.
-Szia Sebi.-könnyesedett Fabi szeme.
-Szia Öcskös.-láttam,hogy Seb szeme is csillog,és nem csak a boldogságtól…
-Ez mi?Kijött rajtad a jóság?-mutatott az ifjabb Vettel jobb kezén díszelgő gipszre.
-Leestünk a fáról.
-Le estetek?-csodálkozott Seb.
-Laura és én.
-Laura?-emelkedett meg a hangom.Fabi csak hevesen bólogatott.
-Aha,de neki nem lett semmi baja sem.Puhára esett.-mosolyodott el.
Idő közben befutott a Vettel család többi tagja.Személy szerint Norbert és Heike.Eléggé meglepődtek,amikor meglátták,hogy Sebastian hátulról átölel.
-Sziasztok.-köszönt nagyon nagy mosollyal.
-Kisfiam.-ölelték meg egymást a szüleivel.
-Anya,Apa,Ő Dora,a barátnőm.-nézett Rám Sebi szerelmesen.
-Dora Meyer.-nyújtottam a kezem.
-Meyer…-gondolkodott el egy pillanatra Heike.-Meyer,mint Andreas?
-Igen.Meyer,mint apu.-mosolyodtam el.
Jött a bemutatkozás.Egész hamar sikerült tisztázni,hogy Sebasian szülei és az én szüleim jóba vannak.Heike és Norbert megkért,hogy tegezzem Őket.Este elmentünk együtt vacsorázni.Sebastian és én eléggé el voltunk foglalva egymással,amit sokszor kisebb köhögőrohamok kísértek…
Visszaérve a hotelbe már nem kellett visszafognunk magunkat…

22.fejezet

Seb 4.lett,de nagyon örülök ennek a helyzésnek,és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. :)


(Sebastian)

Vége az 1.szabadedzésnek…Egész jól sikerült.
Anniyra elbambultam,hogy egy újságíró majdnem fellökött.Biztos ment interjú alanyt keresni…Apropó,intejú…hol van az én kedvenc újságíróm?Azt ígérte,akárhányadik leszek,velem készít először interjút…Olyan rossz érzésem van…
(Dora)
Bevonszolt egy épületbe.Durván a falnak nyomott,és gusztustalanul csókolgatni kezdett.Letépte rólam a ruhákat,ledöntött az ágyra,és magát is vetkőztetni kezdte.Kiabálni akartam,de nem jött ki hang a torkomon.A könnyeim megállás nélkül folytak.
(Seb)
Vártam még pár percet,de nem jött,azért elindultam megkeresni.Első utam a RedBull Home-hoz vezetett,de itt sem találtam.Utolsó gondolatként elindultam Mark részlege felé,hátha ő látta valahol.Csapattársam öltözőjének ajtaja nem volt rendesen becsukva,egy résnyire nyitva volt.Nem vagyok egy kíváncsi alkat,de most nekidőltem,és hallgatóztam.
-Na,Cica,most megmutatom,hogy milyen egy igazi férfi az ágyban.-Mark.
-Ne…-hallatszott egy női hang.
Ismerős volt nekem ez a hang.Szinte betörtem az ajtót,úgy rohantam oda az ágyhoz.Markot lerángattam Doráról,és egy pár jól irányzott ütéssel a földre kényszerítettem.Dorát bepakartam egy plédbe,az ölembe ültettem,és átöleltem.
-Hé,ne sírj!Minden rendben van!Dora…Ne sírj..!Szeretlek Kicsim,mindennél jobban.Megvédelek,bárkitől,akár az életem árán is…Szeretlek.-annyira szerettem volna segíteni rajta,de nem tudtam.Még mindig sírt,és reszketett.Csak a jelenlétemet tudtam biztosítani neki…
A nagy csetepatéra Christian is ideért.Elég egyértelmű volt a helyzet.Mark meztelenül,félkómásan a földön feküdt,Dora az ölemben zokogott…Bólintottam egy aprót,jelezve,hogy már minden „rendben”.Felkaptam Dorát az ölembe,és bevittem a saját öltözőmbe.Felöltöztettem,adtam rá 1 boxert,és 1 RedBull-os pólót.Óvatosan lefektettem a kanapéra,és mellé bújtam.Fejeét a mellkasomra tette,és a pólómat erősen szorította.
-Szeretlek.-bökte ki sírás közben.
-Én is.-adtam a feje búbjára egy puszit.
Hamarosan a zokogás pityergésre csendesült,pár perc múlva pedig már nagyokat szuszogott a mellkasmon.Elaludt.

(…)
(Dora)
Reggel van.Hol vagyok?Kin fekszem?Mi ez a ruha rajtam?És mi történt velem tegnap?Csak szép sorjában…
Hogy hol vagyok?Sebastian öltözőjében.Hogy kin fekszem?Most néztem csak fel,és egy édesen alvó,mélyeket szuszugó Sebastiant láttam magam felett.Szorosan magához húzott.Velem álmodik.Erre a gondolatra elmosolyodtam…Hogy mi ez a ruha rajtam?1 boxer és 1 RB-os póló.Micsoda illata van..biztos az Ő pólója.Hogy mi történt velem tegnap?Elkomorodtam.Az utolsó emlékem,hogy Mark és én…és utána képszakadás.
Időközben ideiglenes párnár ébredezni kezdett.
-Jó Reggelt!-köszönt.
-Jó Reggelt.
-Hogy vagy?-kék szemében aggodalmat láttam.
-Már sokkal jobban.-mosolyodtam el egy apró pillanatra.-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mi történt tegnap?-az arca elkomorult.Elmondott mindent,részletesen.Döbbenetes,hogy én ebből szinte semmire sem emlékszem.A könnyeim ismét utat törtek maguknak.
-Do,ne sírj!Már vége van!És nem fog ilyen többet előfordulni,mert Veled leszek.Mindig…
-Köszönöm.
-Ugyan…Szeretlek.-meg akart csókolni,de megállítottam.
-Bocsi,de ez nekem most még nem megy…-elmosolyodott,és kaptam az arcomra 1 puszit.Megnyugtatott a jelenléte.Belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe,amelyikben féltést,és tiszta szerelmet láttam.
-Lenne 1 kérdésem…
-Mondjad.
-Hát tudod…Te és Mark…szóval…védekeztetek?-erre eddig nem gondoltam.
-Nem.-böktem ki röviden.Érezhette,hogy mire gondolok,mert magához húzott.
-Nyugodj meg.Holnap elmegyünk egy orvoshoz,és minden kiderül.
-De..de mi van,ha?
-Majd eldöntjük…

(…)

Sebastiant a 4.helyen intették le.Nagyon büszke voltam Rá.Ha nincs a kerékcserés szabály,simán elmegy 1 szett gumival.De így is nagyon ügyes volt.Amikor meghallottam,hogy gond van a motorral,azt hittem,hogy minden elúszott.De nagyon jó taktikával a 4. lett.Boldogan szállt ki az autóból.Első útja hozzám vezetett.
-Én hősöm.-csókoltam meg.Először meglepődött,majd visszacsókolt.Gyengéden,szerelmesen.Átölelt.Most már nem féltem semmitől,senkitől.Teljes biztonságban éreztem magam,mert tudtam,hogy Ő itt van velem…

21.fejezet

Gyors búcsúzkodás után Ő ment Tommihoz,én Sebihez.A látvány meglepett,amint beértem.Sebastian egy szál törölközőben jött elém.
-Nem az,aminek látszik.-kezdte a magyarázkodást.-Csak edzés után nem volt időm lezuhanyozni,mert rögötn ide jöttem.És nem akartalak izzadtam fogadni,gondoltam,lezuhanyzok gyors,míg Te ideérsz.Majdnem össze is jött.
Nem tudom,hogy mások mit csináltak volna ott,abban a pillanatban,amikor álmai pasija ott áll előttük egy szál törölközőben,a haja tiszta víz,és az innen elinduló vízcseppek végigfolynak izmos felsőtestén…Vagy kimennek a szobából és ehhez hasonlók,vagy leteperik a férfit.Én az utóbbit választottam.Láttam,hogy még mondani szeretett volna valamit,de én nem engedtem. Beléfojtottam a szót.Lassan,érzékien megcsókoltam.Igaz,nem sok ideje voltunk együtt,de én már elértem arra a szintre,hogy megbíztam benne.Lehet,hogy sokan túl gyorsnak találják a tempót,de nem tudom,hogy akkor is ezt gondolnák,amikor Sebastian Vettel ott ÁLL előttük.De jelen pillanatban nem érdekelt mások véleménye.Semmi nem érdekelt,csak Ő.Belemosolygott a csókunkba.
-Ezt nevezem üdvözlésnek.-hadarta el gyorsan,és visszacsókolt.
-Fokozhatom még…ha gondolod.-mondtam,mikor levegőhiány miatt szétváltunk.
Szorosan hozzábújtam,és éreztem,hogy kíván…nem is kicsit.Nem voltam rest,és a törölköző,ami eddig a derekán pihent,most egy gyors mozdulattal a földre esett.De engem is gyorsan megszabadított a ruháktól.Belenéztem tengerkék szemeibe,amelyek ismét vágytól izzottak.Mikor sikeresen megszabadítottuk egymást a ruháktól,felkapott az ölébe,és meg sem állt velem a hálószobáig.Óvatósan lefektetett az ágyra,de közben egy pillanatra sem mászott ki a számból.Csókolgatott,simogatott,ahol csak ért…és ezt én is viszonoztam.Mikor már nem bírtam tovább,megszólaltam:
-Sebastian,ne totojázz.Itt mért nem vagy olyan gyors,mint a pályán??!
Leesett neki.Maga alá fordított,és belém hatolt.Felszisszentem a fájdalomtól,de nem érdekelt.Gyorsan mozgott bennem,majd jött a mindent elsöprő gyönyör.Pihegve feküdtünk egymás mellett,ő magához húzott,és átölelt.Ölelt,mintha az élete múlna rajta…
-Szeretlek Dora.Nem akarlak soha elveszíteni.-csókolt meg,és még mindig szorított.Szonte már fájt,de nem nagyon érdekelt.Jól esett érezni közelségét,és nyugtató illatát.Összebújva aludtunk el.

Sebastian megnyerte a 2.szabadedzést.Nagyon boldog volt.
A paddockban sétálgattam,amikor egy kéz erősen megragadott,és magához húzott.
-Szia Cica.Most velem jössz.-meg akart csókolni,de én ellenkeztem.
-Hagyj békén!Segítség!-kiabáltam.De nem hallotta meg senki sem.Behúzott egy épületbe,én csak sírtam,sírtam és sírtam…

20.fejezet

Egyetlen Uncsimnak.Aki velem van mindig.♥





(Sabine)

Éppen egy teli kád forró vízben ültem,amikor meghallottam a telefonom csörgését.
-Ez nem lehet igaz.-morogtam,de kikászálódtam,és felvettem.
-Szia Dora.-szóltam bele.Oké,szia.
10 perc múlva itt lesz.Beszélni akar velem.Szerintem valami fontosról,hallottam a hangjában.Gyorsan felkaptam egy farmert pólóval,mikor kész lettem,kopogtak.Összeszedtem a táskámat,és mentem ajtót nyitni.
-Szia.-köszönt Do.Adtam és kaptam 3 puszit.
Esett az eső,így egy kávézőba ültünk be.Én jegeskávét rendeltem,Tommi mellett megszerettem a jeges dolgokat…Do a habos kakaó mellett tette le voksát.Fél órát beszélgettünk minden féléről,amikor barátnőm nagyon elgondolkodott.Kavargatta a kakaót,és nem nézett rám.
-Együtt vagyunk Sebastiannal.-bökte ki hót nyugodtan.Én félrenyeltem a kávét.
-Tessék??!!Miért pont Vele??Azok után,amit tett Veled??!!Hát Te nem vagy normális…-keltem ki magamból.
-Igen,azok után is.Szeretem.És ő is engem.
Még vagy fél órát”veszekedtünk”,mikorra sikerült lenyugodnom.Ő élete.Azzal van együtt,akivel akar.

(…)

Dora telefonja elkezdett csörögni.
-Vedd csak fel.-bólintottam mosolyogva,amikor megláttam,hogy Sebastian keresi.Kiment,és 10 perc múlva jött vissza.
-Seb mára végzett az edzéssel.Ugye nem baj,ha én most elmegyek?
-Dehogy baj.Sőt,ha Seb végzett,akkor már Tommi sem elfoglalt.-felnevettünk mindketten.Kikértük a számlát,és elindultunk vissza,a hotel felé.Gyors búcsuzkodás után ment ki-ki a saját emeletére.
Mikor benyitottam,Tommi a kanapén feküdt.
-Szia.-ültem le mellé.
-Szia.-húzott magához egy forró csókra,és visszafeküdt.
-Na ne hogy már Te fáradtál el,amikor Sebnek volt edzése.
-Nem jó az erőlétem.
-Hát ebben az esetben javíthatunk rajta.-mosolyodtam el kajánult.Rögtön felkapta a fejét,és ismét magához húzott.

(…)

Próbáltam a légzésemet normálisba hozni, de láttam ez Tomminak is gondot okoz....Fejemet a mellkasára raktam,így hallgattam gyors szívverését.

-Hát ez…fantasztikus volt.-simogatott meg.
-Szerintem is.
-Most hová mész?-kérdezte meglepődve,mikor ki akartam szálni az ágyból.
-Zuhanyozni…Velem tartassz?-nem szólt semmit,cask felkapott,és így vitt be a fürdőbe.

A kellemes frissítő után leültünk beszélgetni.Ő a fotelba,én az ölébe.
-Tudtad,hogy Sebastiannak van csaja?
-Aha.Dora.
-Ezt Te egész eddig tudtad?Miért nem mondtad el?Miért én tudtam meg utoljára?-tettette a sértődöttet.
-Nyugi-pusziltam meg-,én is csak ma tudtam meg.Doraval elmentünk egy kávézóba beszélgetni.Akkor mondta el.Énteljesen kiakadtam…de hamar megnyugodtam.Ő élete.Aztán hívta Sebastian,hogy vége az edzésnek,én meg gondoltam,hogy akkor Te is ráérsz…
-Jól tudtad.-csókolt meg.
-Héhé,mára már elég volt.-állítottam meg.
-De..nekem…nem…-dadogta a csókok között.
Kimásztam az öleléséből,és a konyha felé vettem az irányt.Engedtem egy pohár vizet,és leöntöttem vele a kanos finnt,amit nem nagyon díjazott.
-Hé,ezt most miért kaptam?
-Hogy lenyugodj.És hogy ne ÁLLj itt előttem.-közöltem mosolyogva.
-Én nem ÁLLok előtted.-húzott magához.
-Á,nem.-húztam végig a túlontúl szűknek tűnő gatyán a kezem.
-Ha elkezdted,folytasd is.-„utasított” egy halk nyögés után.
-Én ugyan nem folytatom.-elfutottam előle.
Kergetett,átt az egész szobán,mígnem sarokba szorított.Pontosabban ajtóhoz szorított.2 lehetőség közül választhattam.Vagy kifutok,és az egészet ott folytatjuk tovább,vagy megint eltöltünk egy kellemse fél órát.Az elsőt választottam.Láttam Tommi szemében,hogy örül,mert sakkban tart,de negyon meglepődött,amikor kinyitottam az ajtót,és kifutottam a folyosóra.Miután feleszmélt a pillanati sokkból,Ő is utánnam eredt.Lefutottam a lépcsőn,1emelettel lejebb,ahol bekopogtam a 220-as szobába.A látvány meglepett.Sebastian állt ott előttem 1 szál lepedőben.
-Hello Seb.Dorát keresem…de látom,hogy elfoglaltak vagytok..akkor majd máskor.Szia.
-Szólok neki.
-Á,nem kell.Nem is tartalak fel tovább.Érezzétek jól egymást.-elindultam.-Csak még 1 kérdés.Ha nem én állok itt az ajtó előtt,hanem más,például a sajtó,és te így nyitsz ajtót,akkor hogy magyarázod ki?
-Hát…őőő…sehogy.-hangosan felnevettem.Elköszöntem Sebastiantól,és a sajtá szobánk felé vettem az irányt.Útközben találkoztam egy csurom vizes Tommival,aki még mindig ÁLLt.Mit volt mit tenni,engedtem neki.Felkapott,és a hálóig meg sem állt…

19.fejezet 2.0

Itt vagyok,ahogy ígértem.Megpróbálok még 1et összedobni a héten;)
És Boldog Szülinapot Lénának♥1.;)

2.fele

Az interjúk alatt semmi értelmeset nem tudtam mondani.Fejben teljesen máshol jártam.Csak Dorán,és azon járt az eszem,hogy együtt vagyunk.Szeret,és én is Őt.Volt,hogy annyira elkalandoztam,hogy az riporter „rángatott vissza a valóságba”.Elnézést kértem Tőle,és megygértem neki,hogy holnap újra megpróbálok normálisan nyilatkozni.
2o1o.Monza,Olaszország

Számomra emlékezetes hely.2oo8-ban itt ünnepeltem életem első győzelmét a Torro Rosso színeiben.Remélem ismét sikerül.Az ágyamon fekszem,és ismét Do pólóját ölelgetem.Merengésemből hangos dübörgés riaszt fel.Egy darab finn majdnem kidönti az ajtót.
-Szia Tommi.-nyitottam ki.
-Hello Seb.Örülök ,hogy végre meghallottad.
-Ezt ki nem hallotta volna?Gyere beljebb,ülj le.Én átöltözöm,és mehetünk is.-mentem be a hálóba.Felvettem egy hosszú fekete szabadidőt egy fehér pólóval,és kész is voltam.Tommi idegesen dobolt a az újjával az asztalon.-Azt hittem,hogy soha nem készülsz el.-morgott.
-Pedig gyors voltam.
-Hjajj…-mosolyodott el-,de most induljunk,mert sose fogunk végezni.
Az edzést 10 perces bemelegítéssel kezdtem.A töbire nem emlékszem…mindig elbambultam…Dorán járt az eszem.Hogy szeret,és én is Őt.A világ legboldogabb emberének éreztem magam.
-Sebastian!Hé,Sebastian!Hahó!-lengette kezét Tommi előttem,amikor a felülésnél elfelejtettem visszaülni.
-Bocsi,csak elbambultam.-mentegetőztem.
-Hányadszorra hallom én ezt ma.-mosolygott.Megcsörrent a telefonom.
-Felvehetem?Fontos.-mondtam,amint ránéztem a kijelzőre,ami Do számát mutatta.
-Nem,Te most kőkeményem edzessz.De én beszélek vele.-nyúlt a készülékért.-Á annyira nem fontos.
Fogadtam a hívást.
„-Szia,Tommi nem engedi,hogy beszéljek veled.Majd visszahívlak.
„-Énis.Szia puszi.”-letettem.
-Énis ,szia ,puszi.Mi volt ez?-csodálkozott finn barátom.
-Á,semmi.-Tommi túl jól ismert már.
-Na,mesélj,ki az a lány?
-Oké,de üljünk le.
-Te már úgyis ülsz.-telepedett le mellém vigyorogva.-Na,ki az a szerencsétlen?
-Dora.-mondtam ki nemes egyszerűséggel.Láttam Tommin,hogy gondolkodik.
-Dora..Dora…Ő nem az az új újságíró csaj?Aki jó barátnője Sabine-nek,ugye?
-Ühüm.-nem is lepődött meg a válaszomon.
-De Ti nem voltatok fasírtban?Úgy emlékszem,hogy nem nagyon kerestétek egymás társaságát.
-Ez egy hosszú történet.De ha érdekel,elmondom.-bólintott,és én elkezdtem mindent szépen előről.
Az első találkozásunktól kezdve,a pofonon keresztül a Spa-ban történtekig.
-Hát Öregem,nem vagy semmi-veregetett hátba-,csak egy dolgot nem értek.Miért nem kerested,ha szeretted?
-Drága finn barátom.Az előbb nem meséltem?
-De-de,mesélted,de nagyon furcsa.
-Pedig igaz.-mosolyodtam el.