Kedves Olvasók!

Az utóbbi időben sajnos egyre kevesebb időm van a blogra.Ennek több oka is van.Egyrész nagyon sok a tanulnivaló,örülök,ha este gép elé kerülök;másrészt az egészségi állapotom sem a legjobb,így nem nagyon tudok írni;ésatöbbi...
Ezért 2 ötlet jutott eszembe.Az egyik,hogy abbahagyom az írást,a másik pedig,hogy egy időre szüneteltetem a blogot. Szerintem a 2. fog megvalósulni,mivel az 1.höz nem lenne szívem...
Megértéseteket előre is köszi:
Fikusz*(Zsófi.)

25.fejezet

A 2 hét gyorsan eltel.Sebbel igyekeztünk minden időt kihasználni,amit kettesben töltöttünk.De az idő sajnos gyorsan eltelt,a pihenőnk után utaztunk a csapat után Japánba.
Egyik reggel előbb keltem ,mint Sebastian,és elgondolkodtam.Akivel az utóbbi időben egyre kevesebbet beszélgettem,az Jaime volt. Minden nap találkoztam vele,de a köszönésnél tovább sajnos ritkán jutottunk. Ő tartotta bennem a lelket,amikor nem voltam együtt Sebbel..
Elterveztem,hogy a mai napot vele töltöm,ezért felhívtam.
-Alguersuari.
-Szia Jaime,Dora vagyok. Azon gondolkodtam,nincs-e kedved meginni velem valamit,és beszélgethetnénk is egy jót.
-Hol,mikor?
-Mondjuk,-néztem az órámra-fél óra múlva.Idejössz?
-Oké. Persze,szia.
-Szia.
Átöltöztem,felvettem egy lila pólót egy farmerrel,és kész is voltam.Időközben Seb is felkelt,és odajött hozzám.
-Hát Te hova mész hajnalok hajnalán?-csókolt meg.
-Hajnalok hajnalán,fél 2kor Jaiméval kávézni.
-És mikor jössz vissza? Már most hiányzol.-vágott szomorú képet. Kopogtak.
-Majd.Szia.-csókoltam meg.
-Szia.-integetett,én pedig kimentem az ajtón,ahol Jaime várt.
-Nehéz eset…-mosolyogtam.-Szia.
-Szia.Gyönyörű vagy.
-Köszi,rajtad sem áll rosszul ez az ing…-egy sima fehér ing volt rajta,elég mélyen kigombolva…
-Hova megyünk?
-1 közeli kávézóba,ha megfelel.
-Persze.
Jaiméval jó pár órát beszélgettem.Megtudtam,hogy szakított a barátnőjével,de most boldog egyedül. Éppen a pincérrel társalogtunk,hogy mit ajánl,amikor megszólalt Jaime telefonja.
-Bocsi.-mondta,kiment,10 perc múlva vissza is jött.-Nincs kedvetek eljönni Sebbel egy buliba? Én leszek a DJ.
Eszembe jutott egy emlék,és elkezdtem nevetni.Szegény Jaime,csak nézett,és nem tudta mire vélni hirtelen jött jó kedvemet.
-Emlékszel,amikor utoljára együtt voltunk bulizni?
-Jujj-mosolygott kínosan-,emlékszem.
-Remélem nem fog megint megtörténni…
-Ott lesz Seb,ha meglátja,hogy egymás szájában turkálunk,lelő engem.-nevetett.
-Hehe…De a kérdésedre visszatérve,én benne vagyok ,de meg kell beszélnem Sebbel is.
-Oké.
Fizettünk,és visszaindultunk a hotelbe.Míg mentem fel az emeletünkre,találkoztam Christiannal,aki útba igazított,hogy Seb még mindig a szobánkban kuksol.Az ajtó előtt hallgatóztam,mivel nem hallottam semmi zörejt,arra a megállapításra jutottam,hogy biztosan alszik,ezért csendben nyitottam be.Letettem a táskám az asztalra,és elindultam a háló felé…ahol meglepő dolgot láttam.Magamhoz vettem minden fontosabb cuccot,és elindultam Jaime lakosztálya felé.Bekopogtam.
-Szia.-köszönt.
-Szia.Mit is mondtál,mit tettél,amikor megláttad Marta-t egy tök idegen pasival félreérthető helyzetben az ágyatokban?
-Elmentem bulizni,jól berúgtam és jól éreztem magam.
-Akkor most mi,te meg én,elmegyünk szépen egyet bulizni,jól berúgunk,és jól érezzük magunk…-csuktam be magam mögött az ajtót.

Véletlen szerelem. Bevezető

A nővérem mindig is a legjobb barátnőm volt. Sokban hasonlítunk egymásra…mindkettőnknek hosszú,barna haja,barna szeme van.Sok helyre együtt megyünk.Így volt ez most is.Ma is együtt mentünk bulizni,de idő közben elkeveredtünk egymástól.
Egy elhagyatott utcán sétáltam,amikor megcsörrent a telefonom.
-Zsófia Horváth.
-Hol vagy?HOL VAGY?-kiabált nővérem.
Ancsi,nyugi.Valahol.Nem tudom pontosan,eltévedtem.
-Ez csodás.És most mi legyen?
-Hogy érted?
-Megvárjalak,vagy…
-Vagy szépen visszapotorkálsz a hotelbe,és lefekszel aludni.Holnap ez nagyon fog fájni.-utaltam kicsit becsiccsentett állapotára.
-Oké,sziia.
-Szia.
Na ezt is jól megoldottam.Hogy jutok haza..INNEN?Azt se tudom,hol vagyok,Barcelónán belül.Végső elkeseredésemben elindultam gyalog,valamerre. Egy elhagyatott,sötét sikátorban bolyongtam,amikor észrevettem,hogy valaki követ.Mikor hátrafordultam,eltűnt.Kézilabdás múltamnak köszönhetően gyorsan hátra tudtam fordulni, követőm lebukott.
-Szia.-köszönt rám,amin én nagyon meglepődtem.
-Szia.Ha megkérdezhetem…mi a fészkes fenéért követsz engem?
-Hát…-túrt bele a hajába,már amennyire a sötétben láttam.-Nem akartam,hogy egyedül sétálj.
-Köszi az aggódást. Ha már ennyire buzgó vagy,útbaigazítanál?-bólintott,én elmondtam ,hogy éppen hol lakunk.
-Tudom,hol van.De inkább elviszlek.
-Oké.-egyeztem bele.
Beültünk a kocsiba,ahol a világosságban megláttam az arcát. Gyorsan felismertem.
-Hé,nem Te vagy az az Algu..Alg..
-Aguersuari.
-Na az. Hm?
-De igen.
Elindultunk.Fél úton tartottunk,amikor felém fordult.
-Kérdezhetek valamit?-bólintottam.-Ha ismersz,mért nem rajong értem?
-Hna,ne legyen ekkora az egód.Azárt ,mert Forma1-es versenyző vagy,még nem esek hasra tőled.
-Oké.
Ennyi volt a beszélgetésünk a hotelig.

Szülinap;)

Boldog Születésnapot.!
szertlk.<3'

24.fejezet

Halihó :)
Csak annyit fűzök ehhez a fejezethez,és a továbbiakhoz,hogy ne jelen időbe képzeljétek... (:

Fél év.Fél éve vagyunk együtt Sebastiannal,de még mindig úgy szeretem,mint annak idején.
Arra ébredtem,hogy az ablakon beszűrődő napfény melegíti a hátamat.Oldalra fodultam,és nagyot dobban a szívem.Basti feküdt mellettem,derékig batakarózva,engem ölelve.Szegényem,tegnap este kifáradt…Elmosolyodtam,amikor megláttam a kezét.Az egyikkel engem ölelt,a másik ökölbe szorítva,mutatóujja kinyújtva,és mosolyog.Biztos futamot nyert… Mivel még csak fél 7 volt,így visszaaludtam.

(…)

Arra ébredtem,hogy valaki először apró csókokal kényeztet,majd szenvedélyesen megcsókol.Kinyitottam a szeme,és egy gyönyörű,tengerkék szempárral találtam szembe magam.
-Jó Reggelt Kicsim.!Emlékszel még,hogy mi volt fél éve?-mosolygott.
-Emlékszem hát.És Te?
-Fél évet nem lehet elfelejteni,pláne nem ilyen fél évet.-húzott elő a háta mögül egy sárga tulipánt.
-Nem felejtetted el…-lett könnyes a szemem,amikor beleszagoltam a virágba.Még a kapcsolatunk elején mondtam neki,hogy ez a kedvenc virágom...,és emlékezett rá.
-Szeretlek.
-Én is.-csókolt meg,gyengéden,de mégis vadul.Végigfektetett az ágyon,de a számból egy pillanatra sem szállt ki.Keze a pólóm alatt járt felfedezőutat,én pedig a nadrágját kezdtem el kigombolni.Rövid idő alatt egyikünkön sem volt semmi ruha sem.Most Seb volt alul,én felül.Ráültem a csípőjére,előre dőltem,és végighúztam kezem felsőtestén.Halk sóhajjal „jutalmazta”.
-Akarod,mi?-hajoltam hozzá.Nem válaszolt,csak maga alá görgetett.-Akkor akard máskor is.
Feláltam,és kimentem a konyhába.
-Csináltam Neked reggelit.Itt az éjjeliszekrényen,gyere be érte.!-kiabált utánnam.
-A-a. Nem megyek.
-Mért nem?
-Mert onnan nem jövök ki szapora levegővétel nélkül.
-Az biztos.-ölelt át hátulról.
-Drága Kicsi Szívem.Öltözz fel,mert valaki benyit,eléggé érdekeset fog látni.Nem mintha nem tetszenél így,sőt…de akkor is.-mosolyogtam.
Sebastian lehajtott fejjel ment el felöltözni.Én visszamentem a hálóba,összeszedtem a ruháimat a padlóról,és visszabújtam az ágyba.Seb is bejött.
-Akkor kezdjük elölről.-ült le mellém.-Csináltam Neked reggelit.Jó Étvágyat.!
Bebújt mellém,és együtt ettük meg.
Mivel az egész délelőttöt elbohóckodtuk,késve értünk oda a megbeszéléssel egybekötött csapat ebédre.
-Á,megjött az álompár.Annyira szerelmesek,hogy az órát nem is ismerik…-üdvözölt minket Christian.
-Bocsi,csak elszórakoztunk…
-Nem kell magyarázkodni,én is voltam fiatal.-röhögött a csapatfőnök.
-Most nem azért késtek.Vagy legalábbis halkan csinálták.
-Andrew,Te hallgatózol?-lepődött meg Seb.
-Most mit csináljak?Nem hallagtózom,de mivel ti a szomszéd szobában eléggé hangosak vagytok…Van,hogy miattatok nem tudok aludni.
-Hé,hagyjuk már Őket békén,látod,milyen pirosak.-Christian igazán kedves…
Seb és én kézenfogva álltunk egymás mellett,és egyikünk pirosabb volt mint a másik.
A megbeszélés szerencsére rövid volt,így hamar visszamentünk a szobánkba.Ledőltünk a kanapéra,amikor kopogtak.Sebastian ment ajtót nyitni.
-Ki volt az?-kérdeztem,mikor visszaült mellém.
-Christian.
-És mit akart?
-Azt amit ebédnél elfelejtett.
-És az mi volt? Jajj,ne keljen mindent harapófogóval kihúzni belőled.
-2hétig látni sem akar minket.
-Hm?
-Elküld minket 2 hétig szabadságra.
-Ez tök jó.Hova megyünk?
-Titok.De kezdj el pakolni,mert még ma oda akarok érni.
Gyorsan összecsomagoltuk a szükséges holmikat,majd kimentünk a reptérre,ahol a csapat magángépe várt minket.
-Még mindig nem mondod el,hogy hova megyünk?
-Drága Do.Hamar megöregszel.-mosolygott.-Aludj egyet,és mire felkelsz,ott leszünk.
Megfogadtam a tanácsát,rádőltem,és elaludtam.


-Dora,ébredj,itt vagyunk.-keltegetett,amikor leszállt a gép.Nem mondható,hogy kipattamtak a szemeim…kaptam Sebtől 10 percet,hogy felkeljek,összekészüljek,és beszálljak a kocsiba.Nagy nehezen feláltam,megfésülködtem,és kimentem.A reptéren csak pár ember volt,de ők is személyzet.Basi kinyitotta az ajtót,amíg én beszáltam,ő bapakolta a csomagokat a csomagtartóba.A kocsiban ismét elaludtam…
-Csipkerózsika…-súgta a fülembe.
-Igen.-nem nyitottam ki a szemem.
-Itt vagyunk.Gyere…-Seb teljesen fitt volt.Kipattant a kocsiból,hátrament a csomagokért,kinyitotta nekem az ajtót,és mosolygott.
Kiszálltam a kocsiból,és körbenéztem.Furcsa érzés lett úrrá rajtam.Boldog voltam…Igen,itt voltunk ismét Spanyolországban,Barcelónában,egy szálloda előtt.Itt találkoztunk először.
-Na?-jött oda mellém.
-Basi…köszönöm.
-Reméltem,hogy örülni fogsz neki.-vigyorgott.
Azt a szobát kaptuk,amibe anno Seb „lakott”.Ismerős volt a helyszín…