Amikor rádtör az unalom... :D

Kedves Mindenki! :)
Na,az a helyzet,hogy ehhez a történethez nem nagyon jön az ihlet,bocsi.:(
A másikhoz viszont jön rendesen,csak írni vagyok lusta,de az egy másik történet.:D
Viszont,gondoltam,hogy erre a blogra is kéne kiraknom valamit...és amikor nem tudtam elaludni,eszembe jutott,hogy megírom a meccses élményemet.De gondoltam,hogy az tök unalmas,ezért úgy gondoltam,megírom fanficnek.Szóval van benne valós esemény,meg kitalált is. :D

Szereplők:

Fetül: Sebastian Vettel(mi úgy mondjuk,h Fetül. :D )

Fikusz: én.xD

Ancsi: Barátnőm,akinél "laktam" 1 hétig :)
Léna: Ancsi húga ♥

Eni: Ancsi barátnője,de én is nagyon jóba vagyok vele :)

Ági:Eni nővére (:

Anita:Ancsi anyukája =)

Niki: fészbúkos ismerős.x)

A focimeccs /hihetetlen kreatív cím -.-" :D/

Egy másfél éves kislány kiabálására meglepő dolog ébredni,főleg egykeként. Ránéztem az órámra,és meglepődtem,hogy milyen késő van már,de mivel álmos voltam,megpróbáltam visszaaludni. De nem igen jött össze,ugyanis Léna folyamatosan lökte a sódert.
-Jó reggelt!-nyújtózkodott Ancsi.
-Jó reggelt! Már csak-néztem az órámra-9 óra,éslátjuk Fetült.
-Wáááá
-Wá…zsongok.
-Már én is.-vigyorgott barátnőm.-Tudod mit álmodtam?
-Na mit?
-Azt,hogy találkoztunk Fetüllel,és beszélgettünk meg minden.
-Apszurd,de lehet h ez meg fog velünk történni.-kezdtünk el nevetni mindketten.
-Ancsi,Ancsi!-hallottuk meg Léna hangját ismét.
-Gyere Nyuszó.
Léna kinyitotta az ajtót,majd miután becsukta,leült a gumimatrac fílingű vendégágyra.
-Fel kéne kelnünk.
-Aha.-bólintottam,és óvatosan kimásztam az ágyból,mivel előző este csak 3x szakadt le.
-Mindjárt jön Eni.Szólni kéne Anyunak.-mondta Ancsi,és kiment a szobából.
Én addig felöltöztem.Felvettem egy fekete cicanacit,és egy fehér pólót,amin Pac Man figurák fociztak.Közben Ancsi is bejött,és amíg öltözött,leültem hug mellé.
-Léna,ő ki?-mutattam az ajtón lévő Vettel poszterre.
-Fetül. Fetül cuki bácsi!
-Igen.-mosolyogtam.Én tanítottam neki.
-Fetül cuki bácsi. Fetül! Fetül! Fetül!-kiabálta.
Közben Ancsi is visszaért a fürdőből.
-Hallod,vasalom a hajam,és hallom,hogy kiabál a gyerek,hogy Fetül.Ez kész.
-Látszik,hogy velem van.-vigyorogtam.
-Sziasztok.-hallotuk meg Eni hangját.
Ancsi még megvárta,míg Eni felér a lépcsőn,aztán visszament a fürdőbe folytatni a hajával való szenvedést. Eni leült a földre,én meg vele szembe.Azért jött,hogy kisminkeljen engem.Az alapozó felrakása után kihúzta a szemem tussal,szempillaspirál,szájfény,és kész is voltunk a sminkkel.Kivasalta a fufrum,aztán leültünk ismét Léna mellé.
-Kész a Fikusz.-mutatott rám Eni,amikor Ancsi sokadjára visszajött a szobájába.
-Ajha-lepődött meg barátnőm-teljesen más vagy.
-Köszi.-vigyorogtam.-Adsz pulcsit?
-Aha.Tessék.-dobott oda nekem egy színes pulcsit.-Mehetünk?
-Jegyek?-kérdezte Eni.
-Lenn a táskámban.
-Akkor menjüüüüünk már.-vigyorogtam.Berkatam a táskába a tegnap reggel festett Vettel-logós pólót.
Én mentem utoljára a lépcsőn,és amikor leértem,Ancsi,Eni és Ancsi anyukája a lépcső előtt álltak.
-Itt az új Fikusz.-mutatott rám Ancsi.
-Hát tényleg más lett.-mondta el véleményét Anita is.
-Ugye? Én mondtam…Anyu,hol vannak a táblák?
-Fenn az íróasztalodon.
Amíg Ancsi felment a táblákért,mi kaptunk egy nagy táskát,amibe majd belerakjuk ezeket.Röpke fél óra alatt megtudtuk,hogy milyen tömegközlekedési járművel jutunk el ide meg oda Pesten belül.Felvettük a cipőket,összeszedtük a cuccokat,elköszöntünk,és elindultunk a HÉV megállóhoz.Viszonylag gyorsan odaértünk,így elég sokat kellett várnunk még,de elszórakoztunk mi ott. Pózerkodtunk,és elkezdtünk álmodozni arról,hogy milyen lesz,amikor meglátjuk Fetült élőben.Eni meg arról,hogy Kimi most biztos Ramival meg az ő gyerekeivel grillezik Finnországban.
Amikor megállt a HÉV,direkt a legutolsó kocsiba ültünk be,reméltük,hogy a kalauz csak soká ér ide,és mondhatjuk,hogy máshol szálltunk fel,és akkor olcsóbb a jegy.Leültünk,és elkezdtünk beszélgetni,amikor Eninek a szokásosnál is hülyébb ötlete támadt.Elővette a táblát,és a nyakába kötötte.És igen,pont ekkor jött a kalauz,aki nem kicsit nézte hülyének a tábla miatt.
-Ezzel nem lehet élni.-jelentette ki,amikor nagy nehezen tudta csak felvenni a földről a leesett telefont.
-Nem csodálom.-motyogtam,és közben én is elővettem a táblát,a Vetteles részét.
Ancsi csinált rólunk egy csomó képet,amikor meguntuk,elraktuk a táblákat.
-Halljátok,a házaspár ott mellettünk német.-mondta halkan Ancsi.
Oldalra néztem,ahol egy idősebb férfi és nő egy német könyvet olvasott Budapestről.
-Előveszem a táblákat,nézzétek őket.
Barátnőm elővette a táblákat,mi pedig néztük a házaspárt.Amikor meglátták a „We ♥ Vettel” feliratot,elmosolyodtak.
-Mondtam.-rakta el nagy vigyor kíséretében a táblákat.

Amikor megálltunk Pesten,egy görcs lett a gyomrom. Nem hittem el még mindig,hogy itt vagyunk.Átmentünk az út másik oldalára,ahol az Árkád előtt barátnőm találkozott egy másik barátnőjével. Vele beszéltünk pár percet,aztán bementünk,persze a táblákkal a kezünkbe.Voltak,akik furcsán néztek ránk azok miatt,de aki kicsit is konyított a Forma 1-hez,ránk mosolygott,és aki Seb fan volt,az nagyon nagyon mosolygott ránk.Sokat sétáltunk,amikor Ancsi felkiáltott:
-FETÜÜÜÜL!
-Mivan?-lepődtem meg.
Odament egy órabolt elé,és már megértettem. A kirakatban egy Seb képpel reklámozták az órákat.Persze kaptunk az alkalmon,és fényképezkedtünk.Ancsinál volt a „WE♥”része,ő állt a kép elé,nálam a „Vettel”,én álltam a kép mögé. Az emberek eléggé megmosolyogtak minket,de ez jelen pillanatban egyikünket sem zavarta.
A sok nézelődésben megéheztünk,ezért úgy döntöttünk,bemegyünk valahova enni.
-Na,Fikusz,hova menjünk?
-Burger King. Ott még úgysem voltam.-mosolyogtam.
-Oké.
Viszonylag gyorsan végeztünk a kajával,amikor ránéztem az órámra.
-Fél óra,és jön Ági. Ma már szerintem nem megyünk a Hősök terére.-állapítottam meg.
-Á,pedig meg akartam neked mutatni.-szomorodott el Ancsi.
-Majd a buszból látod.-kacsintott Eni.
Összeszedelőzködtünk,majd elindultunk a metró állomáshoz.Ancsi útközben a lépcső tetejéről leejtette a tábláját,vicces volt,amikor futott utána.
-Milyen jegyet kell vennünk?-kérdeztem.
-Nem tudom.Felhívom anyut.
Kb 15 percet beszéltek,aminek az lett az eredménye,hogy mehetnénk busszal,mert az egyszerűbb,de menjünk metróval,mert Fikusz még sose metrózott.Amíg barátnőm telefonált,addig Enivel mutogattuk a táblákat,amit a legtöbb ember egy nagy mosollyal nyugtázott.
Megvettük a jegyeket,a kapuknál a bácsik először furcsán néztek ránk,de aztán mikor meglátták a feliratokat,ők is elmosolyodtak.
A tábláink a metrón is ilyesféle reakciókat váltottak ki az emberekből.Jó érzés volt,hogy sokan mosolyogtak ránk.Tudtam,hogy a tábla miatt,de akkor is,jobb kedvem lett tőlük,bár amúgy is nagyon boldog voltam.
Amikor odaértünk a Keletihez,még volt kb 5 percünk a vonat érkezéséig.Először kint álltunk a korlát mellett,a tábláink előttünk.A lépcsőn egy kupacban ültek német túristák,akik kapva az alkalmon,hogy úgyis beálltunk pózokba,mivel Ancsi fényképezett minket,ők is csináltak rólunk képeket.Amikor már nagyon de nagyon melegünk lett,bementünk a váróterembe vagy mibe.Lelógattuk a táblákat,amin megint sokan vigyorogtak.Pár perc késéssel befutott a vonat.A nagy tömegben mi észrevettük Ágit,de ő minket nem.Eni felemelte a „KIMI”feliratú táblát,a nővére arcán rögtön nagy vigyor lett látható,és határozott léptekkel elindult felénk.
-Sziasztok.-köszönt.
-Szia.-köszöntem én is.-A Kimis tábla miatt vettél észre minket?
-Aha.Gondoltam,hogy csak nektek van ilyenetek.-mosolygott.
Kiléptünk az épületből,és Ancsi ismét felhívta az anyukáját,hogy most hogyan tovább.Anita azt mondta,hogy kérdezzünk meg valakit,hogy honnan indul a busz.Elekzdtünk hangosan beszélni,hogy oké,de kitől,erre egy nő mellettünk megszólalt:
-Onnan hátulról.
-Köszönjük.
-Nincsmit.-mosolygott ránk.
Elindultunk a buszokhoz,és amikor megláttuk,hogy az általunk keresett számú járatból 2 is van, teljesen tanácstalanok lettünk.
-Valami Dániel utcába kell mennünk…-mondta Ancsi.
-Oké…-mondta Ági,és felment a buszra,a soförhöz,majd vissza hozzánk.-A másik az.
-Te most komolyan felmentél,és megkérdezted,hogy melyik busz megy valamilyen Dániel utcába?-kérdeztem.
-Aha.
Elkezdtünk mind a négyen nevetni.
Ancsi ment elől,amikor felszálltunk a buszra,de kiderült,hogy csak vonaljeggyel utazhatunk,ezért odaadtuk Áginak a pénzt,aki elment jegyeket venni.Mi addig álltunk,és vártunk.A telefonfülkéből,ami mellettünk volt,egy nő jött oda hozzánk.
-Ne haragudjatok,nincs egy ceruzátok vagy tollatok?
-Bocsi,nincs.
-Oké,addig vigyáznátok a csomagomra,amíg bemegyek oda?-mutatott egy bolt szerűségre.
-Persze.
Mikor a nő bement,odafordultam Ancsihoz.
-Te hallod,nincs is tele az övtáskám IKEA-s ceruzával…-röhögtem.
-Akkor mért nem mondtad neki?
-Elfelejtettem.
-Hülye.-nevetett ő is.
A nő visszaért,”intett a kezével egy köszit”.
-Nemigaz,siethetne…-türelmetlenkedett Eni.
Pont,amikor kimondta,megjelent a nővére.
-Előbb kellett volna mondanod.-vigyorogtam.
Gyorsan felszálltunk a buszra,mivel késésben voltunk.Megbeszéltem Nikivel,hogy ott találkozunk félkor,de nagyon kicsi volt rá az esély,hogy pontosan odaérjünk,mivel kb 25kor indult el a busz,és nem hittem,hogy huszon akárhány megállón átmegy 5 perc alatt. Félkor írtam egy SMS-t Nikinek,hogy még nagyon messze vagyunk a stadiontól,erre ő felhívott.
-Szia.-szóltam bele.
-Szia.-tökre meglepődtem,hogy ilyen a hangja.
-Még messze vagyunk….
-Oké,remélem ideértek.Még kevesen vannak.
-Remélem én is.Szia.
-Szia.
Hátrafordultam Eniékhez.
-Halljátok,még csak kevesen vannak ott,szóóóóóóval…-mosolyogtam.
-Honnan tudod?-kérdezte Ancsi.
-Az előbb hívott Niki,ő mondta.
Nagyon lassan haladt a busz.Iszonyú lassan.Mikor már csak 4-5 megálló volt hátra,már kezdtünk nagyon feldobódni.Az volt a legjobb,hogy annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy nem tudtuk,melyik megállónál vagyunk.Örültek nekem,amikor kb az utolsó előttinél észrevettem a szöveget,és megmondtam hol vagyunk.
-El sem hiszem.-ugrottam le a buszról,amikor már odaértünk.
-Én se,nyugi.-vigyorgott Ancsi nagyon nagyon.
-Oké,és most merre?
-Várj,felhívom Anyut.
Amíg barátnőm telefonált,addig mi az autósoknak mutogattuk a táblákat.
10 perc múlva Ancsi lerakta a telefont.Elmondta,hogy mit mondott anyukája,és elindultunk.Őszintén szólva,fogalmunk sem volt,hogy jó irányba megyünk-e.Amikor már teljesen elveszettnek éreztünk magunkat,Ancsinak támadt egy ötlete.
-Kérdezzük meg azokat a lányokat.-mutatott a velünk szembe sétáló 2-3 lányra.
-Oké…-mondtam.
Elindultunk feléjük,majd pár méter távolságból odaszóltak nekünk.
-Sziasztok,Ti is a meccsre mentek?
Először elgondolkodtam,hogy honnan tudják,majd rájöttünk,hogy kezünkben a táblával eléggé egyértelmű.
-Aha.-válaszolt Ancsi.-Gondolom Ti is.
-Aha.Nem tudjátok,merre van a stadion?Azt se tudjuk,hol vagyunk,egy megállóval előbb szálltunk le.
-Mi se tudjuk,nyugi.
Én közben elbambultam,persze Fetülön gondolkodtam.
-Szia,Ani vagyok!Megismersz?-kérdezte tőle az egyik lány.
Ani…Ani…TUDOM!
-Szia,igen.-vigyorogtam.-nem gondoltam volna,hogy felismersz.
-Pedig olyan vagy,mint a képeken.
-Hehe.-Csináljunk képet.-nyomtam elánt a telefont.
Egyikünkről sem lett előnyös kép…na mindegy.
Pár 100 méter után megláttuk a stadiont,vagyis az oldalát,ahol állt egy biztonsági őr.Odamentünk hozzá,hogy megkérdezzük,hol kell bemenni.
-Szerintetek ő minek van itt?-kérdezte Eni.
-Azért,hogy az olyanok,mint mi vagyunk,ne tévedjenek el.-válaszoltam.
Megkérdeztük az őrt,aki megmutatta nekünk az irányt.Elindultunk arrafelé,és egy Ferraris-pulcsi embertől kaptunk nagyoooooon csúnya pillantásokat,gondolom a táblánk miatt.A Kimiset nem látták,mivel Eni hátul ment. A kanyartól a stadion bejáratáig kb 10 méterenként szotyiárusok voltak.
„Itt a szotyi a Forma-1-es meccsre!”-kiabálták. Mi megálltunk az egyiknél,és vettünk egy nagy csomag szotyit.
Teljes extázisba kerültünk,amikor odaértünk a kapukhoz. A jegyellenőrző (vagy mi) ember rám mosolygott.
-Ez kinek lesz?-célzott a „We ♥ „feliratú táblára.
-Vettelnek.-mutatta fel Ancsi az ő tábláját.
-Ejnye,Baumgartnernek senki sem szurkol?
-Hát nem.
Erre elnevettük magunkat.
Amikor bementünk,oda kellett adni a táskánkat,hogy átnézzék,és a vízeket le kellett raknunk a bejáratnál.Szerencsére nálam csak övtáska volt,amit nem kértek.Elindultunk arra,amerre a többiek.A másik őr letépte a jegy szélét,felmentük a lépcsőn,és kirázott a hideg. Tiszta libabőr lettem. Soha nem voltam még stadionban,és annyira be voltam zsongva,hogy mindennek örültem.A hangfalakból megszólalt Alexandra Stan-Mr.Sexobeat című száma.Nagyon utálom ezt a számot,de akkor nem érdekelt,tomboltam rá.Amikor leültünk,pár könnycsepp folyt le az arcomon.Annyira jó érzés volt ez az egész.

Ez nagyjából az első része.Nem úgy terveztem,hogy 2 részben írom meg,de mivel már nagyon fáradt vagyok,nem írom tovább,de ki akartam rakni a blogra :)
Nagyon örülnék pár kominak! Köszönöm.=)

Kedves Olvasó(k)! :)

Sajnálom,hogy mostanában nem hoztam frisst. Ennek legfőbb oka,hogy fent voltam Pesten a Nazional Piloti meccsen :D Egy fél fejezet kész van,de nem hiszem,hogy a héten be tudom fejezni,mivel alig leszek otthon. Bocs azoktól,akik várják.:)
És akit érdekel,itt egy kis "előzetes":

"-Mi van veled?-váltott át aggódóba.
-Semmi bajom.Csak…
-Csak megverte Jaimét,MIATTAM-fejeztem be a megkezdett mondatot.Seb óvatosan bokán rúgott,értettem a célzást.
-Mi?-kerekedtek ki a csapatfőnök szemei.
Részletesen elmeséltem neki az egészet.Ha a nézéssel ölni lehetett volna,mi nem élnénk.Sebre és Rám is mérges volt,bár ezt szerencsére nem mutatta ki. De érthető volt az idegessége.Az egyik pilótája kérdéses,hogy tud-e versenyezni a hétvégén,Jaime meg…"

Akit esetleg érdekel: www.kispista.blogspot.com
:)

35.fejezet

Kedves Mindenki!:D
Köszönöm,hogy olvassátok a blogot.A statisztikából látom,mennyien,de sajnos komi sak elvétve van...Ezért zseretnék megkérni mindenkit,aki olvassa a történetem,hogy írjon komit!Mindegy,hogy milyen hosszút,csak írjon.Nagyon sokat jelentene nekem!:)Nagyon köszönöm Timcsynek a komikat! :)





Sebastian egyre dühösebb lett.
-Szia-köszönt halkan a nővére.
-Mért pont ezzel?-kérdezte idegesen,de halkan Seb.
-Mért,mi a bajod velem?-szólalt meg Jaime is.
-Semmi…
-Vettel,mondjad!
-Gyere Seb!-fogtam meg a kezét.Ő már rég dühös volt,Jaime is kezdett az lenni.
-Nem megyek…-lökött arrébb óvatosan-Tudod mi bajom van veled?Az,hogy elveszed tőlem Do-t.Amikor nem voltunk együtt,biztos hülyeségekkel tömted a fejét,hogy ne jöjjön vissza hozzám.Most meg azt mondod,hogy meg fogja bánni,hogy velem van.Had döntse el,ő,hogy mit akar…nem akarom,hogy ilyen kis mitugrászok beleszóljanak az életébe!Hagyd őt békén!
-Mekkora arcod lett hirtelen…-ment közelebb Jaime Sebhez.
-Neked eddig is az volt…
Itt volt az a pont,amikor mindenkinél minden elpattant.Sebastian bemosott egyet a spanyolnak,aki mindezt visszaadta.Mikor mind a ketten felkeltek a földről,folytatták.Féltem tőlük.Láttam Steph arcán is a félelmet.Láttam,hogy ezt nem fogják hamar abbahagyni,ezért lefogtam Seb kezét.
-Seb,kérlek…-suttogtam-nem ér annyit.
Rám nézett,és láttam,hogy a szemei izzottak a dühtől.
-Ebből maradj ki.-mosolygott rám.
-Te is.-kezdtem el húzni az ajtó felé,de rájöttem,hogy ő sokkal erősebb.
-Mindjárt.-engedte el a kezem.Visszament Jaiméhoz,és behúzott neki egyet.Jaime ezt is visszaadta.
-Na ezt most fejezzétek be!-kiabált már Steph is.-Nem akarom,hogy az öcsém és a barátom szarrá verjék egymást…
Odaguggoltam Sebastian mellé,aki a földön feküdt.
-Idióta.
-Köszi.Segítesz felállni?
-Persze.-nyújtottam a kezem,amibe belekapaszkodott.
-Mi most megyünk,sziasztok.-intettem egyet a Jaime mellett guggoló Vettel-lánynak.

A szobánkba visszaérve Sebastian leült a fotelbe.
-Nem vagy normális.Megijedtem tőled.
-Bocsánat-csókolt meg.
-Sebastian,Te vérzel.
Odatette a kezét a szemöldökéhez.
-Jó észrevétel.-mosolygott.
-Örülök,hogy ezt te ilyen viccesnek találod.
-Haragszol rám?
-Igen.
-Sajnálom…-húzott az ölébe-,csak nem akarom,hogy ne velem legyél.Szeretlek.
-Oké,megértelek. De akkor sem kéne szétverni más fejét.

Sebastiant nagy nehezen elküldtem egy orvoshoz,hogy azért csináljon valamit vele. A szemöldökén egy kötéssel,és az ujján egy gipszel jött vissza.
-Elrepedt az ujjam.-vigyorgott,amikor belépett a szobába.
-Jólvan,ezért Christian engem ki fog nyírni.
-Mert?-ült le mellém.
-Szerinted? Miattam van gipszben az egyik pilótája fél keze,a testvércsapat pilótájának meg a szája repedt föl.
-Remélem fájt neki.
-Sebastian!
-Bocsi.-puszilt meg.
Odasétáltam az ablakhoz,és kinéztem rajta.
-Tudod min vagyok nagyon kiakadva?-ölelt át hátulról Seb.
-Min?
-Azon,hogy a nővérem pont vele jött össze.Nem talált valaki mást?
-Jajj,Sebastian.Hagyjuk őket békén,oké?Ők is békén hagynak minket.
-Steph igen,Algersuari nem.
-De ezek után ő is. Boldogok,mi is azok vagyunk.
-Oké…-csókolt bele a nyakamba.
-Nem!-toltam el magamtól.
-Oké…-ölelt újra át.
Kezdtem megnyugodni.Sebastian nagyokat szuszogott mögöttem.
-Álmos vagy?
-Aha.
-Akkor aludjunk.
Elmentem zuhanyozni,de mire visszaértem,Sebastian már nagyban aludt.Nem volt szívem felébreszteni.Bebújtam a takaró alá,és hozzábújtam.
-Szeretlek.-adtam egy puszit az arcára.

34.fejezet

Reggel,amikor felébredtem,Sebastian még javában aludt.Felöltöztem,és visszamentem Jaime szobájába.
-Jó reggelt.-köszöntem. Jaime az asztalnál ült és reggelizett.
-Jó,hogy visszaértél. Azt sem tudtam,hol vagy.Egész éjjel aggódtam érted!-támadott le.
-Nem kell megjátszanod.Tudom,hogy a barátnőddel voltál. Én meg a barátommal.
-Honnan tudod?
-Titok.-kacsintottam.
-Ki a barátod?
-Ez is titok.-vigyorogtam.-Ha te titkolózol,én is.
-Mert? Mit nem mondtam el?-állt fel a székről és jött elém.
-Például azt is mástól kell megtudnom,hogy van barátnőd.
Leült a székre,és elmosolyodott.Intett,hogy üljek az ölébe.Így tettem.
-Nem azért nem mondtam el neked,mert titkolni akartam előled.Hanem mert féltem,hogy féltékeny leszel.
-Nem leszek féltékeny.Örülök,hogy van barátnőd,és hogy boldog vagy.Vele.-megpusziltam,és leszálltam az öléből.Leültem,és én is nekiálltam reggelizni.Ő leült a TV elé.Mikor végeztem az evéssel,leültem mellé.Vagy fél óráig nem is szóltunk egymáshoz,amikor megszülalt:
-Sebastian,igaz?
-Igen.
-De mért?-fordult felém.
-Mi bajod van vele?
-Nincs semmi.-fordult vissza a TV felé.
-Jaime!Mond!
-Nincs semmi bajom vele.Csak nem szimpatikus.
-Mert?
-Dora….mennyi ideig is voltál teljesen padlón miatta? És hányszor bántott meg? Meg fogod még ezt bánni,hogy visszamész hozzá…
-Nem érdekel.Szeretem.
-Oké…akkor ezentúl ne gyere hozzám siránkozni,ha Sebastian drága megbántott vagy megint bunkó veled.
-Szia Jaime.-felkeltem a kanapéról,öszepakoltam a bőröndömet,összeszedtem minden dolgomat,és átmentem Sebastianhoz.
-Hát te?-kérdezte,amikor ajtót nyitott.
-Köszi ezt a fogadtatást.
-Bocs-csókolt meg-,csak reggel úgy eltűntél,és most meglepődtem,hogy itt vagy.-mosolygott.
-Itt maradhatok nálad,ameddig itt vagyunk? És a többi versenyhétvégén is?
-Persze.-vágta rá azonnal.-De kérdezhetek valamit?
-Persze.-bólintottam,és elterültem az ágyon,ő meg mellém feküdt.
-Min vesztetek össze?
-Honnan tudod,hogy összevesztünk?
-Nem olyannak ismerlek,aki 1napnyi újra együttlét után már idejönne.És mivel eddig Jaiméval voltál egy szobában,könnyű volt úgy kitalálni,hogy ismerlek.
-Azt mondta,meg fogom bánni,hogy visszajöttem hozzád.Nagyon nem vagy neki szimpatikus.
Sebastian arckifejezése a boldogból hirtelen átment dühösbe.Felkelt,és elindult az ajtó felé.
-Seb!-kiabáltam,de nem állt meg,ezért utána futottam. A folyosón értem utol.-Hova mész?
-Jaiméhoz.
-Mit akarsz vele?
-Szerinted?Nem sütögetni,az biztos.
-Ne bántsd. Ő csak elmondta,amit gondol.
Idő közben elértünk Jaime szobájához.Seb azonnal berontott,de nem jól tette.Jaime és a barátnője egymás szájában jártak éppen.
-Stephanie?-állt meg egy pillanatra Seb.Teljesen kiakadt.
Jaime barátnője Seb nővére.Meglepett a dolog.

33.fejezet

Seb belemosolygott a csókunkba.
-Ez mi volt?
-Csók.-mondtam én is mosolyogva.
-Igen,azt tudom.
-Akkor meg?
-Csak meglepett…nem gondoltam volna azok után…
-Jajj,Seb. Lépjünk túl ezen. Szeretlek. Te is szeretsz?
-Igen!-vágta rá határozottan.
-Akkor hol itt a probléma?-vigyorogtam még mindig.
Sebastian arckifejezése mindent elárult.Szemei nagyra nyíltak,de közben mosolygott.Cukin.Kicsit még bizonytalan volt.
-Szeretnék bocsánatot kérni az eddigi viselkedésemért.-mondtam fejemet lehajtva.Sajnáltam Sebastiant. Lehet,hogy tényleg nem történt semmi közte és a nőcske közte,de a szándék megvolt…De akkor sem kellett volna ennyire bunkón viselkednem.Bár neki is voltak bunkó megmozdulásai…
-Nem mondom,hogy az én hibám,mert te is sáros vagy abban,hogy ennyire elhidegültünk egymástól,de főként az enyém.De Te mondtad,lépjünk túl ezen.Nem lehet,hogy ott folytassuk,ahol anno abbahagytuk?
Elmosolyodtam,Sebastian átkarolt.
-Hova megyünk?
-Nem tudom.Csak sétálni.Baj?
-Nem tudom,hogy te mennyire vagy azzal tisztában,hogy Forma1-es versenyző vagy.Híres.Ha csak kinézel az ablakon,vagy 1000 kép készül rólad, hála a lesifotósoknak. Ha kimész,főleg,hogy nem egyedül,másnap az újságok címlapján fogsz virítani.Velem együtt.
-És? Nem érdekel.Tudja meg mindenki,hogy együtt vagyunk.Sőt…ha akarod,megteszem ugyanazt,mint Casillas a VB megnyerése után.
-Mit?
-Nem láttad a videót?
-Nem.-ráztam a fejem.
-A barátnője riporter.És interjú közben Casillas megcsókolta a barátnőjét,élő adásban.
Hatalmas vigyor ült ki az arcomra.
-Oké.
Tudtam,hogy ha Sebastian ezt megteszi,tényleg szeret. Hannat ameddig tudta,titkolta a média elől.Azt mondta,azért,mert nem szerette. Engem szeret,ezért mutogat. Női logika…
-Legközelebb,ha megyek valamilyen műsorba,kijelentem,hogy én csak a barátnőmmel vagyok hajlandó elmenni.-mosolyogva csókolt meg.
-Hülye.-löktem oldalba.




Egész nap Sebastiannal voltam.Különösebb programunk nem volt,csak sétáltunk vagy feküdtünk egymás mellett.Beszélgettünk.Az elmúlt időszakról.Fél 3-kor már kezdtem álmosodni,ezért úgy gondoltam,visszamegyek Jaiméhoz,és elrakom magam holnapra.
-Seb,én most megyek.Álmos vagyok.Szia.-fel akartam kelni az ágyból,de a derekamnál fogva visszahúzott.
-Nem akarsz itt aludni inkább?
-Nem fogok lefeküdni veled.
-Do…-sóhajtott egy nagyot,-aludni szeretnék én is.De veled.Jaime úgyis a barátnőjével van,ne zavarj.-mosolygott.
-Ja,mert neki olyan is van?-lepődtem meg.Vicces,hogy Sebtől tudom meg ezt is.Bár lehet,hogy amikor rájuknyitottam,akkor azzal a csajjal volt.
-És ebbe aludjak?-mutattam magamra.Egy szoknya és egy újatlan volt rajtam.
-Adok pólót.-felkelt,kutakodott egy kicsit a bőröndjébe,majd odanyújtott nekem egy Red Bull-os pólót.-Tessék.Használj szappant,ha nem akarsz férfi illatú lenni.-mosolygott.

A fürdőbe beérve beleszagoltam pólóba. Olyan Sebastian illata volt.Tetszett…
Gyorsan letusoltam,majd felöltöztem,és kimentem a fürdőből.Sebastian épp vetkőzött.Nem látványosan nyeltem egy nagyot,és elindultam az ágy felé.
-Gyors voltál.-adott egy puszit Seb,elviharzott mellettem,és bement a fürdőbe.
Mikor befeküdt mellém,átölelt és adott a vállamra egy puszit.
-Jóéjt Dora.Szeretlek.
-Jóéjt Sebastian.Én is Szeretlek.
Olyan megnyugtató volt így feküdni.Seb ölelésében aludtam el.

32.fejezet

Hali :) Ezt a fejezetet előbb akartam hozni,de sajnos minden összejött az elmúlt időszakban. De most,hogy vége a próbáknak meg a versenyfaktoknak meg a többinek,megpróbálok visszatérni a "rendszeresen író" énemhez.:)



Hogy miért volt egyszerre meglepő és megnyugtató? Kezdjük az utóbbival. Azért,mert így bebizonyosodott,hogy Jaime csak egy barát,szerencsére. Azért szerencsére,mert én Sebet szeretem. Erre az utóbbi pár napban jöttem rá. Valamelyik nap eszembe jutott az az ominózus nyaralás..hogy milyen jó volt,meg ilyenek.És erről természetesen Sebastian is. Rájöttem,hogy mennyire hiányzik az az időszak,amikor együtt voltunk.Amikor összebújtunk,beszélgettünk…és hiányoznak a viccelődései Tommival,a hülyeségei… Egyszóval az egész lénye. Nehéz lesz ezt az egészet előről kezdeni,de megpróbáljuk.Legalábbis remélem,hogy ezt az ötletet Seb is támogatja…
És hogy miért lepett meg? Mert nem gondoltam volna,hogy Jaime összfekszik egy tök ismeretlen nővel. Bár ha úgy vesszünk…Sebbel mi így jöttünk össze. De azt akkor sem gondoltam volna Jaiméről.
Arra a következtetésre jutottam,hogy nem zavarom őket,ezért felhívtam barátnőmet.
-Szia Sab,Dora vagyok.
-Szia Do,miújság?-örült barátnőm.
-Semmi újdonság,de mit szólnál,ha ezt egy kávé mellett beszélnénk meg?
-Oké…


(…)

Barátnőmmel több órán át beszélgettünk. Elmesélte,hogy Tommi mennyire örült,amikor megtudta,hogy kisbabájuk lesz.Azonban mint minden jónak,egyszer ennek a társalgásnak is vége szakadt,ugyanis barátnőmet Tommi hívta vacsorázni. Én pedig visszamentem a hotelba.A liftben Jaimébe botlottam.
-Téged kerestelek egész nap.Hol voltál?-akadt ki.
-Elfoglalt voltam.
-Mert mit csináltál?
-Semmi közöd hozzá.
-Hé,Dora!-nyomott neki a lift oldalának-Mi a bajod? Velem van a baj?
-Nem.
-De igen.
-Ha tudod,akkor meg minek kérdezed?-akadtam ki teljesen.
-Nyugodj meg.-adott egy arcra puszit.-Én csináltam valamit? Mondd,légy szíves. Nem akarok Sebastian sorsára jutni…
-Nyugodj meg Te. Először is,nem fogsz Sebastian „sorsára jutni”,nyugodj meg. Másodszor pedig…nem teljesen.
Idő közben megállt a lift,kinyílt az ajtó,de Jaime benyomott valami gombot,és tovább mentünk fel-le.
-Nem teljesen? Ezt hogy érted? Nem tudok rajtad kiigazodni…
-Láttalak,amikor valakivel hempergőztél a szobádban…
-Féltékeny vagy?-vigyorgott először,de hamar átment ez az arckifejezés meglepődésbe…
-Nem.-mondtam egyszerűen,majd megcsókoltam és kiszálltam a liftből.
Jaime nem tudom,mit csinált,de én szerencsére belefutottam Sebastianba.
-Szia Seb. Nincs kedved beszélgetni?
-Szia Dora. Te hozzám beszélsz?
-Igen.-mosolyodtam el,ami igen meglepte.-Hozzád,ha Te vagy Sebastian Vettel.
-Én vagyok.-mosolygott már ő is. Ó,az a mosoly…-Az első kérdésedre visszatérve,van kedvem.
-Oké. Mondjuk egy óra múlva,a hotel aulájában?
-Benne vagyok.-meg akart ölelni,de a mozdulat felénél megállt. Hogy én abban a pillanatban mit éreztem,azt nem részletezem…de megszólaltam.
-Nyugodtan.
Megölelt. Annyira jó illata volt még mindig. Tudom,ez elég elcsépelten hangzik,de akkor is. Most jöttem rá teljesen,hogy én még mindig szeretem. Igen,Szeretem. Nem érdekelnek az eddig elkövetett bakijai,nem érdekel semmi. Csak Ő. A mosolya,a szeme,a kócos haja és a többi….
Amikor szétváltunk,én szólaltam meg:
-Sebastian....-megcsókoltam.

31.fejezet

Brigcsnek és Szabusnak.♥


-Sziasztok.-fordult felén az érintett.
-Szia…-nézett nagy szemekkel Anna rá.
-Bruno,ők a barátnőim.Anna-mutatt a nagyokat pislogó barátnőmre-és Lena Horváth.
-Sziasztok.-mosolygott,és kezet fogott velük.-Anna,nincs kedved eljönni,meginni egy kávét?
Láttam barátnőmön,hogy nem nagyon tud mit mondani,ezért én válaszoltam helyette:
-Szívesen elmegy veled Bruno.
-Gyere.-mosolygott barátnőmre a pilóta,utána belekarolt.Elindultak kifelé az étteremből,de Anna visszafordította a fejét.Köszi-tátogta.
-Na Lena,kivel folytassuk?-kérdeztem mosolyogva.
De Lena nem válaszolt.Nagyban egy szőke,kékszemű férfit bámult.Szerintem semmit és senkit nem vett észre maga körül,teljesen kikapcsolt.
-Kimi nős.-erre a mondatra barátnőm teljesen megdöbbent,majd szomorú arcot vágott.-Hé,nyugi.-tettem a vállára a kezem.-Dehogy nős,sőt…barátnője sincs. Senki nem bírja ki mellette.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Tényleg.Na gyere,bemutatlak neki.
Kimi egy asztalnál ült,és valami töményet vedelt.
-Biztos,hogy most akarod megismerni?-kérdeztem.Lena csak nagyokat bólogatott.
Mondtan barátnőmnek,hogy ő maradjon le,én meg felmérem,mennyit ivott.Ígyhát leültem a Jégember mellé.
-Mit iszol?
-Töményet.
-Mennyit ittál?
-Nem elég sokat ahhoz,hogy ne vegyem észre azt a lányt.-mutatott Lenára,felkelt,és elindult felé.
Kicsit megijedtem.


(Lena)

-Szia.-jött felém Kimi.
Úristen,Kimi Räikönnen rámköszönt.Do erre azt mondaná,hogy be ne pisiljek,de akkor is.Neki már nem nagy dolog,hogy a pilóták között él.
-Hello.-köszöntem félénken.
-Ráérsz most?
-Attól függ,mire…
-Szerinted?-ölelte át a derekam.
-Hé,fiatalok.-futott oda Dora.-Nem kell mindjárt az első találkozásnál lefeküdnötök.Ne kövessétek az én példámat.
-Mi?-nem értettem,mire céloz.
-Majd elmondom.Na de most Kimi kérlek,ne kössetek ki az ágyban.Bár neked jónak mondom…Lena…a nővéred megöl engem,ha valamit csináltok.
-Jójó,majd vigyázunk.-kacsintott Kimi.
-Jajj…-sóhajtott Dora.-Na jó,én arra céloztam,hogy ne feküdjetek le,nem arra ,h ne legyen terhes Lena.
-Ja hogy te arra gondoltál…jó,akkor majd a sokadik találkozásnál.-jelentete ki Kimi.
-Sokadik találkozás?-lepődtem meg.
-Igen.Na gyere…izé…
-Lena.-mondta Do.
-Gyere Lena.-mosolyodott el Kimi.-Elmegyünk a gonosz boszorkától.-célzott Do-ra.
-Kössz Kimi,ez jól esett.Majd olvass vissza valami szaftosat a magánéletedről a cikkemben.-mosolygott már Dora is.

(Dora)

Kimi szép kis műsort rendezett az előbb.-gondoltam magamba,és jót mosolyogtam. Vissza mentem a szobánkba,de a liftben összefutottam Sebbel.
-Szia Seb.-köszöntem rá.
-Szia Dora.-lepődött meg.
-Nézd,Sebastian.Én nem akarok veled fasírtba lenni.Lépjünk túl az eddig történteken.Képzeljük el,hogy ezek meg sem történtek,és csak most találkoztunk először.
-Oké… Sebastian Vettel.-nyújtotta a kezét.
-Dora Meyer.
A lift megállt a 3. emeleten,az ajtóból még visszamosolyogtam Sebre.
-Szia Sebastian.
-Szia Dora.

Örülök,hogy ezt is lerendeztem.Jó érzés,hogy nem fogjuk kerülgetni egymást.Az ajtónk előtt megtorpantam.Résnyire nyitva volt.Tudtam,h Jaime nem hagyná így,ezért óvatosan és halkan mentem be.A látvány meglepett,de megnyugtatott.