34.fejezet

Reggel,amikor felébredtem,Sebastian még javában aludt.Felöltöztem,és visszamentem Jaime szobájába.
-Jó reggelt.-köszöntem. Jaime az asztalnál ült és reggelizett.
-Jó,hogy visszaértél. Azt sem tudtam,hol vagy.Egész éjjel aggódtam érted!-támadott le.
-Nem kell megjátszanod.Tudom,hogy a barátnőddel voltál. Én meg a barátommal.
-Honnan tudod?
-Titok.-kacsintottam.
-Ki a barátod?
-Ez is titok.-vigyorogtam.-Ha te titkolózol,én is.
-Mert? Mit nem mondtam el?-állt fel a székről és jött elém.
-Például azt is mástól kell megtudnom,hogy van barátnőd.
Leült a székre,és elmosolyodott.Intett,hogy üljek az ölébe.Így tettem.
-Nem azért nem mondtam el neked,mert titkolni akartam előled.Hanem mert féltem,hogy féltékeny leszel.
-Nem leszek féltékeny.Örülök,hogy van barátnőd,és hogy boldog vagy.Vele.-megpusziltam,és leszálltam az öléből.Leültem,és én is nekiálltam reggelizni.Ő leült a TV elé.Mikor végeztem az evéssel,leültem mellé.Vagy fél óráig nem is szóltunk egymáshoz,amikor megszülalt:
-Sebastian,igaz?
-Igen.
-De mért?-fordult felém.
-Mi bajod van vele?
-Nincs semmi.-fordult vissza a TV felé.
-Jaime!Mond!
-Nincs semmi bajom vele.Csak nem szimpatikus.
-Mert?
-Dora….mennyi ideig is voltál teljesen padlón miatta? És hányszor bántott meg? Meg fogod még ezt bánni,hogy visszamész hozzá…
-Nem érdekel.Szeretem.
-Oké…akkor ezentúl ne gyere hozzám siránkozni,ha Sebastian drága megbántott vagy megint bunkó veled.
-Szia Jaime.-felkeltem a kanapéról,öszepakoltam a bőröndömet,összeszedtem minden dolgomat,és átmentem Sebastianhoz.
-Hát te?-kérdezte,amikor ajtót nyitott.
-Köszi ezt a fogadtatást.
-Bocs-csókolt meg-,csak reggel úgy eltűntél,és most meglepődtem,hogy itt vagy.-mosolygott.
-Itt maradhatok nálad,ameddig itt vagyunk? És a többi versenyhétvégén is?
-Persze.-vágta rá azonnal.-De kérdezhetek valamit?
-Persze.-bólintottam,és elterültem az ágyon,ő meg mellém feküdt.
-Min vesztetek össze?
-Honnan tudod,hogy összevesztünk?
-Nem olyannak ismerlek,aki 1napnyi újra együttlét után már idejönne.És mivel eddig Jaiméval voltál egy szobában,könnyű volt úgy kitalálni,hogy ismerlek.
-Azt mondta,meg fogom bánni,hogy visszajöttem hozzád.Nagyon nem vagy neki szimpatikus.
Sebastian arckifejezése a boldogból hirtelen átment dühösbe.Felkelt,és elindult az ajtó felé.
-Seb!-kiabáltam,de nem állt meg,ezért utána futottam. A folyosón értem utol.-Hova mész?
-Jaiméhoz.
-Mit akarsz vele?
-Szerinted?Nem sütögetni,az biztos.
-Ne bántsd. Ő csak elmondta,amit gondol.
Idő közben elértünk Jaime szobájához.Seb azonnal berontott,de nem jól tette.Jaime és a barátnője egymás szájában jártak éppen.
-Stephanie?-állt meg egy pillanatra Seb.Teljesen kiakadt.
Jaime barátnője Seb nővére.Meglepett a dolog.