8.fejezet

Ezt a fejezetet Szabusnak köszönhetitek.♥ Ma Seb megnyerte mind a 2 szabadedzést.GO SEBI! ♥ Egóbubiii^^♥




Reggel későn keltem.Amikor megláttam,hogymellettem üres az ágy,nmegijedtem.
-Seb!-nem jött válasz.-Seb!-most sem.Az egész szobát tűvé tettem,de nem találtam sehol. A konyhaasztalon csak 1 cetlit láttam.
„Dora.Köszönöm ezt a pár napot.Csodálatos volt.Sajnos el kellett mennem.Ne keress,majd én kereslek.
Csók:Sebi”
Teljesen lefagytam.Elment.Hova?Mért?És mért nem szólt?Mért csak egy nyamvadt cetlit hagyott? Ennyit értem neki?Hogy gondolhattam,hogy pár nap alatt annyira egymásba szeretünk,hogy ne hagyjon it…-Christian vagy Mark biztos tud róla valamit…
Bekopogtam Mark-hoz,de nem nyitott ajtót,ezért elindultam Christian felé.Szinte azonnal ajtót nyitott.
-Szia Dora.Mi járatban?
-Hello Chris.Sebbel mi van?
-Gyere beljebb.
Bent leültünk a kanapéra.
-Mi van vele?
-Elment.
-Azt én is tudom.De hova? És mért?
-Nézd.Nekem azt mondta,hogy magánügy,és hogy neked ne mondjak semmit se,ha tudni fogok valami infót.
Teljesen összetörtem.Mintha egy kést szúrtak volna a szívembe.Itthagyott.És nem akar találkozni velem.Éreztem,ahogy az első könnyek utat törnek maguknak,és utána már nem is próbáltam megállni a sírást. Christian átölelt,a hátamat simogatta.
-Do,nyugodj meg.Ne sírj…
-Elment.Itthagyott.-csak ezt a két szót ismételgettem folyton folyvást.
Fél óra múlva még mindig Chris ölelt,és nyugtatott.
-Én most megyek.Szeretnék egyedül lenni.Reméelm megérted.
-Persze,menj csak.És szólj,ha bármire szükséged lesz.
-Köszönöm,szia.
-Szia.
A saját szobámban ledőltem a kanapéra,sírtam és gondolkodtam.Tegnap még boldog voltam.Nagyon boldog.Egy olyan emberrel voltam együtt,akit pár nap alatt megkedveltem.Megszerettem.És most itt hagyott. Nem akar többet látni…Sírtam sírtam és csak sírtam megálás nélkül,egész nap.Estefelé Estell is kijöhetett a kórházból.Lucas hazahozta.Mikor benyitott Stell,és meglátott a kanapén,arcára rémület ült ki.
-Dora,mi van veled?! Jól vagy?-guggolt le mellém.
-Elment.Itthagyott.-megint csak ennyit tudtam kinyögni.
-Ki ment el?
-Seb.
Elmondtam mindent Estellának.Az estét Lucassal akarta tölteni,de megakadájoztam benne.Ő itt akart velem maradni,pedig mondtam neki,hogy nem kell engem vigasztalni…szórakozzanak,és legyenek boldogok, legalább ők.Ha én már nem tudok…
A következő pár napon nem nagyon mozdultam ki.Egész nap csak feküdtem,sírtam,és gondolkodtam.Nem is ettem.Hogy lehet,hogy ennyire beleszerettem,ennyi idő alatt?Olyan voltam mint egy élő halott.Bőröm tiszta fehér volt,arcom beesett.Ha kimentem a szobából,akkor is minden helyről Ő jutott eszembe.Stell ezt megelégelte.
-Hazamegyünk.
-Tessék?!?!
-Hazamegyünk.Ez így nem mehet tovább.Nem csinálsz semmit sem,és itt minden dologról Ő jut eszedbe. Otthon talán kevesebbszer gondolsz Rá…
Összepakoltunk.Estell számot cserélt Lucassal,és megígérték egymásnak,hogy minden nap beszélnek.A reptérre még kikísért miket.
A repülőút nagyon hosszú volt,és fárasztó.Otthon lepakoltam,aludtam sok órát,felkeltem és bekapcsoltam a TV-t.Ő volt benne…

7.fejezet

:) Mert sokaknak megígértem,hogy még ma lesz :D


Én alulra kerültem,ő felülre.Megcsókolt.Először csak lágyan,majd egyre vadabbul.Keze a pólóm alatt járt felfedezőutat.A hasamat simogatta,közben a pólómat kezdte el lehámozni rólam.Én sem tétlenkedtem. Az övével kezdtem játszadozni. Ki akartam csatolni,de nem ment,és ezt Seb is észrevette.
-Segítek.-mosolygott.
-Á,nem kell.Majd máskor.-fel akartam álni,de nem engdett.
-Kívánlak. Nem engedem,hogy abbahagyjuk. Ha kell durvább eszközökhöz is folyamadok.-mondta kaján vigyorral az arcán.Belenéztem gyönyörű kék szemeibe,amikben a kisfiús báj helyett most vad vágyat láttam.Tudtam,hogy innentől nincs visszaút.
Övét időközben kicsatolta,letolta magáról a nadrágot,én pedig a pólómtól szabadultam meg.Lassacskán minden ruhadarabtól megszabadultunk mind a ketten.Mikor belémhatolt,először lassan,majd egyre gyorsabban kezdett el mozogni bennen.Egyszerre jutottunk el a csúcsra.
Pihegve feküdtünk egymáson.
-Hát ez… nem volt semmi.-átölelt.
-Tudom.Szeretlek.
-Énis.Örülök,hogy pont akkor jöttél ki a hotelből,amikor én arrafelé jártam.
-Énis.megcsókoltam.
Egymáson feküdve,boldogan aludtunk el.

6.fejezet

Elég rég írtam ,de valahogy nem szállt meg az ihlet.:( :)



A kocsiban nagyon ideges voltam.Szerencsére gyorsan odaértünk.A portás útbaigazított minket,ezért hamar megtaláltuk a kórtermet.Lucas ott ült az ágy mellett,fogta Stell kezét,és beszélgettek.Be akartam rontani,de Seb megfogta a kezem.
-Hé,ne ronts rájuk.Nézd,hogy elvannak.-mutatott rájuk,majd elmosolyodott.
-Pont mint mi.-bújtam a karjaiba.
-Pont mint mi…-megpuszilta a fejem búbját.Belefeletkeztünk egymásba,de egy hang húzott vissza minket a valóságba.
-Meddig fogjátok még egymást nyalni-falni az ajtóban?-kérdezte Stell,amin nagyon megelpődtem.Látva Seb-en is a meglepődöttséget,folytatta.-Azóta figyelünk titeket,mióta ideértetek.Csak nem akartunk szólni.
-Pont mint mi.-szólalt meg Lucas,majd minket kigúnyolva utánoztak minket.
-Hé! Mért vagytok ilyenek?-kérdezte Seb.Mindenki elnevette magát.Leültünk Stell ágya mellé,és ő elmondta,hogy miért került be.Fél12 felé az orvos kitessékelt minket a kórteremből,mondván,hogy pihennie kell a sérültnek.Csak Lucas maradhatott vele.i pedig visszaindultunk a szállodába.
-Do,nem fogsz félni egyedül abban a hatalmas szobában?
-Hogy érted?
-Háát…én átmennék,és akkor nem félnél egyedül,mert lenne veled egy erős,bátor…-És jóképű-szóltam közbe.-És jóképű férfi,aki megvéd téged.Na,mit szólsz hozzá?
-Egy ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza…-válaszoltam,neki pedig egy kaján vigyor jelent meg az arcán.
Kinyitottam az ajtót,le akartam rakni a kezemből a táskámat,de szöszi németem nem engedte. Megfogta ő,ledobta a földre,engem pedig ledöntött a kanapéra,és elkezdett csókolgatni…

5.fejezet

Nekem nem nagyon tetszik ez a fejezet,de muszáj volt írnom:D

(Stella szemszög)
El sem hiszem,hogy találkoztam Vele.És a leghihetetlenebb az egészben,hogy most itt vagyok vele egy szobában.
-Szóval én vagyok a kedvenc pilótád.Mivel fogtalak meg?-kérdezte mosolyogva,miután leült mellém a kanapéra.
-Hát…ööö…
-Külső adottság?
-Mondhatjuk úgy is…
-Te sem panaszkodhatsz.-bókolt.
Elpirultam.A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna,hogy Ő fog nekem bókolni.
-Köszi.És mi az oka annak,hogy az egész mezőny itt van?
-Tudod,a nagyfőnök hívott ide minket.Megbeszélés gyanánt.A témák között szerepelt a csapaton belüli rivalizálás.Szerintem tudod,hogy mire gondolok…-bólogattam.
-De most ne a munkáról beszéljünk.Inkább rólad.-mosolygott.Hajaj..ez a mosoly…
-Estella Ramirez vagyok.Anyám német,apám spanyol.Menorcán születtem,3éves korom óta élünk Németországban.Dorával az iskolában találkoztam először.Pár éve véletlenül láttam egy futamot a TV-ben,és azóta szeretem a Forma-1-et.Hát,röviden ennyi.Most te mesélj.
-Én?!Hát nem olvastál rólam eleget a neten?
-Azért ennyire ne legyél egoista…-válaszoltam nevetve.
Rendelt mindegyikünknek italt,leült mellém,és elmesélte eddigi életét. Sokkal izgalmasabb,különlegesebb volt,mint az enyém.De nem is tudom,hogy mért lep meg…Pár óra beszélgetés után letette a poharat,és komoly arccal felém fordult.
-Csikis vagy?-kérdezte még mindig fapofával.
-Igen.
-Hol?
-Mindenhol.-válaszoltam én is „komolyan”.De rájöttem,hogy nem kellett volna.Felém közeledett,és csikizett ott,ahol csak tudott.Nagy nehezen felálltam ,és elfutottam előle.Körbe-körbe rohangáltam a szobában,és eszembe jutott,hogy ugyanezt csináltam,amikor megtudtam,hogy Ő is itt van.Nem figyeltem,hogy merre futok,és ekkor egy erős fájdalmat éreztem a fejemben. Egészen pontosan a szemöldödkömnél.A földön feküdtem,és Lucas futott felém.
-Hé,jól vagy?-leguggolt mellém.
-Nem.Nagyon fáj a fejem.-fejemet az ölébe rakta,és megviszgálta a sebet.
-Hát ez bizony felrepedt.Megyek,hozok valami hideget.Lejegeljük,és elmegyünk a kórházba.-ezzel felállt,és eltűnt a konyhába.Fél perc múlva kezében egy citrommal tért vissza.
-Ez meg mi?
-Citrom,ahogy látod.Csak ezt találtam a fagyasztóba.Jó lesz ez is.
Bólogattam,de elhamarkodottan tettem,ugyanis a fejembe ismét éles fájdalom szúrt.
-Au.-szisszentem fel.
-Gyere.-átkarolt,és segített felállni.
Beszálltunk a kocsiba,és ő rögtön a gázra lépett.Gyorsan odaértünk a kórházba,ahol első utunk az ügyeletre vezetett.A doktornő behívott a vizsgálóba,Lucas pedig leült a padra.
Először lefertőtlenítette a sebet,majd összevarta.Utána a szebembe világított,és olyan feladatokat kellett csinálnom,mint amikor a rendőrök igazoltatnak…Csukott szemmel meg kellett érintenem az orrom,és egy egyenes vonalon kellett végig mennem…de bevallom,nem nagyon ment.Írt valamit a kórlapomra,majd kikísért oda,ahol Lucas ült.
-A barátnőjének enyhe agyrázkódása van.A sebe egész szép,de éjszakára,megfigyelésre bent kell maradnia.
-Nem vagyo…-próbáltam „tiltakozni”.
-Köszönjük az információkat.Én is benn maradhatok vele?-kérdezte Lucas,és átölelt.
-A kórteremben az ágy mellett van szék.Ha az jó magának,akkor nem bánom.
-Köszönjük.
A nővér elkísért a kórteremig,majd lefeküdtem az ágyra,Lucas pedig leült a székre.
-Szólni kellene Dorának. Hívd fel Seb-et,úgyis biztos vele van…-mosolyogva.
Lucas elővette a telefonját,és tárcsázta a szőke németet.
-Szia Seb. Dora ott van veled?...Oké.Stellának felrepedt a szemöldöke,agyrázkódása van,éjszakára benn kell maradnia. ….Igen,itt vagyok vele. ….Oké,siessetek,szia.
-Estell kórházba került,de Lucas vele van. Mondtam neki,hogy bemegyünk hozzá.-mondta Seb,miután letette a telefont.
-Kórházban? Mi van vele?-kérdezte Dora,akit meglepetten ért a hír.
Seb elmondott neki mindent,majd beszálltak a kocsiba,és elindultak a kórház felé.

4.fejezet

Reggeli után úgy döntöttem,hogy visszamegyek a szobámba,Stell már biztosan aggódik értem.Seb megígérte,hogy együtt ebédelünk.Ahogy beléptem,barátnőm rögtön letámadott.
-Hol a fenébe voltál??Egész éjjel érted aggódtam!És mért mosolyogsz ennyire?
A mosolyt nem lehetett levakarni rólam,ha boldog voltam.És Stell már ismert annyira,hogy tudja.Időközben visszaült a laptopjához.
-Na,ki vele.Kinél voltál?-kérdezte,de közbe fel sem nézett.
-Üzent neked.
-Ki?És mégis mit?-még mindig a laptopjával szöszmötölt.
-„Üdv a világomban!A Red Bull világában!”
Stella kiköpte az epres koktélt,amit ivott,rá a képernyőre.
-Te Sebastian Vettel-el töltöttél el egy éjszakát?!-kérdezte meglepődve.
-Igen.És együtt is ebédelünk.
-Hogy kerül Ő ide??
-Úgy,ahogy Lucas is.
-ITT VAN LUCAS??!-kiabálta.
-Ha halkabban kérdezed,akkor is válaszolok.Igen,itt van,mint a többi pilóta.Valami megbeszélés van,és a héten itt is maradnak. És Seb megígérte,hogy bemutat titeket egymásnak.
Stell teljesen kikelt magából.Körbe-körbe futkosott a szobában,és folyamatosan kiabálta,hogy „Itt van Lucas!Itt van Lucas!”
Hamar eljött az ebéd ideje.Amikor Seb csöngetett,Estell nyitott ajtót,mivel én még készülődtem.Teljesen lefagyott,amikor meglátta az osztrák csapat német pilótáját.Míg én készülődtem,ők beszélgettek.Barátnőm elmondta a reggeli koktélos történetet,és azt is,hogy már várja a találkozást Lucas-al.
-Kész vagyok.-léptem ki a fürdőből.
-Gyönyörű vagy.-bókolt Seb.
Egy egyszerű rózsaszín topp volt rajtam rövidnadrággal,és topánkával.
-Te sem panaszkodhatsz.
Seb-en egy fehér térdnadrág,és ismét egy „Sebi”-s póló,csak most kékben.

Hova megyünk?-kérdeztem,amikor már a kocsiban ültünk.
-Oda,ahol nem találnak meg a fotósok.Bár megmentenélek.-kacsintott rám.
Igaza volt.Egy tóparthoz értünk,amikor leállította a motort.
-Itt vagyunk.-mondta,majd kisegített az autóból.
A parton egy asztal volt megterítve,mellette 2 szék.Kihúzta a széket,ráültem,majd betolt,és leült velem szembe.Az ebéd nagyon jól telt.Ha lehetett ebédnek nevezni,mivel 4óra múlt,mire visszaértünk.Megbeszéltük,hogy beugrunk Stell-ért,és utána az irányt Lucas felé vesszük.Estell persze majd’ kiugrott a bőréből,amikor elmondtuk neki.
-Most örülsz?-kérdeztem mosolyogva tőle,amikor Seb a másik pilóta szobájának ajtaján kopogott.
Nem volt ideje válaszolni,mert nyílt az ajtó.
-Sebastian!Eltévesztetted az emeletet?
-Hé,ember.Megnyugodhatsz,nem.Csak az egyik ismerősömet szeretném bemutatni neked.-tolta előre Stellát,aki még mindig mögöttünk állt,és fagyos arccal nézte kedvenc pilótáját.
-Hello.Lucas di Grassi vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Tudom..izé.Estella Ramirez vagyok.
-Gyertek be.invitált minket beljebb.
-Nekünk mennünk kell,de Stell itt marad,ha nem baj.-mondtam,majd Seb-re kacsintottam.
Stella egy „köszi”-t tátogott,majd bement.
Mi pedig elindultunk sétálni.

3.fejezet

Tudom,hogy egy kicsit "más" fejezet,de aki miatt így írtam,remélem "tanul" belőle.:D

Reggel én ébredtem először.Seb még az igazak álmát aludta.Eszembe jutott a tegnapi nap.Hogy fél nap ismeretség után már itt tartunk.Elmosolyodtam.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve ráfeküdtem,és a hasát kezdtem el csókolgatni,majd lefelé haladtam. Amikor a csípőjénél tartottam,a gerincemen húzta végig az újját.Megtorpantam.
-Tetszik?-kérdezte mosolyogva.
-Szerinted?-megcsókoltam.
Nyelveink vad játékba kezdtek,de én megállítottam.
-Majd ha megérdemled,nagyfiú.-mondtam,majd felálltam,és elindultam a konyhába valami reggelit készíteni.
Igaz,rendelhettünk volna,de nem voltam oda az ilyen „szállodai kajákért”.Megkentem 2szelet pirítóst vajjal,és ráraktam a szalámit.A paradicsomot szeleteltem,amikor átöltelt hátulról,és a fejét a vállamra rakta.
-Visszaadod a pólómat?
-Nekem sokkal jobban áll,neked pedig ezenkívül van még pár pólód,nem?
-Meggyőztél.De akkor megyek öltözni.-adott egy puszit,majd elment.
Egy fekete RedBull-os póló volt rajtam.Elején a csapat logója,hátul pedig Seb rajtszáma,és felette a „Sebi”felirat állt.
-Sebi.!-kiáltottam-Kész a reggeli!
-Nem vagyok Sebi!
-A pólódon…
-A pólómról egy szót se.-jött közelebb-Azt a csapattól kaptam a születésnapomra.És direkt azt íratták rá.
Amíg beszélt,addig én az ingjét gomboltam.Most felnéztem rá.És belenéztem a szemébe. Elvarázsoltak gyönyörű kék szemei,mellyek izzottak a vágytól.Átölelt,felrakott a konyhapultra,és belecsapott a lecsóba…

2.fejezet

Na?-kérdezte reménykedve.
-Legyen,elmegyek.-láttam rajta,hogy nagyon örül.
A parton sétáltunk,amikor felém fordult.
-Semmit se tudok rólad. Azt se,hogy hogy hívnak.Mesélj magadról.
-Nem vagyok érdekes.A nevem Dora Meyer. Heppenheim-ben születtem,most Köln-ben élek. Van egy húgom,7éves,Laurának hívják.Nem szeretem a Forma-1-et,de a barátnőim igen.Egy barátnőmmel jöttem ide nyaralni,akiről beszéltem.Röviden ennyi.
-Heppenheim?Én is ott születtem.És az,hogy nem szereted a Forma1-et,nagyon meglepet.-közölte mosolyogva.
Én erre csak egy mosollyal válaszoltam.Folytattuk tovább a sétát.Útközben nagyon jól elbeszélgettünk.És megígértette velem,hogy egy futamot végig fogok nézni.Megismertem az ő életét,és megtudtam,hogy van egy öccse,aki annyi idős,mint a húgom.
-Nézd-mutatott a vízre.-Naplemente.Gyönyörű,nem?
-De. Nekem is tetszik. Amíg festettem,sokszir volt a kép témája a naplemente.
-Festettél?!
-Igen,de csak hobbi szinten.1-2versenyt nyertem is,de mostanába egyre ritkában ragadok ecsetet.
-Sokoldalú vagy.Jó értelemben.
-Ezt vehetem bóknak?
-Hááát…
Belepirultam.Leültünk,és együtt néztük a naplementét.Hátulról átkarolt,és pedig beleborzongtam.Kezdtem beismerni,hogy Sebastian nem közömbös számomra.Nem tudom,hogy mért,de felé fordultam és megcsókoltam. Először meglepődött,de gyorsan visszacsókolt.Először csak gyámoltalanul,majd egyre vadabbul és vadabbul csókolóztunk.Kezét a pólóm alá csúsztatta,és én sem tétlenkedtem sokáig.Hamarosan megtorpantam.
-Seb…ne itt…
-Mért,ne akarod?
-Dehogynem,és ahogy látom,Te is.-néztem a nadrágjára.
-Menjünk hozzám.
Beleegyeztem.Már a liftben alig bírtunk magunkal,mikor beértünk a szobába,rögtön a lényegre tértünk…

1.fejezet

Azt elfelejtettem írni,hogy ez a történet nem éppen mondható aktuálisnak,ugyanis Kimi még a Forma1-ben versenyzik. :)


Forró nyári nap volt. Estella-val a Forma-1-ről beszélgettünk. Ő volt az egyik legjobb bartánőm. Egy „csajos”hétvégére jöttünk,de még itt is szóba került a téma….folyton a körbe-körbe körözgető autókról beszél.Meg a pilótákról.Főleg Lucasról.
-Nem értem,hogy mit eszel rajta….
-Nem érted??! –kérdezte meglepődötten.
-Én nem vagyok oda érte…se a Forma-1-ért…
-Furcsa vagy. Mondták már?-kérdezte mosolyogva.
Bólogattam.Eszembe jutott,hogy hányszor és hányszor illetett a „fura”jelzővel,mert nem mindig vagyunk egy véleményen.Erre elmosolyodtam.
-Miaz? Min vigyorogsz,mint a tejbetök?
-Semmin. De most megyek,sétálok egyet a parton.Nem jössz?
-Nem.Menj csak egyedül,addig én el leszek.
-Oké.Szia.
-Szia.

Kimentem a szállodából,és meglepő látvány fogadott.A bejárat előtt újságírók tömkelege várta,hogy hátha kilép valaki az ajtón.Nem értettem,hogy mi ez a cirkusz,értetlenkedve álltam a riporterek előtt,akik kérdésekkel halmoztak el.Hirtelen egy erős kéz ragadott meg,és magával húzott,így kiszabadultam a paparazzik gyűrűjéből.
-Köszi.-fordultam a srác felé.
-Nincsmit. Nem hagyhattam,hogy ott szenvedj.-elmosolyodott.
-Nem tudod,hogy mért vannak itt?És mért halmoznak el rögtön kérdésekkel?
-De tudom.
-És nincs kedved elmondani?
-Mért lenne?-húzta az agyam.
-Mert szépen megkérlek.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Na jó.-adta be a derekát.-Az újságírók miattunk vannak itt.És azt hitték szerintem,hogy valamelyikünk barátnője vagy.
-Miattunk??Ezt hogy érted?
-Te nem nézel Forma-1-et?-látta,hogy rázom a fejem,ezért tovább folytatta.-Sebastian Vettel vagyok. Forma-1 pilóta. Az egész mezőny itt száll meg. Ilyenkor nem sokan járnak ki a hotelből,mivel tudják,hogy „várják”őket. Kimentél,és rögtön rád támadtak,mivel azt hitték,hogy valamelyik pilóta barátnője vagy.És ha most látták,hogy én „mentettelek meg”,akkor a holnapi főcím garantált:Sebastian Vettel és barátnője nyilvánosan együtt mutatkoztak.
Meglepődtem azon,amit mondott.De így már értettem mindent.Hirtelen eszembe jutott Stell.
-Lucas di Grassi is itt van?
-Igen. Mindenki itt van. Mért?
-Szeretnék tőle aláírást.
-Tőlem mért nem kértél?Már a föld felett repked,ha találkozik egy pilótával,de Te nem.
-Nem nekem kell.A barátnőmnek.Vele nyaralok,és Ő Lucas-fan.
-Tudok neked,vagyis neki szerezni.De….
-De?
-Cserébe el kell velem jönnöd sétálni. Na,mit szólsz hozzá?
-Háát….

Bevezetés.

Bevezetés.

Csak ültem a szobában,és néztem magam elé.Ránéztem a polcon pihenő képre,amin mi ketten egymás kezét fogva sétáltunk a tengerparton.Egy közös nyaralás alkalmával készült a kép.Akkor mellette voltam…De most az orvosok nem engedtek be hozzá….Eszembe jutott az a perc,amikor Christian hívott,hogy mi történt Seb-el.Megcsúszott egy kanyarban,és..…Egész nap rossz előérzetem volt,de nem szóltam Sebastiannak.Nem gondoltam volna,hogy MIATTA volt…Visszagondoltam a megismerkedésünkre....

Welcome

                                                  Hello.
Te most Zsófi fanfic-es oldalán jársz:)A történet főszereplője  Sebastian Vettel,a RedBull Racing Német pilótája.Kritikákat szívesen fogadok,jót és rosszat is.:)Jó olvasást.
                                                            Puszi:Zsófi