4.fejezet

Reggeli után úgy döntöttem,hogy visszamegyek a szobámba,Stell már biztosan aggódik értem.Seb megígérte,hogy együtt ebédelünk.Ahogy beléptem,barátnőm rögtön letámadott.
-Hol a fenébe voltál??Egész éjjel érted aggódtam!És mért mosolyogsz ennyire?
A mosolyt nem lehetett levakarni rólam,ha boldog voltam.És Stell már ismert annyira,hogy tudja.Időközben visszaült a laptopjához.
-Na,ki vele.Kinél voltál?-kérdezte,de közbe fel sem nézett.
-Üzent neked.
-Ki?És mégis mit?-még mindig a laptopjával szöszmötölt.
-„Üdv a világomban!A Red Bull világában!”
Stella kiköpte az epres koktélt,amit ivott,rá a képernyőre.
-Te Sebastian Vettel-el töltöttél el egy éjszakát?!-kérdezte meglepődve.
-Igen.És együtt is ebédelünk.
-Hogy kerül Ő ide??
-Úgy,ahogy Lucas is.
-ITT VAN LUCAS??!-kiabálta.
-Ha halkabban kérdezed,akkor is válaszolok.Igen,itt van,mint a többi pilóta.Valami megbeszélés van,és a héten itt is maradnak. És Seb megígérte,hogy bemutat titeket egymásnak.
Stell teljesen kikelt magából.Körbe-körbe futkosott a szobában,és folyamatosan kiabálta,hogy „Itt van Lucas!Itt van Lucas!”
Hamar eljött az ebéd ideje.Amikor Seb csöngetett,Estell nyitott ajtót,mivel én még készülődtem.Teljesen lefagyott,amikor meglátta az osztrák csapat német pilótáját.Míg én készülődtem,ők beszélgettek.Barátnőm elmondta a reggeli koktélos történetet,és azt is,hogy már várja a találkozást Lucas-al.
-Kész vagyok.-léptem ki a fürdőből.
-Gyönyörű vagy.-bókolt Seb.
Egy egyszerű rózsaszín topp volt rajtam rövidnadrággal,és topánkával.
-Te sem panaszkodhatsz.
Seb-en egy fehér térdnadrág,és ismét egy „Sebi”-s póló,csak most kékben.

Hova megyünk?-kérdeztem,amikor már a kocsiban ültünk.
-Oda,ahol nem találnak meg a fotósok.Bár megmentenélek.-kacsintott rám.
Igaza volt.Egy tóparthoz értünk,amikor leállította a motort.
-Itt vagyunk.-mondta,majd kisegített az autóból.
A parton egy asztal volt megterítve,mellette 2 szék.Kihúzta a széket,ráültem,majd betolt,és leült velem szembe.Az ebéd nagyon jól telt.Ha lehetett ebédnek nevezni,mivel 4óra múlt,mire visszaértünk.Megbeszéltük,hogy beugrunk Stell-ért,és utána az irányt Lucas felé vesszük.Estell persze majd’ kiugrott a bőréből,amikor elmondtuk neki.
-Most örülsz?-kérdeztem mosolyogva tőle,amikor Seb a másik pilóta szobájának ajtaján kopogott.
Nem volt ideje válaszolni,mert nyílt az ajtó.
-Sebastian!Eltévesztetted az emeletet?
-Hé,ember.Megnyugodhatsz,nem.Csak az egyik ismerősömet szeretném bemutatni neked.-tolta előre Stellát,aki még mindig mögöttünk állt,és fagyos arccal nézte kedvenc pilótáját.
-Hello.Lucas di Grassi vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Tudom..izé.Estella Ramirez vagyok.
-Gyertek be.invitált minket beljebb.
-Nekünk mennünk kell,de Stell itt marad,ha nem baj.-mondtam,majd Seb-re kacsintottam.
Stella egy „köszi”-t tátogott,majd bement.
Mi pedig elindultunk sétálni.