5.fejezet

Nekem nem nagyon tetszik ez a fejezet,de muszáj volt írnom:D

(Stella szemszög)
El sem hiszem,hogy találkoztam Vele.És a leghihetetlenebb az egészben,hogy most itt vagyok vele egy szobában.
-Szóval én vagyok a kedvenc pilótád.Mivel fogtalak meg?-kérdezte mosolyogva,miután leült mellém a kanapéra.
-Hát…ööö…
-Külső adottság?
-Mondhatjuk úgy is…
-Te sem panaszkodhatsz.-bókolt.
Elpirultam.A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna,hogy Ő fog nekem bókolni.
-Köszi.És mi az oka annak,hogy az egész mezőny itt van?
-Tudod,a nagyfőnök hívott ide minket.Megbeszélés gyanánt.A témák között szerepelt a csapaton belüli rivalizálás.Szerintem tudod,hogy mire gondolok…-bólogattam.
-De most ne a munkáról beszéljünk.Inkább rólad.-mosolygott.Hajaj..ez a mosoly…
-Estella Ramirez vagyok.Anyám német,apám spanyol.Menorcán születtem,3éves korom óta élünk Németországban.Dorával az iskolában találkoztam először.Pár éve véletlenül láttam egy futamot a TV-ben,és azóta szeretem a Forma-1-et.Hát,röviden ennyi.Most te mesélj.
-Én?!Hát nem olvastál rólam eleget a neten?
-Azért ennyire ne legyél egoista…-válaszoltam nevetve.
Rendelt mindegyikünknek italt,leült mellém,és elmesélte eddigi életét. Sokkal izgalmasabb,különlegesebb volt,mint az enyém.De nem is tudom,hogy mért lep meg…Pár óra beszélgetés után letette a poharat,és komoly arccal felém fordult.
-Csikis vagy?-kérdezte még mindig fapofával.
-Igen.
-Hol?
-Mindenhol.-válaszoltam én is „komolyan”.De rájöttem,hogy nem kellett volna.Felém közeledett,és csikizett ott,ahol csak tudott.Nagy nehezen felálltam ,és elfutottam előle.Körbe-körbe rohangáltam a szobában,és eszembe jutott,hogy ugyanezt csináltam,amikor megtudtam,hogy Ő is itt van.Nem figyeltem,hogy merre futok,és ekkor egy erős fájdalmat éreztem a fejemben. Egészen pontosan a szemöldödkömnél.A földön feküdtem,és Lucas futott felém.
-Hé,jól vagy?-leguggolt mellém.
-Nem.Nagyon fáj a fejem.-fejemet az ölébe rakta,és megviszgálta a sebet.
-Hát ez bizony felrepedt.Megyek,hozok valami hideget.Lejegeljük,és elmegyünk a kórházba.-ezzel felállt,és eltűnt a konyhába.Fél perc múlva kezében egy citrommal tért vissza.
-Ez meg mi?
-Citrom,ahogy látod.Csak ezt találtam a fagyasztóba.Jó lesz ez is.
Bólogattam,de elhamarkodottan tettem,ugyanis a fejembe ismét éles fájdalom szúrt.
-Au.-szisszentem fel.
-Gyere.-átkarolt,és segített felállni.
Beszálltunk a kocsiba,és ő rögtön a gázra lépett.Gyorsan odaértünk a kórházba,ahol első utunk az ügyeletre vezetett.A doktornő behívott a vizsgálóba,Lucas pedig leült a padra.
Először lefertőtlenítette a sebet,majd összevarta.Utána a szebembe világított,és olyan feladatokat kellett csinálnom,mint amikor a rendőrök igazoltatnak…Csukott szemmel meg kellett érintenem az orrom,és egy egyenes vonalon kellett végig mennem…de bevallom,nem nagyon ment.Írt valamit a kórlapomra,majd kikísért oda,ahol Lucas ült.
-A barátnőjének enyhe agyrázkódása van.A sebe egész szép,de éjszakára,megfigyelésre bent kell maradnia.
-Nem vagyo…-próbáltam „tiltakozni”.
-Köszönjük az információkat.Én is benn maradhatok vele?-kérdezte Lucas,és átölelt.
-A kórteremben az ágy mellett van szék.Ha az jó magának,akkor nem bánom.
-Köszönjük.
A nővér elkísért a kórteremig,majd lefeküdtem az ágyra,Lucas pedig leült a székre.
-Szólni kellene Dorának. Hívd fel Seb-et,úgyis biztos vele van…-mosolyogva.
Lucas elővette a telefonját,és tárcsázta a szőke németet.
-Szia Seb. Dora ott van veled?...Oké.Stellának felrepedt a szemöldöke,agyrázkódása van,éjszakára benn kell maradnia. ….Igen,itt vagyok vele. ….Oké,siessetek,szia.
-Estell kórházba került,de Lucas vele van. Mondtam neki,hogy bemegyünk hozzá.-mondta Seb,miután letette a telefont.
-Kórházban? Mi van vele?-kérdezte Dora,akit meglepetten ért a hír.
Seb elmondott neki mindent,majd beszálltak a kocsiba,és elindultak a kórház felé.