Anna és Lena holnap jönnek hozzánk.Hozzánk: Jaime takaros kis házába Spanyolországba.Igen,én ezt nevezem otthonnak,mivel az elmúlt 1 hónapot itt töltöttem Jaiméval.
És hogy hogy állunk Jaiméval?Minden este egy ágyban,összebújva alszunk el.Semmi nincs köztünk,egy nagyon jó barátságon kívül,és én nem is szeretném,hogy több legyen.De félek,hogy Ő hamarosan többet akar…
A napok nagy részét együtt töltjük;beszélgetünk,TV-zünk,sétálunk meg ilyesmik.Most éppen az egyik barátjával van valhol,ha jól tudom,futni mentek.Leültem a fotelbe, a laptopom beraktam az ölembe,és belekezdtem a munkába.Mivel most szünet van az F1-ben,ezért ilyen összefoglaló féleséget kellene írnom.Nos,kezdjünk bele…
„Az idei Forma1-es versenysorozatot már az év elején leírták,az új szabályok bevezetésére hivatkozva.Azoknak,aki unalmas futamokat vártak,csalódniuk kellett.Ennél izgalmasabb versenyeket még rendezni sem lehetne.Még csak a szezon felén vagyunk túl,de már most kiderült,hogy kik azok a pilóták,aki még harcban vannak a bajnoki címért.Minden verseny után változik a sorrend,és változik az éllovas személye is.Azok közül ,akik benne vannak az első 5-ben,szinte egytől-egyig hibáztak.Legtöbbet Sebastian Vettel hibázott,azzal,hogy megszületett…”
Rájöttem,hogy az utolsó mondatot ki kellene törölnöm,és átt kéne írnom,de bármennyire is próbálkoztam,ennél nem jutottam tovább.2óra szenvedés után idegesen csuktam össze a gépet,és kimentem a konyhába valamit inni.Kinyitottam a hűttőt,elővettem a tejet,és kiöntöttem a Füleses bögrémbe.Nekidőltem a konyhapultnak,és gondolkodtam.Sebastian Vettel….mért nem tudom kiverni a fejemből?Mielőtt még válaszolni tudtam volna a magam által feltett kérdésre,valaki mögém állt,átölelte a derekamat,maga felé fordított,és szenvedélyesen,vadul megcsókolt.
-Bocs,de ezt muszáj volt.-mondta,amikor szétváltunk.
-Jólvan,örülök neki.-dőltem le az ágyra megnyugodni.Ő elment valamerre a házban,és pedig ismét nekiálltam gondolkodni.Megint milyen jól esett ez a csók…
Ma jönnek barátosnéim,és velük indulunk a Magyar Nagydíjra.Ők apai ágon magyarok,ezért lehet mondani,hogy „haza”mennek.Fél óra múlva el kellene indulnunk,hogy időbe odaérjünk,de nincs szívem felébreszteni a mellettem édesen szuszogó kis spanyol bikát.Hason fekszik,kitakarózva,szétterűlve,egy pólóban és 1 boxerben,a póló felgyűrődve a nyakáig,így teljes kilátásom nyúlik kockás hasára…Aranyos…
Az idilinek is mondható pillanatot éktelen gyors spanyol beszéd zavarta meg.Egyetlen dolgot Utálok Jaiméban,hogy iszonyatosan hadar.Spanyolul,angolul,mittudomén milyen nyelven beszél,anniyra gyorsan mondja,hogy néha meg kell kérnem,ismételje meg.A spanyol után, -szerintem-ugyanazt a mondatot elmondta angolul is:
„Anya,Apa,szeretném bemutatni Nektek a barátnőmet,Dorát…”
Mielőtt még gondolkozni tudtam volna az előbb elhangzott mondaton,egy kar átölelt.
-Jó Reggelt Napsugár.!-köszönt mosolygova.
-Jó Reggelt KicsiBika.
-Mondtam már ,hogy ne hívj így.-durcizott be.
-Mért,mi a bajod ezzel?Ne legyél megsértődve,én is megengedem,hogy Napsugárnak hívj.
-Mert Te olyan vagy,mint a Napsugár.Mindig vidám,gyönyörű…
-Te meg olyan,mint a bikák.Nem tudom,hogy miért,de akkor is.-vigyorogtam.
-Nagyon vicces vagy.-puszilt meg.
-Tudom-húztam ki büszkén magam.-Na de mennünk kéne,hogy odaérjünk,mire leszáll a gép.
10 percig még hülyéskedtünk,majd nagy nehezen felkeltünk.Gyorsan felöltöztünk,összeszedelődzködtünk,és elindultunk.Pechünkre kifogtuk a délutáni csúcsot;mindenhol ideges autósok,és fáradt utasok tolongtak.És a tömeg is hatalmas volt… Jaiméval elindultunk az információs pulthoz megkérdezni,hogy barátnőmék gépe mikor száll le,de pár métr megtétele után éreztem,hogy már senki sem fogja a kezem.
-Remek…hogy fogjuk itt megtalálni egymást?-morogtam az orrom alat.
Anna
-Hol van már Dora? Nem látod?-türelmetlenkedett a húgom.
-Hé,nyugi.-csitítottam.-Örülj neki,hogy kijönnek elénk…
Összeszedtük a táskáinkat,bőröndjeinket,és leültünk ketten másfél székre,és egymás vállára dőlve próbáltunk aludni.A repülőút fárasztó volt,egyikünk sem volt túlzottan fitt.Mikor már majdnem sikerült elaludnom,húgom éktelen rikácsolására riadtam fel.
-Alguersuari!Ott van Jaime Alguersuari!-kiabálta,és jobbra mutatott.
-Ne hülyülj.-néztem az előbb említett irányba.-OTT VAN JAIME ALGUERSUARI!-kiabáltam most már én is.
-Na ugye.-mosolygott elégedetten Lena.-Odamegyünk?
-Persze.
Összeszedelődzködtünk,és elindultunk kedvenc spanyolunk felé.
-Hello Jaime.köszöntem neki.-Kérhetünk 1 aláírást?
-Hello Lányok.Persze.-előszedett a zsebéből pár cetlit 1 tollal,és ráfirkantott a papírra valamit-amiből nem nagyon lehetett kiolvasni valamit-majd mosolyogva átnyújtotta.
-Képet?-kérdezte.
-Persze.-összeáltunk pár képre,még pár szót váltottunk,amikor 1 ismerős lány melléált,és megcsókolta.Majd ránk nézett-a lány-és elmosolyodott.
Dora
Amikor megláttam egy barna buksit fehér RedBullos sapkában,biztosra vettem,hogy ő az.Mellé trappoltam,és magam sem tudom,hogy miért,de megcsókoltam.
Lena.
-Dora!-kiáltottuk egyszerre nővéremmel.
-Az előbb Te…Te megcsókoltad Jaime Alguersuarit.Ezt meg hogy?
-Sziasztok.-öleltem átt őket.-Hát úgy,hogy Ő a legjobb barátom.Jaime,Ők Anna és Lena Horváth.Lányok,Ő Jaime Alguersuari.
Bemutatkoztak hárman egymásnak,majd beszáltunk Jaime autójába,és elindultunk vissza.Az egész utat végig beszélgettük,pluszba még otthon sem hagytuk abba a pletykálkodást.Sok minden történt mindegyikőnke,amióta nem találkoztunk.Este elmentünk négyen vacsorázni,majd korán ágyba kerültünk.
Másnap este,Magyarországon:
Jaime és barátnőim elmentek sétálni.Megmutatják a KisSpanyolnak a várost.Nekem nem volt kedvem velük menni;láttam már párszor,meg amúgy sem volt kedvem sétálni.
Feküdtem az ágyon,és bámultam a plafont,amikor valaki kopogtatott az ajtón.Sejtésem sem volt,hogy ki lehet az,ezért csak 1 nagyon rövid sortba és 1 toppba nyitottam ajtót.
-Hello.-köszönt vendégem.-Jól nézel ki.-túrt bele a hajába.
-Szia.Kössz.Ezért jöttél,hogy ezt elmondd?
-Nem.Hanem azért,hogy elmondjam,hogy Boldog Születésnapot.-húzott elő a háta mögül 1 szál rózsát.
Nem tudom,hogy miért,de elfogadtam tőle a virágot,és még azt is megengedtem,hogy megpusziljon.De rájöttem,hogy ez hiba volt.Egy óvatlan pillanatban a szemébe néztem.És rájöttem,hogy miért szeretem még mindig…Elmosolyodott,majd óvatosan megcsókolt.Megcsókolt,és becsapta maga mögött az ajtót,és ledöntött az ágyra…
Teljesen más:(direkt írom névvel)Ancsi húga Léna,aki 1 éves,ül a TV előtt,és mondogatja,hogy "TÜL,TÜL",ami nála Fetült jelent. :D Fetül=Vettel. ^^
2010. november 19., péntek
2010. november 17., szerda
Magánjellegű. :D
Háj Evribádi :D
Ennek a bejegyzésnek igazából semmi köze nincs a történethez,de úgy érzem,h ezeket muszáj leírnom,mivel pár embernek megígértem .: )
Az 1. dolog.:
SEBASTIAN VETTEL 2010-BEN A VILÁGBAJNOK!!!!
Ááááá...ez annyira jó. :)Annyira jó volt látni Őt a dobogón,ahogy mosolygott,és a könnyeit törölgette. Büszke vagyok rá. :) ♥ Örülök,h most körülötte forog mindnen. :D Meg mindenhol ő van *-* meg ilyesmik. :)
A másik az,h írtunk 1 cikket Ancsival,amit ide be fogok írni,majd ha itt lesz nálam a papír. :P
Csak ennyit akartam .^^
Hamarosan jön a köv. fejezet. :)
puszi:Fikusz
Ennek a bejegyzésnek igazából semmi köze nincs a történethez,de úgy érzem,h ezeket muszáj leírnom,mivel pár embernek megígértem .: )
Az 1. dolog.:
SEBASTIAN VETTEL 2010-BEN A VILÁGBAJNOK!!!!
Ááááá...ez annyira jó. :)Annyira jó volt látni Őt a dobogón,ahogy mosolygott,és a könnyeit törölgette. Büszke vagyok rá. :) ♥ Örülök,h most körülötte forog mindnen. :D Meg mindenhol ő van *-* meg ilyesmik. :)
A másik az,h írtunk 1 cikket Ancsival,amit ide be fogok írni,majd ha itt lesz nálam a papír. :P
Csak ennyit akartam .^^
Hamarosan jön a köv. fejezet. :)
puszi:Fikusz
2010. november 5., péntek
28.fejezet
Kicsit(nem kicsit,NAGYON)összecsapott lett,de megígértem az én egyetlen Uncsimnak,hogy írok. Meg más is szerette volna,ha a 2 ből 3 lesz. :)
Szép reggel virradt a mi napra. Vidáman pattantam ki az ágyból,pedig ez nekem általában fél óráig szokott tartani.De ma valami más volt. És ezt Jaime is észrevette,aki felébredt a dalolászásomra.
-Jó Reggelt Napsugár.-köszönt mosolyogva.-Minek köszönhető a jó kedved?
-Jó Reggelt! Szép napunk van ma,és úgy érzem,ma valami jó fog történni velem.
Kinyitottam az ablakokat,sürögtam-forogtam a szobába.
-Légy szíves nyugodj el. Fáj a fejem már tőled.-nyöszörgött Jaime a takaró alól.
-Nem tőlem fáj,hanem a tegnapi jókora alkohol adagodtól.
-Nagyon jó kedvedben vagy ma.
-Hát igen. Van ilyen.-mosolyogtam,és lementem reggelizni.
Lent pont azzal az emberrel találkoztam,akit a hátam közepére sem kívántam volna.
-Dora,beszélnünk kell.-jött felém.
-Nem kell. Csak Te akarsz beszélni.De én nem. Ennyi.-hagytam faképnél.
-Dora.Dora.-futott utánnam.-Kérlek,muszáj megbeszélnünk.
-Még egyszer elmagyarázom neked szépen,lassan,hogy a szőke fejeddel megértsd.Ne mondogasd nekem itt,hogy így szeretsz meg úgy. Nem érdekel.Ha szeretnél,nem nyalakodtál volna azzal a nőcskével. Azt még nagy nehezen megbocsátottam neked,hogy eltűntél,aztán felbukkantál.Én teljesen belédestem.De ezt most már nem tűröm el.Ennyi,vége.Hagyjuk egymást békén,mindkettőnknek jobb lesz így.Viszlát,Sebastian Vettel.
Seb csak állt ott,lefagyva. De jelen helyzetben ez engem nem érdekelt.Vidáman mentem tovább reggelizni,ahol ismét leszólított valaki.
-Hello Dora.Remélem ráérsz most. Beszélnünk kell.-közölte Bernie mosolyogva.
-Üdv Bernie. Persze,ráérek.
-Gyere velem.A szendvicsedet is hozhatod.-mutatott a tányéromon pihenő reggelire.
Lementünk a boxokhoz,Bernie ideiglenes irodájához.Ő leült a megszokott helyére,én vele szembe.
-Nos.-komorult el az arca.-A cikkeidről szeretnék veled beszélni.
-Valami baj van velük?-nyeltem majdnem félre a falatot.
-Dehogyis,épp ellenkezőleg.-mosolyodott el.-Nagyon tetszenek.Mióta Te írod,megnőtt a honlap látogatottsága.Gratulálok.
-Köszönöm.
-Ezért szeretnélek megjutalmazni valami kis ajádékkal,és fizetésemeléssel.
-Oh,nagyon köszönöm.
-2 VIP jegy megfelel?
Egy kis ideig elgondolkodtam,hogy kinek adhatnám oda a jegyeket,de aztán beugrott.
-Igen.
Még kis ideig beszélgettünk,majd visszamentem a szobába telefonálni.
-Horváth.-szólt bele egy hang.
-Találd ki,ki vagyok.
-Dora!-sipítozott barátnőm a készülékbe.
-Igen,én vagyok.
-Mi van veled? Rég beszéltünk…-szomorodott el a hangja.
-Igen,sajnos.De van egy jó hírem.
-Neked vagy nekem.
-Hívd ide a húgodat.-rövid szöszmötölés után egy ismerős hang szólt bele a telefonba.
-Kiaz?
-Micsoda kedvesség…
-Dora!-sipítozott ő is.
-Na legyetek szívesek kihangosítani a telefont.
-Oké.
-Na szóval a nagy hír: mind a kettőtöknek van 1-1 VIP jegye a következő futamokra. Ez annyit jelent,hogy szabad bejárásotok van oda,ahova a pilótáknak is ,és a többi.
-ÁÁÁÁÁÁÁ.-hallottam,hogy örülnek.
-Találkozhatok Kimivel?-kérdezte Anna. –És Sebastiannal is?-érdeklődött Lena.
-Igen-igen.
-Köszönjük.És mikor indulunk vagy hogy lesz meg mi?-Anna.
-Erről még nem tudok semmit.Ha lesz valami infó,hívlak titeket.
-Oké.Köszönjük. Sziiia.-köszöntek el egyszerre.
Anna és Lena a legjobb barátnőim.Anna egykorú velem,húgát,Lénát pedig újszülött kora óta ismerem.Örülök,hogy ők is itt lesznek velem.
Szép reggel virradt a mi napra. Vidáman pattantam ki az ágyból,pedig ez nekem általában fél óráig szokott tartani.De ma valami más volt. És ezt Jaime is észrevette,aki felébredt a dalolászásomra.
-Jó Reggelt Napsugár.-köszönt mosolyogva.-Minek köszönhető a jó kedved?
-Jó Reggelt! Szép napunk van ma,és úgy érzem,ma valami jó fog történni velem.
Kinyitottam az ablakokat,sürögtam-forogtam a szobába.
-Légy szíves nyugodj el. Fáj a fejem már tőled.-nyöszörgött Jaime a takaró alól.
-Nem tőlem fáj,hanem a tegnapi jókora alkohol adagodtól.
-Nagyon jó kedvedben vagy ma.
-Hát igen. Van ilyen.-mosolyogtam,és lementem reggelizni.
Lent pont azzal az emberrel találkoztam,akit a hátam közepére sem kívántam volna.
-Dora,beszélnünk kell.-jött felém.
-Nem kell. Csak Te akarsz beszélni.De én nem. Ennyi.-hagytam faképnél.
-Dora.Dora.-futott utánnam.-Kérlek,muszáj megbeszélnünk.
-Még egyszer elmagyarázom neked szépen,lassan,hogy a szőke fejeddel megértsd.Ne mondogasd nekem itt,hogy így szeretsz meg úgy. Nem érdekel.Ha szeretnél,nem nyalakodtál volna azzal a nőcskével. Azt még nagy nehezen megbocsátottam neked,hogy eltűntél,aztán felbukkantál.Én teljesen belédestem.De ezt most már nem tűröm el.Ennyi,vége.Hagyjuk egymást békén,mindkettőnknek jobb lesz így.Viszlát,Sebastian Vettel.
Seb csak állt ott,lefagyva. De jelen helyzetben ez engem nem érdekelt.Vidáman mentem tovább reggelizni,ahol ismét leszólított valaki.
-Hello Dora.Remélem ráérsz most. Beszélnünk kell.-közölte Bernie mosolyogva.
-Üdv Bernie. Persze,ráérek.
-Gyere velem.A szendvicsedet is hozhatod.-mutatott a tányéromon pihenő reggelire.
Lementünk a boxokhoz,Bernie ideiglenes irodájához.Ő leült a megszokott helyére,én vele szembe.
-Nos.-komorult el az arca.-A cikkeidről szeretnék veled beszélni.
-Valami baj van velük?-nyeltem majdnem félre a falatot.
-Dehogyis,épp ellenkezőleg.-mosolyodott el.-Nagyon tetszenek.Mióta Te írod,megnőtt a honlap látogatottsága.Gratulálok.
-Köszönöm.
-Ezért szeretnélek megjutalmazni valami kis ajádékkal,és fizetésemeléssel.
-Oh,nagyon köszönöm.
-2 VIP jegy megfelel?
Egy kis ideig elgondolkodtam,hogy kinek adhatnám oda a jegyeket,de aztán beugrott.
-Igen.
Még kis ideig beszélgettünk,majd visszamentem a szobába telefonálni.
-Horváth.-szólt bele egy hang.
-Találd ki,ki vagyok.
-Dora!-sipítozott barátnőm a készülékbe.
-Igen,én vagyok.
-Mi van veled? Rég beszéltünk…-szomorodott el a hangja.
-Igen,sajnos.De van egy jó hírem.
-Neked vagy nekem.
-Hívd ide a húgodat.-rövid szöszmötölés után egy ismerős hang szólt bele a telefonba.
-Kiaz?
-Micsoda kedvesség…
-Dora!-sipítozott ő is.
-Na legyetek szívesek kihangosítani a telefont.
-Oké.
-Na szóval a nagy hír: mind a kettőtöknek van 1-1 VIP jegye a következő futamokra. Ez annyit jelent,hogy szabad bejárásotok van oda,ahova a pilótáknak is ,és a többi.
-ÁÁÁÁÁÁÁ.-hallottam,hogy örülnek.
-Találkozhatok Kimivel?-kérdezte Anna. –És Sebastiannal is?-érdeklődött Lena.
-Igen-igen.
-Köszönjük.És mikor indulunk vagy hogy lesz meg mi?-Anna.
-Erről még nem tudok semmit.Ha lesz valami infó,hívlak titeket.
-Oké.Köszönjük. Sziiia.-köszöntek el egyszerre.
Anna és Lena a legjobb barátnőim.Anna egykorú velem,húgát,Lénát pedig újszülött kora óta ismerem.Örülök,hogy ők is itt lesznek velem.
27.fejezet
Itt a 2. is .:) Megpróbálok még 1-et összehozni,de nem ígérek semmit.
Én ezt az egészet egy „tegyük féltékennyé Sebastiant” csóknak gondoltam. De nem jött össze. Jaime rögtön visszacsókolt,de utána én sem tétlenkedtem…Minimum fél percig nyaltuk-faltuk egymást,amikor kisebb köhögőrohamok közt szétváltunk. Ezt az egészet persze Sebastian fel fehér arccal nézte végig az ajtóból. Jaime rám mosolygot,intett a fejével,hogy kövessem.Egy csendes kis helységbe mentünk,ahol leültünk a kanapéra.Jaime a szélére,én mellé.
-Jaime,én ezt az egészet nem így akartam…Csak…
-Féltékennyé akartad tenni Sebet.
-Igen…De én csak egy rövidke szájrapuszit akartam… Bocs,hogy…
-Nézd. Nem a Te hibád. Én is visszacsókoltam.És jól esett…
-Tudod,-feküdtem az ölébe-az a baj,hogy nekem is.
-Nem tudom,hogy mi lesz Sebbel.-kezdtek el potyogni a könnyeim.
-Ne sírj. Te magad mondtad:annyit nem ér meg.
-Tudom,de akkor is… Nagyon szerettem…
-Nyugodj meg.-simogatta az arcom.-Én az ilyet nem tudtam megbocsátani Martanak.De ez csak az én véleményem.
-Köszi.
-Do. Lenne egy kérésem…
-Mondjad.
-Lehetne még egyszer,utoljára?
-Mit?-kérdeztem.
-Ezt.-válaszolta,és megcsókolt.Tele szenvedéllyel,és még mással is…Megint elég hosszúra sikeredett,de ajtónyílásra rebbentünk szétt.Az ajtóban hőn szeretett unokabátyám állt,aki nem kicsit lepődött meg rajtunk.
-Ó,bocs.Nem tudtam,hogy zavarok…-már ment is ki.
-Marton!-kiáltottam. –Nem zavarsz.-keltem fel,és átöleltem.-Hát Te mit keresel itt?
-Tudod,én is szoktam bulikba járni. És amikor észrevettelek,elindultam feléd,de te lesmároltad a DJ-t,ezért jobbnak láttam nem zavarni.
-Majd elmesélem,mondjuk….holnap. Amúgy ő Jaime Alguersuari. És nem a pasim.
Jaime és Marton kezet fogtak,és beszélgetésbe elegyedtek. Mi másról,mint a Forma1-ről,és az autóversenyekről…Unokabátyám is benzingőz által fertőződött…
Sebastian
Megcsókolta. Igen,megcsókolta,méghozzá a szemem láttára. Direkt,de megérdemeltem.Kint Kimi várt.
-Na,mi volt?
-Rögtön észrevett,és lesmárolta Jaimét…
-Ajha. Megérdemelted.
-Kössz az együttérzést...
-Bocs. Na akkor most hova? Egy kocsmába vagy vissza?
-Mivel én nem vagyok Te,ezért vissza.
-Hehe,nagyon vicces.
Kimi kitett a bejáratnál,és felmentem a szobánkba.Leültem a kanapéra gondolkodni.Hogy lehetek ekkora barom?Először is én szúrtam el,és most is…
Kellett nekem berúgnom Tommival…Ünnepeltünk,mert finn barátom apai örömök elé néz.Mind a ketten többet ittunk,mint kellett volna. Elkezdtem szemezni 1 csajjal,aki aztán odajöt hozzám,és elindultunk fel… Tommi mondta,hogy nem lesz ennek jó vége,de én nem hallgattam rá. Itt az eredménye.Fogalmam sincs,mit csináljak…Szeretem,de tudom,hogy ezt nem fogja megbocsátani.Eleget szenvedett már miattam…
Dora
Fél 3 felé már idejét láttam,hogy meginduljunk hazafelé. Jaime sem volt már józan,és én sem voltam szomjas.Nem szerettem volna,ha még történik valami.Megosztottam Jaimével az ötletemet,1óra múlva vissza is értünk a hotelbe.Elkerülő utakon jöttünk,nem szerettünk volna találkozni a rendőrökkel.Fáradtan dőltünk le az ágyra egymás mellé.
-Átölelhetlek?
-Ezt mióta kell megkérdezned? Persze,hogy igen.
-Oké.-átölelt.
-Hol fogok aludni?-kérdeztem.
-Itt.-mutatott végig az ágyon.
Elmosolyodtunk mindketten.
Jaime zuhanyzott, felvette a pizsamáját,ami egy TorroRosso-s pólóból és egy boxerből ált. Én is követtem példáját.Készített nekem elő alvóruhát,ami ugyanaz volt,mint az övé.Befeküdtünk egymás mellé az ágyba,ő átölelt.
-Jó Éjszakát!-mondtam.
-Jó Éjt Dora.Szeretlek…-a végét már csak suttogta. Azt hitte,nem hallottam,de tévedett…
2010. november 2., kedd
26.fejezet
Elhatároztam,hogy az őszi szünetben 2 részt fogok írni. Íme,itt az 1. :)
Jaime értetlenül állt előttem.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Úgy,hogy most mi ketten-te meg én-elmegyünk berúgni.
-??
-Sebastian az ágyunkban nyalakodott 1 nővel. Na ,mikor megyünk?
-Látom nem nagyon hatott meg a dolog…
-Most őszintén;eleget szenvedtem már miatta,nem szeretnék megint padlóra kerülni. Meg ha neki 1 ilyen nőcske kell,hát tessék,legyen vele boldog.
-Őrült 1 nőszemély vagy,mondták már neked?-mosolygott.
-Igen.-átölelt.-És te pont ezért szeretsz.
-Aha…
Gyorsan összekészülödtünk,és elindultunk ruhát,kiegészítőket,és egyéb női dolgokat venni.Először 1 ruhaboltba mentünk be.Jaime végig nagyon türelmes volt;szó nélkül várta,amíg keresgéltem és felpróbáltam a ruhákat,és még véleményt is mondott,amikor a próbafülkéből kilépve megpördültem az aktuális darabban.A választásom végül egy fekete,pántnélküli,mini koktélruhára esett,amihez fekete szandál-és táska,és arany kiegészítők tartoztak.
Visszatérve a hotelbe először én foglaltam a fürdőt.Letusoltam majd hajat mostam.A hajamat gyorsan begöndörítettem,de a sminkemmel sem töltöttem több időt;fekete körsatír,és kész is voltam.Mikor kiléptem a fürdőből,Jaime elégedetten mért végig:
-Sebastian nem normális.Egy ilyen nőt,mint Te,futni hagyni…
-Köszönöm…
Ő gyorsabban elkészült,mint én.Haját egy kicsit felzselézte,felvett 1 sima fehér inget,amit elég sokáig kigombolt…
-Na,milyen?-kérdezte,amikor kijött.
-Jó…jó…jó…
-Szóval elmehetek így…
Ismét átölelt.
-Jól áll rajtad ez a ruha…
-Köszi.De most szakítottam Sebastiannal,te meg már letámadsz…
-Szakítottál vele?
-Igen…
-Oké.De azt honnan veszed,hogy letámadlak?
-Hallom,látom,érzem.
-Oh,-pirult el-de induljunk,mert elkésünk.
Jaime bezárta az ajtót,majd beszálltunk a liftbe,ahol Christiannal találkoztunk.
-Sziasztok.Hát Ti?
-Hello Chris. Bulizni indulunk.-válaszolt Jaime.
-És Seb?
-Nem tudom és nem is érdekel.-válaszoltam.A földszinten elköszöntünk Christiantól,és beültünk Jaime kocsijába.
Sebastian
Semmi elképzelésem nem volt,hogy hova mehetett Do. „Keresgélés” közben összefutottam Christiannal.
-Szia Chris. Nem láttad Dorát?
-A liftben találkoztam velük.
-Velük?
-Jaimével mentek valahova bulizni.
-És azt nem mondták,hogy hova mennek?
-Nem,de szerintem Sebastian tudja.
-Köszi az ötletet.Szia.
-Szia.
Gyors iramban felrohantam a lépcsőn,és őrült erővel kezdtem el dörömbölni a svájci ajtaján,aki teljes nyugodtsággal nyitotta ki azt.
-Hello.Nem tudod,hogy a kedves csapattársad hova ment bulizni az ÉN barátnőmmel?-kérdeztem nem kevés iróniával a hangomban.
-De tudom.-fogott 1 cetlit,és leírta.
-Kössz.
Míg lefelé igyekeztem,összetalálkoztam Kimivel.Nem engedte,hogy ilyen állapotba vezessek…
Dora
Jaime bemutatott pár barátjának-jó fejnek tűntek-,utána elfoglalta helyét a DJ pult mögött.Rendeltem italt,majd leültem egyik újdonsült ismerősömmel beszélgetni.
Másfél-két óra múlva Jaime szünetett tartott,és odajött hozzánk.Mikor belemerültünk a beszélgetésbe,megláttam egy ismerős arcot az ajtóban.
-Jaime.-felém fordult,én pedig megcsókoltam…
Jaime értetlenül állt előttem.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Úgy,hogy most mi ketten-te meg én-elmegyünk berúgni.
-??
-Sebastian az ágyunkban nyalakodott 1 nővel. Na ,mikor megyünk?
-Látom nem nagyon hatott meg a dolog…
-Most őszintén;eleget szenvedtem már miatta,nem szeretnék megint padlóra kerülni. Meg ha neki 1 ilyen nőcske kell,hát tessék,legyen vele boldog.
-Őrült 1 nőszemély vagy,mondták már neked?-mosolygott.
-Igen.-átölelt.-És te pont ezért szeretsz.
-Aha…
Gyorsan összekészülödtünk,és elindultunk ruhát,kiegészítőket,és egyéb női dolgokat venni.Először 1 ruhaboltba mentünk be.Jaime végig nagyon türelmes volt;szó nélkül várta,amíg keresgéltem és felpróbáltam a ruhákat,és még véleményt is mondott,amikor a próbafülkéből kilépve megpördültem az aktuális darabban.A választásom végül egy fekete,pántnélküli,mini koktélruhára esett,amihez fekete szandál-és táska,és arany kiegészítők tartoztak.
Visszatérve a hotelbe először én foglaltam a fürdőt.Letusoltam majd hajat mostam.A hajamat gyorsan begöndörítettem,de a sminkemmel sem töltöttem több időt;fekete körsatír,és kész is voltam.Mikor kiléptem a fürdőből,Jaime elégedetten mért végig:
-Sebastian nem normális.Egy ilyen nőt,mint Te,futni hagyni…
-Köszönöm…
Ő gyorsabban elkészült,mint én.Haját egy kicsit felzselézte,felvett 1 sima fehér inget,amit elég sokáig kigombolt…
-Na,milyen?-kérdezte,amikor kijött.
-Jó…jó…jó…
-Szóval elmehetek így…
Ismét átölelt.
-Jól áll rajtad ez a ruha…
-Köszi.De most szakítottam Sebastiannal,te meg már letámadsz…
-Szakítottál vele?
-Igen…
-Oké.De azt honnan veszed,hogy letámadlak?
-Hallom,látom,érzem.
-Oh,-pirult el-de induljunk,mert elkésünk.
Jaime bezárta az ajtót,majd beszálltunk a liftbe,ahol Christiannal találkoztunk.
-Sziasztok.Hát Ti?
-Hello Chris. Bulizni indulunk.-válaszolt Jaime.
-És Seb?
-Nem tudom és nem is érdekel.-válaszoltam.A földszinten elköszöntünk Christiantól,és beültünk Jaime kocsijába.
Sebastian
Semmi elképzelésem nem volt,hogy hova mehetett Do. „Keresgélés” közben összefutottam Christiannal.
-Szia Chris. Nem láttad Dorát?
-A liftben találkoztam velük.
-Velük?
-Jaimével mentek valahova bulizni.
-És azt nem mondták,hogy hova mennek?
-Nem,de szerintem Sebastian tudja.
-Köszi az ötletet.Szia.
-Szia.
Gyors iramban felrohantam a lépcsőn,és őrült erővel kezdtem el dörömbölni a svájci ajtaján,aki teljes nyugodtsággal nyitotta ki azt.
-Hello.Nem tudod,hogy a kedves csapattársad hova ment bulizni az ÉN barátnőmmel?-kérdeztem nem kevés iróniával a hangomban.
-De tudom.-fogott 1 cetlit,és leírta.
-Kössz.
Míg lefelé igyekeztem,összetalálkoztam Kimivel.Nem engedte,hogy ilyen állapotba vezessek…
Dora
Jaime bemutatott pár barátjának-jó fejnek tűntek-,utána elfoglalta helyét a DJ pult mögött.Rendeltem italt,majd leültem egyik újdonsült ismerősömmel beszélgetni.
Másfél-két óra múlva Jaime szünetett tartott,és odajött hozzánk.Mikor belemerültünk a beszélgetésbe,megláttam egy ismerős arcot az ajtóban.
-Jaime.-felém fordult,én pedig megcsókoltam…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)