27.fejezet

Itt a 2. is .:) Megpróbálok még 1-et összehozni,de nem ígérek semmit.




Én ezt az egészet egy „tegyük féltékennyé Sebastiant” csóknak gondoltam. De nem jött össze. Jaime rögtön visszacsókolt,de utána én sem tétlenkedtem…Minimum fél percig nyaltuk-faltuk egymást,amikor kisebb köhögőrohamok közt szétváltunk. Ezt az egészet persze Sebastian fel fehér arccal nézte végig az ajtóból. Jaime rám mosolygot,intett a fejével,hogy kövessem.Egy csendes kis helységbe mentünk,ahol leültünk a kanapéra.Jaime a szélére,én mellé.
-Jaime,én ezt az egészet nem így akartam…Csak…
-Féltékennyé akartad tenni Sebet.
-Igen…De én csak egy rövidke szájrapuszit akartam… Bocs,hogy…
-Nézd. Nem a Te hibád. Én is visszacsókoltam.És jól esett…
-Tudod,-feküdtem az ölébe-az a baj,hogy nekem is.
-Nem tudom,hogy mi lesz Sebbel.-kezdtek el potyogni a könnyeim.
-Ne sírj. Te magad mondtad:annyit nem ér meg.
-Tudom,de akkor is… Nagyon szerettem…
-Nyugodj meg.-simogatta az arcom.-Én az ilyet nem tudtam megbocsátani Martanak.De ez csak az én véleményem.
-Köszi.
-Do. Lenne egy kérésem…
-Mondjad.
-Lehetne még egyszer,utoljára?
-Mit?-kérdeztem.
-Ezt.-válaszolta,és megcsókolt.Tele szenvedéllyel,és még mással is…Megint elég hosszúra sikeredett,de ajtónyílásra rebbentünk szétt.Az ajtóban hőn szeretett unokabátyám állt,aki nem kicsit lepődött meg rajtunk.
-Ó,bocs.Nem tudtam,hogy zavarok…-már ment is ki.
-Marton!-kiáltottam. –Nem zavarsz.-keltem fel,és átöleltem.-Hát Te mit keresel itt?
-Tudod,én is szoktam bulikba járni. És amikor észrevettelek,elindultam feléd,de te lesmároltad a DJ-t,ezért jobbnak láttam nem zavarni.
-Majd elmesélem,mondjuk….holnap. Amúgy ő Jaime Alguersuari. És nem a pasim.
Jaime és Marton kezet fogtak,és beszélgetésbe elegyedtek. Mi másról,mint a Forma1-ről,és az autóversenyekről…Unokabátyám is benzingőz által fertőződött…

Sebastian

Megcsókolta. Igen,megcsókolta,méghozzá a szemem láttára. Direkt,de megérdemeltem.Kint Kimi várt.
-Na,mi volt?
-Rögtön észrevett,és lesmárolta Jaimét…
-Ajha. Megérdemelted.
-Kössz az együttérzést...
-Bocs. Na akkor most hova? Egy kocsmába vagy vissza?
-Mivel én nem vagyok Te,ezért vissza.
-Hehe,nagyon vicces.
Kimi kitett a bejáratnál,és felmentem a szobánkba.Leültem a kanapéra gondolkodni.Hogy lehetek ekkora barom?Először is én szúrtam el,és most is…
Kellett nekem berúgnom Tommival…Ünnepeltünk,mert finn barátom apai örömök elé néz.Mind a ketten többet ittunk,mint kellett volna. Elkezdtem szemezni 1 csajjal,aki aztán odajöt hozzám,és elindultunk fel… Tommi mondta,hogy nem lesz ennek jó vége,de én nem hallgattam rá. Itt az eredménye.Fogalmam sincs,mit csináljak…Szeretem,de tudom,hogy ezt nem fogja megbocsátani.Eleget szenvedett már miattam…

Dora


Fél 3 felé már idejét láttam,hogy meginduljunk hazafelé. Jaime sem volt már józan,és én sem voltam szomjas.Nem szerettem volna,ha még történik valami.Megosztottam Jaimével az ötletemet,1óra múlva vissza is értünk a hotelbe.Elkerülő utakon jöttünk,nem szerettünk volna találkozni a rendőrökkel.Fáradtan dőltünk le az ágyra egymás mellé.
-Átölelhetlek?
-Ezt mióta kell megkérdezned? Persze,hogy igen.
-Oké.-átölelt.
-Hol fogok aludni?-kérdeztem.
-Itt.-mutatott végig az ágyon.
Elmosolyodtunk mindketten.
Jaime zuhanyzott, felvette a pizsamáját,ami egy TorroRosso-s pólóból és egy boxerből ált. Én is követtem példáját.Készített nekem elő alvóruhát,ami ugyanaz volt,mint az övé.Befeküdtünk egymás mellé az ágyba,ő átölelt.
-Jó Éjszakát!-mondtam.
-Jó Éjt Dora.Szeretlek…-a végét már csak suttogta. Azt hitte,nem hallottam,de tévedett…