29.fejezet

Anna és Lena holnap jönnek hozzánk.Hozzánk: Jaime takaros kis házába Spanyolországba.Igen,én ezt nevezem otthonnak,mivel az elmúlt 1 hónapot itt töltöttem Jaiméval.
És hogy hogy állunk Jaiméval?Minden este egy ágyban,összebújva alszunk el.Semmi nincs köztünk,egy nagyon jó barátságon kívül,és én nem is szeretném,hogy több legyen.De félek,hogy Ő hamarosan többet akar…

A napok nagy részét együtt töltjük;beszélgetünk,TV-zünk,sétálunk meg ilyesmik.Most éppen az egyik barátjával van valhol,ha jól tudom,futni mentek.Leültem a fotelbe, a laptopom beraktam az ölembe,és belekezdtem a munkába.Mivel most szünet van az F1-ben,ezért ilyen összefoglaló féleséget kellene írnom.Nos,kezdjünk bele…
„Az idei Forma1-es versenysorozatot már az év elején leírták,az új szabályok bevezetésére hivatkozva.Azoknak,aki unalmas futamokat vártak,csalódniuk kellett.Ennél izgalmasabb versenyeket még rendezni sem lehetne.Még csak a szezon felén vagyunk túl,de már most kiderült,hogy kik azok a pilóták,aki még harcban vannak a bajnoki címért.Minden verseny után változik a sorrend,és változik az éllovas személye is.Azok közül ,akik benne vannak az első 5-ben,szinte egytől-egyig hibáztak.Legtöbbet Sebastian Vettel hibázott,azzal,hogy megszületett…”
Rájöttem,hogy az utolsó mondatot ki kellene törölnöm,és átt kéne írnom,de bármennyire is próbálkoztam,ennél nem jutottam tovább.2óra szenvedés után idegesen csuktam össze a gépet,és kimentem a konyhába valamit inni.Kinyitottam a hűttőt,elővettem a tejet,és kiöntöttem a Füleses bögrémbe.Nekidőltem a konyhapultnak,és gondolkodtam.Sebastian Vettel….mért nem tudom kiverni a fejemből?Mielőtt még válaszolni tudtam volna a magam által feltett kérdésre,valaki mögém állt,átölelte a derekamat,maga felé fordított,és szenvedélyesen,vadul megcsókolt.
-Bocs,de ezt muszáj volt.-mondta,amikor szétváltunk.
-Jólvan,örülök neki.-dőltem le az ágyra megnyugodni.Ő elment valamerre a házban,és pedig ismét nekiálltam gondolkodni.Megint milyen jól esett ez a csók…



Ma jönnek barátosnéim,és velük indulunk a Magyar Nagydíjra.Ők apai ágon magyarok,ezért lehet mondani,hogy „haza”mennek.Fél óra múlva el kellene indulnunk,hogy időbe odaérjünk,de nincs szívem felébreszteni a mellettem édesen szuszogó kis spanyol bikát.Hason fekszik,kitakarózva,szétterűlve,egy pólóban és 1 boxerben,a póló felgyűrődve a nyakáig,így teljes kilátásom nyúlik kockás hasára…Aranyos…

Az idilinek is mondható pillanatot éktelen gyors spanyol beszéd zavarta meg.Egyetlen dolgot Utálok Jaiméban,hogy iszonyatosan hadar.Spanyolul,angolul,mittudomén milyen nyelven beszél,anniyra gyorsan mondja,hogy néha meg kell kérnem,ismételje meg.A spanyol után, -szerintem-ugyanazt a mondatot elmondta angolul is:
„Anya,Apa,szeretném bemutatni Nektek a barátnőmet,Dorát…”

Mielőtt még gondolkozni tudtam volna az előbb elhangzott mondaton,egy kar átölelt.
-Jó Reggelt Napsugár.!-köszönt mosolygova.
-Jó Reggelt KicsiBika.
-Mondtam már ,hogy ne hívj így.-durcizott be.
-Mért,mi a bajod ezzel?Ne legyél megsértődve,én is megengedem,hogy Napsugárnak hívj.
-Mert Te olyan vagy,mint a Napsugár.Mindig vidám,gyönyörű…
-Te meg olyan,mint a bikák.Nem tudom,hogy miért,de akkor is.-vigyorogtam.
-Nagyon vicces vagy.-puszilt meg.
-Tudom-húztam ki büszkén magam.-Na de mennünk kéne,hogy odaérjünk,mire leszáll a gép.
10 percig még hülyéskedtünk,majd nagy nehezen felkeltünk.Gyorsan felöltöztünk,összeszedelődzködtünk,és elindultunk.Pechünkre kifogtuk a délutáni csúcsot;mindenhol ideges autósok,és fáradt utasok tolongtak.És a tömeg is hatalmas volt… Jaiméval elindultunk az információs pulthoz megkérdezni,hogy barátnőmék gépe mikor száll le,de pár métr megtétele után éreztem,hogy már senki sem fogja a kezem.
-Remek…hogy fogjuk itt megtalálni egymást?-morogtam az orrom alat.


Anna
-Hol van már Dora? Nem látod?-türelmetlenkedett a húgom.
-Hé,nyugi.-csitítottam.-Örülj neki,hogy kijönnek elénk…
Összeszedtük a táskáinkat,bőröndjeinket,és leültünk ketten másfél székre,és egymás vállára dőlve próbáltunk aludni.A repülőút fárasztó volt,egyikünk sem volt túlzottan fitt.Mikor már majdnem sikerült elaludnom,húgom éktelen rikácsolására riadtam fel.
-Alguersuari!Ott van Jaime Alguersuari!-kiabálta,és jobbra mutatott.
-Ne hülyülj.-néztem az előbb említett irányba.-OTT VAN JAIME ALGUERSUARI!-kiabáltam most már én is.
-Na ugye.-mosolygott elégedetten Lena.-Odamegyünk?
-Persze.
Összeszedelődzködtünk,és elindultunk kedvenc spanyolunk felé.
-Hello Jaime.köszöntem neki.-Kérhetünk 1 aláírást?
-Hello Lányok.Persze.-előszedett a zsebéből pár cetlit 1 tollal,és ráfirkantott a papírra valamit-amiből nem nagyon lehetett kiolvasni valamit-majd mosolyogva átnyújtotta.
-Képet?-kérdezte.
-Persze.-összeáltunk pár képre,még pár szót váltottunk,amikor 1 ismerős lány melléált,és megcsókolta.Majd ránk nézett-a lány-és elmosolyodott.

Dora
Amikor megláttam egy barna buksit fehér RedBullos sapkában,biztosra vettem,hogy ő az.Mellé trappoltam,és magam sem tudom,hogy miért,de megcsókoltam.

Lena.
-Dora!-kiáltottuk egyszerre nővéremmel.
-Az előbb Te…Te megcsókoltad Jaime Alguersuarit.Ezt meg hogy?
-Sziasztok.-öleltem átt őket.-Hát úgy,hogy Ő a legjobb barátom.Jaime,Ők Anna és Lena Horváth.Lányok,Ő Jaime Alguersuari.
Bemutatkoztak hárman egymásnak,majd beszáltunk Jaime autójába,és elindultunk vissza.Az egész utat végig beszélgettük,pluszba még otthon sem hagytuk abba a pletykálkodást.Sok minden történt mindegyikőnke,amióta nem találkoztunk.Este elmentünk négyen vacsorázni,majd korán ágyba kerültünk.


Másnap este,Magyarországon:

Jaime és barátnőim elmentek sétálni.Megmutatják a KisSpanyolnak a várost.Nekem nem volt kedvem velük menni;láttam már párszor,meg amúgy sem volt kedvem sétálni.
Feküdtem az ágyon,és bámultam a plafont,amikor valaki kopogtatott az ajtón.Sejtésem sem volt,hogy ki lehet az,ezért csak 1 nagyon rövid sortba és 1 toppba nyitottam ajtót.
-Hello.-köszönt vendégem.-Jól nézel ki.-túrt bele a hajába.
-Szia.Kössz.Ezért jöttél,hogy ezt elmondd?
-Nem.Hanem azért,hogy elmondjam,hogy Boldog Születésnapot.-húzott elő a háta mögül 1 szál rózsát.
Nem tudom,hogy miért,de elfogadtam tőle a virágot,és még azt is megengedtem,hogy megpusziljon.De rájöttem,hogy ez hiba volt.Egy óvatlan pillanatban a szemébe néztem.És rájöttem,hogy miért szeretem még mindig…Elmosolyodott,majd óvatosan megcsókolt.Megcsókolt,és becsapta maga mögött az ajtót,és ledöntött az ágyra…


Teljesen más:(direkt írom névvel)Ancsi húga Léna,aki 1 éves,ül a TV előtt,és mondogatja,hogy "TÜL,TÜL",ami nála Fetült jelent. :D Fetül=Vettel. ^^