35.fejezet

Kedves Mindenki!:D
Köszönöm,hogy olvassátok a blogot.A statisztikából látom,mennyien,de sajnos komi sak elvétve van...Ezért zseretnék megkérni mindenkit,aki olvassa a történetem,hogy írjon komit!Mindegy,hogy milyen hosszút,csak írjon.Nagyon sokat jelentene nekem!:)Nagyon köszönöm Timcsynek a komikat! :)





Sebastian egyre dühösebb lett.
-Szia-köszönt halkan a nővére.
-Mért pont ezzel?-kérdezte idegesen,de halkan Seb.
-Mért,mi a bajod velem?-szólalt meg Jaime is.
-Semmi…
-Vettel,mondjad!
-Gyere Seb!-fogtam meg a kezét.Ő már rég dühös volt,Jaime is kezdett az lenni.
-Nem megyek…-lökött arrébb óvatosan-Tudod mi bajom van veled?Az,hogy elveszed tőlem Do-t.Amikor nem voltunk együtt,biztos hülyeségekkel tömted a fejét,hogy ne jöjjön vissza hozzám.Most meg azt mondod,hogy meg fogja bánni,hogy velem van.Had döntse el,ő,hogy mit akar…nem akarom,hogy ilyen kis mitugrászok beleszóljanak az életébe!Hagyd őt békén!
-Mekkora arcod lett hirtelen…-ment közelebb Jaime Sebhez.
-Neked eddig is az volt…
Itt volt az a pont,amikor mindenkinél minden elpattant.Sebastian bemosott egyet a spanyolnak,aki mindezt visszaadta.Mikor mind a ketten felkeltek a földről,folytatták.Féltem tőlük.Láttam Steph arcán is a félelmet.Láttam,hogy ezt nem fogják hamar abbahagyni,ezért lefogtam Seb kezét.
-Seb,kérlek…-suttogtam-nem ér annyit.
Rám nézett,és láttam,hogy a szemei izzottak a dühtől.
-Ebből maradj ki.-mosolygott rám.
-Te is.-kezdtem el húzni az ajtó felé,de rájöttem,hogy ő sokkal erősebb.
-Mindjárt.-engedte el a kezem.Visszament Jaiméhoz,és behúzott neki egyet.Jaime ezt is visszaadta.
-Na ezt most fejezzétek be!-kiabált már Steph is.-Nem akarom,hogy az öcsém és a barátom szarrá verjék egymást…
Odaguggoltam Sebastian mellé,aki a földön feküdt.
-Idióta.
-Köszi.Segítesz felállni?
-Persze.-nyújtottam a kezem,amibe belekapaszkodott.
-Mi most megyünk,sziasztok.-intettem egyet a Jaime mellett guggoló Vettel-lánynak.

A szobánkba visszaérve Sebastian leült a fotelbe.
-Nem vagy normális.Megijedtem tőled.
-Bocsánat-csókolt meg.
-Sebastian,Te vérzel.
Odatette a kezét a szemöldökéhez.
-Jó észrevétel.-mosolygott.
-Örülök,hogy ezt te ilyen viccesnek találod.
-Haragszol rám?
-Igen.
-Sajnálom…-húzott az ölébe-,csak nem akarom,hogy ne velem legyél.Szeretlek.
-Oké,megértelek. De akkor sem kéne szétverni más fejét.

Sebastiant nagy nehezen elküldtem egy orvoshoz,hogy azért csináljon valamit vele. A szemöldökén egy kötéssel,és az ujján egy gipszel jött vissza.
-Elrepedt az ujjam.-vigyorgott,amikor belépett a szobába.
-Jólvan,ezért Christian engem ki fog nyírni.
-Mert?-ült le mellém.
-Szerinted? Miattam van gipszben az egyik pilótája fél keze,a testvércsapat pilótájának meg a szája repedt föl.
-Remélem fájt neki.
-Sebastian!
-Bocsi.-puszilt meg.
Odasétáltam az ablakhoz,és kinéztem rajta.
-Tudod min vagyok nagyon kiakadva?-ölelt át hátulról Seb.
-Min?
-Azon,hogy a nővérem pont vele jött össze.Nem talált valaki mást?
-Jajj,Sebastian.Hagyjuk őket békén,oké?Ők is békén hagynak minket.
-Steph igen,Algersuari nem.
-De ezek után ő is. Boldogok,mi is azok vagyunk.
-Oké…-csókolt bele a nyakamba.
-Nem!-toltam el magamtól.
-Oké…-ölelt újra át.
Kezdtem megnyugodni.Sebastian nagyokat szuszogott mögöttem.
-Álmos vagy?
-Aha.
-Akkor aludjunk.
Elmentem zuhanyozni,de mire visszaértem,Sebastian már nagyban aludt.Nem volt szívem felébreszteni.Bebújtam a takaró alá,és hozzábújtam.
-Szeretlek.-adtam egy puszit az arcára.

34.fejezet

Reggel,amikor felébredtem,Sebastian még javában aludt.Felöltöztem,és visszamentem Jaime szobájába.
-Jó reggelt.-köszöntem. Jaime az asztalnál ült és reggelizett.
-Jó,hogy visszaértél. Azt sem tudtam,hol vagy.Egész éjjel aggódtam érted!-támadott le.
-Nem kell megjátszanod.Tudom,hogy a barátnőddel voltál. Én meg a barátommal.
-Honnan tudod?
-Titok.-kacsintottam.
-Ki a barátod?
-Ez is titok.-vigyorogtam.-Ha te titkolózol,én is.
-Mert? Mit nem mondtam el?-állt fel a székről és jött elém.
-Például azt is mástól kell megtudnom,hogy van barátnőd.
Leült a székre,és elmosolyodott.Intett,hogy üljek az ölébe.Így tettem.
-Nem azért nem mondtam el neked,mert titkolni akartam előled.Hanem mert féltem,hogy féltékeny leszel.
-Nem leszek féltékeny.Örülök,hogy van barátnőd,és hogy boldog vagy.Vele.-megpusziltam,és leszálltam az öléből.Leültem,és én is nekiálltam reggelizni.Ő leült a TV elé.Mikor végeztem az evéssel,leültem mellé.Vagy fél óráig nem is szóltunk egymáshoz,amikor megszülalt:
-Sebastian,igaz?
-Igen.
-De mért?-fordult felém.
-Mi bajod van vele?
-Nincs semmi.-fordult vissza a TV felé.
-Jaime!Mond!
-Nincs semmi bajom vele.Csak nem szimpatikus.
-Mert?
-Dora….mennyi ideig is voltál teljesen padlón miatta? És hányszor bántott meg? Meg fogod még ezt bánni,hogy visszamész hozzá…
-Nem érdekel.Szeretem.
-Oké…akkor ezentúl ne gyere hozzám siránkozni,ha Sebastian drága megbántott vagy megint bunkó veled.
-Szia Jaime.-felkeltem a kanapéról,öszepakoltam a bőröndömet,összeszedtem minden dolgomat,és átmentem Sebastianhoz.
-Hát te?-kérdezte,amikor ajtót nyitott.
-Köszi ezt a fogadtatást.
-Bocs-csókolt meg-,csak reggel úgy eltűntél,és most meglepődtem,hogy itt vagy.-mosolygott.
-Itt maradhatok nálad,ameddig itt vagyunk? És a többi versenyhétvégén is?
-Persze.-vágta rá azonnal.-De kérdezhetek valamit?
-Persze.-bólintottam,és elterültem az ágyon,ő meg mellém feküdt.
-Min vesztetek össze?
-Honnan tudod,hogy összevesztünk?
-Nem olyannak ismerlek,aki 1napnyi újra együttlét után már idejönne.És mivel eddig Jaiméval voltál egy szobában,könnyű volt úgy kitalálni,hogy ismerlek.
-Azt mondta,meg fogom bánni,hogy visszajöttem hozzád.Nagyon nem vagy neki szimpatikus.
Sebastian arckifejezése a boldogból hirtelen átment dühösbe.Felkelt,és elindult az ajtó felé.
-Seb!-kiabáltam,de nem állt meg,ezért utána futottam. A folyosón értem utol.-Hova mész?
-Jaiméhoz.
-Mit akarsz vele?
-Szerinted?Nem sütögetni,az biztos.
-Ne bántsd. Ő csak elmondta,amit gondol.
Idő közben elértünk Jaime szobájához.Seb azonnal berontott,de nem jól tette.Jaime és a barátnője egymás szájában jártak éppen.
-Stephanie?-állt meg egy pillanatra Seb.Teljesen kiakadt.
Jaime barátnője Seb nővére.Meglepett a dolog.

33.fejezet

Seb belemosolygott a csókunkba.
-Ez mi volt?
-Csók.-mondtam én is mosolyogva.
-Igen,azt tudom.
-Akkor meg?
-Csak meglepett…nem gondoltam volna azok után…
-Jajj,Seb. Lépjünk túl ezen. Szeretlek. Te is szeretsz?
-Igen!-vágta rá határozottan.
-Akkor hol itt a probléma?-vigyorogtam még mindig.
Sebastian arckifejezése mindent elárult.Szemei nagyra nyíltak,de közben mosolygott.Cukin.Kicsit még bizonytalan volt.
-Szeretnék bocsánatot kérni az eddigi viselkedésemért.-mondtam fejemet lehajtva.Sajnáltam Sebastiant. Lehet,hogy tényleg nem történt semmi közte és a nőcske közte,de a szándék megvolt…De akkor sem kellett volna ennyire bunkón viselkednem.Bár neki is voltak bunkó megmozdulásai…
-Nem mondom,hogy az én hibám,mert te is sáros vagy abban,hogy ennyire elhidegültünk egymástól,de főként az enyém.De Te mondtad,lépjünk túl ezen.Nem lehet,hogy ott folytassuk,ahol anno abbahagytuk?
Elmosolyodtam,Sebastian átkarolt.
-Hova megyünk?
-Nem tudom.Csak sétálni.Baj?
-Nem tudom,hogy te mennyire vagy azzal tisztában,hogy Forma1-es versenyző vagy.Híres.Ha csak kinézel az ablakon,vagy 1000 kép készül rólad, hála a lesifotósoknak. Ha kimész,főleg,hogy nem egyedül,másnap az újságok címlapján fogsz virítani.Velem együtt.
-És? Nem érdekel.Tudja meg mindenki,hogy együtt vagyunk.Sőt…ha akarod,megteszem ugyanazt,mint Casillas a VB megnyerése után.
-Mit?
-Nem láttad a videót?
-Nem.-ráztam a fejem.
-A barátnője riporter.És interjú közben Casillas megcsókolta a barátnőjét,élő adásban.
Hatalmas vigyor ült ki az arcomra.
-Oké.
Tudtam,hogy ha Sebastian ezt megteszi,tényleg szeret. Hannat ameddig tudta,titkolta a média elől.Azt mondta,azért,mert nem szerette. Engem szeret,ezért mutogat. Női logika…
-Legközelebb,ha megyek valamilyen műsorba,kijelentem,hogy én csak a barátnőmmel vagyok hajlandó elmenni.-mosolyogva csókolt meg.
-Hülye.-löktem oldalba.




Egész nap Sebastiannal voltam.Különösebb programunk nem volt,csak sétáltunk vagy feküdtünk egymás mellett.Beszélgettünk.Az elmúlt időszakról.Fél 3-kor már kezdtem álmosodni,ezért úgy gondoltam,visszamegyek Jaiméhoz,és elrakom magam holnapra.
-Seb,én most megyek.Álmos vagyok.Szia.-fel akartam kelni az ágyból,de a derekamnál fogva visszahúzott.
-Nem akarsz itt aludni inkább?
-Nem fogok lefeküdni veled.
-Do…-sóhajtott egy nagyot,-aludni szeretnék én is.De veled.Jaime úgyis a barátnőjével van,ne zavarj.-mosolygott.
-Ja,mert neki olyan is van?-lepődtem meg.Vicces,hogy Sebtől tudom meg ezt is.Bár lehet,hogy amikor rájuknyitottam,akkor azzal a csajjal volt.
-És ebbe aludjak?-mutattam magamra.Egy szoknya és egy újatlan volt rajtam.
-Adok pólót.-felkelt,kutakodott egy kicsit a bőröndjébe,majd odanyújtott nekem egy Red Bull-os pólót.-Tessék.Használj szappant,ha nem akarsz férfi illatú lenni.-mosolygott.

A fürdőbe beérve beleszagoltam pólóba. Olyan Sebastian illata volt.Tetszett…
Gyorsan letusoltam,majd felöltöztem,és kimentem a fürdőből.Sebastian épp vetkőzött.Nem látványosan nyeltem egy nagyot,és elindultam az ágy felé.
-Gyors voltál.-adott egy puszit Seb,elviharzott mellettem,és bement a fürdőbe.
Mikor befeküdt mellém,átölelt és adott a vállamra egy puszit.
-Jóéjt Dora.Szeretlek.
-Jóéjt Sebastian.Én is Szeretlek.
Olyan megnyugtató volt így feküdni.Seb ölelésében aludtam el.