35.fejezet

Kedves Mindenki!:D
Köszönöm,hogy olvassátok a blogot.A statisztikából látom,mennyien,de sajnos komi sak elvétve van...Ezért zseretnék megkérni mindenkit,aki olvassa a történetem,hogy írjon komit!Mindegy,hogy milyen hosszút,csak írjon.Nagyon sokat jelentene nekem!:)Nagyon köszönöm Timcsynek a komikat! :)





Sebastian egyre dühösebb lett.
-Szia-köszönt halkan a nővére.
-Mért pont ezzel?-kérdezte idegesen,de halkan Seb.
-Mért,mi a bajod velem?-szólalt meg Jaime is.
-Semmi…
-Vettel,mondjad!
-Gyere Seb!-fogtam meg a kezét.Ő már rég dühös volt,Jaime is kezdett az lenni.
-Nem megyek…-lökött arrébb óvatosan-Tudod mi bajom van veled?Az,hogy elveszed tőlem Do-t.Amikor nem voltunk együtt,biztos hülyeségekkel tömted a fejét,hogy ne jöjjön vissza hozzám.Most meg azt mondod,hogy meg fogja bánni,hogy velem van.Had döntse el,ő,hogy mit akar…nem akarom,hogy ilyen kis mitugrászok beleszóljanak az életébe!Hagyd őt békén!
-Mekkora arcod lett hirtelen…-ment közelebb Jaime Sebhez.
-Neked eddig is az volt…
Itt volt az a pont,amikor mindenkinél minden elpattant.Sebastian bemosott egyet a spanyolnak,aki mindezt visszaadta.Mikor mind a ketten felkeltek a földről,folytatták.Féltem tőlük.Láttam Steph arcán is a félelmet.Láttam,hogy ezt nem fogják hamar abbahagyni,ezért lefogtam Seb kezét.
-Seb,kérlek…-suttogtam-nem ér annyit.
Rám nézett,és láttam,hogy a szemei izzottak a dühtől.
-Ebből maradj ki.-mosolygott rám.
-Te is.-kezdtem el húzni az ajtó felé,de rájöttem,hogy ő sokkal erősebb.
-Mindjárt.-engedte el a kezem.Visszament Jaiméhoz,és behúzott neki egyet.Jaime ezt is visszaadta.
-Na ezt most fejezzétek be!-kiabált már Steph is.-Nem akarom,hogy az öcsém és a barátom szarrá verjék egymást…
Odaguggoltam Sebastian mellé,aki a földön feküdt.
-Idióta.
-Köszi.Segítesz felállni?
-Persze.-nyújtottam a kezem,amibe belekapaszkodott.
-Mi most megyünk,sziasztok.-intettem egyet a Jaime mellett guggoló Vettel-lánynak.

A szobánkba visszaérve Sebastian leült a fotelbe.
-Nem vagy normális.Megijedtem tőled.
-Bocsánat-csókolt meg.
-Sebastian,Te vérzel.
Odatette a kezét a szemöldökéhez.
-Jó észrevétel.-mosolygott.
-Örülök,hogy ezt te ilyen viccesnek találod.
-Haragszol rám?
-Igen.
-Sajnálom…-húzott az ölébe-,csak nem akarom,hogy ne velem legyél.Szeretlek.
-Oké,megértelek. De akkor sem kéne szétverni más fejét.

Sebastiant nagy nehezen elküldtem egy orvoshoz,hogy azért csináljon valamit vele. A szemöldökén egy kötéssel,és az ujján egy gipszel jött vissza.
-Elrepedt az ujjam.-vigyorgott,amikor belépett a szobába.
-Jólvan,ezért Christian engem ki fog nyírni.
-Mert?-ült le mellém.
-Szerinted? Miattam van gipszben az egyik pilótája fél keze,a testvércsapat pilótájának meg a szája repedt föl.
-Remélem fájt neki.
-Sebastian!
-Bocsi.-puszilt meg.
Odasétáltam az ablakhoz,és kinéztem rajta.
-Tudod min vagyok nagyon kiakadva?-ölelt át hátulról Seb.
-Min?
-Azon,hogy a nővérem pont vele jött össze.Nem talált valaki mást?
-Jajj,Sebastian.Hagyjuk őket békén,oké?Ők is békén hagynak minket.
-Steph igen,Algersuari nem.
-De ezek után ő is. Boldogok,mi is azok vagyunk.
-Oké…-csókolt bele a nyakamba.
-Nem!-toltam el magamtól.
-Oké…-ölelt újra át.
Kezdtem megnyugodni.Sebastian nagyokat szuszogott mögöttem.
-Álmos vagy?
-Aha.
-Akkor aludjunk.
Elmentem zuhanyozni,de mire visszaértem,Sebastian már nagyban aludt.Nem volt szívem felébreszteni.Bebújtam a takaró alá,és hozzábújtam.
-Szeretlek.-adtam egy puszit az arcára.