32.fejezet

Hali :) Ezt a fejezetet előbb akartam hozni,de sajnos minden összejött az elmúlt időszakban. De most,hogy vége a próbáknak meg a versenyfaktoknak meg a többinek,megpróbálok visszatérni a "rendszeresen író" énemhez.:)



Hogy miért volt egyszerre meglepő és megnyugtató? Kezdjük az utóbbival. Azért,mert így bebizonyosodott,hogy Jaime csak egy barát,szerencsére. Azért szerencsére,mert én Sebet szeretem. Erre az utóbbi pár napban jöttem rá. Valamelyik nap eszembe jutott az az ominózus nyaralás..hogy milyen jó volt,meg ilyenek.És erről természetesen Sebastian is. Rájöttem,hogy mennyire hiányzik az az időszak,amikor együtt voltunk.Amikor összebújtunk,beszélgettünk…és hiányoznak a viccelődései Tommival,a hülyeségei… Egyszóval az egész lénye. Nehéz lesz ezt az egészet előről kezdeni,de megpróbáljuk.Legalábbis remélem,hogy ezt az ötletet Seb is támogatja…
És hogy miért lepett meg? Mert nem gondoltam volna,hogy Jaime összfekszik egy tök ismeretlen nővel. Bár ha úgy vesszünk…Sebbel mi így jöttünk össze. De azt akkor sem gondoltam volna Jaiméről.
Arra a következtetésre jutottam,hogy nem zavarom őket,ezért felhívtam barátnőmet.
-Szia Sab,Dora vagyok.
-Szia Do,miújság?-örült barátnőm.
-Semmi újdonság,de mit szólnál,ha ezt egy kávé mellett beszélnénk meg?
-Oké…


(…)

Barátnőmmel több órán át beszélgettünk. Elmesélte,hogy Tommi mennyire örült,amikor megtudta,hogy kisbabájuk lesz.Azonban mint minden jónak,egyszer ennek a társalgásnak is vége szakadt,ugyanis barátnőmet Tommi hívta vacsorázni. Én pedig visszamentem a hotelba.A liftben Jaimébe botlottam.
-Téged kerestelek egész nap.Hol voltál?-akadt ki.
-Elfoglalt voltam.
-Mert mit csináltál?
-Semmi közöd hozzá.
-Hé,Dora!-nyomott neki a lift oldalának-Mi a bajod? Velem van a baj?
-Nem.
-De igen.
-Ha tudod,akkor meg minek kérdezed?-akadtam ki teljesen.
-Nyugodj meg.-adott egy arcra puszit.-Én csináltam valamit? Mondd,légy szíves. Nem akarok Sebastian sorsára jutni…
-Nyugodj meg Te. Először is,nem fogsz Sebastian „sorsára jutni”,nyugodj meg. Másodszor pedig…nem teljesen.
Idő közben megállt a lift,kinyílt az ajtó,de Jaime benyomott valami gombot,és tovább mentünk fel-le.
-Nem teljesen? Ezt hogy érted? Nem tudok rajtad kiigazodni…
-Láttalak,amikor valakivel hempergőztél a szobádban…
-Féltékeny vagy?-vigyorgott először,de hamar átment ez az arckifejezés meglepődésbe…
-Nem.-mondtam egyszerűen,majd megcsókoltam és kiszálltam a liftből.
Jaime nem tudom,mit csinált,de én szerencsére belefutottam Sebastianba.
-Szia Seb. Nincs kedved beszélgetni?
-Szia Dora. Te hozzám beszélsz?
-Igen.-mosolyodtam el,ami igen meglepte.-Hozzád,ha Te vagy Sebastian Vettel.
-Én vagyok.-mosolygott már ő is. Ó,az a mosoly…-Az első kérdésedre visszatérve,van kedvem.
-Oké. Mondjuk egy óra múlva,a hotel aulájában?
-Benne vagyok.-meg akart ölelni,de a mozdulat felénél megállt. Hogy én abban a pillanatban mit éreztem,azt nem részletezem…de megszólaltam.
-Nyugodtan.
Megölelt. Annyira jó illata volt még mindig. Tudom,ez elég elcsépelten hangzik,de akkor is. Most jöttem rá teljesen,hogy én még mindig szeretem. Igen,Szeretem. Nem érdekelnek az eddig elkövetett bakijai,nem érdekel semmi. Csak Ő. A mosolya,a szeme,a kócos haja és a többi….
Amikor szétváltunk,én szólaltam meg:
-Sebastian....-megcsókoltam.