Véletlen szerelem. Bevezető

A nővérem mindig is a legjobb barátnőm volt. Sokban hasonlítunk egymásra…mindkettőnknek hosszú,barna haja,barna szeme van.Sok helyre együtt megyünk.Így volt ez most is.Ma is együtt mentünk bulizni,de idő közben elkeveredtünk egymástól.
Egy elhagyatott utcán sétáltam,amikor megcsörrent a telefonom.
-Zsófia Horváth.
-Hol vagy?HOL VAGY?-kiabált nővérem.
Ancsi,nyugi.Valahol.Nem tudom pontosan,eltévedtem.
-Ez csodás.És most mi legyen?
-Hogy érted?
-Megvárjalak,vagy…
-Vagy szépen visszapotorkálsz a hotelbe,és lefekszel aludni.Holnap ez nagyon fog fájni.-utaltam kicsit becsiccsentett állapotára.
-Oké,sziia.
-Szia.
Na ezt is jól megoldottam.Hogy jutok haza..INNEN?Azt se tudom,hol vagyok,Barcelónán belül.Végső elkeseredésemben elindultam gyalog,valamerre. Egy elhagyatott,sötét sikátorban bolyongtam,amikor észrevettem,hogy valaki követ.Mikor hátrafordultam,eltűnt.Kézilabdás múltamnak köszönhetően gyorsan hátra tudtam fordulni, követőm lebukott.
-Szia.-köszönt rám,amin én nagyon meglepődtem.
-Szia.Ha megkérdezhetem…mi a fészkes fenéért követsz engem?
-Hát…-túrt bele a hajába,már amennyire a sötétben láttam.-Nem akartam,hogy egyedül sétálj.
-Köszi az aggódást. Ha már ennyire buzgó vagy,útbaigazítanál?-bólintott,én elmondtam ,hogy éppen hol lakunk.
-Tudom,hol van.De inkább elviszlek.
-Oké.-egyeztem bele.
Beültünk a kocsiba,ahol a világosságban megláttam az arcát. Gyorsan felismertem.
-Hé,nem Te vagy az az Algu..Alg..
-Aguersuari.
-Na az. Hm?
-De igen.
Elindultunk.Fél úton tartottunk,amikor felém fordult.
-Kérdezhetek valamit?-bólintottam.-Ha ismersz,mért nem rajong értem?
-Hna,ne legyen ekkora az egód.Azárt ,mert Forma1-es versenyző vagy,még nem esek hasra tőled.
-Oké.
Ennyi volt a beszélgetésünk a hotelig.