24.fejezet

Halihó :)
Csak annyit fűzök ehhez a fejezethez,és a továbbiakhoz,hogy ne jelen időbe képzeljétek... (:

Fél év.Fél éve vagyunk együtt Sebastiannal,de még mindig úgy szeretem,mint annak idején.
Arra ébredtem,hogy az ablakon beszűrődő napfény melegíti a hátamat.Oldalra fodultam,és nagyot dobban a szívem.Basti feküdt mellettem,derékig batakarózva,engem ölelve.Szegényem,tegnap este kifáradt…Elmosolyodtam,amikor megláttam a kezét.Az egyikkel engem ölelt,a másik ökölbe szorítva,mutatóujja kinyújtva,és mosolyog.Biztos futamot nyert… Mivel még csak fél 7 volt,így visszaaludtam.

(…)

Arra ébredtem,hogy valaki először apró csókokal kényeztet,majd szenvedélyesen megcsókol.Kinyitottam a szeme,és egy gyönyörű,tengerkék szempárral találtam szembe magam.
-Jó Reggelt Kicsim.!Emlékszel még,hogy mi volt fél éve?-mosolygott.
-Emlékszem hát.És Te?
-Fél évet nem lehet elfelejteni,pláne nem ilyen fél évet.-húzott elő a háta mögül egy sárga tulipánt.
-Nem felejtetted el…-lett könnyes a szemem,amikor beleszagoltam a virágba.Még a kapcsolatunk elején mondtam neki,hogy ez a kedvenc virágom...,és emlékezett rá.
-Szeretlek.
-Én is.-csókolt meg,gyengéden,de mégis vadul.Végigfektetett az ágyon,de a számból egy pillanatra sem szállt ki.Keze a pólóm alatt járt felfedezőutat,én pedig a nadrágját kezdtem el kigombolni.Rövid idő alatt egyikünkön sem volt semmi ruha sem.Most Seb volt alul,én felül.Ráültem a csípőjére,előre dőltem,és végighúztam kezem felsőtestén.Halk sóhajjal „jutalmazta”.
-Akarod,mi?-hajoltam hozzá.Nem válaszolt,csak maga alá görgetett.-Akkor akard máskor is.
Feláltam,és kimentem a konyhába.
-Csináltam Neked reggelit.Itt az éjjeliszekrényen,gyere be érte.!-kiabált utánnam.
-A-a. Nem megyek.
-Mért nem?
-Mert onnan nem jövök ki szapora levegővétel nélkül.
-Az biztos.-ölelt át hátulról.
-Drága Kicsi Szívem.Öltözz fel,mert valaki benyit,eléggé érdekeset fog látni.Nem mintha nem tetszenél így,sőt…de akkor is.-mosolyogtam.
Sebastian lehajtott fejjel ment el felöltözni.Én visszamentem a hálóba,összeszedtem a ruháimat a padlóról,és visszabújtam az ágyba.Seb is bejött.
-Akkor kezdjük elölről.-ült le mellém.-Csináltam Neked reggelit.Jó Étvágyat.!
Bebújt mellém,és együtt ettük meg.
Mivel az egész délelőttöt elbohóckodtuk,késve értünk oda a megbeszéléssel egybekötött csapat ebédre.
-Á,megjött az álompár.Annyira szerelmesek,hogy az órát nem is ismerik…-üdvözölt minket Christian.
-Bocsi,csak elszórakoztunk…
-Nem kell magyarázkodni,én is voltam fiatal.-röhögött a csapatfőnök.
-Most nem azért késtek.Vagy legalábbis halkan csinálták.
-Andrew,Te hallgatózol?-lepődött meg Seb.
-Most mit csináljak?Nem hallagtózom,de mivel ti a szomszéd szobában eléggé hangosak vagytok…Van,hogy miattatok nem tudok aludni.
-Hé,hagyjuk már Őket békén,látod,milyen pirosak.-Christian igazán kedves…
Seb és én kézenfogva álltunk egymás mellett,és egyikünk pirosabb volt mint a másik.
A megbeszélés szerencsére rövid volt,így hamar visszamentünk a szobánkba.Ledőltünk a kanapéra,amikor kopogtak.Sebastian ment ajtót nyitni.
-Ki volt az?-kérdeztem,mikor visszaült mellém.
-Christian.
-És mit akart?
-Azt amit ebédnél elfelejtett.
-És az mi volt? Jajj,ne keljen mindent harapófogóval kihúzni belőled.
-2hétig látni sem akar minket.
-Hm?
-Elküld minket 2 hétig szabadságra.
-Ez tök jó.Hova megyünk?
-Titok.De kezdj el pakolni,mert még ma oda akarok érni.
Gyorsan összecsomagoltuk a szükséges holmikat,majd kimentünk a reptérre,ahol a csapat magángépe várt minket.
-Még mindig nem mondod el,hogy hova megyünk?
-Drága Do.Hamar megöregszel.-mosolygott.-Aludj egyet,és mire felkelsz,ott leszünk.
Megfogadtam a tanácsát,rádőltem,és elaludtam.


-Dora,ébredj,itt vagyunk.-keltegetett,amikor leszállt a gép.Nem mondható,hogy kipattamtak a szemeim…kaptam Sebtől 10 percet,hogy felkeljek,összekészüljek,és beszálljak a kocsiba.Nagy nehezen feláltam,megfésülködtem,és kimentem.A reptéren csak pár ember volt,de ők is személyzet.Basi kinyitotta az ajtót,amíg én beszáltam,ő bapakolta a csomagokat a csomagtartóba.A kocsiban ismét elaludtam…
-Csipkerózsika…-súgta a fülembe.
-Igen.-nem nyitottam ki a szemem.
-Itt vagyunk.Gyere…-Seb teljesen fitt volt.Kipattant a kocsiból,hátrament a csomagokért,kinyitotta nekem az ajtót,és mosolygott.
Kiszálltam a kocsiból,és körbenéztem.Furcsa érzés lett úrrá rajtam.Boldog voltam…Igen,itt voltunk ismét Spanyolországban,Barcelónában,egy szálloda előtt.Itt találkoztunk először.
-Na?-jött oda mellém.
-Basi…köszönöm.
-Reméltem,hogy örülni fogsz neki.-vigyorgott.
Azt a szobát kaptuk,amibe anno Seb „lakott”.Ismerős volt a helyszín…