22.fejezet

Seb 4.lett,de nagyon örülök ennek a helyzésnek,és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. :)


(Sebastian)

Vége az 1.szabadedzésnek…Egész jól sikerült.
Anniyra elbambultam,hogy egy újságíró majdnem fellökött.Biztos ment interjú alanyt keresni…Apropó,intejú…hol van az én kedvenc újságíróm?Azt ígérte,akárhányadik leszek,velem készít először interjút…Olyan rossz érzésem van…
(Dora)
Bevonszolt egy épületbe.Durván a falnak nyomott,és gusztustalanul csókolgatni kezdett.Letépte rólam a ruhákat,ledöntött az ágyra,és magát is vetkőztetni kezdte.Kiabálni akartam,de nem jött ki hang a torkomon.A könnyeim megállás nélkül folytak.
(Seb)
Vártam még pár percet,de nem jött,azért elindultam megkeresni.Első utam a RedBull Home-hoz vezetett,de itt sem találtam.Utolsó gondolatként elindultam Mark részlege felé,hátha ő látta valahol.Csapattársam öltözőjének ajtaja nem volt rendesen becsukva,egy résnyire nyitva volt.Nem vagyok egy kíváncsi alkat,de most nekidőltem,és hallgatóztam.
-Na,Cica,most megmutatom,hogy milyen egy igazi férfi az ágyban.-Mark.
-Ne…-hallatszott egy női hang.
Ismerős volt nekem ez a hang.Szinte betörtem az ajtót,úgy rohantam oda az ágyhoz.Markot lerángattam Doráról,és egy pár jól irányzott ütéssel a földre kényszerítettem.Dorát bepakartam egy plédbe,az ölembe ültettem,és átöleltem.
-Hé,ne sírj!Minden rendben van!Dora…Ne sírj..!Szeretlek Kicsim,mindennél jobban.Megvédelek,bárkitől,akár az életem árán is…Szeretlek.-annyira szerettem volna segíteni rajta,de nem tudtam.Még mindig sírt,és reszketett.Csak a jelenlétemet tudtam biztosítani neki…
A nagy csetepatéra Christian is ideért.Elég egyértelmű volt a helyzet.Mark meztelenül,félkómásan a földön feküdt,Dora az ölemben zokogott…Bólintottam egy aprót,jelezve,hogy már minden „rendben”.Felkaptam Dorát az ölembe,és bevittem a saját öltözőmbe.Felöltöztettem,adtam rá 1 boxert,és 1 RedBull-os pólót.Óvatosan lefektettem a kanapéra,és mellé bújtam.Fejeét a mellkasomra tette,és a pólómat erősen szorította.
-Szeretlek.-bökte ki sírás közben.
-Én is.-adtam a feje búbjára egy puszit.
Hamarosan a zokogás pityergésre csendesült,pár perc múlva pedig már nagyokat szuszogott a mellkasmon.Elaludt.

(…)
(Dora)
Reggel van.Hol vagyok?Kin fekszem?Mi ez a ruha rajtam?És mi történt velem tegnap?Csak szép sorjában…
Hogy hol vagyok?Sebastian öltözőjében.Hogy kin fekszem?Most néztem csak fel,és egy édesen alvó,mélyeket szuszugó Sebastiant láttam magam felett.Szorosan magához húzott.Velem álmodik.Erre a gondolatra elmosolyodtam…Hogy mi ez a ruha rajtam?1 boxer és 1 RB-os póló.Micsoda illata van..biztos az Ő pólója.Hogy mi történt velem tegnap?Elkomorodtam.Az utolsó emlékem,hogy Mark és én…és utána képszakadás.
Időközben ideiglenes párnár ébredezni kezdett.
-Jó Reggelt!-köszönt.
-Jó Reggelt.
-Hogy vagy?-kék szemében aggodalmat láttam.
-Már sokkal jobban.-mosolyodtam el egy apró pillanatra.-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mi történt tegnap?-az arca elkomorult.Elmondott mindent,részletesen.Döbbenetes,hogy én ebből szinte semmire sem emlékszem.A könnyeim ismét utat törtek maguknak.
-Do,ne sírj!Már vége van!És nem fog ilyen többet előfordulni,mert Veled leszek.Mindig…
-Köszönöm.
-Ugyan…Szeretlek.-meg akart csókolni,de megállítottam.
-Bocsi,de ez nekem most még nem megy…-elmosolyodott,és kaptam az arcomra 1 puszit.Megnyugtatott a jelenléte.Belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe,amelyikben féltést,és tiszta szerelmet láttam.
-Lenne 1 kérdésem…
-Mondjad.
-Hát tudod…Te és Mark…szóval…védekeztetek?-erre eddig nem gondoltam.
-Nem.-böktem ki röviden.Érezhette,hogy mire gondolok,mert magához húzott.
-Nyugodj meg.Holnap elmegyünk egy orvoshoz,és minden kiderül.
-De..de mi van,ha?
-Majd eldöntjük…

(…)

Sebastiant a 4.helyen intették le.Nagyon büszke voltam Rá.Ha nincs a kerékcserés szabály,simán elmegy 1 szett gumival.De így is nagyon ügyes volt.Amikor meghallottam,hogy gond van a motorral,azt hittem,hogy minden elúszott.De nagyon jó taktikával a 4. lett.Boldogan szállt ki az autóból.Első útja hozzám vezetett.
-Én hősöm.-csókoltam meg.Először meglepődött,majd visszacsókolt.Gyengéden,szerelmesen.Átölelt.Most már nem féltem semmitől,senkitől.Teljes biztonságban éreztem magam,mert tudtam,hogy Ő itt van velem…