19.fejezet

1.rész :)



Christian nem kicsit lepődött meg,amikor meglátott engem Sebbel együtt.Bár már nem ültem az ölében,de elég közel voltam hozzá.
-Szia Christian.-köszöntem.Látszott rajta a döbbenet.
-Szia,illetve sziasztok.Dora,mit keresel itt?
-Dora csak egy interjú közepén tartottunk.Egy cikket szeretne csinálni a futam vesztesével.-itt bokába rúgtam Sebet.
-Ugyan,Seb.Ezt már megbeszéltük.Nem Te vagy a hibás.
Sebastian elmosolyodott.Még beszélt valamit Christiannal,amire én nem nagyon figyeltem.Inkább Őt figyeltem.Végre Chris is kiment a helyiségből.
-Hát,kettesben maradtunk.-közeledett felém,míg én teljesen a falnak nem dőltem.
-És mit fogunk most csinálni?
-Hát mit?
-Interjút.
-Interjút?-értetlenkedett.
-Igen,hisz te mondtad,hogy interjút csinálok Veled.-válaszoltam.Kaján mosoly jelent meg arcán.
-Mi lenne,ha ezt az interjút fenn,a szobámban folytatnánk?Bevezetnélek a rejtelemeimbe,és magad is szívesen ismernél meg részletesen…-lépet ismét közelebb,és végighúzta újját a gerincemen.Beleborzongtam.
-Én már ismerlek eléggé...Az interjú majd ráér később is,ha már teljes mértékben megbízunk egymásban.Én nem akarok addig egy kérdést sem feltenni,amíg el nem jött ez az idő.-elszontyolodott.-De azért egy vázlatban benne vagyok.-mosolyodtam el ,mire ő is.És őrült csókcsatába kezdtünk.Először csak óvatosan táncoltak ajkaink,majd őrülten harapdáltuk egymást.Tovább is jutottunk volna,ha nem nyit be valaki az ajtón.
-Sebastian,az újságinterjúk után csapatmegbeszélés.-most nézett csak fel.Christian arcára mély döbbenet ült ki.Seb és én még mindig ott nyaltuk-faltuk egymást.-Öhm…látom zavarok.
-Christian…-toltam el magamtól a szőke németet.
-Chris,ez nem az aminek látszik.-eszmélt fel Seb is.
-Á,nem.Nem zavartam meg semmilyen idil pillanatot,amikor egymás szályában jártatok felfedezőutat.-mosolygott.-De gondolom most jön az a rész,hogy nem szeretnétek,hogy megtudják.
Mindketten csak bólogattuk.
-És Te nem mondod el senkinek,ugye?-néztem rá boci szemekkel.Nemet intett a fejével.Elköszönt,és kiment az ajtón.
-Bastian,lebuktunk.
-Nem mondod?
Annyira édes,amikor tetteti a hülyét…Meg tudnám zabálni.
-De most menj,mert egy csomó dolgod van.
-Például?-tűrte hátra a hajamat,miközben a másik kezével a falnak támaszkodott.
-Például interjút adsz a újságoknak,és utána csapatmegbeszélés.Nem emlékszel?Cshris ezek miatt tört Ránk.-elmosolyodtam,ahogy eszembe jutott az előző jelenet.
-Akkor megyek,ha lekoptatsz…
-Én lekoptatni,Téged?Hát hol élsz Te?
-Én itt a Föld nevű bolygón.De nem mindig…például most sem.Most a Föld felett lebegek a boldogságtól.-csókolt meg mosolyogva.
-Na,menj,mert elkésel.-ütöttem meg formás hátsó felét,miközben kelt fel a kanapéról.Még vagy fél órát hülyéskedtünk,amikor Sebastiannak már muszály volt mennie.
Én pedig egyedül maradtam.És boldog voltam.Nagyon-nagyon boldog.Összejöttem azzal a pasival,akit már rég óta szeretek.És most mind a ketten a Föld felett lebegünk…