10.fejezet

Ezt a fejezetet Ancsinak ajánlom.:)♥
És szeretném,ha minden fejezetnél sok komi lenne....:)(:





Boldog.Szomorú.Boldog.Szomorú.Ezek váltakoznak bennem.Boldog legtöbbször akkor vagyok,ha Sabina átjön hozzám,és beszélgetünk.Estell egyre többet van Lucas-nál.Mondtam neki,hogy nyugodtan költözzön oda,de mindig ellenkezett.Nem akart egyedül hagyni.De váltig állítottam,hogy elleszek egyedül.Ha én nem lennék ilyen,akkor Lucas is idejönne,és nem kéne engem babusgatni…
Sebastian „meglátogatok egy fontos személyt”ötletéből nem lett semmi.Nem is találkoztam vele azóta,nem is nagyon bántam.Bár nem is nagyon mozdultam ki a lakásból,hátha meglátom.Teljesen letettem arról,hogy még érez irántam valamit…
Úgydöntöttem,hogy meglátogatom a családomat.Hiányoztak már,és ha a húgommal vagyok,sokkal boldogabbnak érzem magam.Bár a város másik végén laktak,ritkán látogattam meg őket,főleg az utóbbi időben.Felvettem egy fekete farmer rövidnadrágot,egy sárga újjatlant,aminek az elején SpongyaBob mosolygott,és egy fekete sarut.Elköszöntem Stellától,és elindultam.
Kerülőúton,a házak mögött,erdőszélen mentem.Ezt az utat csak kevesen ismerték,így nyugodtan tudtam sétálni.Fél óra alatt oda is értem.
Becsengettem,semmi.Megint csengettem,hamarosan húgom nyitott ajtót.
-Dora!-nyakamba ugrott,megpusziltuk egymást,felkaptam az ölembe,és úgy mentem be.
Ahogy beléptem,finomabbnál finomabb illatok csapták meg az orrom.A konyhából valami isteni illat szűrődött ki.Milánói makaróni volt,legalábbis amennyire sikerült felismernem.Beljebb léptem,és megéreztem azt az illatot,amihez sok-sok emlék kötött.Az otthon illatát.Anya a konyhában serénykedett,apa a nappaliban a karosszékben ülve rejtvényt fejtett.
-Számítógép tartozéka.4betű. Hm?-kiáltott apa.
-Egér.-válaszolt anya.
Mindig így fejtenek rejtvényt…
-Judyt,mi Schumacher másik neve?
-Michael.-válaszoltam.
-Köszönöm.-beírta.Csak most nézett fel.-Dora!?-felkelt,és átölelt.Anyu is kijött a konyhából,négyen öleltük egymást.
-Hé,nem kapok levegőt.-szólalt meg Lau.Mindenki felnevetett.
A lépcsőről hirtelen egy 7éves forma kisfiú futott le.Ahogy meglátott engem,egy pillanatra megállt,majd lassan lelépkedett a lépcsőről.Megállt mellettem,hosszasan méregetett,majd megszólalt.
-Szia,Fabi vagyok.
-Szia Dora.-guggoltam le hozzá.
Laurával felmentek a lépcsőn,vissza játszani.
-Hát ő meg ki volt?-kérdeztem,mikor leültünk az asztalhoz.
-Fabian,Norbert és Heike fia.-válaszolt anyu.Miért olyan ismerős nekem ez a 3név?
A délután hátralévő részében beszélgettünk.Nem mondtam el nekik a történteket.Túlaggódták volna magukat.
-Do,-futott le Laura.-jössz játszani?
-Persze.-felmentem.
Fent nagyon jól elszórakoztun.Activity-ztünk,Legoztunk,filmet néztünk.Lementem inni,amikor csengettek.
-Do,kinyitod?-kérdezte anya.
-Persze.-válaszoltam.
Letettem a poharat,és kinyitottam az ajtót.Teljesen megdöbbentem.
-Te mit keresel itt?-az „itt”szót direkt kihangsújoztam.
-Jöttem az öcsémért…


(Ha igazi fan vagy,megérted a fejezetet...(:)