18.fejezet

....Szörnyű futam volt.:S :( (N)






A liftben gondolkodtam.Lehet,hogy kicsit elhamarkodtam,ezt a „nem akarok tőled semmit” dolgot.Amikor a szemébe néztem,elgyengültem.Ismét a szempár tulajdonosának bűvköre alá kerültem.Megint úgy csillogtak,mint amikor megismertük egymást.Nem szabad még jobban beleszeretnem,hisz Ő sem érez irántam semmit.Teljesen összezavarodva szálltam ki a liftből.A szobámban arra a következtetésre jutottam,hogy beszélnem kell vele.De most komolyabban…

2o1o.Belga Nagydíj,Spa.
Sebastian a sok ütközés és a büntetés miatt sajnos csak a 15.lett.Csalódottan szállt ki az autójából.Hirtelen érdekes érzés lett úrrá rajtam.Magam sem tudom,hogy miért,de első utam az öltözőjébe vezetett.Halkan kopogtam az ajtón,és gyorsan egy halk „gyere”hallatszott ki.Ahogy beléptem,meglepődött.Szerintem nem rám számított.A kanapén feküdt,egy plüsskutyát szorongatott,de amikor meglátott,a háta mögé rejtette.
-Ülj le.-ült fel,én lehuppantam mellé a kanapéra.Nem bírtam ki,hogy ne szedjem elő a lüsst,háta mögé nyúltam,és kirántottam a kutyát.
-Aranyos.-mondtam mosolyogva,a plüss tanulmányozása után.Világosbarna volt,szájában egy csontot tartott.
-Kérem vissza.-ki vette a kezemből,és ismét a háta mögé rejtette.
-Nézd,kedves Sebastian.Tudom,hogy nem vagy komoly,de ennyire gyerek még hogy lehetsz?A húgomnak nincsenek már szőrmókjai,nemhogy neked?-kérdeztem tettetett komolysággal.
-Nézd,kedves Dora.Ezt a kutyát az öcsém adta nekem,még nagyon-nagyon régen.Sebastiannak nevezte el,és azért adta nekem,hogy velem legyen a versenyeken,ha Ő nincs itt.Én vagyok a példaképe.-húzta ki magát,majd elmosolyodott.
Hova lett az a düh,amit régebben éreztem?Most miért vagyunk el úgy,mintha ezer éve legjobb barátok lennénk?És miért érzem úgy,hogy teljesen beleszerettem…?Több órát végigbeszélgettünk.Én megvigasztaltam a balul sikerült futam után.Eléggé maga alatt volt,főleg a Jensonnal való ütközés miatt.Emésztette a bűntudat,hogy Button miatta nem tudta befejezni a versenyt.Szegényem…
-Ugyan,nem a Te hibád.!Jenson is legalább annyira hibás volt,mint Te,és a körülmények sem kedveztek egyikőtöknek sem.-nyugtattam.Amikor láttam,hogy ez nem használ,mert még mindig nagyon el van kenődve,ismét kivettem a plüsst a háta mögül.
-Visszaadom,de csak 1 feltétellel.
-Már előre félek.
-Csinálunk egy képet.Te,én és a kutya.
-Sebastian.
-Jó,akkor Te,én és Sebastian.
-Azért.-mosolyodott el,és nyúlt is a telefonjáért.Az egy képből 11 ,később 21 lett.Az egyiknél kettőnk között volt a kutya(Sebastian),Basi fogta,én meg akartam puszilni(a kutyát),de kedves pilóta barátom kihúzta a kutyát,és „véletlenül” őt pusziltam meg,amit persze meg is örökített.Én közben leblokkoltam.Ezer meg egy pillangó röpködött a gyomromban a puszi után.
-Nekem ez a kép tetszik a legjobban.-fogta magát,és beállította háttérképnek.Én még mindig mint a szög,ültem egyhelyben.
-Sebastian,gyere a sajtótályékoztattóra.-kiabált valaki,aki elment az ajtó előtt.
-Nekem most mennem kell,de ha gondolod,itt maradhatsz.-mondta,és egy puszit nyomott az arcomra,és kilépett az ajtón.
Ha eddig lefagytam,akkor most…most…nem is tudom.Az elsőt még elkönyveltem annak,hogy véletlenül történt(bár remélem nem,de kicsi erre az esély),de ez már direkt volt.Megpuszilt.Másnak egy puszi nem sok mindent jelent,bár attól függ,kitől kapja.Én Tőle kaptam…
Muszály volt kiszellőztetnem a fejem,így hát elindultam sétálni.Nem tudom,hogy mióta bolyongtam céltalanul,de azt vettem észre,hogy sötétedni kezd.Gondoltam,hogy a boxok felé jövök vissza.Mindegyik előtt elsétáltam,de egynél megálltam.Igen,az Övé volt.Megláttam a Vettel feliratot,és az újjammal szívecskét rajzoltam rá,és elsuttogtam,hogy „SZERETLEK”.
-Tényleg?-ölelt meg hátulról valaki.
-Tényleg.-fordultam meg az ölelésben.
-Énis.-tűrt el az arcomból egy tincset,és megcsókolt.Mennyire régóta vágytam erre a csókra…Mert ez más volt.Más volt mint az eddigiek.Ez tele volt szerelemmel,és elfolytott vággyal.És mennyire jól esett.Hosszú volt,és szenvedélyes.Belemosolyogtam.
-Szeretlek.-szólalt meg,miután levegő hiányában váltunk szétt.
-Énis.-összetámasztottuk a homlokukat,és én belenéztem azokba a gyönyörű,tengerkék szemekbe,amelyben boldogságot,és szerelmet láttam.Magához húzott,és úgy ölelt,mintha az élete múlna rajta.Boldog voltam,nagyon boldog.
-Sebastian,kérdezhetek valamit?-Ő ismét a kanapén ült,és az ölében.
-Persze,de ha nem hívsz Sebastiannak.
-Miért,mi bajod van a neveddel?
-Ez már a kérdés?
-Hülye.-böktem oldalba mosolyogva.
-Csak annyi a bajom,hogy túl hivatalos.Csak a sajtó és a média hív így,a családomnak,barátoknak szimplán csak Seb vagyok.
-Nekem Bastian.-egy csókkaladta tudtomra,hogy tetszik neki az ötlet.-Akkor a kérdés.Miért mentél el,és miért nem akartad utána,hogy találkozzunk?
Sebastian arca komoly lett,és erősebben megszorította a kezemet.
-Biztos,hogy tudni szeretnéd?
-Biztos.-bólintottam.
-Az egész úgy kezdődött,hogy…-nem tudta befejezni a mondatot,mert nyílt az ajtó,és mi szétrebbentünk.