16.fejezet

A tervezettnél kicsit később jött ez a fejezet,de mozgalmas volt a 7végém :) Ha valaki olvassa ,vagy olvasta a CSI-osat,akkor ott is szívesen olvasom a kritikákat ;)


Tudom,hogy most mindenki egy olcsó sarkinak fog tartani,de különösebben nem érdekel.Teljesen elvesztettem a fejem.Az elmúlt időszak felgyülemlett feszültéség most végre le tudtam vezetni...Akkor és ott nem érdekelt semmi.Csak egy dolog.Ő.
A pillantása égetett,ahogy rám nézett.Belefúrtam arcom a nyakába,és beszívtam bódító illatát.Nem volt egyikünkön sem póló,végighúztam kezem kezem izmos mellkasán.Felnyögött,majd megtorpant.
-Mi a baj?-értetlenkedtem.
-Nem akarod…
-Ezt honnan veszed?
-Te mondtad…még a szüleidnél…
-Az akkor a múlt.Éljünk a jelennek.Akkor józan voltam,most részeg vagyok.És kívánlak,és te is engem.-húztam végig kezem az egyre szűkebb nadrágon.És ettől a pillanattól nem volt megállás.Szó szerint letéptük egymásról a ruhákat.Ő felkapott,lábaimat a dereka köré fontam,felrakott az asztalra,és rögtön belecsapott a lecsóba.Először csak lassan,gyengéden mozgott bennem,majd egyre gyorsabban,és vadabbul.Egy határozott lökéssel mindkettőnket a csúcsra röpített.Bágyadtan dőltünk le a kanapéra.Ő feküdt alul,én rajta.Fejemet a mellkasára raktam,és úgy hallgattam gyors szívverését.
-Ugye tudod,hogy csak egy alkalom volt?-törtem meg a csendet.
-Tudom…,de én akkor is élveztem.
-És a következő is tetszene?
Kaján mosoly húzódott meg szája szegletében.Felemelte fejemet,mélyen a szemembe nézett,hossza,szenvedélyesen megcsókolt.És folytattuk az előző kellemes időtöltést.
-Tudod min gondolkodtam?-kérdezett,mikor már ismét rajta feküdtem,és a hasára köröket rajzolgattam,ő simogatott.
-Min?
-Hogy mennyire gyönyörű vagy…A barna szemeid,az arcod,az egész lényed…És én akkora barom voltam,hogy hagytalak elmenni.
Elpirultem.Éppen a kioktatására készültem,amikor ismerős hangokat hallottam meg.
„-Az új fejlesztéseket mikor fogjuk használni?”
„-A következő versenyen.”
Ez Mark.-állapítottam meg.
-És Christian.
-És erre jönnek.-jöttem rá,mivel egyre hangosabbak voltak.
„-Várj,ez zárva van,elmegyek kulcsért.”-hallottam ismét Horner hangját.
-Öltözz fel,és hátul kimehetsz.-vetette fel az ötletet Seb.
Bólintottam,majd sietve felöltöztem.Persze közbe-közbe legeltettem a szemem izmos mellkasán.Az ajtóban még váltottunk pár szót.Hosszasan megcsókolt.
-És most menj,mert lebukunk.-törte meg.
-De…de..én…én…-dadogtam a csókok közben.
-Énis,-mutatott végig magán-de most menned kell.
Utoljára még egy hosszú,forró csókban forrtunk össze.Ekkor kattant a zár,mozdult a kilincs,nyílt az ajtó,és én kifutottam az öltözőből…