14.fejezet

Jaime.Jaime Alguersuari.Édes mosoly,gyönyörű,égkék szemek.Megértő.Tegnap elmondtam neki mindent.A szállodától kezdve a pofonon keresztül a mai beszélgetésünkig.Mikor a felénél tartottam,kitört belőlem a sírás,és a végét már zokogva mondtam.Ő átölelt,a hátamat simogatta,és nyugtatott.
-Ne sírj.-próbált nyugtatni.Sikerült neki.Fél óra múlva már a közeli kávézóban iszogattunk.
És most itt fekszem az ágyába,egy szál semmiben.Ő felémfordul,megcsókol,és ott folytatjuk,ahol abbahagytuk,és ekkor…megszólal a telefonom.Ránéztem az órámra,fél6 volt.Mi volt ez?Csak álmodtam?!Minden bizonnyal…
Kómásan kikászálódtam az ágyból,amikor felakartam állni,éled fájdalom nyilalt a fejembe.Micsoda este lehetett-gondoltam magamba.
Reggelizni nem reggeliztem,a gyomromban kavargó hányingernek köszönhetően.A fürdőben megpróbáltam magamnak valami normális kinézetet varázsolni,ami fél kiló alapozó felrakásával úgy-ahogy sikerült.A bőröndöm előtt megint nem vacakoltam sokat.A választásom egy farmer szoknyára esett,amihez egy fehér,pánt nélküli felsőtt vettem fel,derekamon egy övvel.Elég sarkosnak néztem ki,de jelen pillanatban nem nagyon érdekelt.A tegnapi este után visszajött az önbizalmam.Annyira,hogy Seb nem tudja lerombolni.Így mentem ki a pályára.A Torro Rosso Boksz előtt sétáltam,amikor egy kéz hirtelen megragadott.
-Szép Jó Reggelt.-huppant le mellém Jaime.
-Szebbet.
-Mi a baj?-kérdezte elkenődötten.Láttam rajta,hogy Ő sincs a toppon.
-Á semmi,csak szörnyen fáj a fejem.Látom,te sem vagy friss.De ez mi volt?
-Mi mi?
-Ahogy behúztál ide.A szívbajt hoztad rám.
-Bocsi,csak egy hirtelen ötlet volt.Remélem,nem baj.
-Nem,dehogy.De beszélnünk kéne a tegnap estéről…Ugye csak annyi volt,hogy tapiztuk egymást,nekinyomtál a lift oldalának,és nyílt az ajtó?-bólogatott,ezért folytattam.-Ugye csók sem volt?
-Nem.-láttam rajta,hogy meglepődött a kérdésem hallatán,de csalódott is volt.
-Nézd,én nem szeretnék tőled semmi komolyat.Tegnap részeg voltam,azért történt ez meg.Én csak a barátod szeretnék lenni.Remélem megérted…-igza,hogy nem sok ideje ismerem,de nagyon megbízom benne.
-Megértelek.Én is ezt akartam mondani.-mosolygott.Olyan aranyols volt.Megöleltem.Köhögést hallottam a hátunk mögött.Szétrebbentünk.
-Sebastian,mit keresel itt?-csodálkozott Jaime.
-Dorát.Bernie szeretne beszélni veled,és megkért,hogy keresselek meg.Gondoltam,hogy itt talállak…-fintorgott.
-Ne vágj ilyen pofákat!Semmi közöd nincs hozzá,hogy kivel hol mit csinálok.
-Oké…-a földet fixírozta.Nekem mindegy,csak gyere vele.A nagyfőnök már vár.
-Szia Jaime.Még találkozunk.-adtam neki egy puszit,és elindultam Sebastiannal.
Útközben felé fordultam.
-Mi volt ez?Mért baj,ha Jaime-val vagyok?Tudtommal nem vagyok a barátnőd,és nem is szeretnék az lenni.-keltem ki magamból.Nem válaszolt,csak ment tovább.,és még mindig a földet nézte.
A szálloda bejáratánál csapategyenruhába bújt férfiak,és barátnőik társalogtak.
-Üdv Dora.-jött oda mellém Bernie.
-Szia.Miért kerestél?
-Ők azok,akikkel a múltkor nem találkoztál.-mutatott körbe.-A csapatok többi tagjai.
Illedelmesen kezet fogtam mindenkivel,és bemutatkoztam nekik.Eléggé untam az egészet,egészen addig,amíg az utolsó emberhez, Seb személyi edzőjéhez nem értem.
-Tommi Pärmäkoski.-kezetfogtunk.-Ő pedig a barátnőm…
-Sabina Mason.fejeztem be a mondatot.Teljesen megdöbbentem.Sabina Tommi barátnője?
-Dora!-átöleltük egymást,és kimentünk beszélgetni.
-Mióta ismered Tommit?-támadtam le rögötn.
-Nem rég óta…Kinn voltam egy futamon,és le akartam üvölteni Seb fejét,amiért így bánt veled.De egy szőke fiú lefogott,és nem engedett hozzá.Elkezdtem vele veszekedni,amiből először normális hangulatú beszélgetés,utána vacsora lett.
Mindig is tudtam,hogy furcsa,de hogy ennyire…
Este elmentünk 4esben bulizni.Jaime ,Tommi,Sabine és én.Most nem sikerült annyira kiütnöm magam,mint előzőleg,aminek részben örültem is.Visszaérve a hotelba,úgy,ahogy voltam,ledőltem,és elaludtam.