15.fejezet

Tudom,h ez a fejezet szépen magyarosan szar lett.Mert a magyar káronkodás kimeríthetetlen:D Szabusnak,mert ismét megvigasztalt.♥♥(L)<3

Nos,összegezzük,hogy mi történt velem az elmúlt fél évben.
Az egész ott kezdődött,hogy Estellával együtt mentem nyaralni.Találkoztam valakivel.És az a valaki Sebastian Vettel volt.”Kimentett”az újságírók gyűrűjéből,lefeküdtem vele.Lefeküdtem vele,nem is egyszer…Egyik nap se szó se beszéd,eltűnt,csak egy cetlit hagyott,és nem akarta,hogy keressem.Eléggé magam alá kerültem ez után.Csak sírtam,nem ettem semmit se.Mikor kicsit kezdtem kilábalni a depressziós kedvemből,találkoztam vele,és felpofoztam,mert bunkó volt.Le akart fektetni,ismét.Nem tudom,hogy mit gondol rólam…hogy egy olcsó ringyó vagyok?...
Aztán túlléptem rajta.Elkezdtem dolgozni,mint újságíró.És a végén hol kötöttem ki?Forma-1.Valahogy mindig van közöm valakihez,aki F1-es…
És mit csinálok most?Zenét hallgatok,és sétálok.Sétálok,mert ki kell szellőztetnem a fejemet.Megin akkora hülyeséget álmodtam.Egy tengerparton sétáltam…És kivel?Igen,Sebastiannal…Megint eszembe jutott minden.Minden.Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat.Gondoltam egy merészet,és a szálloda bárja felé vettem az irányt.Az egyik asztalnál ismerős arcot véltem felfedezni.
-Á,a nagy Jégember.Mi szél hozozz erre?-ültem le mellé,és elvettem tőle az üveget.
-Hello Dora.Csak szomjas voltam.-húzta vissza.
-Meddig fogjuk ezt csinálni?-az üveg ismét nálam volt.Megrántotta a vállát.
-Na mesélj.Jenni?-csak bólogatott,de az üveget nem vette vissza.
-Az elmúlt időszakban nem volt felhőtlen a kapcsolatunk.Egyre többet veszekedtünk.A nyári szünet alatt előbb értem haza.Meglepetést akartam szerezni,de én lepődtem meg.Benyitottam a hálóba,az egyik szerelőmmel volt elfoglalva éppen.Nem szakíthatok vele,azzal fenyeget,hogy elmondja az összes titkunkat,elhord mindennek az újságírók előtt.-hadarta el egy szuszra.Intettem a pincérnek,aki hozott nekem is egy poharat,és öntöttem magamnak is.
-Egészségedre.-koccintottunk.
4 óra beszélgetés,és nem kevés alkohol fogyasztása után jobbnak láttunk mind ketten,hogy ideje visszamenni a szobánkba. Egy gyors búcsupuszi után mind ketten elindultunk a megfelelő irányba.Kimi rögtön a szobájába ment-gondolom.Én vesztemre nem.Kisebb kerülővel,a boxok mellett mentem el,nem kicsit bódult állapotban.Teljesen véletlenül a Red Bull box előtt lassítottam le.
-Szia.-hallottam a hátam mögül,de a sötétben nem láttam senkit.-Itt vagyok.-kapcsolta fel a villanyt.
-Sebastian.-mondtam alig hallhatóan.Szívdöglesztően nézett ki.Egy fehér gatya és egy fekete,Red Bull-os póló volt rajta.Haja kicsit bezselézva,arca sima.Odaléptem elé,mélyen a szemébe néztem,arcát megsimogattam,újjamat végighúztam a gerincén.
-Mit csinálsz?-súgta alig hallhatóan.
-Azt,amit Te is akarsz.-súgtam a fülébe,amit egy nyögésell „jutalmazott”.Lehúzott az ölébe,arcomat két keze közé fogta,és forrón,szenvedélyesen megcsókolt.ÉS innentől nem volt megállás…csak ameddig az öltözőig nem jutottunk…