Ancsi,ezért van az ő képe is kinn.;P
Szeretnék ismét sok megjegyzést olvasni... :)
Sebastian hitetlenül nézett rám, és nem tudott megszólalni,de a szemei beszéltek helyette. A tekintete fogva tartott, mégis borzongás futott végig a testemen, mert azok a kék szemekben fájadalmat láttam...és meglepődöttséget.
-Miaz,kicsi szőke?Meglepődtél?-nagyon élveztem,hogy most ő van hasonló helyzetben,mint én voltam anno.
-Dora.-teljesen ledöbbent.
-Igen,úgy hívnak.
-Ti ismeritek egymást?-törte meg “beszélgetésünket”Christian.
-Futólag.
Mark és Christian döbbenten figyeltek minket.Látták,hogy puskaporos a hangulat,ezért arrébb áltak.
-Mit keresel itt?
-Végre egy értelmes mondat.Tudod,én fogom írni a futamösszefoglalókat,meg ilyeneket.-még mindig bambán állt előttem.Megfogtam a két vállát,és kicsit megráztam.
-Bocsi,bocsi,cask elgondolkodtam…rajtad…rajtunk.
-Rajtam gondolkodhatsz.Rajtunk viszont nincs többé.Érted?
-De van.Van.
-Van?!Ez érdekes.Amikor nálunk találkoztunk,akkor is volt?Vagy akkor csak egy alkalomra kellettem?
-Az más volt…-nézett búnbánóan.
-Más?!És ha most azt mondanám,hogy lefekszem veled,akkor mit válaszolnál??-keltem ki magamból.
-Mikor?Hol?
-Látod…ezért mondtam,hogy nincs többé olyan,hogy mi.Ennyi volt.És most ha megbocsátasz.-mosolyt erőltettem magamra,majd odébálltam.Vagyis futottam,ahol már nem látott senki.Futottam,céltalanul.Olyan céltalanul,mint az életem.Igen,sikerül lerombolnia a maradék önbizalmamat…Hirtelen nekimentem valakinek.
-Bocsánat.-motyogta spanyolul.
-Az én hibám.-válaszoltam szintén spanyolul,mire ő felemelte a fejét.
-Nem te vagy az új lány?-kérdezte már angolul.Bólogattam.
-Te pedig Jaime Alguersuari.-a névmemóriám nem a legjobb,de ezt megjegyeztem.
A könnyeim közben elkezdtek potyogni.
-Hé,mi a baj? Megütötted magad?
-Nem,nem…teljesen más…
-Elmondod?
Bólinottam,és elkezdtem mindent szépen az elejéről…
2010. augusztus 11., szerda
12.fejezet
(2.fele)
Kritikákat várok. :)
1.nap Forma1-es újságíróként.Mondanom sem kell,nagyon izgulok.Csupa olyan emberrel fogok találkozni,akikért millióan vannak oda.De legalább itt lesz Lucas,akit ismerek,és akivel jóba vagyok.És ott lesz még 1 ember,akit a hátam közepére se kívánnék…De nem fogok miatta mindent feladni.
Jelenleg egy hotelben lakom.De én is utazni fogok a pilótákkal.
Reggel korán keltem.Az idegesség miatt nem tudtam enni,ezért rögtön nekiálltam készülődni.Barna,félhosszú hajamat kifésültem,és összekötöttem.A sminkeléssel sem időztem túl sokat. Alapozó,szempillaspirál,és már kész is voltam.A bőröndöm előtt sem vacakoltam.Felvettem az első kezembe kerülő nadrágot,ami éppenséggel egy fekete cicanaci volt,és hozzáa kedvenc lila-fehér hosszú pólómat,amihez még egy rövidszárú,lila tornacipőt vettem fel.Elégedetten néztem a tükörbe,majd az órámra,ami fél7-et mutatott.Bernie-vel 8ra beszéltem meg a találkát bemutatkozással egybekötve.Nem bírtam tovább egy helyben ülni,ezért elindultam sétálni.Mire meguntan a céltalan kószálást,háromnegyed8 volt.Fogtam egy taxit,és megindultam a hotel felé,ahol a pilóták szálltak meg.
A versenyzők már a halban voltak,Bernie-vel egyetemben.Ahogy beléptem,síri csönd lett.Nem értettem,hogy miért.
-Uraim,had mutassam be csapatunk új tagját,Dora Meyert!-mutatott be Bernie.
Minden egyes pilótával kezet fogtam,bemutatkoztam nekik,és jókat beszélgettem velük.Nagyon jól éreztem magam,mindenki rendes volt velem. Egy embert hiányoltam.Lucast.Nem sokkal később ő is befutott,de nem egyedül.Estellel kézenfogva.
Folytattam a társalgást.Nem is jutott eszembe Sebastian,egészen eddig.A tömeg elhallgatott,ahogy Christian Horner lépett be a helységbe,mögötte pedig a 2pilóta.
-Na,biztos kiosztotta őket.-súgta nekem Kimi.Jégember létére nagyon is szimpatikus volt nekem.
Christian „mért hallgattatok el”nézése után a hangulat ismét oldott lett.
-Hello.-jött oda hozzám.-Christian Horner vagyok.Te pedig biztos Dora.
-Dora Meyer.-viszonoztam a kézfogást.
-Ők itt a pilótáim.
-Hello,Mark vagyok.Mark Webber.-fogadtam a kézfogását.Szimpatikus pasasnak tűnt első látásra.
-Hello Sebastian va…Dora?!Te meg…hogy kerülsz ide?
-Én vagyok az új újságíró.-húztam ki magam büszkén,és mosolyogtam.
Kritikákat várok. :)
1.nap Forma1-es újságíróként.Mondanom sem kell,nagyon izgulok.Csupa olyan emberrel fogok találkozni,akikért millióan vannak oda.De legalább itt lesz Lucas,akit ismerek,és akivel jóba vagyok.És ott lesz még 1 ember,akit a hátam közepére se kívánnék…De nem fogok miatta mindent feladni.
Jelenleg egy hotelben lakom.De én is utazni fogok a pilótákkal.
Reggel korán keltem.Az idegesség miatt nem tudtam enni,ezért rögtön nekiálltam készülődni.Barna,félhosszú hajamat kifésültem,és összekötöttem.A sminkeléssel sem időztem túl sokat. Alapozó,szempillaspirál,és már kész is voltam.A bőröndöm előtt sem vacakoltam.Felvettem az első kezembe kerülő nadrágot,ami éppenséggel egy fekete cicanaci volt,és hozzáa kedvenc lila-fehér hosszú pólómat,amihez még egy rövidszárú,lila tornacipőt vettem fel.Elégedetten néztem a tükörbe,majd az órámra,ami fél7-et mutatott.Bernie-vel 8ra beszéltem meg a találkát bemutatkozással egybekötve.Nem bírtam tovább egy helyben ülni,ezért elindultam sétálni.Mire meguntan a céltalan kószálást,háromnegyed8 volt.Fogtam egy taxit,és megindultam a hotel felé,ahol a pilóták szálltak meg.
A versenyzők már a halban voltak,Bernie-vel egyetemben.Ahogy beléptem,síri csönd lett.Nem értettem,hogy miért.
-Uraim,had mutassam be csapatunk új tagját,Dora Meyert!-mutatott be Bernie.
Minden egyes pilótával kezet fogtam,bemutatkoztam nekik,és jókat beszélgettem velük.Nagyon jól éreztem magam,mindenki rendes volt velem. Egy embert hiányoltam.Lucast.Nem sokkal később ő is befutott,de nem egyedül.Estellel kézenfogva.
Folytattam a társalgást.Nem is jutott eszembe Sebastian,egészen eddig.A tömeg elhallgatott,ahogy Christian Horner lépett be a helységbe,mögötte pedig a 2pilóta.
-Na,biztos kiosztotta őket.-súgta nekem Kimi.Jégember létére nagyon is szimpatikus volt nekem.
Christian „mért hallgattatok el”nézése után a hangulat ismét oldott lett.
-Hello.-jött oda hozzám.-Christian Horner vagyok.Te pedig biztos Dora.
-Dora Meyer.-viszonoztam a kézfogást.
-Ők itt a pilótáim.
-Hello,Mark vagyok.Mark Webber.-fogadtam a kézfogását.Szimpatikus pasasnak tűnt első látásra.
-Hello Sebastian va…Dora?!Te meg…hogy kerülsz ide?
-Én vagyok az új újságíró.-húztam ki magam büszkén,és mosolyogtam.
2010. augusztus 10., kedd
12.fejezet
Tudom,hogy rövid lett,de ez csak az első fele.
Szabusnak,mert lassú voltam :D ♥
(1.rész)
2 hónap telt el azóta.Sikeresen túlléptem rajta.És most boldog vagyok,nagyon boldog.Ha néha-néha eszembe jut,már csak mosolygok azon,hogy mennyire padlón voltam.Sikerült új életet kezdenem.Sokat segített ebben,hogy van munkahelyem.Újságíró lettem én is.Egy nap bementem Stellával a szerkesztőségeb,és anyira megtetszett ez a nyüzsgő élet,gondoltam,én is belekóstolok.Most én írom a sport cikkeket.
„Megfertőzött engem is a benzingőz”,mondhatjuk úgy is.Amikor először néztem futamot(megígértem valakinek…),megértettem,hogy miért is szeretik több millióan.
A helyszín Hockenheim,paddock.
-Jó Napot!Dora Meyert keresem.-egy ősz,szemüveges férfi állt elém.Felismertem.
-Jó Napot!Én vagyok.Maga pedig Bernie Ecclestone,ha nem tévedem.-bólintott,majd kezetfogtunk.
-Szeretnék magával beszélni.-ült le mellém.-Szerintem maga nagyon tehetséges újságíró.A Forma1- hiavatalos oldalára is jól jönne egy ilyen tehetség.Nos,elválalja?
Nagyon meglepődtem.
-Köszönöm a lehetőséget,de még át kellene gondolnom.Meddig gondolkodhatok?
-Még-nézett az órájára-45 másodpercig.Ketyeg az óra.Tik-tak.Már csak 43,42,41
-Elvállalom.-mondtam ki végre,azt a szót,ami meg fogja változtatni az életem…
Szabusnak,mert lassú voltam :D ♥
(1.rész)
2 hónap telt el azóta.Sikeresen túlléptem rajta.És most boldog vagyok,nagyon boldog.Ha néha-néha eszembe jut,már csak mosolygok azon,hogy mennyire padlón voltam.Sikerült új életet kezdenem.Sokat segített ebben,hogy van munkahelyem.Újságíró lettem én is.Egy nap bementem Stellával a szerkesztőségeb,és anyira megtetszett ez a nyüzsgő élet,gondoltam,én is belekóstolok.Most én írom a sport cikkeket.
„Megfertőzött engem is a benzingőz”,mondhatjuk úgy is.Amikor először néztem futamot(megígértem valakinek…),megértettem,hogy miért is szeretik több millióan.
A helyszín Hockenheim,paddock.
-Jó Napot!Dora Meyert keresem.-egy ősz,szemüveges férfi állt elém.Felismertem.
-Jó Napot!Én vagyok.Maga pedig Bernie Ecclestone,ha nem tévedem.-bólintott,majd kezetfogtunk.
-Szeretnék magával beszélni.-ült le mellém.-Szerintem maga nagyon tehetséges újságíró.A Forma1- hiavatalos oldalára is jól jönne egy ilyen tehetség.Nos,elválalja?
Nagyon meglepődtem.
-Köszönöm a lehetőséget,de még át kellene gondolnom.Meddig gondolkodhatok?
-Még-nézett az órájára-45 másodpercig.Ketyeg az óra.Tik-tak.Már csak 43,42,41
-Elvállalom.-mondtam ki végre,azt a szót,ami meg fogja változtatni az életem…
2010. augusztus 9., hétfő
11.fejezet
-Mi?A Te öcséd Fabian?!-csak bólogatott.Eszembe jutott,hogy honnan voltak ismerősek a nevek.Még a strandon mesélt a családjáról,akkor említette.
-Itt van?-kérdezte ridegen.
-Fenn az emeleten.
Felment az emeletre.Idő közben Anyu is ideért.
-Ki jött?-kérdezte.
-Ő.-mutattam a lépcsőn lefelé galoppozó Sebastian felé.
-Jó Napot! Hogy tetszik ma lenni?-milyen talpnyaló…
-Hello Sebastian.Köszönöm kérdésed,jól. Á,Sebastian,ő Dora,a lányom.
-Sebastian Vettel.-nyújtotta a kezét.
-Dora Sophie Meyer.-fintorogtam egy sort,amit csak Ő látott,de azért viszonoztam a kézfogást.
-Köszönünk szépen mindent,igaz Öcskös?-nézett le Fabira,aki bőszen bólogatott.-Mi most megyünk.Viszlát.
-Majd kikísérem őket.-fogalmam sincs,honnan jött az ötlet…
Elköszöntek a családom többi tagjától,majd az irányt az ajtó felé vették.
-Fabi,menj előre,majd utánnad megyek.De az ajtóban várj meg.-Fabi „engedelmeskedett”,mikor már befordult a sarkon,Sebastian felém fordult.
-Hát találkoztunk megint…-csak bólogattam.-Nézd,tudom,hogy egy nagy barom voltam,de..
-Nagy barom? Enyhe szépítés,nem gondolod?Tudtam,hogy egy hét alatt nem fogunk annyira egymásba szeretni,hogy komoly legyen a dolog.De mégis nagyon szíven ütött,ahogy eltűntél,a cetli,meg a többi. Amikor Estell mondta,hogy nem is érdekellek...tudtam,hogy többet nem fogunk találkozni.De azt nyilatkoztad,hogy fontos vagyok neked…de nem jöttél,és teljesen letettem rólad.És most ismét találkoztunk.Nagyon padlón voltam,Miattad…de most rájöttem,hogy nem érsz annyit,hogy megváltozzak,depresss legyek…Úgyhogy el kell felejtselek,nincs más választásom…Sebi…-megjelent egy könnycsepp a szemem sarkában,ahogy visszagondoltam az emlékekre.Sebastian még mindig csak állt,mint aki lefagyott.
-Sajnálom.-lehajtotta a fejét,odajött hozzám,a szemembe nézett,majd folytatta.-Sajnálom,de nem volt más választásom…
-Nem volt más választásod?Énis ezt mondanám..ismerd be,nem jelentettem neked semmit se…-csattantam fel.
-Dehogynem…Ha nem jelentettél volna semmit,akkor nem kérdezném me,hogy eljössz-e este…
Először fel sem fogtam,hogy mit mondott.
-Pofátlan,bunkó,barom!Azt hiszed,hogy lefekszem veled még egyszer?Soha többé nem fogok veled lefeküdni,ezt itt és most kijelentem.
-Pedig azt hittem….-nem bírtam tovább,és lekevertem neki egy hatalmas pofont,amitől kissé el is veszítette egyensúját.
-Menj el.-suttogtam.Közelebb jött,arcom két keze közé vette,és szenvedélyesen megcsókolt.
-Viszlát,Dora Sophie Meyer.-megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt,és elindult.
Elment.Elment.Próbáltam feldolgozni az elmúlt pár perc történéseit.Leültem a lépcsőre,és gondolkodtam.Van bőr a pofáján,az tény.Hogy gondolja ezek után,hogy le fogok vele feküdni?!?!De ott volt a csók…az a csók…Titkon vágytam erre,mióta eljöttünk a hotelből,de nem gondoltam,hogy miaután megtörténik,milyen vegyes érzelmek fognak kavarogni bennem.Egyrészről boldog voltam,mert találkoztam vele,és megcsókolt,de másrészről szomorú,és csalódott.Szomorú,mert ilyen volt velem…Csalódott,mert csak annyira kellettem neki,hogy lefeküdjön velem.De túl kell lépnem,és el kell felejtenem.Új életet kell kezdenem.Ennek első állomása,hogy munkát keresek.Fogtam magam,felálltam,és visszamentem a házba.
-Itt van?-kérdezte ridegen.
-Fenn az emeleten.
Felment az emeletre.Idő közben Anyu is ideért.
-Ki jött?-kérdezte.
-Ő.-mutattam a lépcsőn lefelé galoppozó Sebastian felé.
-Jó Napot! Hogy tetszik ma lenni?-milyen talpnyaló…
-Hello Sebastian.Köszönöm kérdésed,jól. Á,Sebastian,ő Dora,a lányom.
-Sebastian Vettel.-nyújtotta a kezét.
-Dora Sophie Meyer.-fintorogtam egy sort,amit csak Ő látott,de azért viszonoztam a kézfogást.
-Köszönünk szépen mindent,igaz Öcskös?-nézett le Fabira,aki bőszen bólogatott.-Mi most megyünk.Viszlát.
-Majd kikísérem őket.-fogalmam sincs,honnan jött az ötlet…
Elköszöntek a családom többi tagjától,majd az irányt az ajtó felé vették.
-Fabi,menj előre,majd utánnad megyek.De az ajtóban várj meg.-Fabi „engedelmeskedett”,mikor már befordult a sarkon,Sebastian felém fordult.
-Hát találkoztunk megint…-csak bólogattam.-Nézd,tudom,hogy egy nagy barom voltam,de..
-Nagy barom? Enyhe szépítés,nem gondolod?Tudtam,hogy egy hét alatt nem fogunk annyira egymásba szeretni,hogy komoly legyen a dolog.De mégis nagyon szíven ütött,ahogy eltűntél,a cetli,meg a többi. Amikor Estell mondta,hogy nem is érdekellek...tudtam,hogy többet nem fogunk találkozni.De azt nyilatkoztad,hogy fontos vagyok neked…de nem jöttél,és teljesen letettem rólad.És most ismét találkoztunk.Nagyon padlón voltam,Miattad…de most rájöttem,hogy nem érsz annyit,hogy megváltozzak,depresss legyek…Úgyhogy el kell felejtselek,nincs más választásom…Sebi…-megjelent egy könnycsepp a szemem sarkában,ahogy visszagondoltam az emlékekre.Sebastian még mindig csak állt,mint aki lefagyott.
-Sajnálom.-lehajtotta a fejét,odajött hozzám,a szemembe nézett,majd folytatta.-Sajnálom,de nem volt más választásom…
-Nem volt más választásod?Énis ezt mondanám..ismerd be,nem jelentettem neked semmit se…-csattantam fel.
-Dehogynem…Ha nem jelentettél volna semmit,akkor nem kérdezném me,hogy eljössz-e este…
Először fel sem fogtam,hogy mit mondott.
-Pofátlan,bunkó,barom!Azt hiszed,hogy lefekszem veled még egyszer?Soha többé nem fogok veled lefeküdni,ezt itt és most kijelentem.
-Pedig azt hittem….-nem bírtam tovább,és lekevertem neki egy hatalmas pofont,amitől kissé el is veszítette egyensúját.
-Menj el.-suttogtam.Közelebb jött,arcom két keze közé vette,és szenvedélyesen megcsókolt.
-Viszlát,Dora Sophie Meyer.-megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt,és elindult.
Elment.Elment.Próbáltam feldolgozni az elmúlt pár perc történéseit.Leültem a lépcsőre,és gondolkodtam.Van bőr a pofáján,az tény.Hogy gondolja ezek után,hogy le fogok vele feküdni?!?!De ott volt a csók…az a csók…Titkon vágytam erre,mióta eljöttünk a hotelből,de nem gondoltam,hogy miaután megtörténik,milyen vegyes érzelmek fognak kavarogni bennem.Egyrészről boldog voltam,mert találkoztam vele,és megcsókolt,de másrészről szomorú,és csalódott.Szomorú,mert ilyen volt velem…Csalódott,mert csak annyira kellettem neki,hogy lefeküdjön velem.De túl kell lépnem,és el kell felejtenem.Új életet kell kezdenem.Ennek első állomása,hogy munkát keresek.Fogtam magam,felálltam,és visszamentem a házba.
2010. augusztus 6., péntek
10.fejezet
Ezt a fejezetet Ancsinak ajánlom.:)♥
És szeretném,ha minden fejezetnél sok komi lenne....:)(:
Boldog.Szomorú.Boldog.Szomorú.Ezek váltakoznak bennem.Boldog legtöbbször akkor vagyok,ha Sabina átjön hozzám,és beszélgetünk.Estell egyre többet van Lucas-nál.Mondtam neki,hogy nyugodtan költözzön oda,de mindig ellenkezett.Nem akart egyedül hagyni.De váltig állítottam,hogy elleszek egyedül.Ha én nem lennék ilyen,akkor Lucas is idejönne,és nem kéne engem babusgatni…
Sebastian „meglátogatok egy fontos személyt”ötletéből nem lett semmi.Nem is találkoztam vele azóta,nem is nagyon bántam.Bár nem is nagyon mozdultam ki a lakásból,hátha meglátom.Teljesen letettem arról,hogy még érez irántam valamit…
Úgydöntöttem,hogy meglátogatom a családomat.Hiányoztak már,és ha a húgommal vagyok,sokkal boldogabbnak érzem magam.Bár a város másik végén laktak,ritkán látogattam meg őket,főleg az utóbbi időben.Felvettem egy fekete farmer rövidnadrágot,egy sárga újjatlant,aminek az elején SpongyaBob mosolygott,és egy fekete sarut.Elköszöntem Stellától,és elindultam.
Kerülőúton,a házak mögött,erdőszélen mentem.Ezt az utat csak kevesen ismerték,így nyugodtan tudtam sétálni.Fél óra alatt oda is értem.
Becsengettem,semmi.Megint csengettem,hamarosan húgom nyitott ajtót.
-Dora!-nyakamba ugrott,megpusziltuk egymást,felkaptam az ölembe,és úgy mentem be.
Ahogy beléptem,finomabbnál finomabb illatok csapták meg az orrom.A konyhából valami isteni illat szűrődött ki.Milánói makaróni volt,legalábbis amennyire sikerült felismernem.Beljebb léptem,és megéreztem azt az illatot,amihez sok-sok emlék kötött.Az otthon illatát.Anya a konyhában serénykedett,apa a nappaliban a karosszékben ülve rejtvényt fejtett.
-Számítógép tartozéka.4betű. Hm?-kiáltott apa.
-Egér.-válaszolt anya.
Mindig így fejtenek rejtvényt…
-Judyt,mi Schumacher másik neve?
-Michael.-válaszoltam.
-Köszönöm.-beírta.Csak most nézett fel.-Dora!?-felkelt,és átölelt.Anyu is kijött a konyhából,négyen öleltük egymást.
-Hé,nem kapok levegőt.-szólalt meg Lau.Mindenki felnevetett.
A lépcsőről hirtelen egy 7éves forma kisfiú futott le.Ahogy meglátott engem,egy pillanatra megállt,majd lassan lelépkedett a lépcsőről.Megállt mellettem,hosszasan méregetett,majd megszólalt.
-Szia,Fabi vagyok.
-Szia Dora.-guggoltam le hozzá.
Laurával felmentek a lépcsőn,vissza játszani.
-Hát ő meg ki volt?-kérdeztem,mikor leültünk az asztalhoz.
-Fabian,Norbert és Heike fia.-válaszolt anyu.Miért olyan ismerős nekem ez a 3név?
A délután hátralévő részében beszélgettünk.Nem mondtam el nekik a történteket.Túlaggódták volna magukat.
-Do,-futott le Laura.-jössz játszani?
-Persze.-felmentem.
Fent nagyon jól elszórakoztun.Activity-ztünk,Legoztunk,filmet néztünk.Lementem inni,amikor csengettek.
-Do,kinyitod?-kérdezte anya.
-Persze.-válaszoltam.
Letettem a poharat,és kinyitottam az ajtót.Teljesen megdöbbentem.
-Te mit keresel itt?-az „itt”szót direkt kihangsújoztam.
-Jöttem az öcsémért…
(Ha igazi fan vagy,megérted a fejezetet...(:)
És szeretném,ha minden fejezetnél sok komi lenne....:)(:
Boldog.Szomorú.Boldog.Szomorú.Ezek váltakoznak bennem.Boldog legtöbbször akkor vagyok,ha Sabina átjön hozzám,és beszélgetünk.Estell egyre többet van Lucas-nál.Mondtam neki,hogy nyugodtan költözzön oda,de mindig ellenkezett.Nem akart egyedül hagyni.De váltig állítottam,hogy elleszek egyedül.Ha én nem lennék ilyen,akkor Lucas is idejönne,és nem kéne engem babusgatni…
Sebastian „meglátogatok egy fontos személyt”ötletéből nem lett semmi.Nem is találkoztam vele azóta,nem is nagyon bántam.Bár nem is nagyon mozdultam ki a lakásból,hátha meglátom.Teljesen letettem arról,hogy még érez irántam valamit…
Úgydöntöttem,hogy meglátogatom a családomat.Hiányoztak már,és ha a húgommal vagyok,sokkal boldogabbnak érzem magam.Bár a város másik végén laktak,ritkán látogattam meg őket,főleg az utóbbi időben.Felvettem egy fekete farmer rövidnadrágot,egy sárga újjatlant,aminek az elején SpongyaBob mosolygott,és egy fekete sarut.Elköszöntem Stellától,és elindultam.
Kerülőúton,a házak mögött,erdőszélen mentem.Ezt az utat csak kevesen ismerték,így nyugodtan tudtam sétálni.Fél óra alatt oda is értem.
Becsengettem,semmi.Megint csengettem,hamarosan húgom nyitott ajtót.
-Dora!-nyakamba ugrott,megpusziltuk egymást,felkaptam az ölembe,és úgy mentem be.
Ahogy beléptem,finomabbnál finomabb illatok csapták meg az orrom.A konyhából valami isteni illat szűrődött ki.Milánói makaróni volt,legalábbis amennyire sikerült felismernem.Beljebb léptem,és megéreztem azt az illatot,amihez sok-sok emlék kötött.Az otthon illatát.Anya a konyhában serénykedett,apa a nappaliban a karosszékben ülve rejtvényt fejtett.
-Számítógép tartozéka.4betű. Hm?-kiáltott apa.
-Egér.-válaszolt anya.
Mindig így fejtenek rejtvényt…
-Judyt,mi Schumacher másik neve?
-Michael.-válaszoltam.
-Köszönöm.-beírta.Csak most nézett fel.-Dora!?-felkelt,és átölelt.Anyu is kijött a konyhából,négyen öleltük egymást.
-Hé,nem kapok levegőt.-szólalt meg Lau.Mindenki felnevetett.
A lépcsőről hirtelen egy 7éves forma kisfiú futott le.Ahogy meglátott engem,egy pillanatra megállt,majd lassan lelépkedett a lépcsőről.Megállt mellettem,hosszasan méregetett,majd megszólalt.
-Szia,Fabi vagyok.
-Szia Dora.-guggoltam le hozzá.
Laurával felmentek a lépcsőn,vissza játszani.
-Hát ő meg ki volt?-kérdeztem,mikor leültünk az asztalhoz.
-Fabian,Norbert és Heike fia.-válaszolt anyu.Miért olyan ismerős nekem ez a 3név?
A délután hátralévő részében beszélgettünk.Nem mondtam el nekik a történteket.Túlaggódták volna magukat.
-Do,-futott le Laura.-jössz játszani?
-Persze.-felmentem.
Fent nagyon jól elszórakoztun.Activity-ztünk,Legoztunk,filmet néztünk.Lementem inni,amikor csengettek.
-Do,kinyitod?-kérdezte anya.
-Persze.-válaszoltam.
Letettem a poharat,és kinyitottam az ajtót.Teljesen megdöbbentem.
-Te mit keresel itt?-az „itt”szót direkt kihangsújoztam.
-Jöttem az öcsémért…
(Ha igazi fan vagy,megérted a fejezetet...(:)
2010. augusztus 4., szerda
:)
Köszönöm szépen a díjat Brigcs-nek.!:)
.jpg)
1.Nagyon rossz a hangom,de ennek ellenére tagja vagyok az iskolai kórusnak,és szeretek énekelni,de csak csöndbe :D
3.Imádok rajzolni,már nyertem versenyt is.:)
4.5és fél éves korom óta szeretek írni és olvasni (:
5.Van egy másik blogom is,illetve blogunk: www.gosebi.try.hu vagy www.vettelandjonathanfans.blogol.hu
Akiknek továbbadom: Gina,Füligszáj,Sebita,Ange Ghost.
Köszönöm szépen a díjat Fülinek,Brigcsnek>! :)
5.dolgot kell magamról írnom.
1.2009óta vagyok F1-fan.Először nem volt kedvencem,de aztán megláttam Seb-et egy reklámba,és azóta imádom^^.Kedvenc csapatom a Brawn GP volt,kedvenc pilótám Sebi.De most már csakis Seb,és csakis RedBull.:)
2.Életem első F1-es futamán nem értettem,hogy honnan tudják,hogy ki az 1. -.-" 5éves voltam... De most már értem :D
3.Gyűjtöm a kaktuszokat,a radírokat,a Spongya Bob-os dolgokat :)
4.Imádom a salakmotort,és az úszó EB-t,VB-t,és az Olimpiát.
5.Szeretem Hamiltont,mert a 2.F1-es futamot miatta néztem,mert akkor nyerte meg a VB címet,és mamám neki szurkolt :)
Akinek továbbadom:Szabus,Alofun,Noncsi,Henii,Hooligirl.
Köszönöm a díjakat! :)
.jpg)
1.Nagyon rossz a hangom,de ennek ellenére tagja vagyok az iskolai kórusnak,és szeretek énekelni,de csak csöndbe :D
3.Imádok rajzolni,már nyertem versenyt is.:)
4.5és fél éves korom óta szeretek írni és olvasni (:
5.Van egy másik blogom is,illetve blogunk: www.gosebi.try.hu vagy www.vettelandjonathanfans.blogol.hu
Akiknek továbbadom: Gina,Füligszáj,Sebita,Ange Ghost.
Köszönöm szépen a díjat Fülinek,Brigcsnek>! :)
5.dolgot kell magamról írnom.
1.2009óta vagyok F1-fan.Először nem volt kedvencem,de aztán megláttam Seb-et egy reklámba,és azóta imádom^^.Kedvenc csapatom a Brawn GP volt,kedvenc pilótám Sebi.De most már csakis Seb,és csakis RedBull.:)
2.Életem első F1-es futamán nem értettem,hogy honnan tudják,hogy ki az 1. -.-" 5éves voltam... De most már értem :D
3.Gyűjtöm a kaktuszokat,a radírokat,a Spongya Bob-os dolgokat :)
4.Imádom a salakmotort,és az úszó EB-t,VB-t,és az Olimpiát.
5.Szeretem Hamiltont,mert a 2.F1-es futamot miatta néztem,mert akkor nyerte meg a VB címet,és mamám neki szurkolt :)
Akinek továbbadom:Szabus,Alofun,Noncsi,Henii,Hooligirl.
Köszönöm a díjakat! :)
2010. augusztus 3., kedd
9.fejezet
Azt,hogy most boldog vagyok,és itt van egy újabb fejezet,csak 1 embernek lehet megköszönni.Ő az,aki a kedvemet a béka feneke alól "felhozta".Amikor le voltam törve,tartotta bennem a lekelt,és ezért NAGYON HÁLÁS VAGYOK NEKI! És köszönöm.És ezt neki ajánlom :).Ez a ember Szabus♥
A következő időszakra nem nagyon emlékeztem.Teljesen magam alatt voltam.Sírtam sírtam,és csak sírtam.Nem ettem,nem ittam,nem beszéltem senkivel,csak Stellával.Arcom tiszta fehér volt,mint a félhalottaknak.És úgy is éreztem magam.Nem volt erőm semmihez sem.Gondolkodtam,gondolkodtam…és csak gondolkodtam.Hogy lehetett rám ekkora hatással?Mással éveket együtt voltam,de a szakítás nem viselt meg ennyire,mint Vele.Nem ismertem magamra.Hol van az a vidám,mindig nevető lány,aki eddig voltam?Seb elvitte magával…
Stella és Lucas időközben összejöttek.Sokat találkoztak,de inkább ő ment Lucashoz.Nem akartam,hogy így lásson.De mindig érdeklődött a hogylétem felől.Estell mindig azt mondta,hogy jól vagyok.Megbíztam Lucas-ban,de hátha elkotyogja valakinek…
Barátnőm hobbijából hivatás lett.Eddig csak unaloműzésként írt cikkeket,jelentéktelen eseményekről,a városban történtekről.A helyi újság pályázatára beküldtem egyik írását,az igazgatónak annyira tetszett,hogy rögtön megkapta az állást.
Az egyik ilyen „depressziós”napomon Stell egy lapot dugott az orrom alá.
-Hogy ne érjen meglepetésként.-mondta,én pedig elkezdtem olvasni ami a papíron volt.
„Sebastian Vettel újra itthon!
A száguldó cirkusz 1hónapos szünete alatt Sebastian Vettel meglátogatja családját Heppenheim-ben.
K.:Sebastian,mit fogsz csinálni a szünetben?
S.V.:Meglátogatom a családomat,a barátaimat,és egy fontos személyt.
K.:Valami különleges program,esetleg?
S.V.:Egy gokartverseny lesz hamarosan,és Kimi is tart egy bulit.
K.:Örülsz a szünetnek?
S.V.:Ki nem örül?(nevet)A szünet alatt sok olyan dolgot csinálhatok,amire a futamok alatt nincs idő.Találkozhatok mindenkivel,akot rég láttam.De azért kicsit hiányzik a verseny.Már megszoktam,hogy minden hétvégén futam van,és utána buli…(mosolyog)
Sebastian elmondta,hogy hamarosan ismét ellátogat szülővárosába,de azt nem árulta el,hogy miért.”
-Te voltál a riporter?
-Igen.
-Megismert?
-Igen.
-Bunkó volt?
-Nem.Teljesen normális.Meglátott,rögtön odajött hozzám,kérdezgetett,hogy hogy vagyok,meg ilyesmi.
-És?
-Azt nem kérdezte,hogy mivan velem?
-Nem.
Szíven ütött.Nem is érdekli,hogy mi van velem…de miért is érdekelné?
-Már van új barátnője.Csak sajnáli tudom a lányt…
-Ezt honnan veszed?!
-Ő mondta.-mutattam a cikkre.
-Az Te vagy!
-ÉN?-teljesen ledöbbentem.-Honnan gondolod?
-Ő mondta…-elvette a lapot,és visszament a szobába.
Fontos vagyok neki…fontos…fontos…
A következő időszakra nem nagyon emlékeztem.Teljesen magam alatt voltam.Sírtam sírtam,és csak sírtam.Nem ettem,nem ittam,nem beszéltem senkivel,csak Stellával.Arcom tiszta fehér volt,mint a félhalottaknak.És úgy is éreztem magam.Nem volt erőm semmihez sem.Gondolkodtam,gondolkodtam…és csak gondolkodtam.Hogy lehetett rám ekkora hatással?Mással éveket együtt voltam,de a szakítás nem viselt meg ennyire,mint Vele.Nem ismertem magamra.Hol van az a vidám,mindig nevető lány,aki eddig voltam?Seb elvitte magával…
Stella és Lucas időközben összejöttek.Sokat találkoztak,de inkább ő ment Lucashoz.Nem akartam,hogy így lásson.De mindig érdeklődött a hogylétem felől.Estell mindig azt mondta,hogy jól vagyok.Megbíztam Lucas-ban,de hátha elkotyogja valakinek…
Barátnőm hobbijából hivatás lett.Eddig csak unaloműzésként írt cikkeket,jelentéktelen eseményekről,a városban történtekről.A helyi újság pályázatára beküldtem egyik írását,az igazgatónak annyira tetszett,hogy rögtön megkapta az állást.
Az egyik ilyen „depressziós”napomon Stell egy lapot dugott az orrom alá.
-Hogy ne érjen meglepetésként.-mondta,én pedig elkezdtem olvasni ami a papíron volt.
„Sebastian Vettel újra itthon!
A száguldó cirkusz 1hónapos szünete alatt Sebastian Vettel meglátogatja családját Heppenheim-ben.
K.:Sebastian,mit fogsz csinálni a szünetben?
S.V.:Meglátogatom a családomat,a barátaimat,és egy fontos személyt.
K.:Valami különleges program,esetleg?
S.V.:Egy gokartverseny lesz hamarosan,és Kimi is tart egy bulit.
K.:Örülsz a szünetnek?
S.V.:Ki nem örül?(nevet)A szünet alatt sok olyan dolgot csinálhatok,amire a futamok alatt nincs idő.Találkozhatok mindenkivel,akot rég láttam.De azért kicsit hiányzik a verseny.Már megszoktam,hogy minden hétvégén futam van,és utána buli…(mosolyog)
Sebastian elmondta,hogy hamarosan ismét ellátogat szülővárosába,de azt nem árulta el,hogy miért.”
-Te voltál a riporter?
-Igen.
-Megismert?
-Igen.
-Bunkó volt?
-Nem.Teljesen normális.Meglátott,rögtön odajött hozzám,kérdezgetett,hogy hogy vagyok,meg ilyesmi.
-És?
-Azt nem kérdezte,hogy mivan velem?
-Nem.
Szíven ütött.Nem is érdekli,hogy mi van velem…de miért is érdekelné?
-Már van új barátnője.Csak sajnáli tudom a lányt…
-Ezt honnan veszed?!
-Ő mondta.-mutattam a cikkre.
-Az Te vagy!
-ÉN?-teljesen ledöbbentem.-Honnan gondolod?
-Ő mondta…-elvette a lapot,és visszament a szobába.
Fontos vagyok neki…fontos…fontos…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)