:)(:

Kedves Mindenki:D
Ez is eljött,elkezdődött az iskola.Amint időm engedi,hozni fogom az új részeket.Az első pár héten még hét közbe is,de utánna már nem ígérem biztosra,csak a hétévégket.A rengeteg szakkör,és edzések közbe a tanulásra is ráhajtok,mivel idén nem mindegy,hogy milyen lesz a bizonyítványom.:)A héten még megpróbálok eljutni a 20.fejezetig;)
További szép estét mindenkinek,és jó tanulást!;P


Puszi:Zsófi(Fikusz*)

19.fejezet

1.rész :)



Christian nem kicsit lepődött meg,amikor meglátott engem Sebbel együtt.Bár már nem ültem az ölében,de elég közel voltam hozzá.
-Szia Christian.-köszöntem.Látszott rajta a döbbenet.
-Szia,illetve sziasztok.Dora,mit keresel itt?
-Dora csak egy interjú közepén tartottunk.Egy cikket szeretne csinálni a futam vesztesével.-itt bokába rúgtam Sebet.
-Ugyan,Seb.Ezt már megbeszéltük.Nem Te vagy a hibás.
Sebastian elmosolyodott.Még beszélt valamit Christiannal,amire én nem nagyon figyeltem.Inkább Őt figyeltem.Végre Chris is kiment a helyiségből.
-Hát,kettesben maradtunk.-közeledett felém,míg én teljesen a falnak nem dőltem.
-És mit fogunk most csinálni?
-Hát mit?
-Interjút.
-Interjút?-értetlenkedett.
-Igen,hisz te mondtad,hogy interjút csinálok Veled.-válaszoltam.Kaján mosoly jelent meg arcán.
-Mi lenne,ha ezt az interjút fenn,a szobámban folytatnánk?Bevezetnélek a rejtelemeimbe,és magad is szívesen ismernél meg részletesen…-lépet ismét közelebb,és végighúzta újját a gerincemen.Beleborzongtam.
-Én már ismerlek eléggé...Az interjú majd ráér később is,ha már teljes mértékben megbízunk egymásban.Én nem akarok addig egy kérdést sem feltenni,amíg el nem jött ez az idő.-elszontyolodott.-De azért egy vázlatban benne vagyok.-mosolyodtam el ,mire ő is.És őrült csókcsatába kezdtünk.Először csak óvatosan táncoltak ajkaink,majd őrülten harapdáltuk egymást.Tovább is jutottunk volna,ha nem nyit be valaki az ajtón.
-Sebastian,az újságinterjúk után csapatmegbeszélés.-most nézett csak fel.Christian arcára mély döbbenet ült ki.Seb és én még mindig ott nyaltuk-faltuk egymást.-Öhm…látom zavarok.
-Christian…-toltam el magamtól a szőke németet.
-Chris,ez nem az aminek látszik.-eszmélt fel Seb is.
-Á,nem.Nem zavartam meg semmilyen idil pillanatot,amikor egymás szályában jártatok felfedezőutat.-mosolygott.-De gondolom most jön az a rész,hogy nem szeretnétek,hogy megtudják.
Mindketten csak bólogattuk.
-És Te nem mondod el senkinek,ugye?-néztem rá boci szemekkel.Nemet intett a fejével.Elköszönt,és kiment az ajtón.
-Bastian,lebuktunk.
-Nem mondod?
Annyira édes,amikor tetteti a hülyét…Meg tudnám zabálni.
-De most menj,mert egy csomó dolgod van.
-Például?-tűrte hátra a hajamat,miközben a másik kezével a falnak támaszkodott.
-Például interjút adsz a újságoknak,és utána csapatmegbeszélés.Nem emlékszel?Cshris ezek miatt tört Ránk.-elmosolyodtam,ahogy eszembe jutott az előző jelenet.
-Akkor megyek,ha lekoptatsz…
-Én lekoptatni,Téged?Hát hol élsz Te?
-Én itt a Föld nevű bolygón.De nem mindig…például most sem.Most a Föld felett lebegek a boldogságtól.-csókolt meg mosolyogva.
-Na,menj,mert elkésel.-ütöttem meg formás hátsó felét,miközben kelt fel a kanapéról.Még vagy fél órát hülyéskedtünk,amikor Sebastiannak már muszály volt mennie.
Én pedig egyedül maradtam.És boldog voltam.Nagyon-nagyon boldog.Összejöttem azzal a pasival,akit már rég óta szeretek.És most mind a ketten a Föld felett lebegünk…

18.fejezet

....Szörnyű futam volt.:S :( (N)






A liftben gondolkodtam.Lehet,hogy kicsit elhamarkodtam,ezt a „nem akarok tőled semmit” dolgot.Amikor a szemébe néztem,elgyengültem.Ismét a szempár tulajdonosának bűvköre alá kerültem.Megint úgy csillogtak,mint amikor megismertük egymást.Nem szabad még jobban beleszeretnem,hisz Ő sem érez irántam semmit.Teljesen összezavarodva szálltam ki a liftből.A szobámban arra a következtetésre jutottam,hogy beszélnem kell vele.De most komolyabban…

2o1o.Belga Nagydíj,Spa.
Sebastian a sok ütközés és a büntetés miatt sajnos csak a 15.lett.Csalódottan szállt ki az autójából.Hirtelen érdekes érzés lett úrrá rajtam.Magam sem tudom,hogy miért,de első utam az öltözőjébe vezetett.Halkan kopogtam az ajtón,és gyorsan egy halk „gyere”hallatszott ki.Ahogy beléptem,meglepődött.Szerintem nem rám számított.A kanapén feküdt,egy plüsskutyát szorongatott,de amikor meglátott,a háta mögé rejtette.
-Ülj le.-ült fel,én lehuppantam mellé a kanapéra.Nem bírtam ki,hogy ne szedjem elő a lüsst,háta mögé nyúltam,és kirántottam a kutyát.
-Aranyos.-mondtam mosolyogva,a plüss tanulmányozása után.Világosbarna volt,szájában egy csontot tartott.
-Kérem vissza.-ki vette a kezemből,és ismét a háta mögé rejtette.
-Nézd,kedves Sebastian.Tudom,hogy nem vagy komoly,de ennyire gyerek még hogy lehetsz?A húgomnak nincsenek már szőrmókjai,nemhogy neked?-kérdeztem tettetett komolysággal.
-Nézd,kedves Dora.Ezt a kutyát az öcsém adta nekem,még nagyon-nagyon régen.Sebastiannak nevezte el,és azért adta nekem,hogy velem legyen a versenyeken,ha Ő nincs itt.Én vagyok a példaképe.-húzta ki magát,majd elmosolyodott.
Hova lett az a düh,amit régebben éreztem?Most miért vagyunk el úgy,mintha ezer éve legjobb barátok lennénk?És miért érzem úgy,hogy teljesen beleszerettem…?Több órát végigbeszélgettünk.Én megvigasztaltam a balul sikerült futam után.Eléggé maga alatt volt,főleg a Jensonnal való ütközés miatt.Emésztette a bűntudat,hogy Button miatta nem tudta befejezni a versenyt.Szegényem…
-Ugyan,nem a Te hibád.!Jenson is legalább annyira hibás volt,mint Te,és a körülmények sem kedveztek egyikőtöknek sem.-nyugtattam.Amikor láttam,hogy ez nem használ,mert még mindig nagyon el van kenődve,ismét kivettem a plüsst a háta mögül.
-Visszaadom,de csak 1 feltétellel.
-Már előre félek.
-Csinálunk egy képet.Te,én és a kutya.
-Sebastian.
-Jó,akkor Te,én és Sebastian.
-Azért.-mosolyodott el,és nyúlt is a telefonjáért.Az egy képből 11 ,később 21 lett.Az egyiknél kettőnk között volt a kutya(Sebastian),Basi fogta,én meg akartam puszilni(a kutyát),de kedves pilóta barátom kihúzta a kutyát,és „véletlenül” őt pusziltam meg,amit persze meg is örökített.Én közben leblokkoltam.Ezer meg egy pillangó röpködött a gyomromban a puszi után.
-Nekem ez a kép tetszik a legjobban.-fogta magát,és beállította háttérképnek.Én még mindig mint a szög,ültem egyhelyben.
-Sebastian,gyere a sajtótályékoztattóra.-kiabált valaki,aki elment az ajtó előtt.
-Nekem most mennem kell,de ha gondolod,itt maradhatsz.-mondta,és egy puszit nyomott az arcomra,és kilépett az ajtón.
Ha eddig lefagytam,akkor most…most…nem is tudom.Az elsőt még elkönyveltem annak,hogy véletlenül történt(bár remélem nem,de kicsi erre az esély),de ez már direkt volt.Megpuszilt.Másnak egy puszi nem sok mindent jelent,bár attól függ,kitől kapja.Én Tőle kaptam…
Muszály volt kiszellőztetnem a fejem,így hát elindultam sétálni.Nem tudom,hogy mióta bolyongtam céltalanul,de azt vettem észre,hogy sötétedni kezd.Gondoltam,hogy a boxok felé jövök vissza.Mindegyik előtt elsétáltam,de egynél megálltam.Igen,az Övé volt.Megláttam a Vettel feliratot,és az újjammal szívecskét rajzoltam rá,és elsuttogtam,hogy „SZERETLEK”.
-Tényleg?-ölelt meg hátulról valaki.
-Tényleg.-fordultam meg az ölelésben.
-Énis.-tűrt el az arcomból egy tincset,és megcsókolt.Mennyire régóta vágytam erre a csókra…Mert ez más volt.Más volt mint az eddigiek.Ez tele volt szerelemmel,és elfolytott vággyal.És mennyire jól esett.Hosszú volt,és szenvedélyes.Belemosolyogtam.
-Szeretlek.-szólalt meg,miután levegő hiányában váltunk szétt.
-Énis.-összetámasztottuk a homlokukat,és én belenéztem azokba a gyönyörű,tengerkék szemekbe,amelyben boldogságot,és szerelmet láttam.Magához húzott,és úgy ölelt,mintha az élete múlna rajta.Boldog voltam,nagyon boldog.
-Sebastian,kérdezhetek valamit?-Ő ismét a kanapén ült,és az ölében.
-Persze,de ha nem hívsz Sebastiannak.
-Miért,mi bajod van a neveddel?
-Ez már a kérdés?
-Hülye.-böktem oldalba mosolyogva.
-Csak annyi a bajom,hogy túl hivatalos.Csak a sajtó és a média hív így,a családomnak,barátoknak szimplán csak Seb vagyok.
-Nekem Bastian.-egy csókkaladta tudtomra,hogy tetszik neki az ötlet.-Akkor a kérdés.Miért mentél el,és miért nem akartad utána,hogy találkozzunk?
Sebastian arca komoly lett,és erősebben megszorította a kezemet.
-Biztos,hogy tudni szeretnéd?
-Biztos.-bólintottam.
-Az egész úgy kezdődött,hogy…-nem tudta befejezni a mondatot,mert nyílt az ajtó,és mi szétrebbentünk.

17.fejezet(hosszú verzió)

(Seb)
Kattant a zár,nyílt az ajtó,és teljesen megdöbbent ember lépett be rajta.Mark és Christian megdöbbenten figylete,hogy én mit keresek ott póló nélkül.
-Seb,mit keresel itt,és így?-kérdezte Mark.
-Leettem a pólómat,ki akartam szedni a foltot,és eszembe jutott,hogy itt van csap.-milyen hülye hazugság…Mind a ketten egy bólogatással nyugtázták.Ekkor vettem észre valamit a lábam mellett.Egy sárga újjatlan felső volt.És tudtam,hogy ki viselte... Gyorsan,remlhetőleg észrevétlenül belöktem a kanapé alá.Christian egy telefonhívásra hivatkozva gyorsan távozott.
-Az Dora felsője volt.Jól gondolom?
-Mi?Melyik?
-Amit belöktél a kanapé alá.Micsoda főcím lesz ebből…
-Hé hé! Viselkedj!Nem tudom,hogy ki az,aki döngeti a sajtósát…-láttam,hogy meglepődött.-Ő kotyogta el nekem…
-Van egy ajánlatom.Tartom a szám,ha Te is a tiédet.-bólintottam.Mark is kiment a szobából.Igaz,hogy a csapattársam,de ez nem jelent semmit.Néha vízba tudnám folytani…Amikor meggyőződtem arról,hogy tiszta a levegő,elővettem a „becses kincset”.Felsiettem a szobábma,ledőltem az ágyra,és mit a szerelmes tizenévesek,magamhoz öleltem a pólót,és beszívtam az illatot.Az Ő illatát.Ha akkor a hotelben az eszem helyett a szívemre hallgatok,és nem érdekel a sajtó véleménye,akkor most nem csak a pólóját,de Őt is ölelgethetném…




(Do)
Reggel korán ébredtem.Csak feküdtem az ágyban,és gondolkodtam…a tegnap estéről.Lefeküdtem vele,megint.De nem tudom,hogy miért…az nem mentség,hogy részeg voltam.Rajtam kívül még több ezer ember részeg a világon,és gondolom,senki sem fekszik le azzal az emberrel,akit utál… De ha jobban belegondolok…Nekem nem jelentett semmit,és remélem neki sem.Én nem akarok vele semmit sem,főleg nem össszejönni.Ha megint pofár ejtene,én azt nem bírnám ki…Elmélkedésemből kopogás rázott ki. Odasiettem az ajtóhoz,majd kinyitottam.Jaime ált ott.Nem gondolkodtam,egyből átöleltem.Őt láthatóan meglepte.Furcsa érzésem támadt,és sírni volt kedvem.Ezt vélhetően Jaime is észrevette,mert csak ennyit mondott:Sírj nyugodtan.-és átölelt.Röpke fél óra altt sikerült menyugodnom,és már csak hüppögtem.Leültünk a kanapéra,én az ölébe.
-Mesélj.-és én elkezdtem.Elmondtam neki az egészet.Hogy beittam Kimivel,hogy találkoztam Sebbel,és tovább,tovább…
-Hát,nehéz eset vagy Te Lány…-mosolygott-,de nyugodj meg,én itt vagyok,és beszélek vele,ha gondolod.-a végére komoly lett,és megfontolt.
-Ne,ne beszélj.Az olyan furcsa lenne,vagy nem is tudom….De a lényeg,hogy én szeretnék beszélni Vele.-bólintott.
Több órán kersztül beszélgettünk.Ő tartotta bennem a lelket,én közben gyűjtöttem a bátorságot,hogy egy komoly beszélgetést kezdeményezzek Sebbel.Már fél perce mindketten csendben voltunk,amikor megszólaltam.
-Kész vagyok.
-Mire?
-Kész vagyok beszélni Vele.És ezt csak neked köszönhetem.
-Ugyan.-pirult el.Egy puszit nyomtam az arcára,Ő elmosolyodott.Gyorsan összekaptam magam,és elindultunk lefelé.Ő bement a szobályába,én pedig bekopogtam a 202-es szoba ajtaján…ami rögtön nyílt is,és egy nyúzott arcú,szőke hajú,kék szemű álompasi lépett ki rajta.Még így nyúzottan is irtó helyes volt.
-Szia.-köszönt.
-Szia.Bemehetek?
-Persze.-nyitotta ki jobban az ajtót,én bementem,és leültem a kanapéra.
-Kérsz valamit?-kérdezte.
-Kösz,nem.Beszélnünk kell.
-Igen,szerintem is.
-Nézd,tegnap részeg voltam,és nem gondolkodtam.Én nem akrok tőled semmit az ég világon.Remélem megérted…-a végére suttogtam.
-Megértelek...-csak ennyit tud kibökni?!
-De nekem most mennem kell.Szia.-kikísért,én pedig beszálltam a liftbe,és gondolkodtam.
(Seb)
Nem érez irántam semmit…semmit…Bár ezek után már nem is furcsálom…Elővettem a pólót,és ismét magamhoz szorítottam.

16.fejezet

A tervezettnél kicsit később jött ez a fejezet,de mozgalmas volt a 7végém :) Ha valaki olvassa ,vagy olvasta a CSI-osat,akkor ott is szívesen olvasom a kritikákat ;)


Tudom,hogy most mindenki egy olcsó sarkinak fog tartani,de különösebben nem érdekel.Teljesen elvesztettem a fejem.Az elmúlt időszak felgyülemlett feszültéség most végre le tudtam vezetni...Akkor és ott nem érdekelt semmi.Csak egy dolog.Ő.
A pillantása égetett,ahogy rám nézett.Belefúrtam arcom a nyakába,és beszívtam bódító illatát.Nem volt egyikünkön sem póló,végighúztam kezem kezem izmos mellkasán.Felnyögött,majd megtorpant.
-Mi a baj?-értetlenkedtem.
-Nem akarod…
-Ezt honnan veszed?
-Te mondtad…még a szüleidnél…
-Az akkor a múlt.Éljünk a jelennek.Akkor józan voltam,most részeg vagyok.És kívánlak,és te is engem.-húztam végig kezem az egyre szűkebb nadrágon.És ettől a pillanattól nem volt megállás.Szó szerint letéptük egymásról a ruhákat.Ő felkapott,lábaimat a dereka köré fontam,felrakott az asztalra,és rögtön belecsapott a lecsóba.Először csak lassan,gyengéden mozgott bennem,majd egyre gyorsabban,és vadabbul.Egy határozott lökéssel mindkettőnket a csúcsra röpített.Bágyadtan dőltünk le a kanapéra.Ő feküdt alul,én rajta.Fejemet a mellkasára raktam,és úgy hallgattam gyors szívverését.
-Ugye tudod,hogy csak egy alkalom volt?-törtem meg a csendet.
-Tudom…,de én akkor is élveztem.
-És a következő is tetszene?
Kaján mosoly húzódott meg szája szegletében.Felemelte fejemet,mélyen a szemembe nézett,hossza,szenvedélyesen megcsókolt.És folytattuk az előző kellemes időtöltést.
-Tudod min gondolkodtam?-kérdezett,mikor már ismét rajta feküdtem,és a hasára köröket rajzolgattam,ő simogatott.
-Min?
-Hogy mennyire gyönyörű vagy…A barna szemeid,az arcod,az egész lényed…És én akkora barom voltam,hogy hagytalak elmenni.
Elpirultem.Éppen a kioktatására készültem,amikor ismerős hangokat hallottam meg.
„-Az új fejlesztéseket mikor fogjuk használni?”
„-A következő versenyen.”
Ez Mark.-állapítottam meg.
-És Christian.
-És erre jönnek.-jöttem rá,mivel egyre hangosabbak voltak.
„-Várj,ez zárva van,elmegyek kulcsért.”-hallottam ismét Horner hangját.
-Öltözz fel,és hátul kimehetsz.-vetette fel az ötletet Seb.
Bólintottam,majd sietve felöltöztem.Persze közbe-közbe legeltettem a szemem izmos mellkasán.Az ajtóban még váltottunk pár szót.Hosszasan megcsókolt.
-És most menj,mert lebukunk.-törte meg.
-De…de..én…én…-dadogtam a csókok közben.
-Énis,-mutatott végig magán-de most menned kell.
Utoljára még egy hosszú,forró csókban forrtunk össze.Ekkor kattant a zár,mozdult a kilincs,nyílt az ajtó,és én kifutottam az öltözőből…

15.fejezet

Tudom,h ez a fejezet szépen magyarosan szar lett.Mert a magyar káronkodás kimeríthetetlen:D Szabusnak,mert ismét megvigasztalt.♥♥(L)<3

Nos,összegezzük,hogy mi történt velem az elmúlt fél évben.
Az egész ott kezdődött,hogy Estellával együtt mentem nyaralni.Találkoztam valakivel.És az a valaki Sebastian Vettel volt.”Kimentett”az újságírók gyűrűjéből,lefeküdtem vele.Lefeküdtem vele,nem is egyszer…Egyik nap se szó se beszéd,eltűnt,csak egy cetlit hagyott,és nem akarta,hogy keressem.Eléggé magam alá kerültem ez után.Csak sírtam,nem ettem semmit se.Mikor kicsit kezdtem kilábalni a depressziós kedvemből,találkoztam vele,és felpofoztam,mert bunkó volt.Le akart fektetni,ismét.Nem tudom,hogy mit gondol rólam…hogy egy olcsó ringyó vagyok?...
Aztán túlléptem rajta.Elkezdtem dolgozni,mint újságíró.És a végén hol kötöttem ki?Forma-1.Valahogy mindig van közöm valakihez,aki F1-es…
És mit csinálok most?Zenét hallgatok,és sétálok.Sétálok,mert ki kell szellőztetnem a fejemet.Megin akkora hülyeséget álmodtam.Egy tengerparton sétáltam…És kivel?Igen,Sebastiannal…Megint eszembe jutott minden.Minden.Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat.Gondoltam egy merészet,és a szálloda bárja felé vettem az irányt.Az egyik asztalnál ismerős arcot véltem felfedezni.
-Á,a nagy Jégember.Mi szél hozozz erre?-ültem le mellé,és elvettem tőle az üveget.
-Hello Dora.Csak szomjas voltam.-húzta vissza.
-Meddig fogjuk ezt csinálni?-az üveg ismét nálam volt.Megrántotta a vállát.
-Na mesélj.Jenni?-csak bólogatott,de az üveget nem vette vissza.
-Az elmúlt időszakban nem volt felhőtlen a kapcsolatunk.Egyre többet veszekedtünk.A nyári szünet alatt előbb értem haza.Meglepetést akartam szerezni,de én lepődtem meg.Benyitottam a hálóba,az egyik szerelőmmel volt elfoglalva éppen.Nem szakíthatok vele,azzal fenyeget,hogy elmondja az összes titkunkat,elhord mindennek az újságírók előtt.-hadarta el egy szuszra.Intettem a pincérnek,aki hozott nekem is egy poharat,és öntöttem magamnak is.
-Egészségedre.-koccintottunk.
4 óra beszélgetés,és nem kevés alkohol fogyasztása után jobbnak láttunk mind ketten,hogy ideje visszamenni a szobánkba. Egy gyors búcsupuszi után mind ketten elindultunk a megfelelő irányba.Kimi rögtön a szobájába ment-gondolom.Én vesztemre nem.Kisebb kerülővel,a boxok mellett mentem el,nem kicsit bódult állapotban.Teljesen véletlenül a Red Bull box előtt lassítottam le.
-Szia.-hallottam a hátam mögül,de a sötétben nem láttam senkit.-Itt vagyok.-kapcsolta fel a villanyt.
-Sebastian.-mondtam alig hallhatóan.Szívdöglesztően nézett ki.Egy fehér gatya és egy fekete,Red Bull-os póló volt rajta.Haja kicsit bezselézva,arca sima.Odaléptem elé,mélyen a szemébe néztem,arcát megsimogattam,újjamat végighúztam a gerincén.
-Mit csinálsz?-súgta alig hallhatóan.
-Azt,amit Te is akarsz.-súgtam a fülébe,amit egy nyögésell „jutalmazott”.Lehúzott az ölébe,arcomat két keze közé fogta,és forrón,szenvedélyesen megcsókolt.ÉS innentől nem volt megállás…csak ameddig az öltözőig nem jutottunk…

14.fejezet

Jaime.Jaime Alguersuari.Édes mosoly,gyönyörű,égkék szemek.Megértő.Tegnap elmondtam neki mindent.A szállodától kezdve a pofonon keresztül a mai beszélgetésünkig.Mikor a felénél tartottam,kitört belőlem a sírás,és a végét már zokogva mondtam.Ő átölelt,a hátamat simogatta,és nyugtatott.
-Ne sírj.-próbált nyugtatni.Sikerült neki.Fél óra múlva már a közeli kávézóban iszogattunk.
És most itt fekszem az ágyába,egy szál semmiben.Ő felémfordul,megcsókol,és ott folytatjuk,ahol abbahagytuk,és ekkor…megszólal a telefonom.Ránéztem az órámra,fél6 volt.Mi volt ez?Csak álmodtam?!Minden bizonnyal…
Kómásan kikászálódtam az ágyból,amikor felakartam állni,éled fájdalom nyilalt a fejembe.Micsoda este lehetett-gondoltam magamba.
Reggelizni nem reggeliztem,a gyomromban kavargó hányingernek köszönhetően.A fürdőben megpróbáltam magamnak valami normális kinézetet varázsolni,ami fél kiló alapozó felrakásával úgy-ahogy sikerült.A bőröndöm előtt megint nem vacakoltam sokat.A választásom egy farmer szoknyára esett,amihez egy fehér,pánt nélküli felsőtt vettem fel,derekamon egy övvel.Elég sarkosnak néztem ki,de jelen pillanatban nem nagyon érdekelt.A tegnapi este után visszajött az önbizalmam.Annyira,hogy Seb nem tudja lerombolni.Így mentem ki a pályára.A Torro Rosso Boksz előtt sétáltam,amikor egy kéz hirtelen megragadott.
-Szép Jó Reggelt.-huppant le mellém Jaime.
-Szebbet.
-Mi a baj?-kérdezte elkenődötten.Láttam rajta,hogy Ő sincs a toppon.
-Á semmi,csak szörnyen fáj a fejem.Látom,te sem vagy friss.De ez mi volt?
-Mi mi?
-Ahogy behúztál ide.A szívbajt hoztad rám.
-Bocsi,csak egy hirtelen ötlet volt.Remélem,nem baj.
-Nem,dehogy.De beszélnünk kéne a tegnap estéről…Ugye csak annyi volt,hogy tapiztuk egymást,nekinyomtál a lift oldalának,és nyílt az ajtó?-bólogatott,ezért folytattam.-Ugye csók sem volt?
-Nem.-láttam rajta,hogy meglepődött a kérdésem hallatán,de csalódott is volt.
-Nézd,én nem szeretnék tőled semmi komolyat.Tegnap részeg voltam,azért történt ez meg.Én csak a barátod szeretnék lenni.Remélem megérted…-igza,hogy nem sok ideje ismerem,de nagyon megbízom benne.
-Megértelek.Én is ezt akartam mondani.-mosolygott.Olyan aranyols volt.Megöleltem.Köhögést hallottam a hátunk mögött.Szétrebbentünk.
-Sebastian,mit keresel itt?-csodálkozott Jaime.
-Dorát.Bernie szeretne beszélni veled,és megkért,hogy keresselek meg.Gondoltam,hogy itt talállak…-fintorgott.
-Ne vágj ilyen pofákat!Semmi közöd nincs hozzá,hogy kivel hol mit csinálok.
-Oké…-a földet fixírozta.Nekem mindegy,csak gyere vele.A nagyfőnök már vár.
-Szia Jaime.Még találkozunk.-adtam neki egy puszit,és elindultam Sebastiannal.
Útközben felé fordultam.
-Mi volt ez?Mért baj,ha Jaime-val vagyok?Tudtommal nem vagyok a barátnőd,és nem is szeretnék az lenni.-keltem ki magamból.Nem válaszolt,csak ment tovább.,és még mindig a földet nézte.
A szálloda bejáratánál csapategyenruhába bújt férfiak,és barátnőik társalogtak.
-Üdv Dora.-jött oda mellém Bernie.
-Szia.Miért kerestél?
-Ők azok,akikkel a múltkor nem találkoztál.-mutatott körbe.-A csapatok többi tagjai.
Illedelmesen kezet fogtam mindenkivel,és bemutatkoztam nekik.Eléggé untam az egészet,egészen addig,amíg az utolsó emberhez, Seb személyi edzőjéhez nem értem.
-Tommi Pärmäkoski.-kezetfogtunk.-Ő pedig a barátnőm…
-Sabina Mason.fejeztem be a mondatot.Teljesen megdöbbentem.Sabina Tommi barátnője?
-Dora!-átöleltük egymást,és kimentünk beszélgetni.
-Mióta ismered Tommit?-támadtam le rögötn.
-Nem rég óta…Kinn voltam egy futamon,és le akartam üvölteni Seb fejét,amiért így bánt veled.De egy szőke fiú lefogott,és nem engedett hozzá.Elkezdtem vele veszekedni,amiből először normális hangulatú beszélgetés,utána vacsora lett.
Mindig is tudtam,hogy furcsa,de hogy ennyire…
Este elmentünk 4esben bulizni.Jaime ,Tommi,Sabine és én.Most nem sikerült annyira kiütnöm magam,mint előzőleg,aminek részben örültem is.Visszaérve a hotelba,úgy,ahogy voltam,ledőltem,és elaludtam.