35.fejezet

Kedves Mindenki!:D
Köszönöm,hogy olvassátok a blogot.A statisztikából látom,mennyien,de sajnos komi sak elvétve van...Ezért zseretnék megkérni mindenkit,aki olvassa a történetem,hogy írjon komit!Mindegy,hogy milyen hosszút,csak írjon.Nagyon sokat jelentene nekem!:)Nagyon köszönöm Timcsynek a komikat! :)





Sebastian egyre dühösebb lett.
-Szia-köszönt halkan a nővére.
-Mért pont ezzel?-kérdezte idegesen,de halkan Seb.
-Mért,mi a bajod velem?-szólalt meg Jaime is.
-Semmi…
-Vettel,mondjad!
-Gyere Seb!-fogtam meg a kezét.Ő már rég dühös volt,Jaime is kezdett az lenni.
-Nem megyek…-lökött arrébb óvatosan-Tudod mi bajom van veled?Az,hogy elveszed tőlem Do-t.Amikor nem voltunk együtt,biztos hülyeségekkel tömted a fejét,hogy ne jöjjön vissza hozzám.Most meg azt mondod,hogy meg fogja bánni,hogy velem van.Had döntse el,ő,hogy mit akar…nem akarom,hogy ilyen kis mitugrászok beleszóljanak az életébe!Hagyd őt békén!
-Mekkora arcod lett hirtelen…-ment közelebb Jaime Sebhez.
-Neked eddig is az volt…
Itt volt az a pont,amikor mindenkinél minden elpattant.Sebastian bemosott egyet a spanyolnak,aki mindezt visszaadta.Mikor mind a ketten felkeltek a földről,folytatták.Féltem tőlük.Láttam Steph arcán is a félelmet.Láttam,hogy ezt nem fogják hamar abbahagyni,ezért lefogtam Seb kezét.
-Seb,kérlek…-suttogtam-nem ér annyit.
Rám nézett,és láttam,hogy a szemei izzottak a dühtől.
-Ebből maradj ki.-mosolygott rám.
-Te is.-kezdtem el húzni az ajtó felé,de rájöttem,hogy ő sokkal erősebb.
-Mindjárt.-engedte el a kezem.Visszament Jaiméhoz,és behúzott neki egyet.Jaime ezt is visszaadta.
-Na ezt most fejezzétek be!-kiabált már Steph is.-Nem akarom,hogy az öcsém és a barátom szarrá verjék egymást…
Odaguggoltam Sebastian mellé,aki a földön feküdt.
-Idióta.
-Köszi.Segítesz felállni?
-Persze.-nyújtottam a kezem,amibe belekapaszkodott.
-Mi most megyünk,sziasztok.-intettem egyet a Jaime mellett guggoló Vettel-lánynak.

A szobánkba visszaérve Sebastian leült a fotelbe.
-Nem vagy normális.Megijedtem tőled.
-Bocsánat-csókolt meg.
-Sebastian,Te vérzel.
Odatette a kezét a szemöldökéhez.
-Jó észrevétel.-mosolygott.
-Örülök,hogy ezt te ilyen viccesnek találod.
-Haragszol rám?
-Igen.
-Sajnálom…-húzott az ölébe-,csak nem akarom,hogy ne velem legyél.Szeretlek.
-Oké,megértelek. De akkor sem kéne szétverni más fejét.

Sebastiant nagy nehezen elküldtem egy orvoshoz,hogy azért csináljon valamit vele. A szemöldökén egy kötéssel,és az ujján egy gipszel jött vissza.
-Elrepedt az ujjam.-vigyorgott,amikor belépett a szobába.
-Jólvan,ezért Christian engem ki fog nyírni.
-Mert?-ült le mellém.
-Szerinted? Miattam van gipszben az egyik pilótája fél keze,a testvércsapat pilótájának meg a szája repedt föl.
-Remélem fájt neki.
-Sebastian!
-Bocsi.-puszilt meg.
Odasétáltam az ablakhoz,és kinéztem rajta.
-Tudod min vagyok nagyon kiakadva?-ölelt át hátulról Seb.
-Min?
-Azon,hogy a nővérem pont vele jött össze.Nem talált valaki mást?
-Jajj,Sebastian.Hagyjuk őket békén,oké?Ők is békén hagynak minket.
-Steph igen,Algersuari nem.
-De ezek után ő is. Boldogok,mi is azok vagyunk.
-Oké…-csókolt bele a nyakamba.
-Nem!-toltam el magamtól.
-Oké…-ölelt újra át.
Kezdtem megnyugodni.Sebastian nagyokat szuszogott mögöttem.
-Álmos vagy?
-Aha.
-Akkor aludjunk.
Elmentem zuhanyozni,de mire visszaértem,Sebastian már nagyban aludt.Nem volt szívem felébreszteni.Bebújtam a takaró alá,és hozzábújtam.
-Szeretlek.-adtam egy puszit az arcára.

34.fejezet

Reggel,amikor felébredtem,Sebastian még javában aludt.Felöltöztem,és visszamentem Jaime szobájába.
-Jó reggelt.-köszöntem. Jaime az asztalnál ült és reggelizett.
-Jó,hogy visszaértél. Azt sem tudtam,hol vagy.Egész éjjel aggódtam érted!-támadott le.
-Nem kell megjátszanod.Tudom,hogy a barátnőddel voltál. Én meg a barátommal.
-Honnan tudod?
-Titok.-kacsintottam.
-Ki a barátod?
-Ez is titok.-vigyorogtam.-Ha te titkolózol,én is.
-Mert? Mit nem mondtam el?-állt fel a székről és jött elém.
-Például azt is mástól kell megtudnom,hogy van barátnőd.
Leült a székre,és elmosolyodott.Intett,hogy üljek az ölébe.Így tettem.
-Nem azért nem mondtam el neked,mert titkolni akartam előled.Hanem mert féltem,hogy féltékeny leszel.
-Nem leszek féltékeny.Örülök,hogy van barátnőd,és hogy boldog vagy.Vele.-megpusziltam,és leszálltam az öléből.Leültem,és én is nekiálltam reggelizni.Ő leült a TV elé.Mikor végeztem az evéssel,leültem mellé.Vagy fél óráig nem is szóltunk egymáshoz,amikor megszülalt:
-Sebastian,igaz?
-Igen.
-De mért?-fordult felém.
-Mi bajod van vele?
-Nincs semmi.-fordult vissza a TV felé.
-Jaime!Mond!
-Nincs semmi bajom vele.Csak nem szimpatikus.
-Mert?
-Dora….mennyi ideig is voltál teljesen padlón miatta? És hányszor bántott meg? Meg fogod még ezt bánni,hogy visszamész hozzá…
-Nem érdekel.Szeretem.
-Oké…akkor ezentúl ne gyere hozzám siránkozni,ha Sebastian drága megbántott vagy megint bunkó veled.
-Szia Jaime.-felkeltem a kanapéról,öszepakoltam a bőröndömet,összeszedtem minden dolgomat,és átmentem Sebastianhoz.
-Hát te?-kérdezte,amikor ajtót nyitott.
-Köszi ezt a fogadtatást.
-Bocs-csókolt meg-,csak reggel úgy eltűntél,és most meglepődtem,hogy itt vagy.-mosolygott.
-Itt maradhatok nálad,ameddig itt vagyunk? És a többi versenyhétvégén is?
-Persze.-vágta rá azonnal.-De kérdezhetek valamit?
-Persze.-bólintottam,és elterültem az ágyon,ő meg mellém feküdt.
-Min vesztetek össze?
-Honnan tudod,hogy összevesztünk?
-Nem olyannak ismerlek,aki 1napnyi újra együttlét után már idejönne.És mivel eddig Jaiméval voltál egy szobában,könnyű volt úgy kitalálni,hogy ismerlek.
-Azt mondta,meg fogom bánni,hogy visszajöttem hozzád.Nagyon nem vagy neki szimpatikus.
Sebastian arckifejezése a boldogból hirtelen átment dühösbe.Felkelt,és elindult az ajtó felé.
-Seb!-kiabáltam,de nem állt meg,ezért utána futottam. A folyosón értem utol.-Hova mész?
-Jaiméhoz.
-Mit akarsz vele?
-Szerinted?Nem sütögetni,az biztos.
-Ne bántsd. Ő csak elmondta,amit gondol.
Idő közben elértünk Jaime szobájához.Seb azonnal berontott,de nem jól tette.Jaime és a barátnője egymás szájában jártak éppen.
-Stephanie?-állt meg egy pillanatra Seb.Teljesen kiakadt.
Jaime barátnője Seb nővére.Meglepett a dolog.

33.fejezet

Seb belemosolygott a csókunkba.
-Ez mi volt?
-Csók.-mondtam én is mosolyogva.
-Igen,azt tudom.
-Akkor meg?
-Csak meglepett…nem gondoltam volna azok után…
-Jajj,Seb. Lépjünk túl ezen. Szeretlek. Te is szeretsz?
-Igen!-vágta rá határozottan.
-Akkor hol itt a probléma?-vigyorogtam még mindig.
Sebastian arckifejezése mindent elárult.Szemei nagyra nyíltak,de közben mosolygott.Cukin.Kicsit még bizonytalan volt.
-Szeretnék bocsánatot kérni az eddigi viselkedésemért.-mondtam fejemet lehajtva.Sajnáltam Sebastiant. Lehet,hogy tényleg nem történt semmi közte és a nőcske közte,de a szándék megvolt…De akkor sem kellett volna ennyire bunkón viselkednem.Bár neki is voltak bunkó megmozdulásai…
-Nem mondom,hogy az én hibám,mert te is sáros vagy abban,hogy ennyire elhidegültünk egymástól,de főként az enyém.De Te mondtad,lépjünk túl ezen.Nem lehet,hogy ott folytassuk,ahol anno abbahagytuk?
Elmosolyodtam,Sebastian átkarolt.
-Hova megyünk?
-Nem tudom.Csak sétálni.Baj?
-Nem tudom,hogy te mennyire vagy azzal tisztában,hogy Forma1-es versenyző vagy.Híres.Ha csak kinézel az ablakon,vagy 1000 kép készül rólad, hála a lesifotósoknak. Ha kimész,főleg,hogy nem egyedül,másnap az újságok címlapján fogsz virítani.Velem együtt.
-És? Nem érdekel.Tudja meg mindenki,hogy együtt vagyunk.Sőt…ha akarod,megteszem ugyanazt,mint Casillas a VB megnyerése után.
-Mit?
-Nem láttad a videót?
-Nem.-ráztam a fejem.
-A barátnője riporter.És interjú közben Casillas megcsókolta a barátnőjét,élő adásban.
Hatalmas vigyor ült ki az arcomra.
-Oké.
Tudtam,hogy ha Sebastian ezt megteszi,tényleg szeret. Hannat ameddig tudta,titkolta a média elől.Azt mondta,azért,mert nem szerette. Engem szeret,ezért mutogat. Női logika…
-Legközelebb,ha megyek valamilyen műsorba,kijelentem,hogy én csak a barátnőmmel vagyok hajlandó elmenni.-mosolyogva csókolt meg.
-Hülye.-löktem oldalba.




Egész nap Sebastiannal voltam.Különösebb programunk nem volt,csak sétáltunk vagy feküdtünk egymás mellett.Beszélgettünk.Az elmúlt időszakról.Fél 3-kor már kezdtem álmosodni,ezért úgy gondoltam,visszamegyek Jaiméhoz,és elrakom magam holnapra.
-Seb,én most megyek.Álmos vagyok.Szia.-fel akartam kelni az ágyból,de a derekamnál fogva visszahúzott.
-Nem akarsz itt aludni inkább?
-Nem fogok lefeküdni veled.
-Do…-sóhajtott egy nagyot,-aludni szeretnék én is.De veled.Jaime úgyis a barátnőjével van,ne zavarj.-mosolygott.
-Ja,mert neki olyan is van?-lepődtem meg.Vicces,hogy Sebtől tudom meg ezt is.Bár lehet,hogy amikor rájuknyitottam,akkor azzal a csajjal volt.
-És ebbe aludjak?-mutattam magamra.Egy szoknya és egy újatlan volt rajtam.
-Adok pólót.-felkelt,kutakodott egy kicsit a bőröndjébe,majd odanyújtott nekem egy Red Bull-os pólót.-Tessék.Használj szappant,ha nem akarsz férfi illatú lenni.-mosolygott.

A fürdőbe beérve beleszagoltam pólóba. Olyan Sebastian illata volt.Tetszett…
Gyorsan letusoltam,majd felöltöztem,és kimentem a fürdőből.Sebastian épp vetkőzött.Nem látványosan nyeltem egy nagyot,és elindultam az ágy felé.
-Gyors voltál.-adott egy puszit Seb,elviharzott mellettem,és bement a fürdőbe.
Mikor befeküdt mellém,átölelt és adott a vállamra egy puszit.
-Jóéjt Dora.Szeretlek.
-Jóéjt Sebastian.Én is Szeretlek.
Olyan megnyugtató volt így feküdni.Seb ölelésében aludtam el.

32.fejezet

Hali :) Ezt a fejezetet előbb akartam hozni,de sajnos minden összejött az elmúlt időszakban. De most,hogy vége a próbáknak meg a versenyfaktoknak meg a többinek,megpróbálok visszatérni a "rendszeresen író" énemhez.:)



Hogy miért volt egyszerre meglepő és megnyugtató? Kezdjük az utóbbival. Azért,mert így bebizonyosodott,hogy Jaime csak egy barát,szerencsére. Azért szerencsére,mert én Sebet szeretem. Erre az utóbbi pár napban jöttem rá. Valamelyik nap eszembe jutott az az ominózus nyaralás..hogy milyen jó volt,meg ilyenek.És erről természetesen Sebastian is. Rájöttem,hogy mennyire hiányzik az az időszak,amikor együtt voltunk.Amikor összebújtunk,beszélgettünk…és hiányoznak a viccelődései Tommival,a hülyeségei… Egyszóval az egész lénye. Nehéz lesz ezt az egészet előről kezdeni,de megpróbáljuk.Legalábbis remélem,hogy ezt az ötletet Seb is támogatja…
És hogy miért lepett meg? Mert nem gondoltam volna,hogy Jaime összfekszik egy tök ismeretlen nővel. Bár ha úgy vesszünk…Sebbel mi így jöttünk össze. De azt akkor sem gondoltam volna Jaiméről.
Arra a következtetésre jutottam,hogy nem zavarom őket,ezért felhívtam barátnőmet.
-Szia Sab,Dora vagyok.
-Szia Do,miújság?-örült barátnőm.
-Semmi újdonság,de mit szólnál,ha ezt egy kávé mellett beszélnénk meg?
-Oké…


(…)

Barátnőmmel több órán át beszélgettünk. Elmesélte,hogy Tommi mennyire örült,amikor megtudta,hogy kisbabájuk lesz.Azonban mint minden jónak,egyszer ennek a társalgásnak is vége szakadt,ugyanis barátnőmet Tommi hívta vacsorázni. Én pedig visszamentem a hotelba.A liftben Jaimébe botlottam.
-Téged kerestelek egész nap.Hol voltál?-akadt ki.
-Elfoglalt voltam.
-Mert mit csináltál?
-Semmi közöd hozzá.
-Hé,Dora!-nyomott neki a lift oldalának-Mi a bajod? Velem van a baj?
-Nem.
-De igen.
-Ha tudod,akkor meg minek kérdezed?-akadtam ki teljesen.
-Nyugodj meg.-adott egy arcra puszit.-Én csináltam valamit? Mondd,légy szíves. Nem akarok Sebastian sorsára jutni…
-Nyugodj meg Te. Először is,nem fogsz Sebastian „sorsára jutni”,nyugodj meg. Másodszor pedig…nem teljesen.
Idő közben megállt a lift,kinyílt az ajtó,de Jaime benyomott valami gombot,és tovább mentünk fel-le.
-Nem teljesen? Ezt hogy érted? Nem tudok rajtad kiigazodni…
-Láttalak,amikor valakivel hempergőztél a szobádban…
-Féltékeny vagy?-vigyorgott először,de hamar átment ez az arckifejezés meglepődésbe…
-Nem.-mondtam egyszerűen,majd megcsókoltam és kiszálltam a liftből.
Jaime nem tudom,mit csinált,de én szerencsére belefutottam Sebastianba.
-Szia Seb. Nincs kedved beszélgetni?
-Szia Dora. Te hozzám beszélsz?
-Igen.-mosolyodtam el,ami igen meglepte.-Hozzád,ha Te vagy Sebastian Vettel.
-Én vagyok.-mosolygott már ő is. Ó,az a mosoly…-Az első kérdésedre visszatérve,van kedvem.
-Oké. Mondjuk egy óra múlva,a hotel aulájában?
-Benne vagyok.-meg akart ölelni,de a mozdulat felénél megállt. Hogy én abban a pillanatban mit éreztem,azt nem részletezem…de megszólaltam.
-Nyugodtan.
Megölelt. Annyira jó illata volt még mindig. Tudom,ez elég elcsépelten hangzik,de akkor is. Most jöttem rá teljesen,hogy én még mindig szeretem. Igen,Szeretem. Nem érdekelnek az eddig elkövetett bakijai,nem érdekel semmi. Csak Ő. A mosolya,a szeme,a kócos haja és a többi….
Amikor szétváltunk,én szólaltam meg:
-Sebastian....-megcsókoltam.

31.fejezet

Brigcsnek és Szabusnak.♥


-Sziasztok.-fordult felén az érintett.
-Szia…-nézett nagy szemekkel Anna rá.
-Bruno,ők a barátnőim.Anna-mutatt a nagyokat pislogó barátnőmre-és Lena Horváth.
-Sziasztok.-mosolygott,és kezet fogott velük.-Anna,nincs kedved eljönni,meginni egy kávét?
Láttam barátnőmön,hogy nem nagyon tud mit mondani,ezért én válaszoltam helyette:
-Szívesen elmegy veled Bruno.
-Gyere.-mosolygott barátnőmre a pilóta,utána belekarolt.Elindultak kifelé az étteremből,de Anna visszafordította a fejét.Köszi-tátogta.
-Na Lena,kivel folytassuk?-kérdeztem mosolyogva.
De Lena nem válaszolt.Nagyban egy szőke,kékszemű férfit bámult.Szerintem semmit és senkit nem vett észre maga körül,teljesen kikapcsolt.
-Kimi nős.-erre a mondatra barátnőm teljesen megdöbbent,majd szomorú arcot vágott.-Hé,nyugi.-tettem a vállára a kezem.-Dehogy nős,sőt…barátnője sincs. Senki nem bírja ki mellette.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Tényleg.Na gyere,bemutatlak neki.
Kimi egy asztalnál ült,és valami töményet vedelt.
-Biztos,hogy most akarod megismerni?-kérdeztem.Lena csak nagyokat bólogatott.
Mondtan barátnőmnek,hogy ő maradjon le,én meg felmérem,mennyit ivott.Ígyhát leültem a Jégember mellé.
-Mit iszol?
-Töményet.
-Mennyit ittál?
-Nem elég sokat ahhoz,hogy ne vegyem észre azt a lányt.-mutatott Lenára,felkelt,és elindult felé.
Kicsit megijedtem.


(Lena)

-Szia.-jött felém Kimi.
Úristen,Kimi Räikönnen rámköszönt.Do erre azt mondaná,hogy be ne pisiljek,de akkor is.Neki már nem nagy dolog,hogy a pilóták között él.
-Hello.-köszöntem félénken.
-Ráérsz most?
-Attól függ,mire…
-Szerinted?-ölelte át a derekam.
-Hé,fiatalok.-futott oda Dora.-Nem kell mindjárt az első találkozásnál lefeküdnötök.Ne kövessétek az én példámat.
-Mi?-nem értettem,mire céloz.
-Majd elmondom.Na de most Kimi kérlek,ne kössetek ki az ágyban.Bár neked jónak mondom…Lena…a nővéred megöl engem,ha valamit csináltok.
-Jójó,majd vigyázunk.-kacsintott Kimi.
-Jajj…-sóhajtott Dora.-Na jó,én arra céloztam,hogy ne feküdjetek le,nem arra ,h ne legyen terhes Lena.
-Ja hogy te arra gondoltál…jó,akkor majd a sokadik találkozásnál.-jelentete ki Kimi.
-Sokadik találkozás?-lepődtem meg.
-Igen.Na gyere…izé…
-Lena.-mondta Do.
-Gyere Lena.-mosolyodott el Kimi.-Elmegyünk a gonosz boszorkától.-célzott Do-ra.
-Kössz Kimi,ez jól esett.Majd olvass vissza valami szaftosat a magánéletedről a cikkemben.-mosolygott már Dora is.

(Dora)

Kimi szép kis műsort rendezett az előbb.-gondoltam magamba,és jót mosolyogtam. Vissza mentem a szobánkba,de a liftben összefutottam Sebbel.
-Szia Seb.-köszöntem rá.
-Szia Dora.-lepődött meg.
-Nézd,Sebastian.Én nem akarok veled fasírtba lenni.Lépjünk túl az eddig történteken.Képzeljük el,hogy ezek meg sem történtek,és csak most találkoztunk először.
-Oké… Sebastian Vettel.-nyújtotta a kezét.
-Dora Meyer.
A lift megállt a 3. emeleten,az ajtóból még visszamosolyogtam Sebre.
-Szia Sebastian.
-Szia Dora.

Örülök,hogy ezt is lerendeztem.Jó érzés,hogy nem fogjuk kerülgetni egymást.Az ajtónk előtt megtorpantam.Résnyire nyitva volt.Tudtam,h Jaime nem hagyná így,ezért óvatosan és halkan mentem be.A látvány meglepett,de megnyugtatott.

30.fejezet

Hello-bello:)
Sose hittem volna,hogy ez a történet eljut 30 fejezetig úgy,hogy még a felénél sem tartok.. :D Ezt a fejezetet Brigcsnek küldöm.Sokmindenért:) Tudom,hogy nem lett hosszú,sőt...de megígértem:)



Levegőért kapkodva dőltem le Sebre,és elmosolyodtam,amikor láttam,hogy a mellkasa sűrűn mozog fel-le.Az arcomat cirógatta.
-Do.-suttogta.
-Mondjad.
-Olyan jó ez így…
-Mi?
-Hogy Te meg én…
-Örülsz a fejedenek,hogy megint elérted,hogy lefeküdjünk?
-Nem ennek örülök…Bár ennek is,de ez mellékes…
-Hogy Te mekkora nagyképű önimádó egoista vagy…Úgy lehetnél legegyszerűbben öngyilkos,ha az egód szintjéről leugranál az IQ-d szintjére…-a végét szinte kiabáltam.
-Kössz.
-Ez az igazság.Az elején mindenki belédbolondl a szőke hajad meg a kék szemed miatt.Pár héten keresztül a tenyereden hordozod a nőt,de hamarosan már más nem lesz fontos neked,csak saját magad.Aztána nő elhagy,te meg röhögsz a markodba. Tapasztalatból tudom…Csak az a baj,hogy én még mindig az első résznél tartok…
-Szeretsz?-hirtelen felém került.
-Igen,szeretlek…-ismét elvesztem a kék szemeiben.
-Én is.-csókolt meg.Szerencsére most időben léptem,és ellöktem magamtól.
-Na ezt most hagyjuk abba.Szedelődzködj össze,és menj innen légy szíves.És ha erről az egészről,vagy csak szimplán a beszélgetésről mesélsz valakinek,vagy visszaélsz vele,jusson eszedbe,hogy újságíró vagyok.
Sebastian gyorsan összecuccolt,rám mosolygott,és kiment az ajtón.Mire Jaime és a barátnőim visszaértek,addigra én visszaöltözködtem,és normális sminket varázsoltam magamnak.

Másnap reggel kopogásra keltem.Az ajtóban 2 barátnőm toporgott izgatottan.
-Szia.Mikor megyünk a többi pilótához?
-Felöltözök,aztán felőlem mehetünk is.
Felkaptam egy farmer rövidgatyát egy lila I♥F1 -es pólóval.A hajamat kifésültem,összekötöttem és kész is voltam.A lépcsőn lefelé az órámra néztem,ami fél 8-at mutatott.Na most a pilóták vagy reggeliznek,vagy nem.-nyugtáztam magamban.Barátnőim teljes extázisba kerültek,amikor meglátták a békésen nyammogó pilóták tömegét.
-Kivel kezdjük?-kérdeztem.
-Vele.-mutatott Anna 1 barna hajú-szemű fiú felé.

(:

Üdv mindenkinek! :D

Mint láthatjátok,az utóbbi időben nem nagyon írtam.Ennek szimplám az az oka,hogy nagyon sok a tanulnivaló,és szombatonként is iskolába rohadok...-.-" De péntektől téli szünet,megpróbálom bepótolni az elmaradt részeket. :) Megértéseteket köszi. :D


Fikusz.*