Magánjellegű. :D

Háj Evribádi :D

Ennek a bejegyzésnek igazából semmi köze nincs a történethez,de úgy érzem,h ezeket muszáj leírnom,mivel pár embernek megígértem .: )

Az 1. dolog.:
SEBASTIAN VETTEL 2010-BEN A VILÁGBAJNOK!!!!
Ááááá...ez annyira jó. :)Annyira jó volt látni Őt a dobogón,ahogy mosolygott,és a könnyeit törölgette. Büszke vagyok rá. :) ♥ Örülök,h most körülötte forog mindnen. :D Meg mindenhol ő van *-* meg ilyesmik. :)


A másik az,h írtunk 1 cikket Ancsival,amit ide be fogok írni,majd ha itt lesz nálam a papír. :P

Csak ennyit akartam .^^
Hamarosan jön a köv. fejezet. :)

puszi:Fikusz

28.fejezet

Kicsit(nem kicsit,NAGYON)összecsapott lett,de megígértem az én egyetlen Uncsimnak,hogy írok. Meg más is szerette volna,ha a 2 ből 3 lesz. :)


Szép reggel virradt a mi napra. Vidáman pattantam ki az ágyból,pedig ez nekem általában fél óráig szokott tartani.De ma valami más volt. És ezt Jaime is észrevette,aki felébredt a dalolászásomra.
-Jó Reggelt Napsugár.-köszönt mosolyogva.-Minek köszönhető a jó kedved?
-Jó Reggelt! Szép napunk van ma,és úgy érzem,ma valami jó fog történni velem.
Kinyitottam az ablakokat,sürögtam-forogtam a szobába.
-Légy szíves nyugodj el. Fáj a fejem már tőled.-nyöszörgött Jaime a takaró alól.
-Nem tőlem fáj,hanem a tegnapi jókora alkohol adagodtól.
-Nagyon jó kedvedben vagy ma.
-Hát igen. Van ilyen.-mosolyogtam,és lementem reggelizni.
Lent pont azzal az emberrel találkoztam,akit a hátam közepére sem kívántam volna.
-Dora,beszélnünk kell.-jött felém.
-Nem kell. Csak Te akarsz beszélni.De én nem. Ennyi.-hagytam faképnél.
-Dora.Dora.-futott utánnam.-Kérlek,muszáj megbeszélnünk.
-Még egyszer elmagyarázom neked szépen,lassan,hogy a szőke fejeddel megértsd.Ne mondogasd nekem itt,hogy így szeretsz meg úgy. Nem érdekel.Ha szeretnél,nem nyalakodtál volna azzal a nőcskével. Azt még nagy nehezen megbocsátottam neked,hogy eltűntél,aztán felbukkantál.Én teljesen belédestem.De ezt most már nem tűröm el.Ennyi,vége.Hagyjuk egymást békén,mindkettőnknek jobb lesz így.Viszlát,Sebastian Vettel.
Seb csak állt ott,lefagyva. De jelen helyzetben ez engem nem érdekelt.Vidáman mentem tovább reggelizni,ahol ismét leszólított valaki.
-Hello Dora.Remélem ráérsz most. Beszélnünk kell.-közölte Bernie mosolyogva.
-Üdv Bernie. Persze,ráérek.
-Gyere velem.A szendvicsedet is hozhatod.-mutatott a tányéromon pihenő reggelire.
Lementünk a boxokhoz,Bernie ideiglenes irodájához.Ő leült a megszokott helyére,én vele szembe.
-Nos.-komorult el az arca.-A cikkeidről szeretnék veled beszélni.
-Valami baj van velük?-nyeltem majdnem félre a falatot.
-Dehogyis,épp ellenkezőleg.-mosolyodott el.-Nagyon tetszenek.Mióta Te írod,megnőtt a honlap látogatottsága.Gratulálok.
-Köszönöm.
-Ezért szeretnélek megjutalmazni valami kis ajádékkal,és fizetésemeléssel.
-Oh,nagyon köszönöm.
-2 VIP jegy megfelel?
Egy kis ideig elgondolkodtam,hogy kinek adhatnám oda a jegyeket,de aztán beugrott.
-Igen.
Még kis ideig beszélgettünk,majd visszamentem a szobába telefonálni.
-Horváth.-szólt bele egy hang.
-Találd ki,ki vagyok.
-Dora!-sipítozott barátnőm a készülékbe.
-Igen,én vagyok.
-Mi van veled? Rég beszéltünk…-szomorodott el a hangja.
-Igen,sajnos.De van egy jó hírem.
-Neked vagy nekem.
-Hívd ide a húgodat.-rövid szöszmötölés után egy ismerős hang szólt bele a telefonba.
-Kiaz?
-Micsoda kedvesség…
-Dora!-sipítozott ő is.
-Na legyetek szívesek kihangosítani a telefont.
-Oké.
-Na szóval a nagy hír: mind a kettőtöknek van 1-1 VIP jegye a következő futamokra. Ez annyit jelent,hogy szabad bejárásotok van oda,ahova a pilótáknak is ,és a többi.
-ÁÁÁÁÁÁÁ.-hallottam,hogy örülnek.
-Találkozhatok Kimivel?-kérdezte Anna. –És Sebastiannal is?-érdeklődött Lena.
-Igen-igen.
-Köszönjük.És mikor indulunk vagy hogy lesz meg mi?-Anna.
-Erről még nem tudok semmit.Ha lesz valami infó,hívlak titeket.
-Oké.Köszönjük. Sziiia.-köszöntek el egyszerre.

Anna és Lena a legjobb barátnőim.Anna egykorú velem,húgát,Lénát pedig újszülött kora óta ismerem.Örülök,hogy ők is itt lesznek velem.

27.fejezet

Itt a 2. is .:) Megpróbálok még 1-et összehozni,de nem ígérek semmit.




Én ezt az egészet egy „tegyük féltékennyé Sebastiant” csóknak gondoltam. De nem jött össze. Jaime rögtön visszacsókolt,de utána én sem tétlenkedtem…Minimum fél percig nyaltuk-faltuk egymást,amikor kisebb köhögőrohamok közt szétváltunk. Ezt az egészet persze Sebastian fel fehér arccal nézte végig az ajtóból. Jaime rám mosolygot,intett a fejével,hogy kövessem.Egy csendes kis helységbe mentünk,ahol leültünk a kanapéra.Jaime a szélére,én mellé.
-Jaime,én ezt az egészet nem így akartam…Csak…
-Féltékennyé akartad tenni Sebet.
-Igen…De én csak egy rövidke szájrapuszit akartam… Bocs,hogy…
-Nézd. Nem a Te hibád. Én is visszacsókoltam.És jól esett…
-Tudod,-feküdtem az ölébe-az a baj,hogy nekem is.
-Nem tudom,hogy mi lesz Sebbel.-kezdtek el potyogni a könnyeim.
-Ne sírj. Te magad mondtad:annyit nem ér meg.
-Tudom,de akkor is… Nagyon szerettem…
-Nyugodj meg.-simogatta az arcom.-Én az ilyet nem tudtam megbocsátani Martanak.De ez csak az én véleményem.
-Köszi.
-Do. Lenne egy kérésem…
-Mondjad.
-Lehetne még egyszer,utoljára?
-Mit?-kérdeztem.
-Ezt.-válaszolta,és megcsókolt.Tele szenvedéllyel,és még mással is…Megint elég hosszúra sikeredett,de ajtónyílásra rebbentünk szétt.Az ajtóban hőn szeretett unokabátyám állt,aki nem kicsit lepődött meg rajtunk.
-Ó,bocs.Nem tudtam,hogy zavarok…-már ment is ki.
-Marton!-kiáltottam. –Nem zavarsz.-keltem fel,és átöleltem.-Hát Te mit keresel itt?
-Tudod,én is szoktam bulikba járni. És amikor észrevettelek,elindultam feléd,de te lesmároltad a DJ-t,ezért jobbnak láttam nem zavarni.
-Majd elmesélem,mondjuk….holnap. Amúgy ő Jaime Alguersuari. És nem a pasim.
Jaime és Marton kezet fogtak,és beszélgetésbe elegyedtek. Mi másról,mint a Forma1-ről,és az autóversenyekről…Unokabátyám is benzingőz által fertőződött…

Sebastian

Megcsókolta. Igen,megcsókolta,méghozzá a szemem láttára. Direkt,de megérdemeltem.Kint Kimi várt.
-Na,mi volt?
-Rögtön észrevett,és lesmárolta Jaimét…
-Ajha. Megérdemelted.
-Kössz az együttérzést...
-Bocs. Na akkor most hova? Egy kocsmába vagy vissza?
-Mivel én nem vagyok Te,ezért vissza.
-Hehe,nagyon vicces.
Kimi kitett a bejáratnál,és felmentem a szobánkba.Leültem a kanapéra gondolkodni.Hogy lehetek ekkora barom?Először is én szúrtam el,és most is…
Kellett nekem berúgnom Tommival…Ünnepeltünk,mert finn barátom apai örömök elé néz.Mind a ketten többet ittunk,mint kellett volna. Elkezdtem szemezni 1 csajjal,aki aztán odajöt hozzám,és elindultunk fel… Tommi mondta,hogy nem lesz ennek jó vége,de én nem hallgattam rá. Itt az eredménye.Fogalmam sincs,mit csináljak…Szeretem,de tudom,hogy ezt nem fogja megbocsátani.Eleget szenvedett már miattam…

Dora


Fél 3 felé már idejét láttam,hogy meginduljunk hazafelé. Jaime sem volt már józan,és én sem voltam szomjas.Nem szerettem volna,ha még történik valami.Megosztottam Jaimével az ötletemet,1óra múlva vissza is értünk a hotelbe.Elkerülő utakon jöttünk,nem szerettünk volna találkozni a rendőrökkel.Fáradtan dőltünk le az ágyra egymás mellé.
-Átölelhetlek?
-Ezt mióta kell megkérdezned? Persze,hogy igen.
-Oké.-átölelt.
-Hol fogok aludni?-kérdeztem.
-Itt.-mutatott végig az ágyon.
Elmosolyodtunk mindketten.
Jaime zuhanyzott, felvette a pizsamáját,ami egy TorroRosso-s pólóból és egy boxerből ált. Én is követtem példáját.Készített nekem elő alvóruhát,ami ugyanaz volt,mint az övé.Befeküdtünk egymás mellé az ágyba,ő átölelt.
-Jó Éjszakát!-mondtam.
-Jó Éjt Dora.Szeretlek…-a végét már csak suttogta. Azt hitte,nem hallottam,de tévedett…

26.fejezet

Elhatároztam,hogy az őszi szünetben 2 részt fogok írni. Íme,itt az 1. :)





Jaime értetlenül állt előttem.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Úgy,hogy most mi ketten-te meg én-elmegyünk berúgni.
-??
-Sebastian az ágyunkban nyalakodott 1 nővel. Na ,mikor megyünk?
-Látom nem nagyon hatott meg a dolog…
-Most őszintén;eleget szenvedtem már miatta,nem szeretnék megint padlóra kerülni. Meg ha neki 1 ilyen nőcske kell,hát tessék,legyen vele boldog.
-Őrült 1 nőszemély vagy,mondták már neked?-mosolygott.
-Igen.-átölelt.-És te pont ezért szeretsz.
-Aha…
Gyorsan összekészülödtünk,és elindultunk ruhát,kiegészítőket,és egyéb női dolgokat venni.Először 1 ruhaboltba mentünk be.Jaime végig nagyon türelmes volt;szó nélkül várta,amíg keresgéltem és felpróbáltam a ruhákat,és még véleményt is mondott,amikor a próbafülkéből kilépve megpördültem az aktuális darabban.A választásom végül egy fekete,pántnélküli,mini koktélruhára esett,amihez fekete szandál-és táska,és arany kiegészítők tartoztak.
Visszatérve a hotelbe először én foglaltam a fürdőt.Letusoltam majd hajat mostam.A hajamat gyorsan begöndörítettem,de a sminkemmel sem töltöttem több időt;fekete körsatír,és kész is voltam.Mikor kiléptem a fürdőből,Jaime elégedetten mért végig:
-Sebastian nem normális.Egy ilyen nőt,mint Te,futni hagyni…
-Köszönöm…
Ő gyorsabban elkészült,mint én.Haját egy kicsit felzselézte,felvett 1 sima fehér inget,amit elég sokáig kigombolt…
-Na,milyen?-kérdezte,amikor kijött.
-Jó…jó…jó…
-Szóval elmehetek így…
Ismét átölelt.
-Jól áll rajtad ez a ruha…
-Köszi.De most szakítottam Sebastiannal,te meg már letámadsz…
-Szakítottál vele?
-Igen…
-Oké.De azt honnan veszed,hogy letámadlak?
-Hallom,látom,érzem.
-Oh,-pirult el-de induljunk,mert elkésünk.
Jaime bezárta az ajtót,majd beszálltunk a liftbe,ahol Christiannal találkoztunk.
-Sziasztok.Hát Ti?
-Hello Chris. Bulizni indulunk.-válaszolt Jaime.
-És Seb?
-Nem tudom és nem is érdekel.-válaszoltam.A földszinten elköszöntünk Christiantól,és beültünk Jaime kocsijába.

Sebastian

Semmi elképzelésem nem volt,hogy hova mehetett Do. „Keresgélés” közben összefutottam Christiannal.
-Szia Chris. Nem láttad Dorát?
-A liftben találkoztam velük.
-Velük?
-Jaimével mentek valahova bulizni.
-És azt nem mondták,hogy hova mennek?
-Nem,de szerintem Sebastian tudja.
-Köszi az ötletet.Szia.
-Szia.
Gyors iramban felrohantam a lépcsőn,és őrült erővel kezdtem el dörömbölni a svájci ajtaján,aki teljes nyugodtsággal nyitotta ki azt.
-Hello.Nem tudod,hogy a kedves csapattársad hova ment bulizni az ÉN barátnőmmel?-kérdeztem nem kevés iróniával a hangomban.
-De tudom.-fogott 1 cetlit,és leírta.
-Kössz.
Míg lefelé igyekeztem,összetalálkoztam Kimivel.Nem engedte,hogy ilyen állapotba vezessek…

Dora

Jaime bemutatott pár barátjának-jó fejnek tűntek-,utána elfoglalta helyét a DJ pult mögött.Rendeltem italt,majd leültem egyik újdonsült ismerősömmel beszélgetni.

Másfél-két óra múlva Jaime szünetett tartott,és odajött hozzánk.Mikor belemerültünk a beszélgetésbe,megláttam egy ismerős arcot az ajtóban.
-Jaime.-felém fordult,én pedig megcsókoltam…

Kedves Olvasók!

Az utóbbi időben sajnos egyre kevesebb időm van a blogra.Ennek több oka is van.Egyrész nagyon sok a tanulnivaló,örülök,ha este gép elé kerülök;másrészt az egészségi állapotom sem a legjobb,így nem nagyon tudok írni;ésatöbbi...
Ezért 2 ötlet jutott eszembe.Az egyik,hogy abbahagyom az írást,a másik pedig,hogy egy időre szüneteltetem a blogot. Szerintem a 2. fog megvalósulni,mivel az 1.höz nem lenne szívem...
Megértéseteket előre is köszi:
Fikusz*(Zsófi.)

25.fejezet

A 2 hét gyorsan eltel.Sebbel igyekeztünk minden időt kihasználni,amit kettesben töltöttünk.De az idő sajnos gyorsan eltelt,a pihenőnk után utaztunk a csapat után Japánba.
Egyik reggel előbb keltem ,mint Sebastian,és elgondolkodtam.Akivel az utóbbi időben egyre kevesebbet beszélgettem,az Jaime volt. Minden nap találkoztam vele,de a köszönésnél tovább sajnos ritkán jutottunk. Ő tartotta bennem a lelket,amikor nem voltam együtt Sebbel..
Elterveztem,hogy a mai napot vele töltöm,ezért felhívtam.
-Alguersuari.
-Szia Jaime,Dora vagyok. Azon gondolkodtam,nincs-e kedved meginni velem valamit,és beszélgethetnénk is egy jót.
-Hol,mikor?
-Mondjuk,-néztem az órámra-fél óra múlva.Idejössz?
-Oké. Persze,szia.
-Szia.
Átöltöztem,felvettem egy lila pólót egy farmerrel,és kész is voltam.Időközben Seb is felkelt,és odajött hozzám.
-Hát Te hova mész hajnalok hajnalán?-csókolt meg.
-Hajnalok hajnalán,fél 2kor Jaiméval kávézni.
-És mikor jössz vissza? Már most hiányzol.-vágott szomorú képet. Kopogtak.
-Majd.Szia.-csókoltam meg.
-Szia.-integetett,én pedig kimentem az ajtón,ahol Jaime várt.
-Nehéz eset…-mosolyogtam.-Szia.
-Szia.Gyönyörű vagy.
-Köszi,rajtad sem áll rosszul ez az ing…-egy sima fehér ing volt rajta,elég mélyen kigombolva…
-Hova megyünk?
-1 közeli kávézóba,ha megfelel.
-Persze.
Jaiméval jó pár órát beszélgettem.Megtudtam,hogy szakított a barátnőjével,de most boldog egyedül. Éppen a pincérrel társalogtunk,hogy mit ajánl,amikor megszólalt Jaime telefonja.
-Bocsi.-mondta,kiment,10 perc múlva vissza is jött.-Nincs kedvetek eljönni Sebbel egy buliba? Én leszek a DJ.
Eszembe jutott egy emlék,és elkezdtem nevetni.Szegény Jaime,csak nézett,és nem tudta mire vélni hirtelen jött jó kedvemet.
-Emlékszel,amikor utoljára együtt voltunk bulizni?
-Jujj-mosolygott kínosan-,emlékszem.
-Remélem nem fog megint megtörténni…
-Ott lesz Seb,ha meglátja,hogy egymás szájában turkálunk,lelő engem.-nevetett.
-Hehe…De a kérdésedre visszatérve,én benne vagyok ,de meg kell beszélnem Sebbel is.
-Oké.
Fizettünk,és visszaindultunk a hotelbe.Míg mentem fel az emeletünkre,találkoztam Christiannal,aki útba igazított,hogy Seb még mindig a szobánkban kuksol.Az ajtó előtt hallgatóztam,mivel nem hallottam semmi zörejt,arra a megállapításra jutottam,hogy biztosan alszik,ezért csendben nyitottam be.Letettem a táskám az asztalra,és elindultam a háló felé…ahol meglepő dolgot láttam.Magamhoz vettem minden fontosabb cuccot,és elindultam Jaime lakosztálya felé.Bekopogtam.
-Szia.-köszönt.
-Szia.Mit is mondtál,mit tettél,amikor megláttad Marta-t egy tök idegen pasival félreérthető helyzetben az ágyatokban?
-Elmentem bulizni,jól berúgtam és jól éreztem magam.
-Akkor most mi,te meg én,elmegyünk szépen egyet bulizni,jól berúgunk,és jól érezzük magunk…-csuktam be magam mögött az ajtót.

Véletlen szerelem. Bevezető

A nővérem mindig is a legjobb barátnőm volt. Sokban hasonlítunk egymásra…mindkettőnknek hosszú,barna haja,barna szeme van.Sok helyre együtt megyünk.Így volt ez most is.Ma is együtt mentünk bulizni,de idő közben elkeveredtünk egymástól.
Egy elhagyatott utcán sétáltam,amikor megcsörrent a telefonom.
-Zsófia Horváth.
-Hol vagy?HOL VAGY?-kiabált nővérem.
Ancsi,nyugi.Valahol.Nem tudom pontosan,eltévedtem.
-Ez csodás.És most mi legyen?
-Hogy érted?
-Megvárjalak,vagy…
-Vagy szépen visszapotorkálsz a hotelbe,és lefekszel aludni.Holnap ez nagyon fog fájni.-utaltam kicsit becsiccsentett állapotára.
-Oké,sziia.
-Szia.
Na ezt is jól megoldottam.Hogy jutok haza..INNEN?Azt se tudom,hol vagyok,Barcelónán belül.Végső elkeseredésemben elindultam gyalog,valamerre. Egy elhagyatott,sötét sikátorban bolyongtam,amikor észrevettem,hogy valaki követ.Mikor hátrafordultam,eltűnt.Kézilabdás múltamnak köszönhetően gyorsan hátra tudtam fordulni, követőm lebukott.
-Szia.-köszönt rám,amin én nagyon meglepődtem.
-Szia.Ha megkérdezhetem…mi a fészkes fenéért követsz engem?
-Hát…-túrt bele a hajába,már amennyire a sötétben láttam.-Nem akartam,hogy egyedül sétálj.
-Köszi az aggódást. Ha már ennyire buzgó vagy,útbaigazítanál?-bólintott,én elmondtam ,hogy éppen hol lakunk.
-Tudom,hol van.De inkább elviszlek.
-Oké.-egyeztem bele.
Beültünk a kocsiba,ahol a világosságban megláttam az arcát. Gyorsan felismertem.
-Hé,nem Te vagy az az Algu..Alg..
-Aguersuari.
-Na az. Hm?
-De igen.
Elindultunk.Fél úton tartottunk,amikor felém fordult.
-Kérdezhetek valamit?-bólintottam.-Ha ismersz,mért nem rajong értem?
-Hna,ne legyen ekkora az egód.Azárt ,mert Forma1-es versenyző vagy,még nem esek hasra tőled.
-Oké.
Ennyi volt a beszélgetésünk a hotelig.