27.fejezet

Itt a 2. is .:) Megpróbálok még 1-et összehozni,de nem ígérek semmit.




Én ezt az egészet egy „tegyük féltékennyé Sebastiant” csóknak gondoltam. De nem jött össze. Jaime rögtön visszacsókolt,de utána én sem tétlenkedtem…Minimum fél percig nyaltuk-faltuk egymást,amikor kisebb köhögőrohamok közt szétváltunk. Ezt az egészet persze Sebastian fel fehér arccal nézte végig az ajtóból. Jaime rám mosolygot,intett a fejével,hogy kövessem.Egy csendes kis helységbe mentünk,ahol leültünk a kanapéra.Jaime a szélére,én mellé.
-Jaime,én ezt az egészet nem így akartam…Csak…
-Féltékennyé akartad tenni Sebet.
-Igen…De én csak egy rövidke szájrapuszit akartam… Bocs,hogy…
-Nézd. Nem a Te hibád. Én is visszacsókoltam.És jól esett…
-Tudod,-feküdtem az ölébe-az a baj,hogy nekem is.
-Nem tudom,hogy mi lesz Sebbel.-kezdtek el potyogni a könnyeim.
-Ne sírj. Te magad mondtad:annyit nem ér meg.
-Tudom,de akkor is… Nagyon szerettem…
-Nyugodj meg.-simogatta az arcom.-Én az ilyet nem tudtam megbocsátani Martanak.De ez csak az én véleményem.
-Köszi.
-Do. Lenne egy kérésem…
-Mondjad.
-Lehetne még egyszer,utoljára?
-Mit?-kérdeztem.
-Ezt.-válaszolta,és megcsókolt.Tele szenvedéllyel,és még mással is…Megint elég hosszúra sikeredett,de ajtónyílásra rebbentünk szétt.Az ajtóban hőn szeretett unokabátyám állt,aki nem kicsit lepődött meg rajtunk.
-Ó,bocs.Nem tudtam,hogy zavarok…-már ment is ki.
-Marton!-kiáltottam. –Nem zavarsz.-keltem fel,és átöleltem.-Hát Te mit keresel itt?
-Tudod,én is szoktam bulikba járni. És amikor észrevettelek,elindultam feléd,de te lesmároltad a DJ-t,ezért jobbnak láttam nem zavarni.
-Majd elmesélem,mondjuk….holnap. Amúgy ő Jaime Alguersuari. És nem a pasim.
Jaime és Marton kezet fogtak,és beszélgetésbe elegyedtek. Mi másról,mint a Forma1-ről,és az autóversenyekről…Unokabátyám is benzingőz által fertőződött…

Sebastian

Megcsókolta. Igen,megcsókolta,méghozzá a szemem láttára. Direkt,de megérdemeltem.Kint Kimi várt.
-Na,mi volt?
-Rögtön észrevett,és lesmárolta Jaimét…
-Ajha. Megérdemelted.
-Kössz az együttérzést...
-Bocs. Na akkor most hova? Egy kocsmába vagy vissza?
-Mivel én nem vagyok Te,ezért vissza.
-Hehe,nagyon vicces.
Kimi kitett a bejáratnál,és felmentem a szobánkba.Leültem a kanapéra gondolkodni.Hogy lehetek ekkora barom?Először is én szúrtam el,és most is…
Kellett nekem berúgnom Tommival…Ünnepeltünk,mert finn barátom apai örömök elé néz.Mind a ketten többet ittunk,mint kellett volna. Elkezdtem szemezni 1 csajjal,aki aztán odajöt hozzám,és elindultunk fel… Tommi mondta,hogy nem lesz ennek jó vége,de én nem hallgattam rá. Itt az eredménye.Fogalmam sincs,mit csináljak…Szeretem,de tudom,hogy ezt nem fogja megbocsátani.Eleget szenvedett már miattam…

Dora


Fél 3 felé már idejét láttam,hogy meginduljunk hazafelé. Jaime sem volt már józan,és én sem voltam szomjas.Nem szerettem volna,ha még történik valami.Megosztottam Jaimével az ötletemet,1óra múlva vissza is értünk a hotelbe.Elkerülő utakon jöttünk,nem szerettünk volna találkozni a rendőrökkel.Fáradtan dőltünk le az ágyra egymás mellé.
-Átölelhetlek?
-Ezt mióta kell megkérdezned? Persze,hogy igen.
-Oké.-átölelt.
-Hol fogok aludni?-kérdeztem.
-Itt.-mutatott végig az ágyon.
Elmosolyodtunk mindketten.
Jaime zuhanyzott, felvette a pizsamáját,ami egy TorroRosso-s pólóból és egy boxerből ált. Én is követtem példáját.Készített nekem elő alvóruhát,ami ugyanaz volt,mint az övé.Befeküdtünk egymás mellé az ágyba,ő átölelt.
-Jó Éjszakát!-mondtam.
-Jó Éjt Dora.Szeretlek…-a végét már csak suttogta. Azt hitte,nem hallottam,de tévedett…

26.fejezet

Elhatároztam,hogy az őszi szünetben 2 részt fogok írni. Íme,itt az 1. :)





Jaime értetlenül állt előttem.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Úgy,hogy most mi ketten-te meg én-elmegyünk berúgni.
-??
-Sebastian az ágyunkban nyalakodott 1 nővel. Na ,mikor megyünk?
-Látom nem nagyon hatott meg a dolog…
-Most őszintén;eleget szenvedtem már miatta,nem szeretnék megint padlóra kerülni. Meg ha neki 1 ilyen nőcske kell,hát tessék,legyen vele boldog.
-Őrült 1 nőszemély vagy,mondták már neked?-mosolygott.
-Igen.-átölelt.-És te pont ezért szeretsz.
-Aha…
Gyorsan összekészülödtünk,és elindultunk ruhát,kiegészítőket,és egyéb női dolgokat venni.Először 1 ruhaboltba mentünk be.Jaime végig nagyon türelmes volt;szó nélkül várta,amíg keresgéltem és felpróbáltam a ruhákat,és még véleményt is mondott,amikor a próbafülkéből kilépve megpördültem az aktuális darabban.A választásom végül egy fekete,pántnélküli,mini koktélruhára esett,amihez fekete szandál-és táska,és arany kiegészítők tartoztak.
Visszatérve a hotelbe először én foglaltam a fürdőt.Letusoltam majd hajat mostam.A hajamat gyorsan begöndörítettem,de a sminkemmel sem töltöttem több időt;fekete körsatír,és kész is voltam.Mikor kiléptem a fürdőből,Jaime elégedetten mért végig:
-Sebastian nem normális.Egy ilyen nőt,mint Te,futni hagyni…
-Köszönöm…
Ő gyorsabban elkészült,mint én.Haját egy kicsit felzselézte,felvett 1 sima fehér inget,amit elég sokáig kigombolt…
-Na,milyen?-kérdezte,amikor kijött.
-Jó…jó…jó…
-Szóval elmehetek így…
Ismét átölelt.
-Jól áll rajtad ez a ruha…
-Köszi.De most szakítottam Sebastiannal,te meg már letámadsz…
-Szakítottál vele?
-Igen…
-Oké.De azt honnan veszed,hogy letámadlak?
-Hallom,látom,érzem.
-Oh,-pirult el-de induljunk,mert elkésünk.
Jaime bezárta az ajtót,majd beszálltunk a liftbe,ahol Christiannal találkoztunk.
-Sziasztok.Hát Ti?
-Hello Chris. Bulizni indulunk.-válaszolt Jaime.
-És Seb?
-Nem tudom és nem is érdekel.-válaszoltam.A földszinten elköszöntünk Christiantól,és beültünk Jaime kocsijába.

Sebastian

Semmi elképzelésem nem volt,hogy hova mehetett Do. „Keresgélés” közben összefutottam Christiannal.
-Szia Chris. Nem láttad Dorát?
-A liftben találkoztam velük.
-Velük?
-Jaimével mentek valahova bulizni.
-És azt nem mondták,hogy hova mennek?
-Nem,de szerintem Sebastian tudja.
-Köszi az ötletet.Szia.
-Szia.
Gyors iramban felrohantam a lépcsőn,és őrült erővel kezdtem el dörömbölni a svájci ajtaján,aki teljes nyugodtsággal nyitotta ki azt.
-Hello.Nem tudod,hogy a kedves csapattársad hova ment bulizni az ÉN barátnőmmel?-kérdeztem nem kevés iróniával a hangomban.
-De tudom.-fogott 1 cetlit,és leírta.
-Kössz.
Míg lefelé igyekeztem,összetalálkoztam Kimivel.Nem engedte,hogy ilyen állapotba vezessek…

Dora

Jaime bemutatott pár barátjának-jó fejnek tűntek-,utána elfoglalta helyét a DJ pult mögött.Rendeltem italt,majd leültem egyik újdonsült ismerősömmel beszélgetni.

Másfél-két óra múlva Jaime szünetett tartott,és odajött hozzánk.Mikor belemerültünk a beszélgetésbe,megláttam egy ismerős arcot az ajtóban.
-Jaime.-felém fordult,én pedig megcsókoltam…

Kedves Olvasók!

Az utóbbi időben sajnos egyre kevesebb időm van a blogra.Ennek több oka is van.Egyrész nagyon sok a tanulnivaló,örülök,ha este gép elé kerülök;másrészt az egészségi állapotom sem a legjobb,így nem nagyon tudok írni;ésatöbbi...
Ezért 2 ötlet jutott eszembe.Az egyik,hogy abbahagyom az írást,a másik pedig,hogy egy időre szüneteltetem a blogot. Szerintem a 2. fog megvalósulni,mivel az 1.höz nem lenne szívem...
Megértéseteket előre is köszi:
Fikusz*(Zsófi.)

25.fejezet

A 2 hét gyorsan eltel.Sebbel igyekeztünk minden időt kihasználni,amit kettesben töltöttünk.De az idő sajnos gyorsan eltelt,a pihenőnk után utaztunk a csapat után Japánba.
Egyik reggel előbb keltem ,mint Sebastian,és elgondolkodtam.Akivel az utóbbi időben egyre kevesebbet beszélgettem,az Jaime volt. Minden nap találkoztam vele,de a köszönésnél tovább sajnos ritkán jutottunk. Ő tartotta bennem a lelket,amikor nem voltam együtt Sebbel..
Elterveztem,hogy a mai napot vele töltöm,ezért felhívtam.
-Alguersuari.
-Szia Jaime,Dora vagyok. Azon gondolkodtam,nincs-e kedved meginni velem valamit,és beszélgethetnénk is egy jót.
-Hol,mikor?
-Mondjuk,-néztem az órámra-fél óra múlva.Idejössz?
-Oké. Persze,szia.
-Szia.
Átöltöztem,felvettem egy lila pólót egy farmerrel,és kész is voltam.Időközben Seb is felkelt,és odajött hozzám.
-Hát Te hova mész hajnalok hajnalán?-csókolt meg.
-Hajnalok hajnalán,fél 2kor Jaiméval kávézni.
-És mikor jössz vissza? Már most hiányzol.-vágott szomorú képet. Kopogtak.
-Majd.Szia.-csókoltam meg.
-Szia.-integetett,én pedig kimentem az ajtón,ahol Jaime várt.
-Nehéz eset…-mosolyogtam.-Szia.
-Szia.Gyönyörű vagy.
-Köszi,rajtad sem áll rosszul ez az ing…-egy sima fehér ing volt rajta,elég mélyen kigombolva…
-Hova megyünk?
-1 közeli kávézóba,ha megfelel.
-Persze.
Jaiméval jó pár órát beszélgettem.Megtudtam,hogy szakított a barátnőjével,de most boldog egyedül. Éppen a pincérrel társalogtunk,hogy mit ajánl,amikor megszólalt Jaime telefonja.
-Bocsi.-mondta,kiment,10 perc múlva vissza is jött.-Nincs kedvetek eljönni Sebbel egy buliba? Én leszek a DJ.
Eszembe jutott egy emlék,és elkezdtem nevetni.Szegény Jaime,csak nézett,és nem tudta mire vélni hirtelen jött jó kedvemet.
-Emlékszel,amikor utoljára együtt voltunk bulizni?
-Jujj-mosolygott kínosan-,emlékszem.
-Remélem nem fog megint megtörténni…
-Ott lesz Seb,ha meglátja,hogy egymás szájában turkálunk,lelő engem.-nevetett.
-Hehe…De a kérdésedre visszatérve,én benne vagyok ,de meg kell beszélnem Sebbel is.
-Oké.
Fizettünk,és visszaindultunk a hotelbe.Míg mentem fel az emeletünkre,találkoztam Christiannal,aki útba igazított,hogy Seb még mindig a szobánkban kuksol.Az ajtó előtt hallgatóztam,mivel nem hallottam semmi zörejt,arra a megállapításra jutottam,hogy biztosan alszik,ezért csendben nyitottam be.Letettem a táskám az asztalra,és elindultam a háló felé…ahol meglepő dolgot láttam.Magamhoz vettem minden fontosabb cuccot,és elindultam Jaime lakosztálya felé.Bekopogtam.
-Szia.-köszönt.
-Szia.Mit is mondtál,mit tettél,amikor megláttad Marta-t egy tök idegen pasival félreérthető helyzetben az ágyatokban?
-Elmentem bulizni,jól berúgtam és jól éreztem magam.
-Akkor most mi,te meg én,elmegyünk szépen egyet bulizni,jól berúgunk,és jól érezzük magunk…-csuktam be magam mögött az ajtót.

Véletlen szerelem. Bevezető

A nővérem mindig is a legjobb barátnőm volt. Sokban hasonlítunk egymásra…mindkettőnknek hosszú,barna haja,barna szeme van.Sok helyre együtt megyünk.Így volt ez most is.Ma is együtt mentünk bulizni,de idő közben elkeveredtünk egymástól.
Egy elhagyatott utcán sétáltam,amikor megcsörrent a telefonom.
-Zsófia Horváth.
-Hol vagy?HOL VAGY?-kiabált nővérem.
Ancsi,nyugi.Valahol.Nem tudom pontosan,eltévedtem.
-Ez csodás.És most mi legyen?
-Hogy érted?
-Megvárjalak,vagy…
-Vagy szépen visszapotorkálsz a hotelbe,és lefekszel aludni.Holnap ez nagyon fog fájni.-utaltam kicsit becsiccsentett állapotára.
-Oké,sziia.
-Szia.
Na ezt is jól megoldottam.Hogy jutok haza..INNEN?Azt se tudom,hol vagyok,Barcelónán belül.Végső elkeseredésemben elindultam gyalog,valamerre. Egy elhagyatott,sötét sikátorban bolyongtam,amikor észrevettem,hogy valaki követ.Mikor hátrafordultam,eltűnt.Kézilabdás múltamnak köszönhetően gyorsan hátra tudtam fordulni, követőm lebukott.
-Szia.-köszönt rám,amin én nagyon meglepődtem.
-Szia.Ha megkérdezhetem…mi a fészkes fenéért követsz engem?
-Hát…-túrt bele a hajába,már amennyire a sötétben láttam.-Nem akartam,hogy egyedül sétálj.
-Köszi az aggódást. Ha már ennyire buzgó vagy,útbaigazítanál?-bólintott,én elmondtam ,hogy éppen hol lakunk.
-Tudom,hol van.De inkább elviszlek.
-Oké.-egyeztem bele.
Beültünk a kocsiba,ahol a világosságban megláttam az arcát. Gyorsan felismertem.
-Hé,nem Te vagy az az Algu..Alg..
-Aguersuari.
-Na az. Hm?
-De igen.
Elindultunk.Fél úton tartottunk,amikor felém fordult.
-Kérdezhetek valamit?-bólintottam.-Ha ismersz,mért nem rajong értem?
-Hna,ne legyen ekkora az egód.Azárt ,mert Forma1-es versenyző vagy,még nem esek hasra tőled.
-Oké.
Ennyi volt a beszélgetésünk a hotelig.

Szülinap;)

Boldog Születésnapot.!
szertlk.<3'

24.fejezet

Halihó :)
Csak annyit fűzök ehhez a fejezethez,és a továbbiakhoz,hogy ne jelen időbe képzeljétek... (:

Fél év.Fél éve vagyunk együtt Sebastiannal,de még mindig úgy szeretem,mint annak idején.
Arra ébredtem,hogy az ablakon beszűrődő napfény melegíti a hátamat.Oldalra fodultam,és nagyot dobban a szívem.Basti feküdt mellettem,derékig batakarózva,engem ölelve.Szegényem,tegnap este kifáradt…Elmosolyodtam,amikor megláttam a kezét.Az egyikkel engem ölelt,a másik ökölbe szorítva,mutatóujja kinyújtva,és mosolyog.Biztos futamot nyert… Mivel még csak fél 7 volt,így visszaaludtam.

(…)

Arra ébredtem,hogy valaki először apró csókokal kényeztet,majd szenvedélyesen megcsókol.Kinyitottam a szeme,és egy gyönyörű,tengerkék szempárral találtam szembe magam.
-Jó Reggelt Kicsim.!Emlékszel még,hogy mi volt fél éve?-mosolygott.
-Emlékszem hát.És Te?
-Fél évet nem lehet elfelejteni,pláne nem ilyen fél évet.-húzott elő a háta mögül egy sárga tulipánt.
-Nem felejtetted el…-lett könnyes a szemem,amikor beleszagoltam a virágba.Még a kapcsolatunk elején mondtam neki,hogy ez a kedvenc virágom...,és emlékezett rá.
-Szeretlek.
-Én is.-csókolt meg,gyengéden,de mégis vadul.Végigfektetett az ágyon,de a számból egy pillanatra sem szállt ki.Keze a pólóm alatt járt felfedezőutat,én pedig a nadrágját kezdtem el kigombolni.Rövid idő alatt egyikünkön sem volt semmi ruha sem.Most Seb volt alul,én felül.Ráültem a csípőjére,előre dőltem,és végighúztam kezem felsőtestén.Halk sóhajjal „jutalmazta”.
-Akarod,mi?-hajoltam hozzá.Nem válaszolt,csak maga alá görgetett.-Akkor akard máskor is.
Feláltam,és kimentem a konyhába.
-Csináltam Neked reggelit.Itt az éjjeliszekrényen,gyere be érte.!-kiabált utánnam.
-A-a. Nem megyek.
-Mért nem?
-Mert onnan nem jövök ki szapora levegővétel nélkül.
-Az biztos.-ölelt át hátulról.
-Drága Kicsi Szívem.Öltözz fel,mert valaki benyit,eléggé érdekeset fog látni.Nem mintha nem tetszenél így,sőt…de akkor is.-mosolyogtam.
Sebastian lehajtott fejjel ment el felöltözni.Én visszamentem a hálóba,összeszedtem a ruháimat a padlóról,és visszabújtam az ágyba.Seb is bejött.
-Akkor kezdjük elölről.-ült le mellém.-Csináltam Neked reggelit.Jó Étvágyat.!
Bebújt mellém,és együtt ettük meg.
Mivel az egész délelőttöt elbohóckodtuk,késve értünk oda a megbeszéléssel egybekötött csapat ebédre.
-Á,megjött az álompár.Annyira szerelmesek,hogy az órát nem is ismerik…-üdvözölt minket Christian.
-Bocsi,csak elszórakoztunk…
-Nem kell magyarázkodni,én is voltam fiatal.-röhögött a csapatfőnök.
-Most nem azért késtek.Vagy legalábbis halkan csinálták.
-Andrew,Te hallgatózol?-lepődött meg Seb.
-Most mit csináljak?Nem hallagtózom,de mivel ti a szomszéd szobában eléggé hangosak vagytok…Van,hogy miattatok nem tudok aludni.
-Hé,hagyjuk már Őket békén,látod,milyen pirosak.-Christian igazán kedves…
Seb és én kézenfogva álltunk egymás mellett,és egyikünk pirosabb volt mint a másik.
A megbeszélés szerencsére rövid volt,így hamar visszamentünk a szobánkba.Ledőltünk a kanapéra,amikor kopogtak.Sebastian ment ajtót nyitni.
-Ki volt az?-kérdeztem,mikor visszaült mellém.
-Christian.
-És mit akart?
-Azt amit ebédnél elfelejtett.
-És az mi volt? Jajj,ne keljen mindent harapófogóval kihúzni belőled.
-2hétig látni sem akar minket.
-Hm?
-Elküld minket 2 hétig szabadságra.
-Ez tök jó.Hova megyünk?
-Titok.De kezdj el pakolni,mert még ma oda akarok érni.
Gyorsan összecsomagoltuk a szükséges holmikat,majd kimentünk a reptérre,ahol a csapat magángépe várt minket.
-Még mindig nem mondod el,hogy hova megyünk?
-Drága Do.Hamar megöregszel.-mosolygott.-Aludj egyet,és mire felkelsz,ott leszünk.
Megfogadtam a tanácsát,rádőltem,és elaludtam.


-Dora,ébredj,itt vagyunk.-keltegetett,amikor leszállt a gép.Nem mondható,hogy kipattamtak a szemeim…kaptam Sebtől 10 percet,hogy felkeljek,összekészüljek,és beszálljak a kocsiba.Nagy nehezen feláltam,megfésülködtem,és kimentem.A reptéren csak pár ember volt,de ők is személyzet.Basi kinyitotta az ajtót,amíg én beszáltam,ő bapakolta a csomagokat a csomagtartóba.A kocsiban ismét elaludtam…
-Csipkerózsika…-súgta a fülembe.
-Igen.-nem nyitottam ki a szemem.
-Itt vagyunk.Gyere…-Seb teljesen fitt volt.Kipattant a kocsiból,hátrament a csomagokért,kinyitotta nekem az ajtót,és mosolygott.
Kiszálltam a kocsiból,és körbenéztem.Furcsa érzés lett úrrá rajtam.Boldog voltam…Igen,itt voltunk ismét Spanyolországban,Barcelónában,egy szálloda előtt.Itt találkoztunk először.
-Na?-jött oda mellém.
-Basi…köszönöm.
-Reméltem,hogy örülni fogsz neki.-vigyorgott.
Azt a szobát kaptuk,amibe anno Seb „lakott”.Ismerős volt a helyszín…